🔴Sara szemszögéből🔴
Szótlanul sétáltam be az iskolába szívem apró kis darabkáival.Ekkor egy kéz nehezedett rá a vállamra.
Döbbenten néztem a kéz tulajdonosára aki nem más volt mint Patrick.
-Milyen napod volt szépségem?-kérdezte önelégült mosollyal.
-De hisz még csak most kezdődött el a nap,akkor miért úgy kérdezed,hogy "volt"?-értetlenkedtem.
-Részletkérdés-mosolygott tovább.
-Hát, eddig egész jó volt-jelentettem ki.
-Ez fájt-sóhajtott fel drámain a kezét a szívére szorítva.Az egész jelenet kész röhej volt.
-Beengednétek vagy még vihorásztok egy pár órát?-fújtatott mellettem James.Álla megfeszült.Szeme szikrákat szórt.
Hát ennek meg mi a baja?
-Ha valami problémátok akadt a kis barátnőddel azt ne Sarán töltsd ki-kelt a védelmembe Patrick majd átlendítette a kezét a vállalnom és így indultunk be a suliba.Fogalmam sincs,hogy mire véljem ezt az egészet de a az,hogy Patrick megvédett kedves gesztus volt.
A napom úgy telt el,hogy Patrickkal voltam.Igaz,hogy mindig ő keresett meg szünetekbe de ez aranyos volt tőle.
-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg ebéd szünetben Patrick.
-Persze-haraptam bele a szendvicsembe.
-Miért utáltál az elején?-kérdezte kíváncsian.
-Nos,az mindegy-válaszoltam röviden.
-Engem mégis érdekel-jelentette ki.
-Tudok róla-mondtam neki a számat harapdálva.
-Miről?-kérdezte furcsán.
-Arról,hogy összefeküdtél James volt barátnőjével-hadartam el gyorsan Patrick arca viszont eltorzult.
-Szóval elmondta-mondta döbbenten,mire csak bólintottam.
-Nem hittem,hogy ennyire számítasz neki-motyogta halkan.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-Semmi..Csak meglepődtem,hogy elmondta.Nem nagyon sokan tudnak a dologról-mondta szomorúan.
-Tudod Sara..megbántam-jelentette ki az eget nézve.
Jól hallottam,amit mondott?
-Megbántam.-ismételte el a szemembe nézve.-De te ezért utáltál?Egy múltbeli ostobaságom miatt amit nem mellesleg nem is ellened tettem?-kérdezte megbántottam.
Én pedig rájöttem lehet,hogy félreismertem.Csak azért elítéltem mert a múltban tett egy olyan dolgot amit lehet,hogy már meg is bánt.És semmi jogom nincs azért utálni mert megbántta Jamest.Eldöntöttem,hogy adok egy esélyt a barátságunknak Patrickkal.
-Sajnálom.Félreismertelek-motyogtam mert tényleg lelkiismerete furdalásom lett ez miatt.
Patrick felállt és csak széttárta a karjait.
Most meg mit akar?
-Ha megölelsz akkor megbocsátok. -mondta hatalmas vigyorral.
-Azt lesheted-nevettem fel majd én is felkeltem a földről.
-Akkor továbbra is harag-mondta szomorúan.
-Na jó,legyen.De csak azért mert tényleg sajnálom,hogy jogtalanul ítélkeztem.-mondtam mosolyogva,majd megöleltem.
Mikor szétváltunk gyors elköszöntünk és Patrick már sietett is a matek órájára mivel ha megint elkésik akkor megkapja a héten a negyedik egyesét.Én épp indultam volna be a suliba de amint megfordultam Jamest vettem észre aki megfeszült állal és szikrákat szóró tekintettel mered rám.
Egy fiú csoporttal beszélgetett de amint összeakadt a tekintetünk mondott nekik valamit majd egyenesen felém tartott.A lépteiből és az arcából ítélve nem valami boldog.
Csak tudnám megint mi a baja....