*Harry Styles szemszöge*
Nem bírtam tovább bementem a szobámba és elővettem egy borotva pengét. Könnyeimet nyelve nevettem fel halkan. Csuklómhoz illesztettem, majd egy mély sebet vágva feküdtem le a padlóra. Szinte azonnal folyni kezdett a vér a kezemből. Csak néztem a plafont és elgondolkoztam. Mi lett volna ha nem így ismerkedünk meg. Mi lett volna ha nem szeretem meg. Ezer lezáratlan gondolatot hagyok magam mögött. Az utolsó dolog amit láttam, egy fölöttem síró Louis. Azt hittem csak beképzeltem, aztán magával rántott a sötétség.
*Louis Tomlinson szemszöge*
Ma van a nagy nap. Harry temetése. Egy hét telt el azóta, hogy elment. Egy hét, hogy minden este bőgve alszok el, vagy nem tudok aludni, hogy semmit nem csinálok. Egy hete nem élek. Harryvel én is meghaltam. Széttépett az egész.
Egy hete közölte az orvos, hogy tényleg meghalt. Ezeken gondolkozva néztem fekete öltönyömet a tükörben.
-Menni fog.-lépett oda vörös szemmel Zayn.
Gondolom ők sincsenek túl jól.
-Köszönöm.-suttogtam.
Az eső esni kezdett, persze. Egy lapáttal a szomorúságra. Hamar be is ködösödött.
Miközben a pap tartotta monológját, könnyeim újra eleredtek. Nem tudom elhinni, hogy meghalt. A gyászzene felcsendült, majd a koporsót lassan engedték a földbe. Oldalra néztem, mert nem bírtam, hogy életem szerelmét a földbe temetik. Hisz én szeretem.
Amint elkaptam tekintetem látványról, egy nem messze álló fánál egy fekete ruhás embert pillantottam meg, fekete sapkában. Teljesen el volt ázva, ruhája testére tapadt. Olyan volt, mint Hazza.
-Louis szeretlek.-suttogta az idegen.
Ijedten kaptam el a fejem a helyről, de abban a pillanatban vissza is néztem. Az alak nem volt ott. Mintha ott sem lett volna. Hurrá. Már Harryt halucinálom be magamnak. Elsírtam magam. Megint.
*Harry Styles szemszöge*
Egy hófehér szobában ébredtem. Túléltem? Nem! Nem! Nem! Ismételgettem.
-Harry?-jött beljebb az orvos bizonytalanul.
-Mhm.-bólintottam.
-Úr isten azt hittem meghalt! Most jöttem lekapcsolni a gépekről-húzta el száját.
-De itt vagyok-suttogtam szomrúan.
-Azonnal értesítem a hozzátartozóit!
-Ne! Kérem ne. Nem akarok velük lenni. El akarok tűnni innen.-mondtam hangosabban egy kicsit.-Fizetek is érte, csak mondja azt, hogy meghaltam.-suttogtam.
-Ez esetben rendben-vigyorodott el. Persze hogy pénzzel rá tudom venni.
Három nap múlva kiengedtek a kórházból, mert javult az álapotom. Kiengedtek saját felelősségre. Úgy döntöttem, meglátogatom a temetésem. Elég morbid, de látnom kell őt utoljára. Feketébe öltözve álltam meg egy fánál, Louistól nem messze. Néztem könnyes arcát, ázott testét, rázkódó vállait. Hirtelen felém fordította tekintetét, de azonnal el is kapta.
Amilyen gyorsan csak tudtam, a fa mögé rejtőztem, hogy észre ne vegyen. Viszlát Louis Tomlinson.