- Dicsértessék! - sétáltam a padok között egy nagyon halvány mosollyal.
- Mindörökké ámen! - biccentett az atya mosolyogva. - Mi szél hozott ilyen korán? - pillantott a csuklóján pihenő órára.
- Hát...már az is baj, ha dél előtt jövök, vagy mi? - nevettem fel erőltetetten.
- Egy szóval sem mondtam ilyet Lányom. Valami baj van esetleg? Szeretnél gyónni egyet, hogy könnyíts a lelkeden?
- Minden vágyam - forgattam a szemem. - Semmi bajom.
- A semmi miatt nem vagyunk ilyenek - döntötte enyhén oldalra a fejét, miközben összekulcsolta a kezeit.
- Kivételes alkalmakkor de - gondoltam vissza a tinédzser éveim, kezdő depressziós korszakaira. - Csak összevesztem Hardinnal. Nem nagy ügy..sokszor előfordul.
- Bántott? - kérdezte egyből, mire megráztam a fejem.
- Olyat soha nem tenne...legalábbis nagyon remélem, mert akkor álmában levágom a tökét - ráncoltam a homlokom morcosan.
- Tudod mit? Nem kell készülnöm semmilyen misére, szóval van időm. Menjünk egyet járni, kiszellőztetni a fejünket és közben meséld el, hogy mi történt, rendben?
- Nem tudom. Itt biztonságban érzem magam, mert ez egy felszentelt hely. Mi van akkor, ha séta közben egy morcos, meszes fejű apácává változik? - formáltam a gondolataimat szavakká.
- Hogy jobban érezd magad és úgy kezelj, mint egy rendes és normális embert - hangsúlyozta ki a normális szót. - Leveszem a kollárét is.
- Hű...haladunk - jegyeztem meg vigyorogva. Ha most nem úgy nézek ki, mint egy kanos kisgyerek az első pornó nézése közben, akkor Isten rám tette a kezét és megáldott...
- Elszomorít amúgy a tény - kezdtem, amikor kiértünk a levegőre. - hogy nem ismerek több ilyen valással kapcsolatos dalt.
- Lányom, azoknak annyi közük van a katolikus valláshoz, mint neked - sandított rám mosolyogva.
- Tisztáznunk kell valamit...ha azt akarja, hogy normális embernek nézzem, akkor ne hívjon így. Én sem szoktam a barátaimat Gyermekemnek meg Lányomnak hívni - tettem hozzá, miközben a fejemet ingattam.
- Rendben! Odafigyelek rá. Viszont ne feledd el, hogy miért vagyunk itt - sétált a szokásos, lassú tempójában.
- Ohh anyám - temettem az arcom a tenyerembe. - Nem ejthetnénk ezt a témát? Tényleg semmi extra.
- Sajnálom, de nem - rázta a fejét.
- Jó - sóhajtottam beletörődve a sorsomba. - Csak összevesztünk a szokásos, jelentéktelen dolgokon. Már kiskorunk óta mindig ez van. Ezért nem jó, ha bátyád van. Inkább lehetne nővérem, vagy egyik sem. De nem, nekem pont Hardin jutott...a zűlött életű bűnöző, aki pár nap erejéig Isten báránya akar lenni. De minek is mutatom be, amikor maga is jól ismeri?!
- Azért annyira jól nem ismerem, mint ahogy gondolod - mosolyodott el. - Nem velem volt együtt, hanem a húgommal.
- Nos, ezt nem tudhatom - csúszott ki a számon. - Néha elgondolkoztam azon, hogy Hardin tényleg a lányokhoz vonzódik-e.. - helyesbítettem.
- Az Hardin. Én csak Istenhez vonzódom - pillantott a felhőkkel tarkított égboltra. Mondom én, hogy ez a faszi zakkant.
- Meg anno a csajhoz, akivel együtt volt - mutattam rá, amolyan "engem nem tud átverni" fejjel. - Nem kell itt ez a kamu erkölcs, a papok is emberből vannak és na...érti. Szükségletek meg minden ilyen, kivéve, ha nem távolították el a szóban forgó területet. Várjunk..én most kajak...oké, befogtam!
- Erre nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék - túrt a hajába nevetve. - Mondom én, hogy fura lány vagy.
- Csak azt az idióta jelzőt ne használja..olyan, mintha azt mondaná, hogy "hello, te wc pucoló" - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe. - De a fura maradhat. A fura dolgok jók, megmaradnak az ember fejében. És amúgy, maga szereti a Karácsonyt?
- Persze! Csodálatos mise van akkor - mosolyodott el csillogó szemekkel. - Az egész templom hangulata valahogy földöntúli. Különleges. Meghitt. Csodálatos. Olyankor jelen van a Szentlélek és Isten is.
- Szegény Fiú lemarad a buliról?! - nevettem a béna poénomon, amit az atya nem igazán értékelt.
- Szeretek a szabadban lenni - kezdte, a fákon pihenő madarakat tanulmányozva, amikor erdősebb részhez értünk. - Minden olyan békés és nyugodt. Itt nem hallani az autókat, az embereket...csak te vagy és a természet.
- Nem szeretnék okoskodni - kezdtem egy idétlen vigyorral. - De itt eskü nagyobb a zaj, mint a faluban. Ott max csak az öregek ülnek ki pletyizni, de azt is olyan halkan csinálják, hogy szerintem még egymást sem hallják meg.
- De nem mindegy, hogy az a bizonyos zaj a madarak csiripelése és a szél halk susogása, vagy az emberek hangja - pillantott rám.
- Ez úgy hangzott, mintha utálná az embereket - tört ki belőlem a nevetés. - Pedig már kinőtt abból a korból, amikor mindenkit utálni kell.
- Hogyan öregezz le valakit burkoltan?! - bólintott elismerően, de aztán ő is nevetni kezdett.
- Hé, én nem mondtam, hogy öreg. Nem a kor dönti el, hogy valaki idős vagy sem..ez másban nyilvánul meg - vontam meg a vállam. Ha a beszédre gondolunk, akkor drága atyánk vesztett is...
- Ebben most igazad van. Mindenki fiatal és idős a maga módján, állapodjunk meg ebben.
- Egyébként...a szülei mennyire támogatták abban, hogy pap legyen? - váltottam témát kíváncsian.
- Tipikus szülők. Nem örültek, hogy ennyivel is kevesebb unokájuk lesz, de azt szeretnék, hogy nekem jó legyen. Szóval támogattak is, meg nem is - legyintett mosolyogva. - És neked van már bármi elképzelésed a jövőddel kapcsolatban?
- Ez minden héten változik - nevettem fel lágyan. - Nekem tetszik, hogy per pillanat csak létezem. Persze, szeretnék valamit kezdeni magammal, de..nem tudom még, hogy mit. Lehet, hogy követem Veronica példáját és apáca leszek - vigyorogtam az atyára. Láttam átsuhanni az arcán egy grimaszt, de nem öntötte szavakba. Pedig vártam tőle valami olyan megnyílvánulást, hogy "jajj ne".
- Isten útjai kifürkészhetetlenek - reagálta le ennyivel.
- Vagy pápapáca leszek. Tudja, pápa, pap és apáca egyben. Nem a hitet, hanem az anyagot fogom terjeszteni. Egyszer felvázoltam már ezt anyumnak, de ő lehurrugott. Pedig vicces lenne, ha én lennék a képeken, körülöttem azokkal a bíboros hapsikkal és a marihuána levelekkel.
- Nem csodálom édesanyád reakcióját. Ez fizikai fákdalmat okoz - kezdte az orrnyergét masszírozni.
- Kikérem magamnak! Alig voltam tizenöt, amikor mindez megfogalmazódott a fejemben.
- Tizenöt évesen ilyeneken járt az agyad? - kapta rám a fejét döbbenten. Oké, lehet jobb lett volna, ha tényleg befogom.
- Aha - vágtam rá gyorsan. - Tudom, hogy fura, de más tizenöt éves lányok már a szexen gondolkoznak...nekem legalább valami vallásos dolog volt a fejemben.
- Azt is lehet vallásosan csinálni - nézett rám barna szemével. Nem bírtam ki, hogy ne kezdjek szó szerint röhögni.
- Dj gyontatófülke meg egy piros gyertya mindenre képes, mi? - törölgettem pár kicsordult könnycseppet. - De most tényleg..hogy a francba lehet vallásosan csinálni ilyeneket? Kíváncsi vagyok rá.
- Majd megtudod, ha lesz egy erősen vallásos férjed - mosolygott rám, mielőtt tovább indult.
innen is hatalmas köszönet flowersmendes , hogy még pár hete adtad az ötletet, hogy menjenek sétálgatni!♡
éés
*önpromósayhii**amúgyannyiranemdena*
aki egy kicsit is ARIANA, 1D VAGY HARRY STYLES fan az figyeljeeeen!
mivel szerelmem ez a dal és túl nagy hariana shipper vagyok, ezért megszültem ezt a babámat is. akinek egy kicsit is felkeltette az érdeklődését, az a könyveim között megtalálja.
szeretlek titeket!♡