🔴Sara szemszögéből🔴
Mire odaértünk a buli már nagyban zajlott.Mindenhol piás üvegek hevertek, a zene pedig már szinte süketítően hangos volt.A ház eléggé tágasnak tűnt viszont annyi ember volt bent, hogy konkrétan lépni alig lehetett.
-Eljössz velem megnézni,hogy milyen a kínálat?-kérdezte nagy mosollyal Emy. Ekkor egy nagyobb darab srác nekem jött, azonban őt ez nem nagyon hatotta meg mert rám sem nézve egyszerűen tovább sétált. Én pedig egy fintor kíséretében elengedtem az egészet. Már most haza akarok menni..
-Köszi a lehetőséget de inkább nem élek vele.-mondtam majd tekintetemmel egy ismerős arc után kutattam a tömegben reménykedve, hogy nem a kanapé társaságával fog telni az estém. Azonban lemondóan fordultam vissza Emy irányába mivel csupa idegenek voltak ezek az emberek.
-Hát jó,de én körülnézek.-jelentette ki majd egészen egyszerűen otthagyott.
Eljöttem vele erre a szar bulira és képes faképnél hagyni.
Milyen kedves barátnőm van..
Felemelkedtem kissé Emyt keresve mivel nem szerettem volna egyedül maradni viszont úgy eltűnt mint Petőfi a ködben. Ekkor azonban valaki megint nekem jött, viszont sikerült megtartanom az egyensúlyom.
-Vak vagy ember? - háborodtam fel mikor realizáltam, hogy ugyan az a fiú sétált belém, mint mikor megjöttünk. Ahogy elnéztem már bőven volt a szervezetében pia, mivel elég fancsali képért vágott és a szaga is erről árulkodott. Nem szólt semmit csak elmosolyodott, kacsintott egyet majd dölöngélve utat tört magának a tömegben.
-Ez az este egyre jobb lesz. - húztam el a számat majd a sarokban valami szemet szúrt. Egy magányos, szabadon hagyott piros kanapé búslakodott egymagában, én pedig kötelességemnek éreztem, hogy összebarátkozzak vele.
Ahogy az említett tárgyhoz értem és egy gyors körbetekintés után rájöttem hogy jackpotom van, mivel nincs lehányva, nemes egyszerűséggel levetődtem rá.
-Tudtam, hogy megint nálad kötök ki. -beszéltem a kanapégoz, mint egy igazi fogyatékos. Nem bírtam a saját nyomoromat ezért felnevettem ami miatt persze a közelben lévő emberek kérdőn felém fordultak de nem éppenséggel zavart.
Inkább előkotortam a telefonomat a táskám zsebéből és rákattintottam az instámra,hogy addig se haljak bele az unalomba míg az egyetlen szívem csücskét, aki nem mellesleg egyedül hagyott, itt megvárjam.
-Ilyet sem láttam még,hogy valaki egy buliban a közösségi oldalát nézegeti. - hallottam meg a hátam mögül egy idegen hangot.
Hátrafordultam és egy vékony, fogpiszka lábú, barna hajú fiú mosolyogva bámult rám.
-Az igazi party arcok pedig így nyomják. - vontam vállat.
-Oh gondolom, hogy ekkor ez. - mutatott egy karikát a kezével a levegőben. - A VIP részleg.
-Gyorsan vág az eszed. - kopogtattam meg a halántékomon a mutató ujjam.
-Igyekszem.-sóhajtott nagyot. - De te vagy az egyetlen aki értékeli. - tette a szívére a kezét.
-Ugye most nem várod el, hogy sajnálatból ideengedjelek a kanapéra?-húztam fel kérdőn a szemöldököm.
-Eszem ágában sincs. - mondta nevetve. - Amit én láttam ma már, hogy miket csináltak ezen a kanapén.. -mosolygott sejtelmesen. - Körülbelüll több száz meg nem fogant utódon foglalsz helyet.
Amint ezt kimondta én felpattantam a kanapéról ő pedig villám gyorsasággal el is akarta foglalni azonban egy lány nekiment és ráborította a kezében tartott műanyag pohár tartalmát. Mostanában senki sem figyel a körülötte lévőkre?
-Jaj. - kapta a szája elé a kezét a rózsaszín hajú lány - Ne haragudj. - tűrt el egy tincset a füle mögé. Ennél gázabb felszedős szituációt régen láttam már... Ha bejött neki a srác akkor nem egyszerűbb lett volna megmondani neki?
-Ugyan, mindenkivel megesik az ilyen. - villantott egy nagy mosolyt felé a srác akinek nem tudom a nevét.
-Ez komolyan bejön? - gondolkodtam hangosan.
-Mi jön be? - kérdezte a lány viszont a tekintetét nem vette le a srácról. Itt komoly szexuális feszültséget érzek kettejük közt, amitől nekem egyre jobban hányingerem kezdett lenni.
-Mindjárt jövök csak lecserélem. -mutatott a fiú az eláztatott pólójára majd újra élvezettem a saját társaságom szépségeit. A kanapét fintorogva méregettem de nem mertem megkockáztatni egy fertőzést ezért inkább a karfájára ültem csak majd minden figyelmemet újra a telefonomnak szenteltem.
Azonban nem élvezhettem sokáig mivel valaki elkezdett böködni hátulról.
-Ezt nem hiszem el. - sóhajtottam majd a táskámba csúsztattam a készüléket. Hátrafordulva a srác diadalomittas mosolyával találtam szembe magam.
-Csak nem gyorstüzelő vagy, hogy ilyen hamar visszaértél? - húztam az agyát.
-Kikérem magamnak. - háborodott fel egyből. Imádom, hogy az összes fiú mennyire a szívére veszi ha ezzel jövünk nekik. -Amúgy a nevem...-ezt viszont nem tudta már befejezni mert hangos csörömpölés ütötte meg a fülem és a zene elhalkult.
707 words