🔴Sara szemszögéből🔴
/Szombat/
Másnap reggel a telefonom max hangerőn visító csengésére ébredtem mivel én hülye, elfelejtettem rezgőre rakni az este folyamán.
Idegesen nyúltam a készülékért mivel fogalmam sem volt, hogy kinek van bátorsága a hétvégén felébreszteni.
Emy neve villogott a képernyőn ami mégjobban összekuszálta az amúgy is zavaros gondolataimat hiszen ő is tisztában van vele, hogy az alvás a mindenem és ha valaki megzavarja azt, az egyenlő az ördög születésével.
-Mi van? -szóltam bele a fülemre tett telefont miközben oldalfekvésbe helyezkedtem el.
-Sziaaa Sara. -édesdes hangja azonnal elárulta, hogy készül valamire.
-Mit akarsz? -kérdeztem félálomban.
-Nem hívhatlak fel csak úgy?
-értetlenkedett de végül felhozta az igazi okot.
-Amúgy csak azt akartam, hogy nem-e megyünk el ma este bulizni?
-Nem. -válaszoltam röviden.
-Ne csináld már... -nyafogott. -Ezer éve nem voltunk sehol és minden hétvégén itthon tespedek. Fiatalok vagyunk, kell egy kis szórakozás.
-Én ebben a korban is elvagyok a délig alvással, már ha nem keltenek fel. -dünnyögtem. -Menjél, nekem semmi kedvem az egészhez.
-LÉÉÉÉCIIII LÉCCCCIIIIIIIII!!!
-kezdett el üvöltözni mikor bontani akartam a hívást.
-Normális vagy? -kaptam a fülemhez. -Kiszakadt a dobhártyám!
-Akkor elmegyunk? -könyörgött.
-Nem, szia. -nyomtam ki.
Tudtam jól, hogy ennek még megfogom inni a levét mert attól függetlenül, hogy másokkal szemben visszahúzódó nekem képes lesz az ajtóm előtt toporzékolni majd a hajamnál fogva elrángatni.
Sóhajtva keltem ki az ágyból és indultam le a konyhába a napom megmentő koffein adagjáért.
Oda érve viszont inkább azt kívántam, hogy maradtam volna a seggemen.
Anya és George a pultnál ültek és valamiről nagy beleéléssel beszélgettek. Tulajdonképpen semmi problémám nincs a férfival de nem tudok már rá egyszerűen nem úgy tekinteni, mint az életem összekuszálójává. Mivel neki ott van a cége közel a mostani lakhelyéhez, így anya egyből belement, hogy mi költöztünk hozzá. Csak az egyetlen zökkenő, hogy engem senki meg sem kérdezett.
Mivel szerettem volna, hogy érezzék a törődést így rájuk sem hederítettem csak behelyeztem egy kapszulát a kávéfőző gépbe.
-Talán köszönhetnél is, vendégünk van. -köszörülte meg anya a torkát.
-Ugyan Mary, csak most kelt fel. -kelt a védelmemre George.
A bűntudat kissé mardosta a torkomat a viselkedésem végett de tudtam, hogy ha most nem állok ki az igazam mellett akkor elveszítem a csatát.
Anya folytatta volna a vitát de félszemmel láttam ahogy George megfogta a kezét jelezve, hogy erre semmi szükség.
-Este Emy átjön és elmegyünk bulizni. -jelentettem ki a már kész, forró adag löttyel a kezemben.
Ha ők hátrálnak, akkor nekem kell támadnom.
-És ki engedte meg? -csattant fel anya.
-Ebben a házban már semmit sem kell megkérdezünk egymástól, mint az utóbbi időből kiderült szóval én bólintottam rá. -vontam vállat.
-Nem mész sehova. -szikrákat szóró tekintete majdnem elérte, hogy ezt a csatát feladjam.
Majdnem..
-Ha jól emlékszem nekem is csak tegnap mondtad, hogy elköltöznünk természetesen a véleményem megkérdezése nélkül. Én viszont most szóltam, hogy este buliba megyek. -álltam meg a helyiség bejáratánál.
-Szerintem én időben megtettem, veled ellentétben.
Anya a vele szemben ülő George felé kapta a fejét, akin tisztán látszott, hogy rosszul érintik a szavaim.
Elhesegetve magam előtt a bocsánatkérés gondolatát indultam vissza szobámba.
509 szó