AVA
0.nap 16:11 Boston
- Hogy érted azt, hogy nem jössz? - emelem fel a hangomat.
- Úgy, ahogy mondtam - nevet fel Melissa idegesen. Hallom, hogy aggasztja a reagálásom.
- Nem mondhatod le pont most! Ne csináld ezt velem - mondom sírós hangon. - Holnap indulunk. Mi lehet annyira fontos, hogy cserbenhagyd a legjobb barátnődet? - rogyok le csalódottan az ágyra.
- Én is nagyon szeretnék menni. Te tudod a legjobban mennyire, de képzeld, a Rogers & Roberts munkát ajánlott nekem - ujjong, ez engem is jobb kedvre derít.
- Mi? Komolyan? Ezt nem hiszem el! Gratulálok Mel! - visítom.
Régi álma, hogy ennél a divatcégnél dolgozzon. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ekkora szerencséje van. Kb. 1 hónapja jelentkezett a meghirdetett divattervező állásra. Rengetegen jelentkeztek a munkára, nem is hittük, hogy pont Melissát választják. Természetesen tudom, hogy remekül végzi a dolgát, de gyakorlat híján el van veszve a szakmájában. Legalább is eddig el volt. De ez hatalmas áttörést jelent számára. Nagyon örülök neki, mégha ez azt is jelenti, hogy le kell mondanunk az utat Athénba.
- És mikor kezdesz? - kérdezem érdeklődve.
- Holnap - sóhajt. - Gondolkodtam rajta, hogy inkább veled megyek...
- Dehogyis! Ezt meg se hallottam - pattanok fel az ágyról mérgesen. - Életed lehetőségét nem szalaszthatod el! Majd elmegyünk máskor. Ne aggódj, megoldjuk - nyugtatom.
- Én arra gondoltam igazából, hogy elmehetnél nélkülem - mondja óvatosan.
- Mi? Egyedül? Kizárt! - tiltakozom.
- Ne már Ava! Nem vagy már kislány! Felnőtt, független nő vagy! Simán elmehetsz egyedül is nyaralni. Arról nem is beszélve, hogy mennyire vártad ezt az utat - oktat ki.
- Egyedül unalmas lenne. Én azért vártam ennyire, mert veled lehetek - sóhajtok egy nagyot.
- Minden nap együtt vagyunk, és az út után is együtt leszünk. Attól meg ne félj, hogy unatkozni fogsz. Bármikor FaceTimeozhatunk - nevet fel. - Úgy olyan, mintha együtt lennénk.
Azért nem olyan, de nem szállok vitába vele.
- Ava, szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Menj el! Hidd el, jól fogod érezni magad. A csodálatos görög tengerparton fogsz sütkérezni, hát nem nagyszerű? - csábít.
Már kezd meggyőzni. És végül is már úgyis bepakoltam a bőröndömbe. A repülőjegy ki van fizetve, a szállás lefoglalva. Minden készen áll az indulásomra, nekem csak meg kell jelennem. Igaza van Melissának, rám fér a pihenés. Lehet, hogy még jó is lesz, hogy egyedül leszek, nem fog senki zavarni.
- Rendben, elmegyek - dőlök vissza az ágyra. - Viszont akkor le kell tennem, még pár dolgot be kell pakolnom - búcsúzom el, hiszen még csak a ruháimat csomagoltam be.
- Oké, majd hívj, ha leszálltál Athénban - köszön el vidáman.
- Úgy lesz - küldök puszit.
Kíváncsi leszek mi lesz ebből a nyaralásból. Egyedül azért mégsem lesz olyan, mint Mellel. De már tényleg annyira el akartam menni. Kislánykori vágyam, hogy lássam a görög tengerpartot. Mellel egész évben erre gyűjtöttünk. Így se tudtunk sok pénzt félretenni, de a nyaralást állja az összeg.Melissával egészen eddig egy helyen dolgoztunk. Egy kicsi étteremben voltunk pincérnők. Vagyis én még mindig az vagyok, de Mel gondolom a jó hír hallatán felmondott. De nem olyan rossz ám ott dolgozni. Én kimondottan szeretem. A fizetés nem sok, de néha elég magas borravalót kapunk. Nem ez az álommunkám, félre ne értsetek, de egyelőre megfelel.
Miután az utolsó cuccaimat bepakolom, izgatottan fekszem le aludni. Készen állok a több mint kéthetes nyaralásra. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Életem egyik álma most valóra válik.
***
Reggel korán kelek. Rendben akarom itt hagyni a lakást. Általában mindent többször ellenőrzök, ehhez viszont idő kell. És akkor még nem is beszéltünk a készülődésről. A gép 8-kor indul, én mégis már 6-kor felkeltem. Nem akarok kapkodni. Mindent kényelmesen elintézek. Először felveszem a már kikészített ruhámat. Egy citromsárga kisruhát fogok viselni az utazás alatt. Elég lenge, úgyhogy nem is lesz melegem, ha leszállok a forró Athénban. Sok sminket se rakok fel, hiszen minek? A dög melegben csak leolvadna az arcomról. Egyébként se vagyok csúnya smink nélkül. Szinte ahogy felkelek, indulhatnék is. Sötétbarna hajam mindig szög egyenes, ahogy most is, de persze megfésülnöm muszáj. Az egész procedúrát arckrémmel kezdem, mint minden reggel. Ez felfrissíti a bőrömet, és a karikákat is eltünteti a szemem alól. Ezután szempillaspirált használok, és halványpiros rúzst kenek a számra. Kész is vagyok! Belemosolygok a tükörbe. Elégedett vagyok az összhanggal. Még én is látom magamon, hogy majd kicsattanok a boldogságtól. Világoskék, szinte szürke szemeim csillognak az izgalomtól, számról nem tudom levakarni a széles mosolyt. Sokan mondták már, hogy nagyon szép a mosolyom, és azt kell mondanom, igazuk van. Telt ajkaim között kivillannak ragyogóan fehér fogaim. Megérte megvennem a fogfehérítő fogkrémet.
Miután az utolsó kócos hajszálamat is a helyére igazítottam, kimegyek a fürdőből. Ideje mindent áramtalanítanom, aztán lemennem a ház elé a cuccaimmal. Kihúzom a konnektorból az összes árammal működő elektromos készüléket és átviszem a pótkulcsot a szomszéd Mrs. Beckernek. Ő vállalta, hogy néha ránéz a lakásra, ha úgy van, meglocsolja a virágokat, meg egyéb dolgokat.
- Jó napot Mrs. Becker. Hoztam a kulcsokat - üdvözlöm, miután kinyitja az ajtót.
- Ó, szia, aranyoskám! Ne aggódj, jó kezekben lesz a lakásod. Érezd csak jól magad - ad két puszit.
Annyira kedves ez az öregasszony. Nagyon szeretem, mindig mosolyog, és sose hagyna senkit cserben. Az életemet is rá merném bízni.
- Köszönöm szépen! Nagyon kedves Öntől - ölelem meg, aztán visszamegyek a lakásba.
Még utoljára leellenőrzök mindent, aztán a bőröndömmel és a kistáskámmal leindulok a kapu elé. Mire leérek a taxi már rám vár. Megint pontos voltam. Ezaz! A sofőr szerencsére segít a bőröndömet a csomagtartóba tenni. Elég nagy bőrönd, és nehéz is, én nehezen raktam volna be. Megköszönöm kedvességét és indulhatunk is.
Az út a repülőtérig hamar eltelik. 15 perc múlva már a beszállókártyámat intézem. Zökkenőmentesen megy minden, nincsen semmi gond. Még 20 percem van a beszállásig, addig előveszem a könyvemet és olvasok. Elütöm valamivel az időt. Már nagyon izgatott vagyok. Alig várom, hogy a levegőben legyünk.
***
- Hölgyeim, és Uraim! Megkezdhetik a beszállást - szólal meg egy vidám női hang a hangosbemondón.
Azonnal elteszem a könyvemet és a bőröndömet magam után húzva a többiek után eredek. Beállunk egy hosszú kígyózó sorba, de szerencsére az elején vagyok. Gyorsan megy a sor, szinte azonnal én következem.
- Üdvözlöm hölgyem! Felhívom a figyelmét arra, hogy a bőröndje valószínűleg nem fog felférni a repülőre. Kérem, adja le csomagját a recepció mellett - szólít meg az egyik biztonsági őr.
- Nem, nem, nem akarom leadni - rázom a fejemet hevesen.
Annyi történetet hallottam már, hogy elveszett az emberek csomagja. Én nem akarom ezt megkockáztatni. Mellesleg elég drága is, nem akarok feleslegesen erre költeni.
- Ha nem bánja először megpróbálnám felvinni a repülőre - nézek rá kiskutya szemekkel.
Biztos vagyok benne, hogy felfér. Ez az egész csak azért van kitalálva, hogy minél több pénzt zsebeljen be a légitársaság. Direkt olyan bőröndöt vettem, ami felfér a csomagtartóba. Még külön kikértem az eladó segítségét is. Lehetetlenség, hogy ne férjen be.
- Rendben asszonyom, ahogy óhajtja - áll el az útból a fickó.
Ezt a csatát most megnyertem. Diadalittasan megyek tovább a repülő belseje felé.
A repülőn egy sorban 6 ülés van, a két szélén 3-3, középen pedig egy kis rész, hogy lehessen sétálni. Érdeklődve tanulmányozom a jegyemet. Én a 3. sor 2. ülésén fogok ülni. Sajnos nem az ablak mellett, de így is tökéletes lesz. Megkeresem a helyemet. Még az egész sor üres. Legalább van időm elhelyezkedni. Általában ezek a járatok dugig vannak tömve, úgyhogy biztosan nem leszek egyedül az út alatt. Na nem mintha idegenekkel akarnék beszélgetni.
Nagy nehezen felrakom a bőröndömet az ülésre és kinyitom a felső tartó részt. Még teljesen üres. Remek! Legalább befér a cuccom. Nagyon nehéz a bőröndöm, de azért fel tudom emelni a fejem fölé. Próbálom betuszkolni, de igaza volt a biztonsági őrnek, nem fér be. Kb. egy centin múlik. Ezt nem tudom elhinni! Csalódottan rakom vissza a földre a táskát és gondolkozok mi tévő legyek. Ekkor odajön hozzám egy légi utaskísérő.
- Asszonyom, le kell adnia a bőröndjét. A repülőn nem fér el egy ekkora csomag.
- És ha a mellettem lévő ülésre tenném? Ezt a helyet a barátnőm foglalta le, de végül nem jött el. Nem lesz útba senkinek - vetem be újra kiskutya szemeimet, de nála hatástalan.
- Azt nem lehet. Nem engedhetem meg. De ne aggódjon biztonságban lesz a csomagja. Majd én gondoskodom róla. Az összeget pedig majd leszálláskor rendezi - mosolyog rám kedvesen, de én annyira nem örülök ennek.
Persze beleegyezek, mert mi mást is tehetnék? Csalódottan dobom le magam a helyemre. Kidobott pénz az egész. Van nálam természetesen költő pénz, de nem akartam erre költeni. Na mindegy, ez benne van a dologban. Nem hagyom, hogy elrontsa a kedvemet.
Előveszem a laptopomat és beállítom azt a filmet, amit már régóta meg akartam nézni. Legalább hamar eltelik az idő. Még nem tudom, hogy fogom viselni a repülést.
NICK
1.nap 7:46 Boston
Nem hiszem el, hogy már megint késésben vagyok. Mindig ez van. Az a buta liba, nem tudta értelmezni a beszállókártyámat. Csak tudnám, miért dolgozik itt, ha nem is ért semmihez? És még ez a rohadt telefon is csörög.
- Mi van már? - szólok bele idegesen.
- Mi van veled haver? Hol az istenben vagy? - förmed rám barátom, Ryan.
- A repülőtéren - mondom egyszerűen.
- Mit keresel egyáltalán a repülőtér közelében? - csodálkozik.
- Már én se értem - forgatom a szemem. - Mindjárt indul a gépem. A recepciós fél órán át váratott. Ha miatta lekésem, én esküszöm, kirúgatom - idegeskedek.
- De most hova mész? Haver ne szórakozz velem!
Hallom a hangján, hogy mindjárt kihozom a sodrából, de nem érdekel. Ez az én életem, és ő nem fogja nekem megszabni, hogy mit csináljak, vagy mit ne.
- Athénba. Azonnal el kell innen tűnnöm. Nem bírok tovább itt maradni. De ne aggódj, fogsz még látni - ígérem meg.
Nem akarok örökre elmenekülni, csak pár hétre. Nyugalomra van szükségem. Át kell gondolnom mindent.
- Ennyire fontos most elutaznod? Nem tudtál volna várni pár napot, amíg megjavítják a repülődet? - kihallom hangjából az aggodalmat.
- Ne félts engem. Nem lesz semmi bajom egy repülőn, millió ember között - forgatom a szemem.
28 éves, férfi létemre igazán repülhetek egyszer a turista osztályon. Nem tudom Ryannek mi baja van, de nem vagyok már kisbaba. Nem kell mindig fognia a kezem. Sose szorultam senkinek a segítségére. Most se lesz ez másképp.
- De hogy kaptál ilyen hirtelen jegyet az első osztályra? - hitetlenkedik.
- Sehogy. Másodosztályon utazom - vallom be, és kicsit büszke is vagyok magamra, hogy rászántam magam erre.
- Mi? Te nem vagy normális. Tudod milyen arcok vannak ott? Tutira meg fognak ölni - kiáltja rettegve.
- Nyugodj már le Ryan! Nem lesz semmi bajom... De nem tudok tovább beszélni, fel kell szállnom a repülőre. Majd landolás után hívlak - rakom le gyorsan a telefont mielőtt újra aggódni kezd.
Futok a két benga biztonsági őr felé, már csak 5 percem maradt az indulásig. De a két nagydarab állat nem áll félre, ezért megtorpanok előttük.
- Sajnálom Uram, de a belépés már 10 perce befejeződött - mondja az egyik.
Én csak szomorúan nézek rájuk. Nem repültem még soha légitársasággal, nem tudom mi a teendő, de szerencsére az egyik alkalmazott kisasszony a segítségemre siet.
- Fiúk, ő Nicholas Brown. Bármikor felmehet a repülőre - mondja kedvesen mosolyogva a gorillák felé.
Nem tudom honnan ismer, de nem is érdekel, csak hálásan mosolygok rá.
- Ez esetben jó utazást Uram - állnak félre a biztonságiak.
Szélsebesen indulok meg. Már tényleg csak pár percen múlik az indulásom. Itt már nem ronthatom el. Ha tovább ezen a kontinensen kell maradnom, én megőrülök.
A vállalatnál hatalmas problémák vannak. Folyamatosan veszítjük el a befektetőinket, kezdünk csődbe menni. Minden feladat rám hárul, apám forr a dühében. Kissrác korom óta benne vagyok az üzletben, mindig is a véremben volt ez az egész. Van tehetségem a dologhoz az biztos. A megbecsülést mégis apám viseli. De ez sose zavart engem, hiszen még ő a vállalat vezetője, és eddig mindent tökéletesen csinált. Kiemelem, eddig. Apám is megöregedett, mint mindenki. Már élete végén jár. Egyre elviselhetetlenebb, és a vállalatot se tudja már vezetni. Anyám próbálja rábeszélni, hogy adja át nekem a vezetést, ő pedig vonuljon vissza, de hajthatatlan. Nem veszi észre, hogy csődbe viszi a céget. Én pedig ezt nem tudnám tétlenül nézni. Egyre rosszabb a helyzet, és ő nem tesz semmit. Modernizálni kellene majdnem mindent, de ő makacs öregember létére nem vesz észre semmit. Tudom, hogy benne van a pakliban a komoly betegsége is. Nincs már sok ideje hátra. De addig is a céggel akar foglalkozni. Én pedig nem fogom végignézni az összeomlását. És ha ez még nem elég, akkor egy őrült tyúk is a nyomomban van. Nem tudom, mit akar tőlem. Világosan megmondtam neki, hogy nem akarok kapcsolatot, de ezek szerint nem fogta fel. Évek óta ismerjük egymást. Eddig jó barátok voltunk, aztán elkövettem azt a hibát, hogy lefeküdtem vele. Ez mindent elrontott. Fejébe vette, hogy majd el fogom venni feleségül, pedig erre semmi esély sincs. Nick Brown nem fog egyhamar megházasodni. Főleg nem vele. Nagyon őrült a csaj. Pedig először kedvesnek tűnt. Összebarátkoztunk, Ryannek is nagyon szimpatikus volt. Pár éve mindenhova együtt megyünk. Segített a vállalati munkámban is. Azt hittem barátok vagyunk, de mint kiderült végig csak házasságot akart. Én, hülye meg belementem egy éjszakába vele, mint az összes többi lánnyal is. Nem gondoltam, hogy ennyire felkavarom ezzel az életemet. Jessica más, mint a többi lány. Neki nem elég egy éjszaka. Bárcsak előre láttam volna ezt, akkor sose értem volna hozzá. De talán, ha most eltűnök, végre rájön, hogy nem akarok tőle semmit. Legalább is ebben reménykedek. És az is annyira jó lenne, ha a cég is stabil lábakon állna, mire visszajövök. Nehéz lesz egy ilyen vállalatot átvenni, de mindenre készen állok egy kiadós pihenés után.
Szerencsére sikeresen megtalálom a helyemet. Már messziről látom, hogy egy lány mellett ülök. Gyönyörű nő. Napbarnított bőr, sötétbarna haj, lélegzetelállítóan telt ajkak. Azonnal meg akarom csókolni. Mégis ami a legjobban megigéz az a tekintete. Amint rám néz és belenézek világoskék szemébe, elveszek. Egy pillanatra meg is torpanok. Olyan ez a lány, mint egy földre szállt angyal. Kell nekem. Nem az a tipikus egy éjszakás csaj, de majd velem az lesz. Én majd megmutatom neki, mennyi élvezet rejlik egy éjszakában.