4.

3.3K 313 142
                                    

Az ember nem is gondolná, hogy az a dolog, amit annyira utál, ilyen szinten tud hiányozni, ha nincs jelen. Unalmamban már a plafonon lévő repedéseket rajzoltam körbe a tekintetemmel és próbáltam, szegényes tudásom szerint, csillagképekhez hasonlítani. Mivel ugyebár az atya ma nem tartózkodott a kisvárosunkban, ezért nekem sem kellett mennem takarítani. És mivel Betty is elutazott az apukájával, ezért végképp nem tudok más tenni, minthogy szétunom az agyam és lélegzem.

- Kipp-kopp! - lépett be anya a szobámba egy hatalmas vigyorral. Felvont szemöldökkel ültem fel és néztem rá azon agyalva, hogy mégis mi ütött belé.

- Kopp neked is! - szólaltam meg. - Mizu?

- Csak gondoltam bejövök beszélgetni - lépett beljebb egy zöld reklámtáskával a kezében. Na, ez már jól kezdődik...

- Most ki akarsz dobni, vagy te szeretnél elköltözni? Mind a két opciót támogatom igazá...

- Nem! - vágott a szavamba nevetve. - Hogy vagy ma?

- Mit akarsz anya? - fontam keresztbe a karom türelmetlenül.

- Lenne itt valami - pillantott az ajtóban hagyott szatyorra.

- Valami felesleges? Te?!

- Ne szemtelenkedj! - dorgált le a szemét forgatva. - Az atya megkért téged valamire.

- És tőled üzenget? Dik... - pislogtam nagy, barna szemébe.

- Tudod mit tanítottam? - kérdezte, habár nem engedett válaszolni, amiből arra következtettem, hogy amúgy kijelentés akart lenni. - Mindenhez vágj jó pofát!

- Aha, szóval ha valaki le akar ütni egy ásóval, akkor csak mosolyogjak rá és jegyezzem meg, hogy csodás napunk van?

- Szóval... - dörzsölte össze a tenyerét izgatottan. - Az atya ma a püspöknél van, aki holnap ellátogat ide és megnézi a templomunkat.

- Nemáár..még egy tróger?

- Lányom, ezek szent emberek, fejezd ezt be! - csitított le. - A püspök úgy tudja, hogy a régi zárdában a mai napig élnek apácák.

- Ne szopass... - nyíltak nagyra a szemeim. - Abban a romos házban? Fejükre esne egy tégla, aztán szent halált halnának.

- Shawn atya arra kér, hogy húzd fel azt a ruhád - bökött fejével a táskára. - És játszd azt, hogy apáca növendék vagy.

- Tessék? Az atya azt kéri, hogy hazudjak, amikor valami olyasmi is van a kilenc, vagy hány parancsolatban, hogy ne hazudjunk?! Hát ez kész!

- Ha az atya nem tesz ilyesfajta lépéseket, akkor az eddigi támogatásokat is megvonják és nem marad pénz a misére szükséges dolgokra sem - hadarta el gesztikulálva.

- Ez mind szép és jó, de anya - tört ki belőlem a nevetés. - Én mint apáca? Még a templom is felgyújtaná saját magát ezt te is tudod.

- Sajnos - sóhajtott - De meg kell ezt tenned a községért.

- Ezekért? Ők még levegőt se vennének, ha azzal megmenthetnének engem. De legyen, felveszem azt a hacukát és leszek én is olyan, mint Veronica.

- Az meg ki? - szaladt ráncba a homloka.

- Valami festményen láttam a templomban. Para egy nőstény volt az, de ha Isten egy olyan nőt vett el, akkor áldásom a menyegzőre - vontam meg a vállam, majd felpattantam és odacsoszogtam a táskáért.

A ruha még oké volt, ahogy az a hatalmas kereszt is, ami a nyakamban lógott, de azzal a figyulával képtelen voltam megbékélni. Alapból is utálom, ha valami teljesen elrejti a tincseimet, de ez még kényelmetlen is volt. Viszketett benne a fejem és olyan volt, mint egy kényszer szauna.

- Olyan szép vagy Kicsim! - tette össze a kezét anya, miközben csillogó szemmel nézte, ahogy szenvedek.

- Ha most az fogalmazódott meg a fejedben, hogy ezáltal apáca leszek, akkor el kell hogy szomorítsalak. Inkább a nyakamba döfök egy tollat - motyogtam durcásan. Tulajdonképpen miért is mentem ebbe bele? Azért ennyire nem unalmas az életem.

- Na, azért annyira nem vagyunk vallásosak.

- Nem is vagyunk azok - nevettem - Azt sem tudom, hogy miért spanoltál le így a pappal. Hiszen utálod őket...

- Ilyet nem mondunk..legalábbis nem hangosan - tette hozzá, kicsit halkabban.

- Na, ez az én anyám - forgattam meg a szemem játékosan. - Nem szeretnél legyezni egy könyvvel?

- Szőlőt esetleg ne hozzak? - csattant fel felháborodva.

- De ne borszőlő legyen! Utálom - grimaszoltam.

- Inkább indulj, egyre oda kell érned - pillantott a falon pihenő, fehér órára. Egy sóhajjal tapasztaltaltam, hogy van öt percem oda érni és mivel nem a gyorsaságomról vagyok híres, ezért természetes, hogy az utolsó két percben kezdtem el rohanni a templom felé.

A barna ajtót nagy erővel löktem be magam előtt, amire a bent álló két férfi ijedten reagált.

- Dicsértessék! - varázsoltam magamra a legártatlanabb mosolyom, miközben megpróbáltam nem úgy lihegni, mint egy kutya. - Elnézést atyám, a reggeli szent futásom elhúzódott. Egyébként Fayre nővér vagyok!

- Mindörökké ámen! - bólintottak tökéletesen egyszerre. Amíg a püspök úr nem figyelt egy gyors, szikrákat szóró pillantással illettem Shawn atyát, aki szórakozottan végigmért, majd az idős férfi felé fordult.

- Nagyon szép ez a templom - kezdte dörmögős hangon. - Érezni itt Isten jelenlétét.

- Ohh, akkor ez az a szag?! - vontam fel hirtelen a szemöldököm. - Mindig is érdekelt, hogy mi ez a dohos, templom szag..hát akkor ez azért van?! Megvilágosodtam!

- Néhány novíciánk bohókás - jegyezte meg az atya egy kínos mosollyal. - De ez nem akadályozza őket a hitben és az ige hirdetésében.

- Ezt alátámasztom! - erősítettem meg az atya szavait. - Nálam jobban senki se mormolja a miatyánkot, ebben biztos lehet.

- Ha maga mondja - mért végig gyanakodva. Igazából íjesztő egy püspök volt. Alacsony volt s sovány, hosszú szakállal és bajusszal, olyan volt mint egy japán szerzetes az apró szemeivel.

Miközben az atya és a püspök életbevágóan fontos dolgokat vitattam meg én az összes Szentnek hálálkodtam, amiért a templomban szinte csontig hatoló hideg honolt ezáltal nem sültem bele a bokáig érő, fehér ruhába.












































































































tudooom, rövid rész lett, de
a következő sokkal hosszabb lesz!
egyébként Bad decisions címmel
találtok egy új shawn fanficemet, nézzetek
bele! szeretlek titekeet! ♡ ;)

In the churchWhere stories live. Discover now