AVA
1.nap 11:28 Valahol a levegőben
Már kissé megéheztem az út alatt. Muszáj rendelnem valamit. Az a szerencsém, hogy azok az ételek, amik rajta vannak az étlapon, benne voltak a repülőjegy árában. Legalább most nem kell aggódnom a pénz miatt.
Megvárom amíg egy stewardess elsétál mellettem, aztán megszólítom.
- Elnézést! Tudna segíteni egy kicsit? - kérdezem óvatosan.
Tudom, hogy mennyi dolguk van. Nem akarom feleslegesen zavarni. Én is pincérnő vagyok, át érzem a helyzetét.
- Persze, mondja csak - mondja kedvesen, de nem is rám néz, hanem jóképű utastársamra.
Nem tudom miért, de kacérkodó mosolya zavar. Annak tudom be, hogy én hívtam ide, és szinte rám se néz. Milyen bunkó viselkedés ez?
- Szóval csak annyit akartam kérdezni, hogy meg tudja-e mondani, hogy milyen ételek vannak az étlapon, ha esetleg hozna egy étlapot azt nagyon megköszönném - hadarom.
Az lenne a legjobb, ha minél gyorsabban cselekedne. Akkor annál gyorsabban tűnne el.
- Öhm, van csirkemell burgonyapüré körettel, diós pulykamell szelet, steak, és azt hiszem ennyi - mondja, de még most se igazán rám figyel.
Nem tudom mennyiből állt volna idehozni egy étlapot.
- A krumplipürében van dió? - kérdezek rá.
Tudtommal egyesek szoktak bele rakni. Legalább is anyukám mindig rakott. Így derült ki, hogy allergiás vagyok a dióra. Nem akarom megkockáztatni, hogy fuldokolni kezdjek, és akkorára dagadjak, mint egy hordó.
- Tudtommal nincs, de nem vagyok benne biztos - néz most végre rám elég szúrós tekintettel.
Most mi baja van? Ha ide hozta volna az étlapot már rég végeztünk volna.
- Pedig elég fontos lenne tudnom - mondom most már türelmetlenebben.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz egy ételt rendelni.
- Figyeljen, nem én csinálom az ételeket, így fogalmam sincs róla, hogy mit raknak bele. Nekem csak annyi a dolgom, hogy kihozzam őket, és felvegyem a rendeléseket - vicsorítja.
Most min húzta fel magát ennyire?
- Ha ennyire diós ételt szeretne enni, akkor ajánlom figyelmébe a diós pulykamellet. De azon kívül számos diós süteményünk is van. Legyen szíves abból választani egyet, amik az étlapon is szerepelnek, és ne a hozzávalókkal foglalkozzon - kel ki magából.
Na most már bennem is kezd felmenni a pumpa. Hogy jön ahhoz, hogy így beszéljen velem? Azért van itt, hogy engem kiszolgáljon. És ha én 1 órán át válogatok az ételek között, akkor addig fogok. Neki kötelessége türelmesen várni. Talán, ha egy pillanatra is rám figyelt volna, akkor rá jött volna, hogy nem diós ételt akarok enni.
- Ne is haragudjon, de ezt a hangnemet én nem vagyok köteles eltűrni. Nem akarok olyan ételt enni amiben dió van, és nem azért mert finnyás vagyok, vagy éppen az Ön idejét akarom vesztegetni. Csupán annyi az oka ennek az egésznek, hogy allergiás vagyok rá. Most már remélem érthetően fogalmaztam - fújom ki a levegőt idegesen.
- Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenie, és akkor nem lesznek ilyen félreértések - emeli fel dacosan az állát.
Hát ezt nem hiszem el! Még neki áll feljebb. Nem hogy bocsánatot kérne. Azt hiszem ő még sosem hallotta azt, hogy mindig a vendégnek van igaza. Nem lesz az év dolgozója az már biztos.
- Ezt a hangnemet én sem tűrhetem el - szólal most meg a mellettem ülő pasi.
- Na de Uram! Önnek semmi köze az egészhez - néz csodálkozva a kisasszony rá.
- Mindent hallottam. Ugyanannyi közöm van hozzá, mint maguknak. Nem beszélhet így egy vendéggel. Maga azért van, hogy kiszolgáljon minket. Így hát legyen szíves kérdezze meg a szakácsot, hogy van-e dió a krumplipürében. Ha nincs, akkor egy olyat kérünk, ha viszont van benne, akkor jöjjön vissza és újratárgyaljuk a dolgokat - jelenti ki határozottan.
Még majdnem én is elindulok, annyira parancsoló hangnemet ütött meg. Tényleg a vérében van a vezetés. Nem teketóriázott, nem kedveskedett, csak kizárólag utasított.
- Nem tudom elhinni, hogy ilyen munkaerő létezik. Fogalma sincs róla, hogy mi a dolga - motyogja miután a lány elment.
Meg kell mondanom, jól esett, hogy megvédett. Én nem tudom meddig tűrtem volna idegesen azt, ahogy velem beszélt. Most először örülök annak, hogy ő ül mellettem. De ezt persze nem fogom az ő orrára kötni. Sose vallanám be neki.
***
A stewardess legközelebb már csak az étellel tér vissza. Ezek szerint ők nem dióval csinálják.
- Nagyon szépen köszönöm a fáradozást - kedveskedek.
Azért mégsem akarok bunkó lenni. A lány csak egy savanyú mosolyt villant rám, aztán tovább áll. Úgy látszik ő nem békélt meg.
Gyorsan hozzá is látok az evésnek. Már nagyon éhes vagyok és korog a gyomrom. Azonnal magamba tömöm az egészet, aztán jóllakottan dőlök hátra a székemben.
Megjött a kedvem a filmezéshez. Ez a kaja jót tett nekem. Gyorsan előveszem a laptopomat és bekapcsolom a másik filmet amit meg akartam nézni. Rátapadok a képernyőre, azonnal megszűnik a külvilág.
Ez a film sokkal jobban tetszik, mint az előző. Viccesebb, és kevésbé romantikus. Pont az ilyeneket szeretem.
Éppen egy jó jelenet bontakozik ki, mikor Mr. Brown óvatosan megérinti a vállamat. Olyan szinten felmegy bennem a pumpa, hogy már nem tudom visszafogni magamat. Ez már tényleg több a soknál!
- Mit akar már megint? Hát nem látja, hogy filmet nézek? Miért kell állandóan zaklatnia? - fakadok ki.
- Ne haragudjon! Csak egy felhőt akartam mutatni - mondja szomorúan.
Egy pillanatra meghökkenek. Kedves dolog tőle, de akkor sem hagyom, hogy megenyhüljek.
- Nem érdekel! Hát nem érti meg, hogy hidegen hagy maga is és a hülye felhője is? - mutogatok hevesen idegességemben.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogom magam és átülök a távolabbi, üres székre. Talán, ha messzebb vagyok nem szól többé hozzám. Folytatom tovább a filmet. Nem fog kihozni engem a sodromból. Na jó, ennél jobban.
Aztán egy kis idő után lenyugszom. Ránézek a pasira, látom mennyire meg van bántva. Talán túl durva voltam vele. Végül is, csak egy felhőt akart megmutatni, ami nagyon aranyos tőle. De most már nem forgathatom vissza az időt, és az hótziher, hogy nem fogok bocsánatot kérni.
A film végéig nem szól hozzám. Legalább ezt sikerült elérnem. Most mégis úgy érzem, mintha valami hiányozna. Normális vagyok én? Elérem amit akarok, és nem vagyok elégedett. Már értem miért mondják sokan, hogy nem tudnak kiigazodni rajtam.
Csalódottan csukom le a laptopom fedelét. 2 órán át nem szólt hozzám. Ment neki, képes volt rá. Talán gratulálnom kellene neki. De nem, ha most hozzászólok újra zaklatna. Jobb ez így. Amúgy is csak idegesített.
- Remélem tetszett a film, és nyugodtan meg tudta nézni - szól hozzám gúnyosan miután elpakoltam a laptopomat.
Na jó, mégse hiányzott a hangja.
- Igen, remek volt eddig a hangulat. Ismétlem, eddig - gúnyolódok.
Megint felidegesített.
- Na mindegy. Térjünk vissza a lényegre. Szóval hol száll meg? - fordul felém kíváncsian.
Nem sül le a bőr a képéről? Ehhez már tényleg pofa kell. Miért kell kérdezősködnie? Esküszöm egy pillanatra végigfut az agyamon, hogy lefekszem vele, csakhogy békén hagyjon. De nem, nem adom meg neki ezt az örömöt.
- Maga tényleg nem normális - fogom a fejemet, majd felpattanok a helyemről.
A mosdó irányába megyek. Muszáj lehűtenem az arcomat mielőtt újra kiabálni kezdek vele. És ott legalább egyedül lehetek. Úgy látszik ez az egyetlen hely. De nem vagyok elég gyors. Mr. Brown a nyomomban van, és gyorsabban mozog, mint én. Még a mosdó előtt elkapja a karomat.
NICK
1.nap 14:40 Valahol a levegőben
Most azért kicsit felhúzott. Ennyire senki nem játszhatja meg magát. Neki tényleg nem tetszem. Ez más férfit eltántorítaná, de nem engem. Mindent megteszek azért, hogy elcsábítsam. Fel fogja adni, és be fogja látni, hogy nekem nem lehet ellenállni.
Az előbb egy kicsit meg is bántott. Tényleg próbáltam romantikus lenni azzal a rohadt felhővel, de még ez se tetszett neki. Csak tudnám, hogy ezt a nőt mivel lehet elvarázsolni. De nem aggódom, rá fogok jönni előbb vagy utóbb. Most egy kicsit játszom a sértettet, elsírom, hogy mennyire rosszul esett, ahogy velem viselkedett, aztán meglátjuk mit érek el ezzel.
Megragadom a karját és magam felé fordítom.
- Én elhiszem, hogy zavartam, ezért elnézést is kérek. Viszont én csak beszélgetni akartam. Szerintem nem érdemeltem meg azt a hangnemet, amit magától kaptam - kezdem, és látom rajta, hogy elgondolkodik a dolgon. - 14 órát utazunk együtt. Biztosan ez a hangulat lenne a legjobb? Vagy mit szólna hozzá, ha kedvesen elbeszélgetnénk, és boldogan szállnánk le Athénban, jól indítva a nyaralást?
Látom, hogy most igazán gondolkodik. Én megtettem azt, amit kellett, most már csak a válaszára kell várnom.
- És mi van, ha nekem az okoz boldogságot, hogy csendben ülünk egymás mellett? - vág vissza, én pedig feszülten felsóhajtok.
- Sajnos ezt nem tudom megígérni. Szociális ember vagyok. Nem tudok 9 órán át csendben ülni. Sajnálom - hajtom le a fejem, mintha tényleg sajnálkoznék.
- Elnézést, de nem állhatnak itt. Kérem üljenek le a helyükre - jön oda hozzánk egy stewardess.
- Én pisilni szeretnék, de ez az őrült képtelen kibírni nélkülem 1 percet - néz rám villámokat szóró szemekkel.
És milyen igaza van, tényleg nem bírok ki nélküle ennyit.
- Hölgyem menjen be, maga pedig Uram üljön vissza a helyére - néz rám szigorúan a másik csaj is.
- Rendben, de Ava, gondolkozzon azon, amit mondtam - kiáltok utána, mielőtt becsukná az ajtót.
Visszamegyek a helyemre, leülök, és várok. Várom a választ. Ha most nem enyhül meg, én nem tudom mit csinálok. Talán akkor tényleg nincs nála semmi esélyem, és fel kellene adni. De ehhez nagyon nem fűlik a fogam, szóval remélem megenyhül. Már rájöttem, hogy ő nem az a tipikus egy éjszakás csaj. Nem fekszik le minden jött menttel, ami nem is gond. Csak az a baj, hogy velem se. Először a bizalmába kell férkőznöm, össze kell barátkoznom vele, utána talán beadja a derekát. Tudom, hogy elég bizonytalan az egész, de úgy érzem megéri. Ha sikerül, az eget rengető lesz. Más lányért soha nem küzdenék ennyit, még véletlenül se, de ez a csaj más. Mikor megláttam, tudtam, hogy ő kell nekem. És meg is fogom szerezni.
Pár perc múlva visszajön Ava. Nem veszek észre rajta semmit. Fürkészem az arcát, de ő rám se néz.
- Na, mire jutott hölgyem? - kérdezem meg végül, mert látom, ő magától nem fog beszélni.
- Gondolkoztam azon, amit mondott Mr. Brown, és talán igaza van -sóhajt fel. - De nehogy azt higgye, hogy mostantól hiperszuper kedves leszek - néz rám szigorúan.
- Persze, nem is gondoltam erre. Nekem csak elég az, ha van kivel beszélgetnem - emelem fel a kezem védekezően. - Úgyse találkozunk többet valószínűleg, nem kell jópofizni - mondom, hogy megnyugtassam, de én azért remélem, hogy látom még.
- Rendben, akkor ássuk el a csatabárdot, és kezdjünk mindent elölről - nyújtja a kezét felém békítőleg.
Megfogom a kezét, és óvatosan megrázom.
- Ava Rodriguez.
- Nick Brown - mosolyodok el.