"-A mi szerelmünket még az egyház is tiltja..."
Mi van akkor, ha új papot helyeznek a kisvárosba? Egy új pap, akiről mindenki azt hiszi, hogy olyan lesz, mint Thomas atya. Idős, néha zsémbes ám egy csupaszív lélek. De arra senki sem gondol, hogy a v...
- Kérdezhetek valamit? - törtem meg a csendet az atya felé fordulva. Éppen könyveket rendezgetett, de kérdésemre kíváncsian kapta felém a fejét.
- Hát persze! - jelent meg a szokásos, halvány mosoly az arcán, miközben aprót bólintott. A torkomat megköszörülve vettem a bátorságot és hagytam, hogy a kíváncsiságom ismét felülkerekedjen rajtam.
- Magának már volt barátnője? - olyan gyorsan ejtettem ki a szavakat, hogy féltem, talán meg sem hallotta. De a döbbent arca mindent elárult.
- Igen - kezdte, majd felállt és felém fordult. - Pont emiatt lettem pap.
- Nem működött a kis....khm...folytassa! - vigyorogtam zavartan. Jobb lenne, ha máskor befognám...
- Hatalmas csalódás volt. Rendőr szerettem volna lenni, de aztán úgy döntöttem, hogy pap leszek. Jobb nekem így. Nem hiányzik az életemből még egy csalódás - tette hozzá megvonva a vállát.
- És..uhh basszus, ez hogy kérdezzem meg? - nevettem el magam a tarkómat vakarászva. - Nos..elmélyítették a szerelmüket?
- Ha ennyire érdekel, igen - mosolyodott el. - De a kíváncsiság nem a legjobb tulajdonság, ugye tudod?
- Tudom, hogy imádja ezt bennem. Legalább nem unalmas az élete - böktem meg a könyökömmel nevetve.
- És neked volt már komoly párkapcsolatod? - kíváncsiskodott. Próbáltam leplezni a döbbenetem, de túl furcsa volt, hogy az atya érdeklődik felőlem. Lehet, hogy most szállta meg őt valami...
- Attól függ, hogy mi számít komolynak - nevettem fel ismét. – Asszem’ nem igazán voltam még hat-hét hónapnál tovább senkivel. Az első barátom is csak tizenhét éves koromban lépett be az életembe..talán ő volt a leghosszabb. De az már olyan régen volt, hogy nem is emlékszem rá - legyintettem végül.
- Tizenhét éves voltál? - lepődött meg. - Ez szokatlan. A legtöbb leány már tizennégy éves korában elveszti a legféltettebb kincsét.
- Nos igen, én is vesztettem már el a telefonom - húztam el a szám, mire halkan felnevetett. - Ez már nincs annyira túlértékelve, mint ahogy azt maga hiszi Atyám.
- Ez a baj a mai világgal. Nem becsülik meg azt, amit már soha nem kaphatnak vissza. De sebaj, majd a tisztító tűzben megbánják bűneiket - legyintett mosolyogva.
- Ez kibaszott beteg volt, de tetszik.
- Ha ilyenekről prédikálnánk misén biztosan eljönnél - döntötte enyhén oldalra a fejét, amitől egy aranyos kiskutyára emlékeztetett.
- A mise nem az én világom. Max akkor, ha én tarthatom meg - vigyorodtam el. - Felállok egy székre, aztán elprédikálom, hogy Eminem olyan gyorsan hadar a dalaiban, hogy szart se értek belőle.
- Isten mentsen meg tőle minden hívőt - vetett keresztet, miközben rosszallóan a fejét ingatta.
- Most miért? Sokkal jobb hitre vezetném az álszenteket..talán végre hinnének valamiben igazából is - tettem hozzá.
- Sajnos ebben igazad van. Nagyon sok az olyan ember, aki nem követi Jézus tanítását, de beül misékre. Ezzel nem is lenne baj, de a legtöbb emberben ilyenkor nincs jóindulat. De ők is térhetnek jó útra - mosolyodott el.
- Hát persze! - forgattam meg a szemem. - Szerintem nem. Aki tényleg rossz ember, az soha nem lesz jó. Ez hülyeség..olyan, mintha azt mondaná, hogy Júdás nem követett el bűnt.
- Nem is! - cáfolt meg. - Jézusnak ez volt a sorsa. Miután az emberekkel megismertette Isten tanítását és átadta ezt nekik, el kellett mennie. Pont így..hogy az emberek örökre az eszükbe véssék.
- Ja, mondjuk hatásosabb, mintha csak eltűnt volna. Most gondoljon bele, " a faszi, aki egyik napról a másikra köddé vált". Ez nem olyan jó - ingattam a fejem. - De basszus, fejezze be! Még a végén hívő leszek, aztán egész nap egy kereszttel a kezemben fogok vitatkozni a Biblia tartalmáról.
- Nem is lenne olyan rossz.
- Oké, maga tényleg fura...veszekedni szeretne velem egy kitalált könyv tartalmáról? - vontam fel a szemöldököm.
- Miből gondolod, hogy kitalált? - szaladt ráncba a homloka. Upsz, lehet, hogy ezt nem kellett volna...
- Nos...hány éves már ez a könyv? Maga szerint abban a példányban, amit nap mint nap a kezében tart tényleg az van leírva, ami az eredetiben?
- Melyik példányra gondolsz? Van egy pár bibliám - pislogott rám nagy szemekkel. Most csak szórakozik velem?
- Ez olyan, mint amikor valaki mondja, hogy ne húzd ki a gyufát, te meg visszakérdezel, hogy "de melyik gyufát?" - nevettem a seprű nyelével hadonászva.
- Egyébként..én sem tudom. De nagyon remélem, hogy senki sem hamisította, hiszen ebből hirdetjük az igét. Gondolj bele: ha ez tényleg így van, akkor évszázadok óta kitalált sorokkal etetjük a hívőket.
- Azok a hülyék, akik ezeket bekajálják - vontam meg a vállam.
- És mi van a bátyáddal? Már tudjátok, hogy melyik napon szabadulhat és jöhet haza hozzátok? - váltott témát kíváncsian.
- Hát...vagy holnap, vagy azután - kezdtem kissé unottan. - Nem tudom biztosra. Az sem biztos, hogy kijön onnan, hiszen bármikor megtámadhat valakit, nem?
- Ezt azért nem gondolnám. Igaz, hogy nem ismerem, de a börtön nem olyan jó hely, hogy bent tartassa magát..
- Maga ezt honnan tudja? - szakítottam félbe felvont szemöldökkel.
- Voltam bent párszor hirdetni az igét. Sok rab fogékony a hitre - tette hozzá mosolyogva.
- Biztos jó buli lehetett - húztam el a szám és újra seperni kezdtem, a szokás szerint, poros padlót. Szerintem az atya esténként kiönt egy zsák port, hogy sokat kelljen takarítanom másnap..
- Képzeld - fordult felém csillogó szemekkel, amin muszáj volt mosolyognom. - Többen jöttek a misére vasárnap. Már hét embernek hirdethetem az igét.
- Szerintem csak azért jönnek, hogy ha feldobják a talpukat, akkor valaki olyan temesse el őket, akivel életükben váltottak legalább egy szót.
- Belőled honnan jönnek ilyenek Gyermekem? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Én csak beszélgetek magával. Ha jobban belegondolunk, maga váltja ki belőlem ezeket a válaszokat. Furcsa hatással van rám atyám - kacsintottam rá egy elég idióta vigyorral.
- Nem tudatosan csinálom, sajnálom - ingatta a fejét komoran, de aztán elmosolyodott. - De én mindenkire ilyen hatással vagyok.
ha Shawn atya bűnbe esne:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ezt még egyébként az iichy megjelenésekor csináltam, csak mindig elfelejtettem kitenni a részek alá😂🙈 szeretlek titeket!♡
