🔵James szemszögéből🔵
Fájdalmas volt őt sírni látni.Nem tudtam magam visszafogni muszáj volt ott lennem mellette.Nekem nem megy,hogy mindig fasz legyek vele.Az ágyon feküdtünk és csak néztük egymást mikor megszólalt a telefonja.
Felvette és nekem volt alkalmam közben megcsodálni.Barna haj,barna szem és iszonyat gyönyörű arc.Nem akarom levenni a szemem róla.De akkor letette a telefont.Vajon észrevette,hogy őt nézem?
-Anyáék nem jönnek haza hétvégére-mondta mire csak bólintottam.Azt hittem,hogy kimegy de nem így történt, aminek nagyon örültem.Visszafeküdt mellém majd betakartam.
Egymással szemben feküdtünk és csak néztük egymást.Ha lehetne itt leállítottam volna az időt.Nem tudom,hogy mennyi idő telhetett el mikor elaludtam de mellette nem is érdekelt semmi.
/Másnap reggel/SZOMBAT/
Másnap reggel komásan keltem.
Egyedül..
Fogalmam sem volt,hogy hol van Sara.Megnéztem a telefonom és 9:36.Ilyen korán felkelt?
Mentem lefelé a lépcsőn és kellemes illatok csapták meg az orrom.
-Szia.-mosolygott Sara.Még így is kócosan,smink nélkül is hogy tud ilyen szép lenni?Legalább is nekem szép volt.
-Valami baj van?-kérdezte kiszakítva a gondolataimból.
-Nem-köszörültem meg a torkom-Mit csinálsz?-kérdeztem terelve a szót.
-Reggelit csinálok,mivel nem tudtam aludni-mondta aranyos mosollyal.
-Meg tudnám szokni-nevettem el magam,majd leültem egy gofrival a kezemben.
-Figyi arra gondoltam,hogy jobban megismerhetnénk egymást.-mondta ki váratlanul mire én furcsán néztem rá.
-Vagyis,mindegy-mondta zavartan.
-Nem,mondjad csak.Mire gondoltál?-kérdeztem kíváncsian.
-Csak arra,hogy a beszélgetésünk 80% eddig veszekedés volt.És még szinte semmit nem tudok rólad-mondta lehajtott fejjel.Meg tudtam érteni.Én se tudok róla sok mindent.
-Okés,kezdjük-mentem bele,mire felkapta a fejét.
-Most te kezdj-mondta izgatottan.
-Öhm..Mi a kedvenc színed?
-Fekete és bordó-mondta.-És neked?
-Kék és fekete.-Hány pasid volt eddig?-csúszott ki a számon.
-Kettő volt-mondta.-Miért vagy együtt Olíviával?-kérdezte hirtelen.
-Az hosszú story-válaszoltam.
-Van időm-vágta rá kíváncsian.
-Figyi..majd egy nap elmondom oké?-kérdeztem és mivel látta,hogy erre nem kap választ ezért csak lemondóan bólintott.
-Mondj egy olyan dolgot amit nem tud rólad senki-kértem.Pár percig csak néztük egymást..aztán megszólalt..
-Régen amikor kicsi voltam,mindig probáltam minél hangosabban sírni,hogy anya meghalja..most probálok minél halkabban,nehogy meghalja-mondta elcsukló hangon.
Ekkor eleredtek a könnyei..Fogalmam sincs,hogy miért ilyen érzékeny mostanában.Eddig mindig olyan talpraesett volt és most ilyen állapotban látni őt..fájdalmas és furcsa is egyben..
Felpattant és felrohant a szobába.
394 words