Ellenségbe szeretve - PROLÓGUS
Ekkor belépett a szobámba...
Könnyzuhatag áztatta még mindig az arcom a pár perccel ezelőtt lezajló vitánk végett.
Bármennyire is szerettem volna semmissé tenni az érzéseim iránta, mikor a tekintetünk találkozott nem tudtam megálljt parancsolni a szívemnek. Ő közelebb lépett, az én lábam a földbe gyökerezett miközben a fejemben az egyik véglet harcolt a másikkal. Tanácstalan voltam kettőnkkel kapcsolatban és nem volt elég bátorságom, hogy ilyen nehéz harcba kezdjek. Mert ha ezt elkezdjük, akkor annak következményei lesznek.
Ő az a fiú, akibe szerelmes vagyok viszont az agyam utalja ezt a tényt.
-Miért pont én? -kérdeztem remegő hangon.
-Mert más voltál és ez nekem tetszett. -válaszolta közeledve.
-Mit csinálsz? -csuklott el a hangom.
-Azt, amire mindketten titokban vágyunk. -hajolt közelebb az arcomhoz miközben tekintetét nem vette le az ajkamról.
-Szerintem ez nem helyes. -suttogtam halkan a maradék önmegtartóztatásommal.
-Már rég nem az. -húzott magához majd mielőtt ellenkezettem volna,
megcsókolt.
A gyomromban a pillangók, amikről eddig azt hittem, hogy csak a könyvekben léteznek életre keltek és vadul csapkodni kezdtek.
Tisztában voltam, hogy amit most művelünk az megbotránkoztató. Könyörgöm, a szüleink együtt vannak, mi pedig a szobám falain belül estünk egymásnak.
De...
Képtelen vagyok őt ellökni magamtól.
Eszem ágában sem volt beleszeretni, hiszen kezdetekben a létezésétől is a halál vize vert le. Viszont valamikor szépen lassan átalakultak az érzéseim és be kell valljam, elbuktam.
Borítót készítette: -metafora- ❤️