AVA
8.nap 22:23 Szkopje
Macedóniából így elsőre nem sokat látok, késő van már, és első utunk egy hotelbe vezet. Nick tényleg nagyon kitett magáért. Végig vezetett, 7 órán át. És egyszer se panaszkodott, pedig azért az nem kevés idő. Látom rajta, hogy a kedvemre akar tenni, és már az ő célja is az, hogy minél előbb Porosra érjünk. De most nem tudok erre olyan sokáig gondolni, annyira elfáradtam az út alatt, hogy csak az ágyat kívánom. Nem is hittem, hogy ennyire el lehet fáradni abban, hogy csak ülsz. Ha én így kivagyok, akkor vajon mennyire lehet fáradt Nick? Nem tudom, mert nem panaszkodik. Igazi hős. Egy hétköznapi hős. Na jó, annyira nem is hétköznapi. Legalább is, ha ő hétköznapi, akkor én nem tudom melyik bolygóról származom.
- Jó éjt Ava! - nyom egy puszit a homlokomra Nick, és ez az utolsó dolog, amit aznap hallok.
***
Másnap kipihenten ébredek. A nap a hasamra süt. Jó ízűen nyújtózkodok. Oldalra fordulva látom, hogy Nick még hason fekve alszik. Elmosolyodok. Boldogsággal tölt el a tudat, hogy mellette lehetek. Nem keltem fel, hagyom pihenni még egy kicsit, inkább az arcát tanulmányozom. Olyan, mint egy műalkotás. Minden egyes porcikája tökéletes, tényleg mintha gondos kezek alkották volna. Nem találok rajta hibát. Arccsontja és állának vonala megbabonáz, egyszerűen nem bírom levenni róla a szememet. Rám férfi még nem volt ilyen hatással. Telt ajkaival enyhén csücsörít ahogy odanyomódik arca a párnához. Muszáj egy pillanatra végigsimítanom rajta, nem tudok nem hozzá érni. Haja most eléggé kócos, de pont így szeretem. Olyan mintha most kelt volna ki az ágyból egy kiadós szex után, ami félig igaz is. Egyetlen apró hiba most rajta a borostája, ami már inkább szakállá vált. Rá férne egy borotválkozás, de ebben a kényszerített menetben természetesen nincs rá ideje. Igazából neki még ezt is megbocsátom, de egyértelmű, hogy borostával jobban néz ki. Szemem tovább vándorol, le testére. Izmos hátát veszem szemügyre. Még így álmában is kirajzolódnak izmai. Gyönyörű teste van, más izmosnak mondaná, és valószínűleg ő sem örülne, hogyha gyönyörűnek hívnám, de igazság szerint az egész férfi csodálatos, nincs mit tenni ellene.
A takaró a háta vonalában végződik, óvatosan lejjebb húzom, hogy fenekét is megbámulhassam. Sajnos boxerben van, nem a meztelenség mellett döntött, de így is meg tudom csodálni remek alfelét. Nem bírom ki, hozzá kell érnem. Ráfektetem tenyeremet, mire mocorogni kezd. Ez sem elég nekem, muszáj megszorítanom. Erre persze már felébred.
- Hm... - morogja a párnába.
- Jó reggelt! - üdvözlöm egy csókkal.
- Mennyi az idő? - ásítja és átfordul a hátára.
- 10 óra - nézek rá a telefonomra.
- Már indulnunk kellene.
- Nem akartalak felébreszteni. Olyan édesen aludtál -mosolyodok el.
Na jó, végig mosoly van az arcomon. Egyszerűen nem tudom levakarni róla.
- Na, induljunk - pattan fel az ágyról újult erővel.
Nem értem, hogy honnan van ennyi energiája. Én már 30 perce fent vagyok, de még mindig inkább az ágyban lustálkodnék.
- Mi lenne, ha először itt is körbenéznénk? - kérdezem miközben felülök az ágyban.
- Nocsak, nocsak. Ms. Rodriguez húzni akarja az időt? -húzza fel a szemöldökét és kitekint rám a fürdőből. - Csak nem többet akar velem lenni hölgyem? Tudtam, hogy végül is ez lesz a dolog vége -vicceskedik.
- Haha -imitálok nevetést. - Csak gondoltam, ha már minden-hol megnéztünk pár dolgot, akkor ez se maradjon ki.
- Ahogy őfelsége kívánja - hajol meg előttem, majd ide jön hozzám és egy puszit nyom a homlokomra.
***
Úgy terveztük, hogy Macedóniában nem időzünk sokat, mégis annyira sok szép hely volt, és az épületek annyira más stílusúak voltak, mint az eddigiek, hogy mindkettőnket megragadtak. Így hát több helyre is elmentünk, de igyekeztünk gyorsak lenni. Először a főteret, a Macedónia teret néztük meg, ahonnan a Kőhídon átmentünk a Bazárba. A főtér a Vadar folyó partján volt. Rengeteg híd vezetett át a másik oldalra, nem is láttam még, hogy ennyi hidat építettek volna valahova. Elméletileg a Kőhíd a legrégebbi hidja Macedóniának, még a török korban épült. Mellette van a Művészetek hidja, amelyen számos szobor van, amik hírességeket ábrázolnak. Összesen 29 szobor van rajta, összeszámoltam. A Bazárban találtunk mecseteket, minareteket és karavánszerájt, amely régen a karavánok pihenőhelye volt. Nagyon érdekesnek találtam ezeket. Ismét egy másik kultúrát, építészetet ismerhettem meg.
Miután ezeket megtekintettük indultunk is tovább, hogy minél előbb bevehessük Porost is.
NICK
9.nap 16:15 Szkopje
Már úton vagyunk Görögországba. El sem hiszem, hogy nemsokára át fogjuk lépni a határt. Azért elég sok idő volt, mire ideértünk. Bevallom, hogy nagyon kimerített az utazás. Azt hittem, mekkora buli lesz. Milyen jó lesz becserkészni Avát, ez a része igaz is. Jó vele lenni. De azért 9 napon át utazni, folyamatosan úton lenni nem egy főnyeremény. Először át kellett volna gondolni ezt az egészet. Na nem mintha panaszkodnék, csak lehet, hogy egyszerűbb lett volna azzal a 3 nappal később induló járattal menni. De akkor lehet, hogy nem tudtam volna meghódítani Avát. Végül is valamit valamiért. Nem éreztem magam rosszul, félreértés ne essék, csak fáradt vagyok, ez minden. Már én is nagyon szeretnék Porosra érni. Egy napon át biztosan ágyban leszek, és az is teljesen biztos, hogy Ava is ott lesz mellettem, ráadásul meztelenül. Ebből nem fogok engedni. De kár ilyen szép gondolatokkal foglalkozni, hiszen még a határt sem léptük át. Ráadásul Görögországban is legalább egy nap mire eljutunk a célunkhoz. A nehezén már túl vagyunk, ez igaz, de még korai az örvendés.
- Mi lenne, ha megterveznénk, hogy mit csinálunk Poroson? - szakít ki gondolataim közül Ava.
- Azt hittem, hogy te már be vagy táblázva. Minden perced meg van szabályozva - vigyorgok rá.
- Jó, azt csak azért mondtam, hogy lerázzalak - nevet fel.
Természetesen tudom, hogy azért mondta, csak húzom egy kicsit.
- Ki gondolta volna, hogy egy ilyen jó pasit le akarsz rázni?! - kiáltok fel. - Mert én biztos, hogy nem -rázom a fejem hevesen.
- Tudom, te eddig mindent megkaptál -forgatja a szemét. - De talán már rájöttél, hogy én más vagyok.
Ó, de még mennyire, hogy más. Ha tudná... Ő volt az első lány, aki nem érdeklődött irántam. És bevallhatom, hogy ez indított be és ez ragadott meg.
- Mennyire gyűlöltelek eleinte - gondol vissza mosolyogva.
- Én pedig már az első pillanattól kezdve kívántalak - kacsin-tok rá. - És ez azóta sem változott. Egyszerűen nem lehet betelni veled - sóhajtok fel.
- Ne aggódj, te sem vagy éppen visszataszító.
Imádom, hogy nehezére esik bókolni nekem. Ezért azt érzem, hogy meg kell hódítanom. Ami mondjuk egy eléggé veszélyes érzelem, tekintve, hogy a kapcsolat olyan nekem, mint macskáknak a víz. Távol kellene tőle tartanom magam, a cégre kellene koncentrálnom, de csak ő jár a fejemben és nem akarom elengedni. Úgy érzem, azzal hibát követnék el. Meg kell szereznem ezt a lányt. Félre kell tennem a félelmeimet. Tudom, hogy nem tudom hogyan is kell kapcsolatban élni, de majd Avával kitapasztaljuk, csak ne bántsam meg közben. Meg kell értenie, hogy ha valamit elrontok, az csak azért lesz, mert még nem tudom mit hogyan kell.
***
Pár óra utazás után már igazán fészkelődök az ülésemben. Egyre rosszabbul bírom ezt az egészet. Ha egyszer hazajutunk akkor biztos, hogy sehova nem fogok vezetni, majd a sofőröm fuvarozgat. Az is lehet, hogy még az autó látványától is rosszul leszek.
Fáj a seggcsontom, a szemem könnyezik, és ha ez még nem elég akkor tűz a nap, izzadok. Hiába húzom le az ablakot, nem jön be elég szellő rajta. És az ablakon kilógó kezem is megsült, elég piros.
- Be kellene kenned naptejjel - nézegeti Ava az előbb említett testrészemet.
- Nem hoztam magammal. Sose szoktam használni - rántom meg a vállamat.
- Én hoztam - térdel fel az ülésen. - Csak nem tudom, melyik táskámba van jelenleg - néz hátra. - Megkeresem.
Ava hátrafordul, és félig a hátsó ülésekre hajolva a cuccai között kutat. Ez számomra azért előnyös, mert csodás feneke az arcom mellett van. A legszebb az egészben, hogy szoknya van rajta, ahogy előrehajol az anyag felcsúszik rajta ezzel szabaddá téve fenekét. És ez számunkra azért hátrány, mert nekem vezetnem kellene, de nem tudok az útra koncentrálni, így semmiképpen. Elvonja a figyelmemet, és jelen helyzetben még egy balesetet is bevállalnék, csak ez a gyönyörű hátsó az arcomra üljön. Ennyi kell nekem, és azután akár jöhet a halál is.
Rácsapok fenekére, ami még mindig az arcom mellett ringatózik, mire ő felszisszen. Valószínűleg nem számított ilyesmire.
- Te az utat figyeld! - förmed rám.
- Elég nehéz, hogyha így felkínálod magad nekem.
- Mindjárt megvan, tarts ki még egy kicsit - motyogja a cuccok közül.
Csak az a probléma, hogy nem egy kicsit kell kibírnom, hanem elég sokat. Soká lesz még, hogy megállnunk. Én nem fogom kibírni. Az is felizgat, hogy itt ül mellettem. Ez a nő egy két lábon járó szexbomba.
Nem várok tovább, kiteszem az indexet és lehúzódok az útról. Nem érdekel, ki lát meg. Kicsit enyhítenem kell a vágyaimon. Megállok az autóval majd megragadom Ava derekát és az ölembe ültetem.
- Hé! Még nincs meg -csap rá nevetve a karomra.
- Nem érdekel az a rohadt krém -mordulok fel, majd megfogom állát és lehúzom, hogy egy hosszú csókban forrjunk össze.
Szinte felfalom ajkait. Nem tudok betelni vele. Egyszerűen felforr tőle a vérem. Harapdálom száját mielőtt behatolok, teljesen megvadultam. Végigsimítok nyelvemmel alsó ajkán, ezzel bebocsátást kérve, és jelentem, az engedélyt megkaptam. Szabad utat nyertem, hogy felfedezhessem a területet. Beletúrok hajába, közelebb kényszerítve hozzám. Telt mellei mellkasomhoz feszülnek. Már a gondolatra és megkeményedek odalent, hát még mikor megérzem merevedő mellbimbóit. Érzem, hogy minden vér a farkamba fut. Most már semmi nem fog megállítani. A kocsiban fogom magamévá tenni, méghozzá fényes nappal.
A telefoncsörgés egy pillanatra kizökkent bennünket, de nem hagyjuk, hogy lelohadjon a vágyunk, tovább folytatjuk egymás kényeztetését. Még szorosabban fogom a haját, hogy ne tudjon elmenekülni. Mégis valahogy eltávolodik annyira, hogy meg tudjon szólalni.
- Csörög a telefonod - lihegi kipirulva.
- Nem érdekel - csapok le újra ajkaira.
Senki sem szakíthat félbe. Nincs az a pénz, hogy abbahagyjam ezt. Nem bírnék tovább várni rá, azonnal akarom. Itt és most. És ebben egy hülye telefon nem fog megakadályozni.
- Nick -nyöszörög. - Ryan az -nyög fel mikor közelebb húzom a fejét hozzám, hogy ne tudjon beszélni.
A fenébe, nagyon kitartó ez az ember. Csak nem adja fel. Még mindig csörög a telefonom.
- Lehet, hogy fontos - szakítja el a száját az enyémtől.
- Ezt nem hiszem el - sóhajtok fel, és a telefon után nyúlok. - Mondjad - szólok bele miután kihangosítottam.
Nem engedem, hogy Ava kimásszon az ölemből. Amíg Ryannel beszélek a haját simogatom és hagyom, hogy rádöljön vállamra.
- Van egy kis gond -kezd is bele rögtön, amit jelenleg nagyon becsülök benne.
Nem válaszolok, hagyom, hogy folytassa.
- Mr. Grande-nek muszáj volt egyes ügyekben döntést hoznia - mondja óvatosan.
- Tessék? Én nem adtam erre engedélyt - mordulok fel, még Ava is megremeg a karjaim között.
- Tudom, pont ezért hívtalak. Gondoltam jobb, ha tudsz róla. Bár a cégnél mindenki ellenezte, de végül is ezért küldtél oda engem - magyarázza.
- Nagyon jól tetted, hogy szóltál. De mégis milyen helyzetek-ben döntött Mr. Grande?
- Pár apró ügyben, ami igazából majdhogynem lényegtelen, de van egy-két nagyobb dolog is, aminek nem igazán fogsz örülni.
Ez nem kezdődik jól. Máris felmegy bennem a pumpa. Hogy mer bármiben is nélkülem dönteni?
- Ne kímélj - sóhajtok fel.
- A kisebbek közé tartozik az éves kimutatás intézése, hogy mikor induljon a szállítás délre meg ilyen apróságok - hadarja.
- Ezek sem apróságok Ryan - csattanok fel. - Én vagyok a vezérigazgató, minden döntés engem illet meg. Ki ez a Grande, hogy helyettem döntsön bármiben is?! - mennydörgök.
- Nyugodj meg, így soha nem fogom tudni befejezni - fújtat.
Vár egy kicsit, és mivel nem szólalok meg, próbálom idegességemet palástolni, így folytatja.
- Szóval, ami igazán problémát jelenthet, az az, hogy egy új szerződést kötött Magyarországgal és megállapodott a konkurenciával.
Hirtelen annyira ideges leszek, hogy egy szó sem jön ki a számon. Mi az, hogy egyezséget köt a konkurenciával? Nem tudom mi volt a szerződésben, de az biztos, hogy én tudni akartam róla. Ilyen helyzetekben nem dönthet nélkülem. Ez semmiképpen sem lehet jogszerű. Hogy merte ezt megcsinálni? Ezt nagyon meg fogja keserülni, csak érjek haza.
- Hűha, nagy a baj - jegyzi meg Ryan. - Ha nem mondasz semmit, akkor rohadt nagy bajban lehetünk.
- Abban biztos lehetsz. Nem várt változások lesznek a cégnél. Mr. Grande meg fogja még ezt bánni - morgom az orrom alatt. - De te nagyon jól cselekedtél. Továbbra is tudni akarom, hogy mit csinál az az ember, minden egyes lépéséről.
- Értettem főnök - mondja játékos hangon. - Na de evezzünk egy kicsit békésebb vizekre - csapja össze a tenyerét.
Ava közben csendesen ül az ölemben és a pólómon birizgál egy cérnaszálat.
- Mi van azzal a csajjal? Sikerült végre megdugnod? Nehogy azt mondd, hogy a nagy Nick Brown még mindig fel van ültetve.
Ava ujja megáll a játszadozás közben. Megdermed, ahogy én is. A szívem a torkomban dobog. Miért nem mondtam Ryannek hogy kihangosítottam?
- Tessék? - szólal meg Ava rekedt hangon.
El van képedve. A hangja nagyon bosszús, most igazán rábasztam.
- Rohadj meg Ryan - mordulok fel és kinyomom a telefont. - Nem úgy értette - hárítok rögtön.
- Azt rögtön gondoltam. Te biztosan nem lehetsz hibás - nevet fel keserűen.
- Félreérted - rázom a fejemet. - Ryan nem úgy értette.
- Nem tudom, hogy ezt hogyan lehet máshogy érteni. Számomra teljesen egyértelmű - mosolyog szomorúan.
Szeméből kiolvasható a szomorúság és talán a csalódottság is.
- Ne csináld ezt légy szíves - könyörgök.
- Csak azt nem tudom, hogy miért gondoltam akár csak egy percre is, hogy ez közöttünk komoly is lehet. Világos, hogy neked ez is csak szex volt - rázza a fejét, miközben látom, hogy a könnyeivel küszködik.
- Ava, drágám!
- Most ne szólj hozzám kérlek. Csak vezess. Gondolkodnom kell - fordul az ablak felé, ezzel elzárkózva előlem.
Nem válaszolok, belátom, hogy "egyedül" kell hagynom. Át kell gondolnia ezt az egészet, hogy utána meg tudjam magyarázni. Az biztos, hogy nem fogom ennyiben hagyni. Hirtelen a céggel kapcsolatos problémám borsó méretűre zsugorodott. Kit érdekel a vállalat, ha Avát elveszítem?
***
20:45-kor Thesszalonikibe érve Ava még mindig nem szól hozzám. Azt hiszem már eleget hagytam gondolkodni. Most már itt az ideje, hogy lenyugodjon és normális emberek módjára beszélgessünk egymással. Ezzel a hallgatással nem megyünk semmire, csak egy helyben toporgunk.
Akkor jövök rá, hogy ő még mennyire pipa, amikor nem akar velem egy szobában lenni. Erősködik, hogy ő külön szobát akar. Na abból nem sülne ki semmi jó.
- Fejezd be légy szíves. Egy szobában leszünk és mindent megbeszélünk - próbálom megnyugtatni, vagy legalább tudatni vele, hogy nincs választási lehetősége.
- De Nick! Nem akarok veled lenni.
Látom a szemében a kétségbeesést, de nem érdekel. Nem hagyom veszni. Meg fogjuk beszélni és kész. Minden oké lesz.
- Ava! Ne makacskodj, ebből úgy sem engedek. Fogadd el!
Ava nem válaszol, csak fújtat. Tudja, hogy nem tudja elérni nálam, hogy ebbe belemenjek. Így se szóltam hozzá egész út alatt. Nehéz volt, de tiszteletben tartottam, hogy "egyedül" akar lenni, és próbáltam a legjobbat kihozni a helyzetünkből. De eddig tartott a jó indulatom. Most már nem érdekel, ha fáradt, ha még nem gondolkodott eleget, beszélni fogunk és kész. Nem kap több időt.
Csendben felmegyünk a szobánkba, egy szó nélkül, de azért látom, hogy Ava pufog, nem vagyok vak, csak nem érdekel.
- Lemegyünk vacsorázni? - kérdezem miután leraktam a bőröndöket.
- Nem megyek veled sehova - huppan le az ágyra.
- Rendben - bólintok.
Látom rajta, hogy meglepte a válaszom. Azt hitte ellenkezni fogok. De nem fogok ilyen piti ügyekkel foglalkozni, amikor nagyobb bajunk is van. Legyen ahogy ő akarja, csak végül minden jobbra forduljon.
Felhívom a szobapincért és rendelek magunknak valamit, csak hogy ne haljunk éhen.
- Akkor beszéljük ezt meg - ülök le mellé.
- Szerintem nincs miről beszélni - nevet fel. - Átvertél, hazudtál nekem. Ezt nem lehet jóvá tenni. Hülyének néztél Nick. Jól elszórakoztál rajtam. Pedig én tényleg hosszú idő óta először bíztam meg férfiban, de ebből is látszik, hogy nekem nem lehet komoly kapcsolatom a hím neműekkel - sóhajt fel.
- Ava, fejezd be! Nincs igazad. Nem néztelek hülyének és nem is játszottam veled, ezt rosszul látod. Nem kellene ennyire pesszimistának lenned. Valóban csak szexnek indult az egész, de erről te is tudsz, nem hazudtam neked. Te is tudtad, hogy csak azt akarok, de időközben megváltoztak az érzéseim. Megbeszéltük, hogy megpróbálunk egy kapcsolatot, nézzük meg milyen lesz. Ryannel azóta nem beszéltem, azért kérdezte ezt, mert ő még le van maradva. De attól függetlenül ez közöttünk nem csak szex.
- Ez túl szép lenne, ha igaz lenne. Nem tudom mit gondoljak.
- Csak higgy nekem! Tudom, hogy ez rosszul jött ki, és tudom, hogy mit gondolsz, de egyáltalán nem úgy van. Nézd meg a telefonomat, hogy mikor beszéltem utoljára Ryannel. Bármit megnézhetsz rajta, nem hazudok - nyújtom felé az említett készüléket.
Ava egy pillanatra hezitál, de végül visszarakja a kezét maga mellé és a fejét rázza.
- Nem kell, hiszek neked. Ne haragudj, csak ez olyan hihetetlen.
- Te ne haragudj! Nem akartam, hogy ilyenen kelljen keresztül menned.
- Semmi gond - mosolyodik el, most őszintén boldogan.
Végszóra meg is érkezik a rendelt étel, így meghitten tudunk vacsorázni az ágyunkban. Egymást etetjük, nevetünk és élvezzük az életet. Ahogy illik.