Alig vártam, hogy egyedül legyek. Most, hogy a szoba csendjében utolértek a gondolataim, rólam és Jungkookról, már inkább vágyom a társaságra. Kerülgetjük egymást, kitudja mióta, de mégis képtelenek vagyunk elhatározásra jutni. Vagyis én már elhatározásra jutottam. Szeretem, a szó összes értelmében, amiben valakit lehet. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Még ha titokban is, de tudni akarom, hogy hozzám tartozik. Vajon ő mit akar? Mert, ha azt, ami eddig volt, abba érzelmileg belefogok roppanni. Jézus, ahogy eszembe jut a forró, szűk belsője, amit kitöltöttem, az egyetlen talán épen maradt testrészem, egyből életre kell. Életemben nem érezte a farkam még ilyen tökéletesen kielégítő helyen magát. Létezik ez egyáltalán? Gondolataimból kopogás ébreszt fel.
- Gyere! - kiáltom, de a hangom olyan élettelen, mintha nem is az enyém lenne. Felpillantok az infúzióra. Kitudja, megint milyen csoda vár rám, de remélem, valami szuper helyre repülök.
- J.i.m.i.n - hallom Tae hangját, ahogy kezét arcom előtt lengetve próbálja magára vonni a figyelmem. - Mit adnak neked? - kérdezi az átlátszó tasakra pillantva. - Ah, ez erős. Azért jól vagy? - kérdezi közelebb húzódva, és derekam átkarolva. Kiscicaként bújok az érintésébe, ha már Jungkookra nem is számíthatok, Tae itt lesz mellettem. Ekkor valaki felrántja az ajtót, és egy meglehetősen ideges, sötét szempárral találom szembe magam. Tae, mintha nem érezné a helyzet komolyságát, még ölembe is hajtja a fejét. Bátor vagy barátom.
- Kookie... – mondom kedveskedve neki, hátha megnyugszik. – Miért nem pihensz? Így soha nem gyógyulsz meg. – gondolom végig, hogy valószínűleg a féltékenységtől idáig futott.
- Én, aggódtam. – néz a mellettem ülőre mérgesen, villódzó szemekkel, miközben közelebb jön. – Veled nyugodtabban tudnék pihenni. –ül másik oldalamra. Megnyugtat, hogy itt van, az a két ember, akit a legjobban szeretek. – Hogy vagy? – kérdezi kezem simogatva, amitől szívem gyorsabban kezd verni.
- Nem fogok tudni ma fellépni a tévéműsorba. – sóhajtok. Tudom, hogy most talán ő ért meg a legjobban. Mindig ő ért meg a legjobban.
- Nem baj. Majd bepótoljuk. –próbál megnyugtatni, de felesleges, annyira, még nem vagyok kába, hogy ne lássak át hazugságán.
- Kookie, ez nem így megy. – felelek kissé mérgesen, és bosszantás céljából megpuszilom Tae buksiját.
- Ne puszilgasd őt! – reagál rögtön, amitől mosolyognom kell. Mégis miért parancsolgat ő, nekem?
- Akkor kit kéne? Talán téged? – képtelen vagyok elrejteni a mosolyom. Kíváncsi vagyok bevállalja-e.
- Igen! – bólogat nekem, mint egy stréber a tanító néninek.
- És miért is? – hajolok közelebb hozzá. Illata megcsap, amitől ismét lepörög előttem a tegnap éjszaka, és kissé zavarba jövök, a sok mocskos emlék hatására. Így fázis késéssel jutnak el hozzám Kookie szavai.
- Mert szerelmes vagyok beléd. – mondja olyan csodálatos hangon, a csodálatos szavakat, hogy nem is tudom, mit érzek. Van bennem minden, pillangók, heves, olvadozó szív, bent ragadt levegő és ezer meg ezer gondolat. Kookie megunja, hogy csak bámulok, és ajkaimra tapad. Fogalma sincs, hogy most már nem csak külsőleg tett taccsra, de belül is szépen kiütött. Élek még? Élek bizony, ezt pedig ismét kicsim Jimin jelzi nekem, ugyan is ő teljesen benne van a csókba, amivel épp Jungkook kényeztet.
- Khm, khm. Én még itt vagyok. – hívja fel a figyelmünket Tae. – És akármennyire is szurkoltam nektek, ezt... - mutat ránk. - Nem szeretném látni. Úgyhogy magatokra hagylak. – áll fel, és indul kifelé. Jungkook egy pillanatra megszünteti az ajkaink táncát, így végre képes vagyok magamhoz térni. Boldogságom kiül az arcomra, és szerelmem felé fordulok.
- Én is szeretlek.
- Jimin... Azt szeretném kérdezni, hogy lennél a... vagyis inkább lehetek a pasid? – Jaaaj, de édes, istenem. Arca teljesen kipirul a zavartól, és szemeit szégyenlősen lesüti. Kuncognom kell, hogy hirtelen milyen bátortalan lett. Nem! Igazából még soha nem volt ilyen bátor! Végre szembenézett az érzéseivel.
- Na, végre, hogy tököt növesztettél Jeon! Azt hittem, soha nem jutunk majd el idáig. Persze, hogy lehetsz! Ha tudom, hogy ilyen hatással van rád, előbb megdugtalak volna! – kacagom. Képtelen vagyok megkomolyodni.
- Ha nem lennénk félig rokkantak, most ájulásig dugnálak. – veszi fel velem a szemkontaktust, amitől most én pirulok el, ugyanis szemei éhesen követelik az érintésem.
- Ugye velem maradsz, rokkantom? –kérdezem hozzábújva.
- Örökké veled maradok! – suttogja, annyira érzelmes hangon, mely biztosít afelől, hogy valóban szeret, és ezt már ő is elfogadta.
Nagyon boldog vagyok. Boldogabb nem is lehetnék. Talán ez volt életem legszebb születésnapja. Épp felépültem a koncertre, tökéletesen végig bírtam csinálni, és még Kookieval is sikerült megbeszélnem, hogy mekkora egy akaratos seggfej. Idegesen pillantok végig magamon. Nem sokára randim lesz a pasimmal. Jézusom, de nyálas. Azt hiszem, nem fogom, így hívni. Ez lesz az első randink mióta összejöttünk, mivel sikerült lerokkannunk. Ujjaimat szőke tincseim közé vezetem, és megigazítom a megfelelően mélyen kivágott fekete ingem, amit ilyen alkalmakra tartogattam. Egy pillanatra elidőzök a hajamba mélyedt ujjaimon. Milyen régóta nem volt valami extra hajszínem. Milyen szín állna jól? Rózsaszín, narancs kilőve, valami mást akarok. KÉK! Nem is rossz, hmm ezüstös kék. Mindenképpen ki kéne próbálnom. Nevetve rázom meg a fejem gondolataimon. Néha, úgy érzem Kook mellett kezdek elnőiesedni. Ilyenkor emlékeztetnem kell magam, hogy én nagyon keményen, és jó sokáig megbasztam őt. Pontosan addig, amíg belerokkantam. Hát melyik csaj csinál ilyet?
Felkapom a kedvenc pezsgőm, és elindulok a ma esti kis kalandomra. Nem tudom mit tartogat nekem Kookie, de bármi is vár rám, az biztos, hogy nagyon, és mélyen fogom élvezni. Azt hiszem, egy kicsit ki vagyok éhezve rá. Olyan rég éreztem a hatalmas, kemény, eres farkát magamba, hogy szerintem képes lennék azonnal elélvezni, amit betolja. Nagyon vissza kell fognom magam...
Jungkook ajtaja előtt lepereg bennem az egész kapcsolatunk. Amikor az ölébe ültem, és először felállt neki rám, az első éjszaka, amikor együtt aludtunk, és, hogy azt hittem spontán orgazmusom volt, a rengeteg előjáték, ami végül Tokióban lett megkoronázva. A sok veszekedés, álmatlan bűntudattal forgolódó éjszaka, és végül a durva elutasítása, majd a könyörgő szemei, hogy legyek az övé. Azt hiszem nekünk kijutott minden jóból, és rosszból. Ma este talán végre lezárjuk az egész múltat, és megkezdünk egy közös, csodás jövőt. Kifújom az eddig benntartott levegőt, és vele ezer, meg ezer apró gondolatot, ami nyomasztott ide utamon. Két óvatos kopogás, csak ennyire vagyok képes. Az ajtó szinte rögtön kitárul, és egyből megcsap Jungkook finom parfümjének illata, amitől férfiasságom követelőzően megrándul.
- Szia! - köszönök neki szégyenlősen mosolyogva. Jungkook elvigyorodik, cuki, nyuszi fogait megmutatva, és kis fiús gödröcskéivel elolvasztva engem.
- Gyere, már azt hittem, nem volt elég csábító az ajánlatom. - nyitja még nagyobbra az ajtót, és én a pezsgős üveget szorongatva belépek a szobájába. Ahogy elveszi védelmi vonalam, egyből elkezdek zavartan játszani ingem ujjával. Jungkook éhes pillantást vet rám. - Fejezd már be, vagy egyből rád vetem magam, és akkor az egész estét elrontod!
- Szóval én rontom el! - ráncolom a szemöldököm, és hanyagul levágódok az egyik székbe. - Nem is te, amiért nem bírsz magaddal.
- Ha úgy viselkedsz, mint egy szende szűz, ne csodálkozz, ha megrontani lesz kedvem... - morogja a pezsgőt kitöltve. Mikor nyitotta ki?
- Csak nem tudom, hogy hogyan viselkedjek. - sóhajtok elfogadva a felém nyújtott poharat. Jungkook ismét elvigyorodik.
- Ahha, és ezt higgyem is el. Idejössz a legszűkebb fekete farmerodban, és a legkivágottabb ingedben, amit valaha láttam rajtad. Elpirulsz, és szégyenlősen mosolyogsz, majd magabiztosan belém kötsz, és azt akarod nekem bemagyarázni, hogy nem az a terved, hogy elcsábíts! Nem most jöttem le a falvédőről Jimin-ssi. - a nevem olyan édesen mondja, hogy muszáj egy pillanatra lehunynom a szemem.
- Szóval, akkor, ha befejezted ezt az élvezkedős mimikát, amivel nyilván nem volt semmi hátsószándékod. Szeretnék koccintani rád, és ránk! - emeli fel a poharát előttem állva. Mikor lett velem szemben ilyen bizalmatlan? És különben is, ő az, aki feszülős izompólóban, és túlságosan is megszaggatott farmerban várt rám! Ki akart, kit elcsábítani?
- Ránk! Ja és boldog születésnapot nekem! – felpattanok, és megállok előtte, jó közel, elkiáltva magam. Nevetek, mert egyszerűen olyan boldog vagyok, hogy ő is velem van. Kookie csak mosolyogva figyel, majd koccint velem. Belekortyolok italomba, pont olyan édes, ahogy szeretem, mint Jungkookie ajkai. Felpillantok a poharamból szájára. Akarom, most! Amint leteszi a poharát, megszüntetem köztünk a távolságot, és ajkára tapadok. Még érzem rajtuk a pezsgő finom aromáját, mely most az ő édességével vegyül. Teljesen megrészegít. Poharamról megfeledkezve átkarolom, hogy még jobban érezzem. Ezzel nyakon öntve magunkat tartalmával. - Oh - mondom elválva tőle. – Nézd, milyen ügyetlen vagyok. - mérem végig átnedvesedett pólóját egy csábos mosoly kíséretében, ám Kook nem veszi a jeleket. Nem értem, eddig mindent csábításnak nézett, most meg, mintha észre se venné. - Gyorsan takarítsuk fel. - nézek a szemébe.
- Ó, persze, ha ezt szeretnéd. - indulna, de derekánál fogva visszatartom, és nyakára hajolva elkezdem lenyalni a pezsgő nedveit bőréről. Érintésemre egyből sóhajt, és érzem, ahogy csípőmre csúsztatja a kezét, és erősen megmarkol.
- Ó, igen, ezt szeretném. - nézek a szemébe, amely most pont olyan elködösült, mint amikor részeg szokott lenni. - Azt hiszem, lejjebb is olyan lettél. - húzom végig ujjam nedves pólóján. Közben próbálom a legártatlanabb arcomat mutatni. - Vedd le! - utasítom. Mire döbbenten néz rám. - Még a végén megfázol. - pislogok ártatlanul. Jungkook szó nélkül kibújik pezsgővel átitatott pólójából. Izmos felsőtestén végig futtatom a szemem. Nyami! Nyakához fordulok ismét és finom csókokkal, harapásokkal vonom el egyre lankadó figyelmét, ám lábai között érzem, hogy a figyelmét valami sokkal keményebb kezdi átvenni. Ahogy az ágynak ütközünk, lelököm rá. Meglepetten néz rám. – Hát, mégis beugrottál a csapdámba. - mosolygok rá. – Méghozzá, önként, és dalolva. - suttogom a mellkasába, majd nem várok tovább, elkezdem a nyelvem végig futtatni izmain. Minden csepp pezsgőt leakarok nyalni róla. Azt is, ami nincs. Érintésem alatt hullámzik a teste, és szinte kapkodja a levegőt.
- Jimin, elrontod a tervem... - nyögi szenvedve, ahogy a nadrágja öve fölött végig húzom a nyelvem.
- Ó eszméletlen módon sajnálom, hogy nem úgy alakult, ahogy elképzelted. - mondom, miközben kioldom a nadrágövét, és lerántom róla alsónadrágjával együtt. Ahogy meglátom kőkemény férfiasságát, amire már olyan régóta vágyom, képtelen vagyok ártatlanságomat tovább tettetni. - De ez most, minden képzeletedet felül múlja majd. - nézek vágytól fénylő íriszeibe. Habozás nélkül veszem ajkaim közé a farkát, végig a szemébe nézve. Jungkook nyögve hátra hajtja a fejét. Szívok párat nemes részéből, mintha szívószál lenne. Teste remegve reagál rám, ami elégedettséggel tölt el. Közben kioldom nadrágom, és már félig pucéran, mászok fel rá. Jungkook fénylő tekintettel követi minden mozdulatom. - Sajnálom, nem bírok várni. - suttogom kigombolva ingem. - Akarlak, magamba, most. - emelkedek meg kicsit. Jungkook szemei kitágulnak, és a csípőmért nyúl, de már elkésik, mert én egyből, és teketória nélkül beleülök a farkába. Ahogy fokozatosan elmerül bennem, testem boldog elégedettség tölti el, enyhe fájdalommal vegyítve.
- Jól vagy? - kérdezi csípőm körbe ölelve hatalmas kezével. Szemeit lehunyva élvezi a tettem, de hangja tele van aggódással. Istenem, mennyire szeretem.
- Soha jobban. - mosolyodom el. És lassan felemelkedek, majd újra ráereszkedek. Ahogy ismét belém nyomódik, érzem, hogy változtatnom kell a szögön. Annyira közel van a gyönyörközpontomhoz, csak egy kicsit... Mintha hallaná a gondolatom, megmozdul, és érzem, hogy meg van. Annyira ismeri a testem. Ismét felemelkedek, majd ráülök, ám ez már más. A gyönyör hulláma végig söpör rajtam, így egyre gyorsabban kezdek mozogni. Elvesztem a világgal a kapcsolatom, csak az élvezetre fókuszálok. Nem is kell sok, pillanatok alatt elérek a csúcsra, és hatalmas erővel kilövelem élvezetem nedveit, ezzel beterítve Jungkook mellkasát. Ám meglepődve tapasztalom, hogy Kookie katonásan áll, és állta a heves táncom.
- Remélem, tudod, hogy még nem végeztem veled. - néz rám gonoszkás mosollyal. - Nagyon rossz kisfiú voltál! Ilyen eszeveszettül kilovagolni, csak magadnak, egy orgazmust. Azt hiszem, ideje megmutatnom, milyen egy igazán jó, kölcsönös baszás Jimin-ssi - mélyeszti ujjait csípőmbe, és egy pillanat alatt átfordít a hátamra. Nyakára téved a tekintetem, amit sajnos hevességemben kiszívtam. Ezért is fogok még kapni. Jungkook nem várja meg, amíg ismét készen leszek. Őrült tempóval kezd mozogni bennem, újból és újból eltalálva prosztatámat. Hatalmasat nyögök, és érzem, hogy épp lankadó farkam, ismét keményen áll, készen a folytatásra.
- Jungkook, édes istenem! - nyögöm a lepedőt markolva. Ő csak gonoszan mosolyog rajtam, de nem hagyja abba eszeveszett mozgását.
- Jiminie, remélem, készen állsz, mert olyan jó a segged, hogy én is mindjárt jövök. - nyögi nekem, majd ajkaival nyakamra tapad.
- Ah, igen! Mindjárt! – nyögöm, és érzem, hogy finom csókjai, harapdálásba kezdenek átmenni. Biztos vagyok benne, hogy a csípőm véraláfutásos lesz a szorításától, de most semmi nem tud érdekelni. Hirtelen, ahogy ismét lök, gerincemen végig fut a gyönyör, és kéjesen nyögve élvezek el ismét, perceken belül már másodszor. Érzem, hogy farka köré szorulok, amire megrándul, és forró élvezetével eltölt. Lihegve fordul le rólam. Percekig csak gyors levegő vételünk tölti be a szoba csöndjét. – Hát, ez, valami fantasztikus volt. - nézek a mellettem fekvő szex istenre. Jungkook elmosolyodik.
- Igen, a nyelved őrülten izgató és a fenekednél nincs csodálatosabb. - mosolyodik el fáradttan. Végig nézek izzadt, élvezetemmel beterített testén, és azt hiszem, ha lehet, még egyszer beleszeretek. Ekkor eszembe jut valami.
- Mit akartál csinálni egyébként? - kérdezem kissé félénken. Jungkook arcomat fürkészi, majd sóhajt.
- Vettem neked valamit, de romantikusabb hangulatban szerettem volna odaadni. - kel fel, és tér vissza egy kis dobozkával. Szemei szomorúan fénylenek.
- Jungkook - szólok csendben, és én is felülök, hogy még jobban gyönyörű szemeibe tudjak nézni. - Épp most szeretkeztem a szerelmemmel egy eszméletlent. Ha akarnál, se tudnál romantikusabb hangulatot teremteni. - teszem kezem finoman combjára. Elmosolyodik.
- Eszméletlen volt, igaz? - néz rám kihívóan.
- Te vagy eszméletlen! - forgatom a szemem, majd rá vigyorgok.
- Nehogy azt hidd, hogy hízelgéssel megúszhatod a büntetésed! Elfogom fenekelni, azt a tökéletes, kerek segged, amint kibőgted magad az ajándékom után! - mondja magabiztosan.
- Bocs, lehet rosszul értettem. Bőgni? - mondom durcásan. Erre csak felém nyújtja a kis dobozkát.
- Jiminie, tudom, hogy nehezen indult a kapcsolatunk. Tudod, mindig vonzódtam hozzád, emiatt nehezen tudtam, hogyan viselkedjek veled. Aztán rájöttem, hogy neked képtelenség ellenállni. Fokozatosan tettél a rajongóddá, és ha nem kéne a színpadon állnom, valószínű én is lent csápolnék, mint az első számú fanboyod. Nagyon kalandos volt az utunk idáig. Főleg az én hibámból, mert nagyon nehezen engedtem el, a feleség és a család gondolatát. - sóhajt egyet, amire a szívemben éles fájdalmat érzek. - Nem hazudhattam tovább magamnak. Te sokkal több vagy, mint ezek az álmok. Te több vagy, mint egy hyung, mint egy barát, mint egy családtag. Menthetetlenül beléd szerettem. - szívem egyre hevesebben ver. - Ha titkolóznom kell, titkolózok érted. Ha ki kell állnom a nyilvánosság elé, ki állok érted. Szeretném, ha ezt tudnád, és az ajándékommal is ezt szeretném kifejezni. - simít végig az arcomon, amitől pillangók kezdenek röpködni a gyomromban. - Te és én összetartozunk, és ezt ideje, hogy megüzenjük a világnak. - Jungkook felnyitja a kis dobozkát, melyben két apró gombostűszerű fülbevaló lapul. - Szóval szeretném, ha az egyiket te, a másikat pedig én hordanám. A jobb fülünkbe. Ezzel kifejezve szerelmünk, és összetartozásunk, szavak nélkül. Mert én szerelmes vagyok beléd, és azt szeretném, ha ezt mindenki tudná. - képtelen vagyok megszólalni. Érzem, ahogy nedvesedik a szemem. - Próbáltam olyat választani, ami semmilyen tevékenységben nem zavar, azért ilyen kicsi, de ha nem tetszik...
- Imádom! - vágom rá rögtön, és előre dőlve súlyommal az ágyhoz lapítom. Ahogy meztelen testünk összeér, elfog a jól ismert borzongás. – Tudod, tévedtem Jungkook. Képes voltál még romantikusabbá tenni a helyzetet. - mosolygok rá, és finom puszikat adok ajkaira. - Berakod nekem? - kérdezem a kis fülbevalókra mutatva.
- Persze, azt IS szívesen berakom... - simít végig jelentőségteljesen fenekemen. Muszáj kuncognom, hogy ennek semmi más nem jár a fejébe. Finom mozdulatai csikiznek, ahogy behelyezi szerelmi zálogát. Kipirult arccal nézek csodás, meleg, barna szemeibe.
- Szeretlek! - simítok ki egy kósza tincset az arcából, és már kincsünkkel díszített füle mögé tűröm.
- Én is szeretlek! - utánozza le a mozdulatomat. - De a fenekelést, akkor se úszod meg! - kap el, és fektet izmos combjaira. Furcsa izgalom jár át.
- Ó, kérlek Hyung, ne bánts! Ígérem, jó kis fiú leszek! - mondom neki édes hangon, amitől szemében megvillan az éhes vágy. Azt hiszem, most egy hatalmas lavinát indítottam el....
Vége
Kedves mindenki!
Köszönöm, hogy velem voltál! Ha szeretted a stílusom, akkor még találsz három könyvet (aztán terveim szerint, majd négyet) az oldalamon.
Érted buknék:
Jikook fantasy. Angyalok, démonok és később sok mocskos szex. XD
Harmadik:
Friss, még csak most körvonalazódik. Egy szerelmi, vagy inkább szexuális háromszög története. Jikook, Vmin, Vkook, még az is lehet, hogy Vminkook. Egyetemen játszódik, és a karakterek eltérnek a valóságtól, de csak részben.
Színfalak mögött:
Egy régi írásom. Tulajdonképpen az első. Épp, ezért kicsit nyers. Átakartam dolgozni, de nincs időm, és türelmem hozzá. Ez is hasonlóan ehhez a könyvhöz, próbált a valóságban maradni.
Eufória:
Még csak terv. A BTS feloszlása utáni évek lesznek benne, hogy a középkorú Jimin(35) és Jungkook (33), hogy él, most már nyilvánosság, és rajongók nélkül. Magányosan. És egy véletlen folytán, hogy találkoznak megint. Hogy alakul ki köztük valami, amit annak idején a sok kamera, miatt nem engedhettek meg magunknak.
Jó olvasást! Sziasztok!