🔴Sara szemszögéből🔴
Már egy hete vagyunk bent a kórházban.James állapota folyamatosan javul.Emy és Scott eleinte dühös volt rám amiért nem szóltam nekik de idővel belátták,hogy igazam volt.Párizs óta viszont nagyon furcsák.Valamit titkolnak előlem.
-Kicsim-szólt anya-Nem akarlak megsérteni de drágám te bűzlesz.Menj haza zuhanyozz egyet-mondta bocsánatkérően.
Emy és Scott felhorkant.Gyilkos pillantásokkal néztem rájuk ezáltal viszont csak mégjobban elkezdtek nevetni.Mire valók a barátok...
-Én is veled megyek-szólt utánnam Emy.
Csendben haladtunk a házak között.Tudom,hogy valamit el akar mondani de azt nem,hogy mit.
-Sara-kezdett bele-Én szerelmes vagyok.-mondta halkan.
-Hogy mivaaan?-kérdeztem döbbenten.
-Szerelmes vagyok.-jelentette ki elpirulva.
-Istenem-ujjongtam,mint valami kisgyerek.-De ha Scott megbánt teszek róla,hogy ne szaporodhasson.-jelentettem ki komolyan.
-Honnan tudod,hogy Scottba?-értetlenkedett.
-Ugyan Emy már gyerekkorom óta ismerlek.Látom rajtatok,hogy hogyan néztek egymásra már az első naptól.-vigyorogtam,mint a vadalma.
-Te vagy a legjobb Sara-mondta majd megölelt.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Ezután 4 nap telt el.Anyáék és Emyék is hazamentek zuhanyozni.Én maradtam bent Jamesnél aki határozottan jobban néz ki.A fején még rajta van a kötés,de a kék-lila foltok nagyrésze már javul.Az ágya mellett ültem mikor egyszer csak kinyitotta a szemét.Azonnal felpattantam és vártam a reakcióját.
Mi van ha elfelejtett?
Ha nem emlékszik rám?
Vagy ha nem tud beszélni?
Vagy ha...
-Sara-mondta könnyes szemekkel.
-James-mondtam halkan,de ekkor már potyogtak a könnyeim.
-Jól vagy?-buta kérdés volt,de megkérdeztem.
-Mostmár jobban-mosolygott vissza erőtlenül.
-Én..én annyita féltem James...Hogy elveszítelek..Nem bírtam volna ki..-zokogtam kedervesen,de akkor már nem bírtam állva maradni ezért visszaültem a székre.James az állam alá nyúlt ezzel arra kényszerítve,hogy a szemébe nézzek.Istenem de hiányoztak már ezek a zöld szemek.
-Sara én...-kezdett volna bele.
-Ne James-vágtam közbe-Ezt majd akkor,ha jobban leszel-mondtam könnyáztatta szemekkel.
-Én most szeretném neked elmondani.Ez a baleset ráébresztett.Ha tudnád hányszor próbáltam belekezdeni abba,hogy elmondjam mit érzek irántad,hogy tovább ne titkoljam előtted és mennyiszer bántam meg,hogy mikor ott volt az alkalom nem sikerült elmondanom,hogy SZERETLEK.Szeretlek Sara Davis-mondta könnyes szemekkel.
Szeret..
Szeret...
Elmondhatatlanul boldog voltam.Éreztem,hogy az életem egy szakasza most nyílott meg.
Felpattantam a székről és egy határozott mozdulattal megcsókoltam.
Alsó ajkaim elválik a felsőtől és a bejutásért könyörgő csókot elfogadtam és hagyom,hogy James nyelve és az enyém közt szendvedélyes csata alakuljon ki.
Ez hülyeség volt már az elejétől de kurva élvezetes hülyeség.Már nem érdekel senki véleménye.Csak vele akartam lenni.A testem tűzforróvá alakult.Kipirulva,levegő hiányába váltunk el egymástól.Mindketten csak vigyorogtunk a másikra.Nem tudtuk,hogy mi lesz ezután,de valahogy nem is érdekelt....