AVA
5.nap 21:00 Bécs, Mariott Hotel
Ismét egy elegáns, öt csillagos hotelben szállunk meg. Szép, meg minden, de nem igazán az én stílusom, nem érzem magam otthon itt, de természetesen nem panaszkodom, örülök, hogy végre nyugodtan alhatok egyet.
Amíg Nick elintézi a szobák foglalását, addig nekem van időm körbenézni a hallban. Természetesen az is nagyon elegáns és fényűző. Az én egyszerű kis nyári ruhám egyáltalán nem illik ide, ehhez kétség sem fér. De szerencsére már este van, és ha épségben feljutok a szobámba, azután már ki se kell jönnöm, csak reggel, akkor is csak futólag találkozok emberekkel. A másik pedig, hogy úgysem találkozok soha többé ezekkel az arcokkal, még ha lenéznének is, akkor sem érdekel.
- Sajnálom uram - hallom meg sűrű gondolataim között e két szót.
Már megszoktam, hogy mi folyamatosan megszívjuk, meg sem vagyok lepődve.
- Mi a baj? - kérdezem Nicktől.
- Csak egy szoba van - sóhajt fel. - Nagy baj lenne, ha megint együtt aludnánk? - kérdezi óvatosan. - Semmi kedvem egy másik hotelt keresni.
Őszintén szólva nekem sincs hozzá kedvem. És már annyira jó lenne egy puha ágyban aludni.
- Végül is, a múltkor se volt belőle baj - rántom meg a vállamat.
Nick örül a válaszomnak, azonnal lefoglalja azt az egy szobát.
Bár jobban belegondolva akkor is csak azért nem történt semmi, mert elájultam. Lehet, hogy ez mégse volt olyan jó ötlet? Nem tudom. Nekem most csak egy cél lebeg a szemem előtt, hogy egy jót aludjak. Valószínűleg úgyis kidőlök az első pillanatban, úgyhogy az a múltkori eset meg fog ismétlődni, és nem lesz semmi baj. Igazából nem is tőle tartok. Ő egyáltalán nem árul zsákbamacskát, mindig rám mozdul, amikor csak lehet, most se lesz ez másképp. Magamban nem bízok. Félek, hogy el fogok gyengülni, bedőlök neki és a csáberejének. Erős akarok lenni, én akarok lenni az egyetlen nő, aki ellenáll neki, de ez nagyon nehéz feladat. Kezdetben még simán ment, de most már megláttam az igazi oldalát, ami egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatja. Ő is ember, érző lény, akinek bármilyen meglepő, van szíve. Azzal, hogy megnyílt előttem szerethetővé vált. A kezdeti gyűlölet mára már elpárolgott és a vágyódás vette át a helyét, ami valljuk be, elég veszélyes dolog. Tényleg rögtön az ágyba fogom vetni magamat, nehogy valami baj történjen.
A londiner felkísér minket a szobánkba, az egy-egy bőröndünket maga után húzva. Szegény bőröndöm, ha tudtam volna, hogy ennyi szenvedést és kilométert ki kell bírnia... Lehet valami strapabíróbbat kellett volna választanom, de látszólag nincs semmi baja még, úgyhogy nem lehet egy szavam se.
A szobában szokásosan lerakom a bőröndömet a szekrény mellé. Már olyan rutinosan csinálom ezt, annyi szállodában voltam. Fura, mert ezelőtt nem igazán jártam ilyen helyeken, most meg már otthonosan mozgok. Rendes rutint alakítottam ki!
- Ki kezdi a fürdést? - szakít ki gondolataimból Nick.
Ú, mit meg nem adnék egy jó forró zuhanyért.
- Ha megengeded, akkor kezdeném én - mondom reménykedve, még a kiskutya szemeimet is bevetem.
- Persze, menj csak - mosolyodik el.
Gyorsan összeszedem a pizsamámat és a fürdős cuccaimat, és már ott sem vagyok, szinte futok a fürdőszobába.
Én ilyen melegben egy nap, szívem szerint kétszer is lefürödnék, de most sajnos erre nincs lehetőségem, így már alig várom, hogy végre tiszta legyek. Most megmosom a hajamat is, már igazán ráfér, ezért szegény Nicknek pontosan 20 percet kell várnia a fürdőszobára.
Most már végre jól érzem magam, így, hogy tiszta vagyok. Egyetlen problémám csupán, hogy csak egy vékony selyem hatású hálóinget hoztam magammal, ami eléggé sokat mutat. Nem gondoltam, hogy férfiakkal fogok együtt aludni, főleg nem azt, hogy egy ilyen férfival. Ebben a fürdőszobában még egy rohadt köntös sincs. Úgy látszik muszáj vagyok így kimenni innen. Gyorsan magamra kapom a hálóinget, hogy Nicknek ne kelljen már tovább várnia, aztán átdörzsölöm egy törölközővel a hajamat. Most nincs kedvem megszárítani, így hagyom, hogy vizesen hulljon a mellemre. Összeszedem a cuccaimat és kimegyek a szobából. Nick már az ajtóban toporog. Amint kilépek, ő már be is ment. Szerencsére nem vetett rám egy pillantást se, így nem vette észre zavarba ejtő öltözékemet. Nem lesz ebből baj! Most gyorsan letörlöm az elmosódott sminkemet, kifésülöm a hajamat, aztán bebújok a takaró alá, és alvást tettetek amint visszaért. Igen, ez tökéletes terv lesz. Olyan okos vagyok már megint, mindig megmentem magam a kínos helyzetektől. Rögtön elfog a boldogság. Mosolyogva állok a tükör elé, hogy elvégezzem az előbb említett teendőket.
Egy dologgal nem számoltam csupán, hogy Nick 5 perc alatt végez a fürdéssel. Amíg én a hajamat fésülöm, ő már jön is ki a fürdőből. Basszus! Felsőtestéről még csöpög a víz, csak egy hanyagul magára tekert törölköző lóg le róla. Kétszeresen is basszus! Tátott szájjal figyelem ahogy becsukja maga mögött az ajtót. Szégyen, nem szégyen, azért imádkozom, hogy leessen róla az az átkozott törölköző. Legszívesebben odamennék hozzá, és lenyalnám kockás hasáról a vízcseppeket. Teljesen elvette az eszemet. Már nem tudok reálisan gondolkodni. Sőt, gondolkodni se tudok. Kellene egy új terv, de csak tökéletes felsőteste lebeg szemem előtt. Próbálom elhessegetni a képet, de egyszerűen nem megy.
- Basszus - nyögöm ki, és beszaladok a fürdőszobába.
Muszáj lehűtenem magam. Testem annyira felhevült, hogy szívem szerint egy jéghideg fürdőt vennék, de inkább csak az arcom megmosása mellett döntök. Még sosem volt rám ilyen hatással egy férfitest. Nem tudom mi van benne, ami ennyire megfogott. Az altestem bizsereg, az egész testemet ő irányítja. Még a hideg víz sem segített. Sőt, csak rontott a helyzeten. A párás levegőtől egyébként is rám tapadt a ruha, de most még egy adag hideg vizet is magamra öntöttem, egy kicsi ment a pizsamámra is. Szerencsére nem látszik át, de mellbimbóm megmerevedett, ami tisztán kivehető.
Tudom, hogy kellene egy új terv, de az agyam képtelen a gondolkodásra. Elvesztem, ez nyilvánvaló. Na jó, most már muszáj kimennem.
Amikor kilépek, Nick az ágyon ül. Még mindig csak az a rohadt törölköző van rajta, és semmi más.
- Nem tudsz valami ruhát felvenni? - fakadok ki.
A hangomból egyértelműen kivehető a feszültség.
- Talán feszélyez? - vigyorodik el.
- Nem erről van szó - nyögöm ki.
Mást, ha akarnék se tudnék mondani. Újra köd szállt az agyamra.
Szemem sarkából észreveszem a tükör előtt heverő fésűmet. Biztosan kiesett a kezemből az ominózus pillanatban. Végre találok valamit, amivel még ha egy percre is, de foglalkozhatok. Komótosan odasétálok, és lehajolok érte. Amint megfogom, Nick felhördül és egy kezet a meztelen fenekemen érzek. Felsikoltok. Egyrészt azért, mert nem számítottam arra, hogy mögém settenkedik, másrészt azért, mert nagyon hideg és nyirkos a keze.
- Nick...- suttogom, kezemben szorítva a fésűt.
- Minden este ilyen szexi vagy? - kérdezi rekedtes hangon, és egy mozdulattal maga felé fordít.
- Nem mindig - ejtem ki halkan.
Talán nem is jött ki hang a torkomon, nem tudom.
Keze újra fenekemre csúszik, és közel húz magához. Annyira közel kerülök hozzá, hogy azon a kevés anyagon át érzem merev férfiasságát. Jézusom, ez hatalmas.
- Nick, kérlek... - suttogom erőtlenül.
Sikerül felsőtestemet eltávolítanom övétől, de altestünk még mindig szorosan egymáshoz van nyomódva.
- Mit vártál Ava? - hajol hozzám közelebb, és a fülembe suttog. - Felveszed ezt a ruhát, és ne induljon be a fantáziám? - érzem fülemnél a mosolyát. - Mondjuk nem igazán hagy semmit a képzeletre - ezt már mélyen a szemembe nézve mondja, és igen, a kaján mosoly ott ül a szája szélén.
Lenéz a mellemre, én is követem a tekintetét. Mellbimbóim szinte kilyukasztják az anyagot. Egyik kezét elveszi fenekemről és feljebb csúsztatja testemen. Hüvelykjével végigsimít mellbimbómon. Mondanom sem kell, rögtön bizseregni kezd a testem, a bizsergés lekúszik az ölemig. Halkan felnyögök érintésére.
- A tested magáért beszél drágám - kapja be fülcimpámat szájába.
- Nick - nyöszörgöm nevét, és hátrahajtom a fejemet.
- Kívánlak Ava - búgja.
Nem válaszolok, de testem megfeszül. Egyszerűen nem tudok tiltakozni, nem megy már. Eddig nagyon jól bírtam, de most már vége. Már nem feszítem tovább karomat, hagyom, hogy magához húzzon. Fejem mellkasával van egy vonalban. Felnézek rá, és beleveszek tekintetébe, ami most a vágytól szinte fekete. Óvatosan lehajol hozzám, és ajkát az enyémre helyezi. Olyan puha, és enyhén nedves. Gondolkodás nélkül visszacsókolok. Kész, megadtam magam. És annyira jó érzés. Végre felszabadulhatok, már olyan régóta akarom ezt.
Karjaimat nyaka köré fonom, úgy mélyedünk bele a csókba. Mindkét kezét újra hátsómra helyezi, és felemel. Lábaimat dereka köré fonom, így botorkálunk el az ágyig. Ahogy ráugrottam csípőjéről leesett a törölköző, de ez látszólag egyikünket se zavarja.
Rádob az ágyra, ő viszont az ágy végében marad. Megragadja bokámat, és enyhén masszírozni kezdi. Mit ne mondjak, felemelő érzés. Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó lehet. Lehajol hozzá, és csókolgatni kezdi. Egész lábamat végig csókolja, hol beleharap egyet. Egyszerűen megőrjít, hogy indíthat be valaki ennyire? Belső combom után a hasamra fordítja a figyelmét, a bugyimat nagy sajnálatomra kihagyja. Ahogy egyre feljebb halad a ruhámat is úgy tűri fel, mígnem már muszáj vagyok levenni magamról. Végre elérte melleimet, amik már súlyosan várnak, hogy hozzájuk érjen. Kezével az egyiket gyúrja, míg a másikat a szájával kényezteti. Kéjesen felnyögök, nem bírom tovább magamban tartani.
Az én kezem sem tétlen. Felfedezem minden egyes centiméterét a testén. Ahol csak lehet végigsimítok, míg végül elérem férfiasságát. Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá. Amint rákulcsolom a kezem, Nick felmordul. Óvatosan mozgatni kezdem, de éppen csak felfedezem a hosszát. Mondanom sem kell, méretes jószág. Nick nagyon nyugtalan a kezeim között, teljesen begerjedt, pont, mint én.
- Tudod mióta várok erre? - nyögi.
Nem válaszolok a kérdésére, de természetesen tudom a választ.
Nick nem vár tovább, belém helyezi magát. De nem is lett volna értelme tovább húzni az időt, hiszen már teljesen készen állok. Felemelő érzés, ahogy teljesen kitölt.
- Jézus - nyög fel, mikor teljesen belém hatolt.
Óvatosan mozogni kezd. Nem is értem miért finomkodik. Őrült, vad tempóban csinálnám, de képtelen vagyok irányítani őt. Egy kis idő elteltével végre fokozza a tempót, engem teljesen a fellegekbe juttatva ezzel. Még soha senki nem volt ilyen jó, még soha senki nem figyelt rám ennyire. Teljesen nyugodtan mondhatom, hogy ekkora élményben még sosem volt részem. Nem kevés pasival voltam együtt, de ő kétségkívül a legjobb szerető. Eddig még senki nem tudott többszöri orgazmust okozni nekem, neki mégis játszi könnyedséggel sikerült. Még magam se tudtam eddig, hogy mit szeretek az ágyban. Jobban mondva, csak azt hittem, hogy tudom.
Mikor én már lihegve, és leizzadva fekszem alatta, ő akkor ér el a csúcsra. Érzem, ahogy farka megrándul bennem. Még ez is felizgat. Másokkal 5 perc után meguntam a szexet, de vele órákig is tudtam volna csinálni.
- Ez észveszejtő volt - sóhajtok fel.
- Igen - ért egyet ő is mosolyogva. - Figyelj, neked is el kell mondanom, hogy ez csak egyszeri alkalom volt - mondja óvatosan.
- Még éppen időben - motyogom.
Egy könnycsepp szökik a szemembe, de nem hagyom kicsordulni. Nem fogom ennyire megalázni magam előtte. Elég gáz ez így is.
- Jó éjt! - suttogom alig hallhatóan, majd hátat fordítok neki.
Nagyon fáj a fejem azért, mert visszatartom a sírást. Muszáj álomba kényszerítenem magam, nem akarok gyengének látszani.
***
Másnap frissen ébredek. Rá vagyok csavarodva Nickre. A fejem a mellkasán pihentetem, átkarolom és a lábamat is átvetem rajta. Ezt azonnal be kell fejeznem! Gyorsan az ágy szélére húzódok. Még mindig meztelen vagyok. Azonnal rendbe kell szednem magamat.
Magamköré tekerem a takarót, ezzel teljesen lehúzva róla, így közszemlére téve férfiasságát. Még így, nyugalmi állapotában is gyönyörű. Eláll tőle a szavam. Hogy lehet ez? Nem, Ava, nem gondolhatsz erre. El kell felejtenem a tegnap estét. Mit tettem? Lefeküdtem Nicholas Brownnal. Hogy lehettem ennyire buta? Miért gondoltam, hogy én más leszek?
Gyorsan felveszek egy ruhát, és kimegyek a szobából. Nem tudok egy légtérben maradni vele. Tegnap láttam, hogy van a földszinten egy bár. Remélem ilyenkor is nyitva van. És igen, szerencsém van. Legalább ebben, ha a pasiknál nem is.
Leülök a bárpulthoz és kérek egy martinit. A pultos fiú kicsit furcsán néz rám, hogy ilyen korán kezdem, de jelenleg nem tud érdekelni. Csak a saját lelki problémáimmal foglalkozok. Nem nagyon szoktam inni, de most szinte kötelező.
Még mindig nem értem, hogy hogyan történhetett ez meg. Jó, tudom, hogy jól néz ki, és tudom, hogy vágytam rá, de akkor se kellett volna ezt hagynom. De még ha meg is történik, akkor se kellene ennyire megérintenie, hogy semmit nem jelentett neki. Nem kellene, hogy ez meglepetésként érjen. Már az elején világosan megmondta, hogy ő nem tervez hosszú távra, és én tudtam is ezt. Valamiért mégis azt hittem, hogy majd én megváltoztatom, hogy képes leszek rá, de nem. Fel se kellene, hogy ez merüljön. Olyan hülye vagyok! A saját szívemet töröm szét. Még ha nem lett volna ilyen jó a szex, akkor könnyebb lenne elfogadnom, de eszeveszett volt. Valahogy mégis tovább kell lépnem, hiszen még messze van Athén. Addig nem menekülhetek el.
- Ava? - szólít meg Nick a hátam mögül. - Mit keresel itt? - lép mellém. - Már ilyen korán iszol? - döbben meg.
- Muszáj valahogy elfelejtenem a tegnap estét - rántom meg a vállam.
- Szólj, ha leittad magad a sárgaföldig, mert indulnék - rakja karba a kezét.
- Nem állt szándékomban lerészegedni - húzom fel az orrom. - Indulhatunk, én kész vagyok - állok fel.
Ahogy észreveszem, a bőröndök már ott vannak mellette, szóval egyenesen a kocsihoz megyek. Figyelek arra, hogy emelt fővel távozzak. Nick ne lássa rajtam, hogy összetörte a szívemet. Ez egyáltalán nem tartozik rá. Beülök az anyósülésre, hagyom, hogy szenvedjen a bőröndökkel. Innentől kezdve engem elfelejthet. Nem kellene rá haragudnom, hiszen tiszta lapokkal játszott, én mégis gyűlölöm. Nem akarom megmagyarázni magamnak, hogy miért, nekem teljesen jó így.
- Megoldottam - huppan be a kocsiba, aztán indulunk is.
Direkt nem válaszolok neki. Nem akarok vele beszélgetni. Inkább kifelé bámulok az ablakon. Élvezném a tájat nagyon szívesen, de csak Nick jár a fejemben, és hogy hogyan lehettem enynyire hülye. A lelkem mélyén tudtam, hogy ez lesz. Ezért is viszszakoztam annyiszor. Mindig ez van velem. Pontosan ezért nem bonyolódtam kapcsolatba a férfiakkal, mert sosincs szerencsém. Csak olyanokkal kezdtem, akikről tudtam, hogy vissza tudom majd őket utasítani. Amikor rájöttem, hogy tetszik nekem Nick, akkor kellett volna megálljt parancsolnom magamnak. Nem szabadott volna hagynom, hogy ez megtörténjen. Na de az vesse rám az első követ, aki tud neki ellenállni. Én még így is nagyon sokáig tudtam húzni, büszkének kellene lennem magamra, de most mégis csak az összetört szívem a lényeg.
- Ava, figyelj - szólal meg hirtelen.
Már fél órája ülünk egymás mellett szótlanul.
- A tegnap este... - kezdi.
- Nem érdekel Nick. Nem kell semmit mondanod róla - mordulok rá.
Az kellene még, ha még egyszer elmondaná. Mennyire akar még megalázni?
- Csak hallgass meg - könyörög.
- Figyelj, nincs mit beszélnünk róla. Egyikünknek sem jelentett semmit. Csak már régen voltunk együtt mással, ennyi - sóhajtok fel.
- De én... - szólal meg újra.
- Csak szükséglet kielégítés volt - vágok a szavába.
- Ava! - kiált rám.
- Nick! Miért erőlteted? Nem érted, hogy nem akarok róla beszélni? Legszívesebben kitörölném a memóriámból - mondom hirtelen felindulásból.
Ebben a pillanatban komolyan is gondolom, de nyilván nem törölném ki. Annál jobb szexuális élményem nem volt. Mégis fáj, hogy ennek pont egy ilyen seggfejjel kellett történnie.
- Hát jó - koncentrál újra a vezetésre.
Újból elhal közöttünk a kommunikáció, de most nem bánom. Csak magam akarok lenni. Legszívesebben begubóznék a fotelembe és nutellát majszolnék, de ez sajnos most lehetetlen.
***
Nick megáll valahol még a városon belül. Természetesen nem értem a dolgot. Nem beszéltük, hogy megyünk valahova, bár jelen pillanatban egyébként se mennék vele sehova. Kérdőn nézek rá, még mindig nem akarok beszélni vele.
- Gondoltam megmutatnék még neked pár helyet - mondja óvatosan.
- Most viccelsz? - nevetek fel hisztérikusan.
- Nem - vág értetlen képet.
- Nem megyek veled sehova - rakom keresztbe a karomat. - Azt felejtsd is el.
- Jó, akkor elintézek pár dolgot - csapja ki az ajtaját.
Egyértelmű, hogy megsértődött. De hidegen hagy. Ő is megbántott engem, és őt se érdekli különösképpen.
NICK
6.nap 13:06 Bécs
Nem hiszem el ezt a nőt! Egyszerűen felidegesít. Én hülye el akartam vinni a Schönbrunni kastélyba, ő meg játssza a dámát. De végül is nem is baj, legalább tudok egy kicsit magammal foglalkozni. Fura, hogy ezt mondom, de jó egy kicsit távol lenni tőle. Már megfojtott ez a furcsa érzés, ami előtör belőlem, ha vele vagyok. Azt hittem, ha végre ténylegesen együtt leszek vele, akkor elvesztem iránta az érdeklődésemet, mint ahogy a többi nőnél is volt, de persze ez nem így történt, sőt, csak még jobban érdekel. Amikor azt mondtam neki, hogy ez is csak egy egyéjszakás kaland, akkor igazából csak magamat akartam meggyőzni, de ezt még én se hittem el. Nagyon rossz volt, hogy ettől a mondatomtól ennyire szomorú lett, azonnal megbántam, amit mondtam. De legalább láttam, hogy ő is érez valamit irántam. A kocsiban el akartam mondani neki azt a kettősséget, ami bennem zajlik, de nem engedte, hogy befejezzem. Olyan volt, mint egy hisztérika. Nagyon nem tetszik ez az oldala. Egyszerűen kiborított, de így legalább tőle távol át tudom gondolni, hogy mi is van velem igazából.
Leülök egy padra az utcán, és gondolkodni kezdek. Most már egyértelmű, hogy nem csak megdugni akarom Avát, akkor elmúlt volna a varázsa amint megszerzem. Ő más, mint a többiek. A szexen kívül is jól érzem magam, arról nem is beszélve, hogy gumi nélkül voltam benne. Ezt eddig még soha nem tettem meg senkivel. De benne valamiért megbízok. Ezek az érzések megrémítenek. Én nem ilyen vagyok. Én képtelen vagyok komoly kapcsolatra. És őszintén szólva még mindig nem igazán fűlik hozzá a fogam. Nem kell nekem senki. Nem kell, hogy beszabályozzanak, hogy megmondják nekem, hogy mit csináljak. Nekem erre nincs szükségem, és energiám sincs egy barátnőre. Jelenleg a cég az első, és örökre az is marad. Igen, ez már sokkal jobban tetszik. Azt hiszem meg is született a döntésem. Ha így folytatom tovább, ahogy most, akkor Ava meg is fog utálni engem, és nem kell attól félnem, hogy egymásnak esünk.
Boldogan kelek fel a padról így, hogy sikerült elhatároznom magam. El is indulnék az autóhoz vissza, hogy minél hamarabb Athénba legyünk, és végre búcsút mondjak az én Avámnak. Minél előbb érünk oda, annál hamarabb dughatok meg másokat, hogy teljesen elfeledtessék velem azt a nőt.
- Elnézést! Zavarhatok egy pillanatra? - jön oda hozzám egy fiatal angol, és meglehetősen csinos hölgy.
- Természetesen - mosolyodok el csábosan.
- A Tausendschönchen Pensiont keresem - olvassa fel a lapjáról a nevet elég rossz némettudással. - Már egy órája itt körözök, de senki nem volt hajlandó angolul segíteni - fújtat. - Esetleg maga nem tudja véletlenül, hogy hol van? - néz rám reménykedve.
- De, pont tudom - nevetek fel.
Természetesen fogalmam se volt róla, hogy merre van, de egy ilyen csinos lánynak bármikor segítek. Adódott egy lehetőség, hogy elfelejtsem Avát. Igaz, hogy csak Athénban akartam felszedni valakit, de nem arról vagyok híres, hogy hagyok veszni egy jó numerát. Biztos vagyok benne, hogy ha segítek ennek a lánynak, akkor meg fog jutalmazni.
- Régen jártam már arrafelé, de azt hiszem halványan még emlékszem az útra - kacsintok rá. - Most pedig éppen ráérek segíteni egy ilyen káprázatos nőnek - érintem meg az állát.
Nem húzza el a fejét, inkább belesimul a kezembe. Biztos vagyok benne, hogy én is bejövök neki. Nem lesz ezzel semmi baj, érzem, hogy semmi nem állíthat meg a siker elérésében.
- Nagyon köszönöm - mosolyog szélesen.
Hosszú perceken át bolyongunk az utcákon. Ha eddig nem jött rá a lány, hogy fogalmam sincs hol vagyunk, akkor soha nem fog. Már tényleg kezdem unni ezt a járkálást, a vágyamat is lelombozta kicsit. Éppen itt az idő, hogy segítségül hívjam a telefonomat. Ciki, nem ciki, beütöttem a hotel nevét a keresőbe, és rögtön kiderült, hogy a főtér közelében van a hely.
- Istenem, ez a főtéren van - horkanok fel. - Az nagyon mesz-sze van - fújtatok.
Szívesen mentem volna kocsival, de annyira azért mégsem vagyok bunkó, hogy Avát kidobjam az autóból, vagy ami még rosszabb, beültessen mellé ezt a lányt, akinek még a nevét sem tudom. Nem, gyalog kell tovább mennünk. Ha már elkezdtem valamit akkor be is fejezem. Soha semmit nem hagyok félben.
Nagyot sóhajtva beütöm a címet a GPS-be, és boldogan konstatálom, hogy csak 5 percre vagyunk a főtértől. Egyrészt boldog vagyok, mert végre odaértünk, másrészről viszont nem örülök, mivel nagyon messze keveredtem az autótól.
- Megtaláltam. Mindjárt ott vagyunk -mutatok a hotelre, hiszen már látom a cégérjét.
A lány is boldognak tűnik. Biztos örül, hogy végre ide találtunk. A hotel elé érve én kész vagyok a búcsúzásra. Persze ez csak olyan kamu elköszönés, hogy ne nézzen túl rámenősnek.
- Figyelj csak - szólal meg kicsit feszengve.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy rögtön átváltott tegezésre.
- Nagyon hálás vagyok, hogy segítettél eljutni ide. Ha te nem vagy valószínűleg még órákig kerestem volna. Örülnék, ha felkísérnél, és beszélgetnénk még, nagyon élvezem a társaságodat.
Na persze, beszélgetni. Inkább baszélgetni, de természetesen rögtön igent mondtam. Nem is tudom mit csináltam volna, ha ő is elköszön. Igazság szerint még sose történt velem ilyen, de ahogy elnézem magamat nem is fog.
A lány, akinek a nevét még mindig nem tudom bejelentkezik a hotelbe, és együtt felmegyünk a szobájához. Amint kinyitja az ajtót beljebb nyomakodok, aztán a lábammal becsapom magam mögött. Megragadom a lány derekát, és a szájára tapasztom az enyémet. Telt ajka van, és nagyon jól csókol, ez egy jó pont neki. Nem is tétlenkedik, rögtön elkezdi kigombolni az ingemet. Szeretem egy nőben, ha nem teketóriázik, nem szeretek mindent én csinálni az ágyban.
- Egyébként Claire vagyok - nyögi a számba.
- Nem érdekel - morgom és letépem róla a ruhát, aztán az ágyra lököm.
Eszméletlenül jó teste van. Látszik, hogy nem kerüli el messze az edzőtermet, és a genetika is kegyes volt hozzá. Dús kebleiről nem tudom elszakítani a tekintetemet. Amint felmértem a terepet, a lányra mászok. Különös figyelmet fordítok a melleinek, a lány nagyon hangosan nyög. Végigsimítok valószínűleg szolárium barnított testén, nagyon felizgatott. Most egyáltalán nincs kedvem előjátékkal bajlódni. Azonnal benne akarok lenni, mégis úgy érzem, hogy udvariatlan lenne rögtön a közepébe ugrani a dolgoknak, ezért lejjebb kúszok, és a hasát kezdem csókolgatni. Minél lejjebb érek, annál hangosabban nyög, és annál jobban fészkelődik. Mosolyogva nézek fel rá, és ekkor megdermedek. Ava arca rémlik fel előttem, aki most rosszallóan néz rám. Nem, ez nem lehet igaz. Még ilyenkor is ő jár a fejemben? Nem foglalkozok vele, tovább kényeztetem a lányt. Azt hittem, hogy el fog tűnni a képe, de nagyon nem ez történt. Csak még erősebben gondoltam rá. Már a hangját is hallom, ami eltántorít attól, amit most teszek. És ekkor bekövetkezik az, aminek kurvára nem így kellene lennie. Az alattam lévő csajt Avának képzelem. Az ő kreol bőrét látom, az ő édes nyögdécseléseit hallom. Az ő gyönyörű melle lebeg a szemem előtt, és az ő édes punciját kívánom, ami tegnap olyan szorosan zárult körém. Ez a csaj hozzá képest nulla, erre rá kell jönnöm. Semmi az én Avámhoz képest. Így nem tudom ezt folytatni, képtelen vagyok rá. Felpattanok az ágyról és felveszem az ingemet.
- Sajnálom, nekem ez nem megy - mondom kapkodva, mi-özben a gombokat gombolom.
- Tessék? De hát mi történt? - ül fel hirtelen.
- Semmi, csak mennem kell - mondom, aztán kiviharzok a szobából.
Azonnal vissza kell mennem Avához, megmondani neki, hogy odáig vagyok érte, hogy csak ő kell nekem és senki más. Nem érdekel mi lesz, nem érdekel, hogy lesz, de ő kell. Vicces, mert talán egy órája mondtam, hogy köztünk soha nem lesz semmi, de azóta már annyi minden történt. Azóta rájöttem, hogy ez több, mint vonzalom, több, mint egy éjszaka. Őt már túl jól ismerem ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsem, és túlságosan megszerettem. Minden egyes szarság tetszik, ami azon az édes száján kijön. Még amikor hülyeséget mond, akkor is szeretem.
Eszeveszett gyorsasággal rohanok az autó felé. Nem csak azért, mert mindezt el akarom mondani neki, hanem azért is mert el kezdett esni az eső, és kicsit le is hűlt a levegő. De mégis a vallomás vezérel elsőként. Nagyon remélem, hogy megbocsát nekem azokért, amiket mondtam. Nagyon remélem, hogy ő is viszont szeret.
Egy ezredévnek tűnik mire odaérek, pedig így rohanva kétszer gyorsabban teszem meg az utat, mégis már azt várom, hogy újra láthassam gyönyörű arcát, lélegzetelállítóan kék szemét és azt a bomba testet. Újra a magamévá akarom tenni, végig csókolni az egész testét. Jézusom, én beleestem ebbe a nőbe.