- A kávézóban leszek- kiáltottam utánuk, és néztem, ahogy Marcus a felvonó felé megy, a hegy tetejére, vagy tudom is én hová.
- Meguntad?- Kimmy felnézett a könyvéből, amikor odaértem hozzá. Szomorkásan megvontam a vállam, lehámoztam magamról az overált, és ledobtam magam az egyik fotelre.
- Ez nem az én sportom- magyaráztam, miközben az itallapot tanulmányoztam. - Össze-vissza borulok, fülig vizes vagyok és már fáj a seggem a sok eséstől. Tudom, hogy ezt nem lehet megtanulni fél nap alatt, nincsenek tévképzeteim. Csak jó lett volna.
Végül egy forró csokit rendeltem, a létező összes díszítéssel. A pincér kihozta, mi addig addig Kimmyvel beszélgettünk.
- És? Mit sportolsz, ha már a síelést parkolópályára tetted?
Belekortyoltam a bögrémbe, mielőtt válaszoltam volna.
- Őszintén nem nagyon szoktam. A kedvemtől függ. Ha olyan kedvem van jógázom, ha olyan fenékre edzek, de mindet megunom néhány alkalom után- húztam el a számat. - A röplabdát mondjuk szeretem. Szerintem egy tök jó sport. Benne is vagyok az egyetemi kezdő csapatban, de csak kevés edzésre járok . Nem vagyok egy ász- vontam meg a vállam.
- Akkor van valami, amit szívesen csinálsz és nem unod meg?- Kimmy kérdése nem szurkálódó volt, szimplán kíváncsi.
- Hát van valami- mosolyodtam el halványan.
- Hallgatlak- vigyorgott rám a vörös csajszi, és szinte észrevehetetlen mozdulattal a hasára simította a kezét.
- Zenélek.
Kimmy arcát öröm volt nézni. Eltátotta a száját, de akkorára, hogy megcsillant a fém a nyelvében. - Ne már! Tényleg? Marcus tud róla?
- Nem, és nem is kell róla tudnia- kötöttem ki az egyetlen kicsi szabályomat. Nem kell, hogy tudja. Biztos kinevetne.
- Miért? Min játszol?
Elpirultam. Hát, biztos, hogy ő is ki fog nevetni. Ezek az emberek nem ilyen körökben mozognak.
- Hegedülök- suttogtam, és inkább ittam. Kimmy álla a földön koppant. Igen, én is látom a furcsa kettősséget. A rocksztár, meg a hegedűs lány. Elég komikus.
- Ez tök jó! Nem értem miért nem akarod elmondani Marcusnak. Biztos totál odalenne érte. Szerintem még feleségül is venne. Nem tudom mennyire tudod, de az előző barátnője semmi ilyesmit nem tudott. Jó, oké énekelni azt tudott, de kottát olvasni már nem. Képzeld el! Vagy ötször el kellett játszani neki a számot, mire kezdte érteni mit is kéne csinálni. Komolyan szerintem a csajnak az agyát kiszívta a peroxid, a többit meg kiégette a szoliban. És akkor még tőlem kérdezte, hogy minek festem a hajamat! Tőlem! Lehet próbálkozni beetetni a népeket, hogy eredeti szőke, de én sem most jöttem le a falvédőről!- Kimmy teljesen belelovalta magát a témába. - Szóval, szerintem el kéne mondanod neki- kacsintott rám.
Felvontam a szemöldökömet.
- És neked nem kéne valamit elmondanod Randy-nek?- kérdeztem, de közben mosolyogva mutogattam a hasán lévő kezére.
Most Kimmy-n volt a sor, hogy elpiruljon. Kb. olyan vörös lett mint a haja. Kezébe temette az arcát, majd fekete körmei között kukucskált át.
- Honnan tudtad?
- Kezdjük ott, hogy nő vagyok, akinek a ciklusa minden, csak nem pontos. Tegnap Randy elejtette, hogy fogalma sincs mi van veled, és elkezdte sorolni, hogy mi bajod van. Rögtön leesett. Aztán meg, ha eddig nem tudtam volna, a hasfogós mozdulattól rögtön leesett volna. Nem is értem, hogy hogyan nem esett le Randy-nek. Vagy ez csak nekünk ilyen egyértelmű?
Kimmy arcszíne visszaállt a szokásos hófehérre, és elismerően bólogatott.
- Gratula Sherlock! Igen, terhes vagyok.
Attól, hogy nem ismertem annyira a lányt, még nagyon örültem neki. És láttam rajta, hogy ő is örül.
- Gratulálok- mosolyogtam rá őszintén.
- Köszönöm. El sem hiszem! Csak azt vettem észre, hogy késik. És nekem óramű pontos. Azután meg elkezdtem reggelenként rosszul lenni. Szóval vettem egy tesztet. Konkrétan sokkolt a két csík. Ott ültem a fürdőkád szélén és csak bámultam magam elé.
Bólintottam.
- Ezek szerint nem terveztétek?
- Szerinted ha terveztük volna, Randy-nek nem esik le rögtön? Nem, szerintem az történt, hogy hirtelen váltottam fogamzásgátlót. Vagy nem tudom. De őszintén örülök, hogy így alakult.
Beletúrtam a hajamba. A rengeteg hótól kócos voltam, mint egy pulikutya.
- És? Mióta tudod?
- Talán három hete lehetek terhes. Anyuék is ezért vannak itt. Ma terveztem elmondani nekik. Randy-nek is. A szülei nem tudtak itt lenni. Nyaralnak a Bahamákon. De már akkor is tudniuk kell. Csak tudod Heaven, annyira ijesztő. Én mint anyuka? Nézz már rám! Piros a hajam, ki vagyok lyuggatva és az egész karomon tetoválva vagyok. Hogy fognak rám nézni, mondjuk egy szülői értekezleten?- Oké Kimmy kezdett pánikolni.
- Néztél már körül New Yorkban? Brooklyn tele van ilyen anyukákkal, és szerintem tök menők.
Kimmy sóhajtott. Szinte láttam azt a rengeteg terhet a vállán, amit már nagyon meg szeretett volna osztani Randy-vel. Lehúzta a maradék vizet, majd berakta a könyvét a hátizsákjába. Ahogy előrenyúlt felcsúszott a pólója és kivillant egy kicsi színes rész a bőréből. Hát az biztos, hogy ő és Randy nem egy mindennapi páros.
- Nem akartok Marcus-szal átjönni? Ott lenni, amikor elmondom?
Jól esett a meghívás. Örültem, hogy Kimmy befogadott.
- Tőle kérdezd, ne tőlem. Én itt csak vendég vagyok.
Kimmy mindent tudóan elmosolyodott.
- Ó, persze, hallottam. Csak "félreértettük". Láttam hogy néz rád, nem vagyok vak.
Erre azért már felfigyeltem.
- Miért, hogy néz rám?
- Nem vetted még észre?- A hangjában csupa értetlenkedés volt. - Nem is tudom. Mintha lehoztad volna a Napot az égről, vagy passz. A lényeg, hogyha egy tök ismeretlen rátok néz, akkor az jön le neki, hogy ti ketten oda meg vissza vagytok egymásért.
Felvontam a fél szemöldökömet.
- Miért? Én is úgy nézek rá, mintha lehozta volna a Napot az égről?
- Nem, te inkább úgy nézel rá, mint a vak, aki először látja a Napot.
- Nem is!- tagadtam rögtön. Az arcom felvette a főtt rák színét. Remek, most már arra is figyelhetek, hogy hogyan nézek rá Marcus Mardenre.
- Mi nem is?- jött a kérdés mögülem, majd Marcus leült mellém. A sapkáját levette, de a nyakvédőt nem, hogy ne ismerjék fel. A haja csupa hó volt, és az overálja egyik fele is. Bár az már inkább vizes volt. Ránéztem Randyre. Ő is hasonlóképp festett. A kezem magától indult meg és kezdte kiszedegetni a nagyobb hódarabokat Marcus hajából.
- Semmi. Csak beszélgettünk- motyogtam, miközben minden figyelmemet a hajának szenteltem. A kipiszkált jégdarabokat egy szalvétára tettem, majd leengedtem a kezemet. Marcus nem maradt tétlen.
Elkapta a kezemet, majd összekulcsolta az ujjainkat.
- De jó meleg vagy! - Igaz, ami igaz, az ő keze olyan volt, mint a jégcsap. A hideg ellenére a szívem konkrétan megolvadt. Olyan bensőséges volt a mozdulat, olyan meghitt. A szokásos villámcsapás természetesen most nem maradt el. - Megfagyok! Ez a hülye belevágott a hóba!- panaszkodott nekem. A szám saját magától húzódott mosolyra, és végigsimítottam az arcán.
- Úgy mondod, mintha nem kaptam volna vissza- kontrázott Randy. Kimmyre nézett és gyengéden elmosolyodott. Csókot nyomott a szájára, majd megkérdezte. - És? Miről beszéltetek? - fordította felém a tekintetét.
Kicsit feszengtem. Az összes téma, amit érintettünk minden volt csak publikus nem. Segélykérőn néztem a vörös csajra, aki nem tétlenkedett.
- Csak áthívtam Heavent és Marcust vacsira hozzánk. Tudod, ma mennek el anyuék is, és gondoltam jó lenne- mondta, de a hangja megremegett a mondat végén. Mély levegőt vett, és kényszeredetten elmosolyodott.
- Minden rendben, szerelmem?- Randy lehajtotta a fejét, és a lány tekintetét kutatta. Kimmy mintha egy kicsit elsápadt volna, de csak bólintott.
- Persze. Minden rendben- igyekezett biztatónak tűnni, de szinte hallottam a mondat mögött megbúvó szavakat: Nagyon félek attól, hogy mit fogsz mondani.
Persze a fiúknak semmi nem esett le. Ezek tényleg hisznek abban, hogyha egy lány azt mondja, minden rendben, azt komolyan is gondolja. Randy csak megvonta a vállát és belekortyolt Kimmy vizébe.
- Szóval akkor este menjünk hozzátok?- fordult Marcus Kimmy felé, de a kezemet nem engedte el. - Vigyünk valamit?
- Ne, csak magatokat- kacsintott Kimmy. - Mi viszont lassan menjünk, ha nem rendelni akarjuk a kaját. - Kimmy feltápászkodott, Randy követte, elköszöntek tőlünk és mentek. Búcsúzóul mindkettő megölelt.
- Mi is menjünk, vagy nekifutsz még egyszer a gyerekpályának?- kérdezte Marcus, mire csak elhúztam a számat és megráztam a fejemet.
- Nincs az a pénz! Köszönöm szépen, jó nekem így, sítudás nélkül is- válaszoltam, elengedtem a kezét és felálltam, jelezvén Marcusnak, hogy indulhatunk. A srác is felállt és megigazította a nyakvédőjét nehogy lecsússzon. Felkaptam a kabátomat, Marcus is a sajátját, majd fél vállára dobta a felszerelést és újra megfogta a kezemet.
- És mi van snowboard-dal?
- A balesetin akarod tölteni az estét?- kérdeztem vissza, mire a rocksztár elnevette magát, és kibányászta az egyik táska oldalzsebéből a kocsikulcsot.
A kocsiban ültünk már, amikor a nindzsa lehúzta a nyakvédőt és visszatért Marcus Marden.
- Amúgy eddig fel sem tűnt a bőrkeményedésed- jegyezte meg, amikor már javában utaztunk. Behúztam a nyakam és igyekeztem a legkisebbet füllenteni.
- Mindig ilyen volt- ez még nem is volt akkora kamu. Gyerekkorom óta ilyen. - Zavar?
Marcus megvonta a vállát és rám mosolygott.
- Nem. Nem zavar. Sőt tetszik. Az enyém is ilyen. Csak nekem a sok húrfogástól.
Nem mondod, tényleg? Akartam mondani, de inkább csöndben maradtam.
A házhoz visszaérve úgy lőttem ki a kocsiból, mint a golyó a puskából. Minden vágyam egy zuhany volt és meleg ruha. Marcus jött utánam. Ő elment a saját cuccáért, én is a sajátomért, és balszerencsémre egyszerre értünk ugyan ahhoz a fürdőhöz. Igaz, a házban még van egy, de valamiért mindketten ezt használtuk. Idegesen pillantottam fel rá. Most mit kéne mondanom? Használd a másikat? Már sok takargatnivalónk nincs, de valahogy sosem voltam az a bevállalós típus. Mindig feszélyeztek dolgok, például a meztelenség verőfényes napsütésben. Nem tudom miért, valahogy belém van kódolva. Nagy levegőt vettem és a pirulásomat legyűrve megkérdeztem Marcustól:
- Velem tartasz?- kicsit még a szempilláimat is megrebegtettem. Fogalmam sincs honnan húztam elő, ezt a bevállalós, vagány csajszit. Komolyan. Marcus laza mosolyt villantott, majd kinyitotta az ajtót előttem.
- Komolyan azt hittem elküldesz a másikba- mondta, majd behúzta maga mögött az ajtót.
A pólómhoz nyúltam és áthúztam a fejemen. Azt követte a trikó, a nadrág, a jóganadrág, a zokni. Életemben nem voltam még ennyire zavarban. Még a vállam is vörös volt. Ott álltam a világhírű Marcus Marden előtt ibolyakék csipkés melltartóban és szürke, rohadtul de nagyon vágyölő pamutbugyiban, amin sárga ananászok voltak. A világ legösszepasszolóbb összeállítása.
- Elfordulnál?- kérdeztem lesütött tekintettel. Marcus halkan kuncogott, az állam alá nyúlt és magára irányította a tekintettem.
- Nem- mondta és lágyan megcsókolt, majd hátrahúzódott. - Kíváncsian várom a magánszámod folytatását.
Elhúztam a számat, és beléptem a zuhanyfülkébe bugyistól, melltartóstul, majd amint becsukódott mögöttem reménykedtem, hogy a tejüvegen keresztül csak a sziluettem látszik. Kikapcsoltam a melltartómat, kiléptem a bugyiból, és kirepítettem őket. És vártam. Egy kisebb örökkévalóság telt el, mire nyílt az ajtó. A szívem ki akart törni a mellkasomból.
Marcus ott állt előttem, az arcán pimasz mosollyal, de csillogó tekintettel nézett le rám.
Csak álltunk egymással szemben. Sokkal másabb volt az egész. A zuhanyzó fényei nem olyanok voltak, mint a misztikus sötét a hálószobában, a takaró alatt. De Marcus természetesen tudta kezelni a szituációt. Megnyitotta a csapot, így a tusból a hajára kezdett el folyni a víz. Másodpercek alatt a barna hajból fekete lett. A vízcseppek végiggördültek a testén. Beletúrt a hajába. A szempillájáról és az orráról csöpögött a víz.
Elkapta a derekamat és a folyó víz alá húzott, ami még egy kicsit hűvös volt, de fokozatosan váltott egyre melegebbre. Keze végigjárta az egész testemet, vadul csókolt, úgy, hogy szinte beleszédültem. A szája mindenhol ott volt. A nyakamon, a vállamon, a számon, mindenhol.
- Mit veszel fel?- kiáltottam át a másik szobába, mire Marcus átjött hozzám. Ő már készen volt. Fehér feslőt viselt szűk fazonú szürkéskék öltönynadrággal és ugyanilyen színű zakóval. Piszok jól nézett ki. Én meg még mindig fehérneműben ácsorogtam a tükör előtt.
- Jól nézel ki- dicsértem meg és egy puszit nyomtam a szájára. Valahogy a zuhanyzóban átéltek után sokkal nyitottabbak voltunk egymás felé.
- Te is. Nem akarsz így jönni?- kérdezte, majd belepuszilt a nyakamba. - Bár ha belegondolok inkább ne.
- Ehhez mit szólsz?- emeltem ki egy harangujjú váll nélküli ruhát a szekrényből. Kb. térdig ért és hófehér volt.
- Tökéletes- kacsintott, majd magamra hagyott, hogy felöltözzek. Felhúztam a harisnyát, majd felkaptam a ruhát, de amint a tükörbe néztem felnyögtem.
- Mi a baj? - jött be Marcus. Megfordultam és elkeseredetten mutattam a kulcscsontomra, amin ott éktelenkedtek a múlt éjszaka nyomai.
- Ezt így fel nem veszem- mondtam, és tovább kutattam. Végül egy hosszú ujjú fekete garbó és egy teveszínű szoknya mellett döntöttem, fekete harisnyával és combközépig erő teveszínű csizmával.
Sötét volt már, mikor megérkeztünk Randyékhez. Ő nyitott ajtót.
- Gyertek. Nem tudom mi van Kimmyvel. Fel le rohangál, hogy minden tökéletes legyen. Elmosogatott, pedig nálunk már az is jó, ha rendezetten áll a szennyes a csapban- mondta, miközben beljebb tessékelt minket.
A ház olyan volt, mint egy vadászlak, csak sokkal klasszabb. Mindenhol szőrmék hevertek és meleg fény járta be az egész teret. A tér közepén hatalmas zongora állt, rajta egy hegedűvel. Ijedten kaptam le róla a tekintetem, bár kész bűnnek tűnt. Olyan gyönyörű volt. A nappaliban egy szüleim korabeli házaspár ült. A nőnek hosszú világos haja volt, amibe ősz szálak vegyültek. Fekete garbó volt rajta, ízléses szoknyával és magassarkúval. A néhány ránc, ami az arcát barázdálta nem volt feltűnő, sőt egyenesen jól állt neki. A férje is jól nézett ki. Fehér inget viselt, farmert, a szakálla favágó fazonra volt nyírva, a bajsza fel volt pöndörítve. Széles válla volt, és vagy fél méterrel felettem járt.
- Jospeh, Gwen. Hadd mutassam be nektek Heaven Boydot. Marcust már ismeritek- mutatott be minket Randy.
- Örülök, hogy végre találkoztunk drágám- ragadta meg a kezemet Gwen. - Az elmúlt néhány órában rengeteget hallottunk rólad.
- Jó napot kívánok- köszöntöttem.
- Jaj, tegeződjünk- villantott rám egy ezer wattos mosolyt. Jospehel is kezet fogtunk, majd ő Randy felé fordult.
- És fiam, hogy áll a Lakers?
Randy megvonta a vállát.
- Biztos jól- hagyta rá, majd megkérdezte mit iszunk.
- Én csak egy kólát- válaszoltam.
- Én is- válaszolta Marcus, majd hozzátette. - Vezetek.
Randy töltött nekünk, majd fél pillanat múlva belibbent Kimmy. Piros zuhataga be volt fonva, és olyan fekete galléros ruhát viselt, mint Wednesday Addams.
- De örülök nektek!- ujjongott, majd ő is leült közénk, kezében egy vizespohárral, majd fel is pattant rögtön, mintha eszébe jutott volna valami. A zongorához sétált és levette róla a hegedűt. Konkrétan megijedtem, amikor felém nyújtotta.
- A kedvemért- kérte.
- Bocs, de én nem tudok hegedülni- mondta Marcus. Szegénykém, azt hitte hozzá beszél. - Egyébként is, ki hegedül már. Csak Vivaldit játszani unalmas.
Hitetlenkedve felnevettem, majd ránéztem.
- Azért nem csak Vivaldit lehet- világosítottam fel.
Marcus legyintett.
- Mindegy, minden béna, amit hegedűn játszanak.
Bólintottam. Rocksztár.
- Ha ezt nem mondtad volna, nem tenném meg- mondtam neki, majd a meglepettségével nem törődve felálltam, és elvettem Kimmytől a gyönyörű hangszert. Kimmy vigyorgott, mint a vadalma, bár nem tudom, hogy az hogyan vigyorog, és leült Marcus mellé.
Egy pillanatig gondolkoztam, majd az állam alá fogtam a hangszert, és rázendítettem a Trónok Harca témájára. Rengeteget gyakoroltam otthon, olyan menő volt ezt játszani. Elvesztem a zenében, és nem néztem se jobbra, se balra, se Marcusra, akinek az álla valószínűleg a földön volt.
Csak akkor néztem fel, amikor az utolsó hang is elhalt. Igazam volt. Marcus tátott szájjal nézett, de meglepettség helyett büszkeséget láttam a tekintetében. Megtapsoltak, Kimmy pedig visszaadta a helyem.
- Látod, nem csak "unalmas" Vivaldit lehet játszani. Bár szeirntem az is jó- szúrtam oda, mikor leültem mellé.
- Beismerem, ez tényleg klassz volt- bólintott, majd megfogta a kezemet és a másikba a kólás poharat adta. - Ez meglepőbb volt, mint a fürdőszobai jeleneted- súgta oda Marcus. Elpirultan emeletem a poharat a számhoz, de Kimmy leintett, hogy várjak. Mindenki kezében volt ital, Randynél egy üveg sör.
- Oké, nos, hogy megcsodálhattuk a remek Heaven elbűvölő játékát, szeretném, ha egy kicsit rám figyelnétek- kezdte Kimmy, majd nagy levegőt vett. - Csak, hogy legyen mire inni,- nevetett- úgy néz ki terhes vagyok!
A szobára némaság ült, és semmi más nem vert visszhangot, csak egy leesett sörösüveg csattanása.