Meglepő módon vagy sem, iszonyú fejfájással keltem és nagyon ramatyul éreztem magam. Kivoltam száradva és nagyon fáradt voltam. Felkelltem, majd kinyitottam az ablakokat, hogy kiszellőztessek, mert elléggé alkohol szag volt a szobámba. Egy toppot és egy cica gatyát kiválasztva elmentem gyorsan lezuhanyozni, majd azt felkapva lementem enni, inni.
- Na megkelt a kis alkoholista- köszöntött Evan szórakozottan.
- Szét robban a fejem- léptem a szekrényhez fájdalom csillapítót keresve.
- Tulajdonképpen miért is ittatok és hol voltatok? Mert ez nem derült ki este- könyökölt fel Adam.
- Hát volt Jacknek egy-két elintéznivalója én meg unatkoztam itthon úgyhogy elkísértem. Aztán jött Misi is, vettünk piát és kicsit többet ittunk, ennyi- vontam vállat. Van az a pillanat, amikor muszáj hazudnod még, ha nehezedre is esik. Ha meg tudnák, hogy Jack mibe kevert bele, kibeleznék szerencsétlent.
- Milyen elintéznivalója?
- Nem tudom. Van valami kaja?-nyitottam ki a hűtőt.
- Nincs.
- Fasza- sóhajtottam fel- mit csináljak?
- Rántott húst.
- Nem már-húztam el a szám.
- És csinálhatnál csokis muffint- vigyorodtak el.
- Hogyne, moziba ne vigyelek el titeket?
- Tegnap feltakarítottuk a tojást utánatok szóval most tartozol nekünk.
- Nincs is itthon tojás már szerintem.
- De még van egy dobozzal.
- Ahj- morogtam, majd beletörődve az egészbe neki láttam, miközben elnyammogtam két pirítóst. Beizesítettem a csirkemellet, amíg föl raktam a krumplikat főni. Egyszer csak sugdolózást hallottam a hátam mögül.
- Mi a téma?- fordultam hátra.
- Á csak azt beszéltük, milyen jó ez a top. Többször is hordhatnád itthonra- néztek rám ártatlan kölyök kutya fejet vágva. Lepillantottam magamra és kérdőn néztem vissza. Egyszerű szürke cső topp volt rajtam, amit többször is viseltem már otthon. Most ezt nem teljesen értem.
- Hát jó- engedtem el az egészet, majd visszafordultam, miközben a telefonomon a süti receptjét kerestem. Ám ekkor nem találjátok ki, hogy kijött át. Sámuel saját maga. Lopva vetettem rájuk egy kérdő pillantást, mire elvigyorodtak. Ó, hogy rohadnátok meg. Utálom őket.
Teljes színészi tehetségemmel előre fordultam és még véletlenül sem néztem rájuk. Miközben paníroztam, olyan dolgokról beszélgettek, mint pl, videójátékok vagy a fociról, s közben még Jack is felkelt és négyen ültek a pultnál, engem teljesen leszarva hálisten. Aztán egy idő után már nem is figyeltem arra, hogy mit beszélgetnek, amikor egyszer csak felkaptam a fejem egy bizonyos beszélgetésre.
- Tényleg és mi van azzal a szőke csajjal, akiről múltkor meséltél?
- Hát találkoztunk múltkor, aztán tudod, hogy mennek a dolgok- mondta, mire megállt a kezem a vágásba. Ledermedve néztem magam elé, majd lepillantottam a kezemre, amiből kibuggyant a vérem és lecsordogált az ujjamon. Alsó ajkamba harapva próbáltam nem elkáromkodni magamat, majd a másik kezemmel belepakoltam a krumplikat a lábasba.
- Megdugtad?- kérdezték, mire felkaptam a lábast és lecsaptam a pultra. Közvetlen Sam mellett állva ránéztem pár centire lévő gyönyörű íriszeibe, amik végig pásztázták az arcom, majd egy pillanatra lejjebb kalandozott a tekintette. Ez csupán pár másodperc volt, de elég volt ahhoz, hogy fintorogva elhúzódjak tőle.
- Elvágtad a kezed?- kérdezte Adam, miközben a mosogatónál lemostam a kezem.
- Nem csak véreznek a krumplik-feleltem flegmán, majd a fürdőben gyorsan letapasztottam az ujjam. Visszajöttem és elvettem a már összetört krumplit, amit beízesítettem. Rögtön az első húsokat, amiket kisütöttem a fiúk elé raktam a krumplival együtt és szedtek maguknak enni- te nem eszel?- kérdezte Adam. Azt hittem engem kérdez, de hátra fordulva láttam, hogy Sámuelt nézi.
- Nem.
- Pedig ezt nem hagynám ki, ő csinálja a legjobb rántott húst- kezdte el győzködni.
- Csoda kezei vannak, bár ezt már biztos tudod- mondta Jack, mire oda mentem hozzá és elvettem a tányérját- neeee, add vissza- nyúlt utána, mire a fülemre mutattam- bocsi, na- kezdett el duzzogni, amire vissza adtam a tányérját.
- Egyen ő előbb- nézett rám.
- Egyél- mondtam szűkszavúan, miközben eléjük raktam még egy adag húst.
- De egyél te, biztos éhes vagy- kezdett el felállni a székből, mire vállánál fogva visszatoltam.
- Kuss és egyél.
- Én nem tiltakoznék- nevetett Evan. Ott hagytam őket és elkezdtem a sütit csinálni. Azért titkosan hátra pillantottam és megejtettem egy apró mosolyt, amikor enni kezdett. Kikevertem recept szerint a sütit és a formákba kiöntve bebasztam a sütőbe. Közben eleszegettem titokba egy húst, mert őszintén tényleg éhes voltam, de nem volt szívem felállítani egyiket sem. Épp pakolásztam magam után, amikor visszatért az a bizonyos téma.
- Szóval akkor megdugtad?- kérdezte Jack.
- Nem- felelte, mire a bennem lévő ideg, egy pillanat alatt elillant- csak majdnem.
- Miért csak majdnem?- kérdezte Adam. Hátra fordultam és a csípőmet neki döntöttem a pultnak.
- Nem volt kedvem- vont vállat. Izmos hátát bámultam, amikor a fiúk jelentőség teljesen rám pillantottak. Na hagyjatok szépen békén.
- Hogy hogy nem volt kedved?- kérdezte Jack vigyorogva. Megráztam a fejem, hogy felejtse el, de mit is vártam.
- Őszintén nem tudom, nem jött meg a kedvem hozzá.
- A csajhoz vagy a szexhez?
- Talán a csajhoz.
- Á tehát más lányhoz volna kedved?- kérdezte, mire ledermedt és felnézett. Nem tudom milyen fejet vágott, de gondolom nem kedveset.
- Nem- felelte határozottan.
- Kussolj már bazdmeg!!!- tátogtam neki agresszíven, mire majdnem felnevetett.
- Akkor?
- Beszéljünk inkább másról.
- Jack mi van Emmával? Lefeküdtetek már?- kérdeztem hirtelen.
- Majdnem.
- Miért csak majdnem?- könyököltem a pultra és próbáltam kizárni a mellettem lévő bámulását, közelségét.
- Hát most komolyan tudni akarod?
- Merevedési problémák?- kérdeztem, mire a fiúkból kirobbant a nevetés.
- Nem képzeld nincsenek ilyen bajaim- vettette oda fintorogva.
- Akkor?- vigyorodtam el.
- Azért volt majdnem...amiért Samnek is- vágta rá kisebb gondolkodás után.
- Nem hiszem, hogy az volt a bajod, ami nekem is- nézett maga elé mosolyogva.
- Miért neked mi volt a bajod?- kérdezte.
- Semmi- mondta, mire ajkamba haraptam, amikor megéreztem nézését.
- Szóval miért csak majdnem?-kérdeztem rá figyelem elterelésként.
- Ránk nyitott az anyja- mondta, mire felnevettünk.
- Nem vagy vicces. Majd én is rátok nyitok.
- Csak nyugodtan, már párszor úgy is megtetted.
- Párszor- ismételte meg Sam.
- Az igaz és mindig a legrosszabbkor- röhögött.
- Valóban- értett egyet Sam, mire elkerekedett szemekkel néztem rá. Akárhányszor ránk nyitott mindig megcsókolni készült.
- Na majd kövinek ügyesebb leszek.
- Sok sikert.
- Lesz kövi?- kérdezte Evan.
- Hát, ha nem Sammel majd mással- mondtam ártatlanul.
- Felébredtek az ösztöneid?- örült meg Jack- vagy felébresztették?
- Felébresztették- feleltem. Ne nézz rá, ne nézz rá.
- Na végre haver, ügyes vagy- pillantott Samre.
- Ki mondta, hogy ő volt?- kérdeztem, mire legfagyott róluk a mosoly, enyém meg kivirult.
- Ki más?
- Hát te nézted a telefonom múltkor nem?- vontam fel a szemöldököm- volt pár fiú nem de?
- De.
- Ott van Dávid, Tamás, Máté, a haverjaitok, sőt ott van a nagyinál a szomszéd, uhh nagyon jó pasi- meséltem nagy beleéléssel- ki tudja melyik volt- vágtam perverz fejet.
- Á nem véletlen vagy az én húgom- vigyorodott el Jack.
- De, ha most megbocsájtotok elmegyek enni, aztán lehet találkozom egy másik szomszéd sráccal- pillantottam a mellettem lévőre, aki nagyon, de nagyon csúnyán nézett rám- talán ő nem csak megdugni akar, mint egyesek- mosolyodtam el, miközben vállára helyeztem a kezemet, majd ellöktem magam a pulttól és finoman végig simítottam hátán. Azonnal ívbe feszült és hallottam, ahogy hirtelen levegő után kap és azt feszülten kifújja, majd tekintetünk még utoljára találkozott, én meg a tányérom felkapva, felvonultam az emeletre. Fogalmam sincs mi ütött belém és miért provokáltam megint, de nagyon magabiztosnak éreztem magam és boldog voltam, hogy visszavágtam neki egy kicsit és végre én ülhettem a nyeregben. Ki járt nekem már. De ugyanakkor szétfeszített az ideg és ennek az egész szituációnak a nyomorúsága. Hogy nem beszéltünk, nem voltunk jóba. Hogy nem érhettem hozzá, nem bújhattam hozzá. Hiányzott minden, ami vele kapcsolatos volt. És nem tehettem semmit.
Feljöttem a szobámba, de tulajdonképpen semmi dolgom nem volt. Megkajáltam és rendesen unatkozni kezdtem. Mióta unalmas ennyire minden? Pakolásztam egy kicsit, majd a fülesem betettem a fülembe és elkezdtem zenét hallgatni. Elakartam terelni a gondolataim és leakartam foglalni magam, hogy ne kelljen lemennem. De a végén már tényleg semmi dolgom nem volt, így még mindig zenét hallgatva lementem ahol a fiúk a nappaliban meccset néztek. Aha szóval, ezért jött át.
A konyhában elraktam a kaját, letöröltem a pultot, majd neki kezdtem mosogatni, miközben dudolásztam. Miután az utolsó villát is elmostam, elzártam a vizet és megtöröltem a kezem. Megfordultam és ijedten ugrottam össze, amikor megláttam Sámuelt a pultnak dőlve. Ajkaim elnyíltak egymástól, amikor elkezdett közeledni felém és kétoldalt a csípőm mellett megtámaszkodott. Mellkasunk szinte összeért és olyan közel hajolt hozzám, hogy lehelete megmozgatta a kúsza kontyomból kihullott hajszálaim. A szívem hangosabb volt, mint a zene maga, ami a fülemben szólt. A szánk szinte összeért, megmozdulni sem mertem és, amikor azt hittem megcsókol elnyúlt mellettem és szemembe nézve lehúzta a pohár vizet, amit nem is tudom mikor töltött. A pólója alját felemelte, ezzel megvillantotta hasát és beletörölte a száját, majd kezembe nyomta a poharat és ott hagyott. Lesokkolva álltam és fogtam a kezembe az üveget, majd szépen lassan eljutott az agyamig a tény, hogy ez a szemét szórakozott. Visszavág és provokál. Fhu Sámuel, hogy rohadnál meg.
Idegesen csaptam le a pultra a poharat, majd felviharzottam a szobámba. Magamra kaptam egy pulcsit, ami miatt a kontyom szétjött és idegesen vettem ki a gumit a hajamból. Lekocogtam a lépcsőn, majd magamra kaptam a cipőmet és magam után becsapva az ajtót átvágtattam a kerten. Visszadugtam a fülesemet és a zenét max hangerőre tettem, majd elindultam valamerre. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak minél messzebb akartam menni tőle.
******
Már vagy egy órája sétáltam a városban, amikor megpillantottam egy dohányboltot. Nagy volt a kísértés és az ellenállás, de győzött a kisördög és megcéloztam a kisépületet. Beléptem és kihúztam magam és a lehető legtermészetesebben és határozottan kértem ki, amit szerettem volna. A boltos rám se nézve kérte a személyimet és sajnos, mivel nem volt nálam, ezért kiküldött. Nem mintha oda adtam volna neki akkor kiadja, de mindegy. Francba már. Most megkell kérnem valakit. Épp a kilincsért nyúltam, amikor valaki tiszta erőből megrántotta azt kis híján pofára estem volna, ha nem tart meg az illető.
- Jaj bocsi megvagy?- kérdezte egy magas srác, aki nagyon ismerős volt nekem. Jobban szemügyre vettem. Csupa feketében és fekete bőrkabátban volt. Piercingje volt a szájában, orrában és a szemöldökében. Volt egy kis rocker beütése, ami nagyon jól állt neki.
- Meg vagyok- mosolyodtam el, majd kikerültem.
- Lám lám csak nem Lola King?- vigyorodott el, miközben végig mért.
- Lám lám csak nem egy ismerős fiú- húztam össze a szemem.
- Szoktuk egymást látni, pár utcával lejjebb lakom, ahol te.
- Micsoda véletlenek- mosolyodom el- ha minden igaz elmúltál 18?
- Egy párszor. Vegyek cigit?
- Ha megtennéd- vigyorodtam el.
- Cserébe iszol velem? Nagyon pocsék napom volt a melóba.
- Hogy mondhatnék nemet.
- Sehogy- kacsintott, majd bement a dohiba és perceken belül már kint is volt.
- A hölgynek- nyújtotta át a cigim, amit vigyorogva vettem el. Tegnapi napomat végig cigiztem, de valahogy olyan érzésem volt, mint aki nagyon rég nem szívott.
- Köszönöm, kedves...-néztem fel rá.
- Kristóf.
- Kristóf- biccentettem- és mi járatban erre? Miért itt vettél cigit, miért nem a sarkiba?
- Bevolt zárva, aztán lejöttem ide. Na, de nagyobb kérdés te mit keresel itt?
- Hát- húztam el a szám- ez egy hosszú story.
- Milyen jó, hogy egész nap ráérek.
- Milyen jó, hogy én is- nevettem fel.
- Milyen jó, hogy van piánk- húzta elő kopott fekete táskájából az üveget. Vodka? Megint? Mindjárt ide hányok.
- Ijjj- fordítottam el a fejem a pia látványától.
- Na mi van? Nem szereted?
- Nem arról van szó, csak eleve másnapos vagyok tőle- vakartam a fejem kínosan, mire meglepetten felhúzta szemöldökét.
- Ki nem nézném egy ilyen kicsi lányból, hogy lerészegedjen.
- Most arra akarsz utalni, hogy gáz, ha iszom?
- Nem erről szó sincs. Szived joga mit csinálsz, csak nem néztem volna ki belőled- emelte fel védekezően kezeit.
- Végre egy normális gondolkodású fiú. Egyébként van három bátyám, tehát elkerülhetetlen, hogy alkoholhoz férjek- nevettem fel. Leültünk egy eldugottabb részen egy padra és be nem állt a szánk. Csak beszéltünk és meséltünk és nagyon lassan, de iszogattunk is. Igazándiból ismét egy felelőtlen döntést hoztam, mert kitudja lehet, hogy a srác egy pszichopata, de van az az állapot, amikor már minden mindegy. Normális állapotban nem ülnék le egy néha látott fiúval iszogatni, de most valahogy nem érdekelt. És nem is bántam, mert Kristóf személyében egy nagyon szórakoztató személyiséget ismertem meg. És csodák csodájára egyáltalán nem nyomult még alkohol befolyása alatt sem. Vagy tényleg egy normális fiú vagy van valakije.
Az órák elteltével, olyan volt mintha évek óta ismerném. Olyan volt a mintha a bátyám egyike lenne. Egy jóképű, keménynek tűnő, vicces kedves srác, aki legbelül egy érzékeny lélek. Próbáltam visszafogni a jelenlegi sérelmeimet, hogy ne kotyogjam ki, de annyira egy imádnivaló személyiség volt, aki úgy tűnt elég tapasztalt, hogy mégis elmondtam neki mi történt.
- Jaj emlékszem, amikor ennyi idős voltam, mint te és az első pofonomat kaptam, utána nem volt visszaút.
- A kis nőcsábász- kuncogtam- belezúgtál a pofonosztóba.
- Bele hát.
- Nem értem a fiúkat- ráztam a fejem- mármint, komolyan létezik ez? Hogyha van egy lány, aki nem ájul el tőletek, akkor rákattantok?
- Igen, ez pontosan így van. Mert vannak lányok, akik rögtön a tieid, az tök jó, de nincs benne izgi. De mint a te fiúdnak is bántja az egóját, hogy ellenállsz neki, mert korábban minden lányt megkapott és ezt már unja. Te meg szarsz rá és bassza a csőrét.
- Ilyen csak a filmekben van.
- Én is azt hittem, de amikor a saját bőrömön tapasztaltam akkor rájöttem hogy ez bizony a férfiaknál pszichológiai tény. Minél nehezebben megkapható, annál érdekesebb.
- Férfiak- forgattam meg a szemem, miközben üveg aljába tekintettem ma már sokadszorra. Jaj istenem, olyan rossz, de hát az élet nem kívánság műsor.
******
Nos, khm. Hát... most mit mondjak. Részeg voltam. Ismét, de mentségemre szóljon nem csak én. Már rég besötétedett, amikor úgy döntöttünk vagyis döntött ő, hogy haza kísér.
- Nem akarok haza menni- pillantottam meg a házunkat, ahol a nappali világítása szűrődött ki.
- Akkor üljünk le a járda szegélyre- mutatott hát nem pont oda, de a közelébe. Ő sem tudta már merre van előre.
Leültünk oda, miközben rágyújtottunk és telefonján rakott valami zenét. Közben értelmetlen dolgokról beszéltünk és nevettünk, de úgyhogy már a könnyem is kicsordult.
- Azok ott kik?- mutatott hátra, mire oda pillantottam.
- Ajajj- kuncogtam fel- ő az iker tesóm a jobb oldali, a másik meg az a pöcs, akiről beszéltem.
- Elég csúnyán néz rám, féltékeny típus?
- Nagyon- néztem rá elkerekedet szemekkel.
- Akkor- vigyorodott el és átkarolta a vállam közelebb húzva magához- használjuk ki.
- Ha bántani fog az nem a...én hibám- közöltem vele a tényeket.
- Nem fog, mert te leállítod.
- Hülye férfiak nem tudják kezelni saját magukat- forgattam meg a szemem.
- Hát, ha nőről van szó, akkor nem. A nők a gyengéink. Értük lemegyünk kutyába- mondta, mire felnevettem.
- Lola- hallottam meg nevem kiabálását.
- Igen?- fordultam hátra, miközben próbáltam leplezni szédülésem.
- Keljél fel és húzd be a segged a házba, amíg szépen mondom.
- Kétség kívül testvérek. Bátyám is ilyen csak kicsit durvábban fogalmaz.
- Megismerném a bátyád, főleg, ha olyan mint te- böktem meg vigyorogva.
- Oh hidd el nem akarod. Százszor rosszabb, mint én. És pont az ilyen lányok a gyengéi- bökött vissza.
- Na és? Attól még lehet barátkozni.
- Ő nem szokott barátkozni.
- Azt mondtad pár órája, hogy te sem szoktál- somolyogtam rá.
- Na ne kötözködj menjél még mielőtt erőszakkal bevisznek. Ha beráznak a pincébe szólj és megszöktetlek- pillantott hátra, mire felnevettem.
- Te leszel az első, akinek szólók, ha elrabolnak- álltam föl vele együtt kicsit inogva.
- Ajánlom is. Na gyere- tárta ki a karját, mire mellkasához bújtam- szomszédod ki fog nyírni.
- Nem hagyom ne félj, csak siess haza- kuncogtam.
- Futok
- Ilyen állapotba szerintem inkább ne- húzódtam el tőle- Írj ha haza értél és még élsz.
- Írok, írok- bólogatott. Elköszöntünk egymástól, majd minden erőmmel azon voltam, hogy józanul viselkedjek, amikor eléjük értem.
- Nagyon ki van a faszom veled.
- Köszi én is szeretlek- forgattam meg a szemem.
- Megint eltűnsz nem szólsz semmit és egy vadidegennel iszol. Áruld már el mi a fasz bajod van mostanában?- fonta keresztbe karjait mellkasa előtt pont úgy, ahogy a mellette lévő is tette. Nagyon idegesnek és feszültnek tűnt mégha takarta is. Rám volt ideges, de hogy miért azt nem tudom.
- Nem is ittam- motyogtam durcásan az orrom alatt.
- Á nem, dehogyis. A két lábadon nem tudsz megállni.
- Már az is meg van tiltva, hogy igyak? Levegőt még vehetek?
- Induljál meg befele- kezdett el noszongatni vállamnál fogva.
- Utállak- fortyogtam magamba, majd elindultam be.
- Teljesen megváltozott- hallottam meg hátam mögül hangját, aztán bementem.
- Hol voltál te szerencse csomag?- kérdezte Evan és arcomat látva szoros ölelésbe vont.
- Ha a szobámba ülök az a baj, ha elmegyek otthonról az a baj, ha iszom az a baj, ha nem iszom az a baj.
- Hát mondjuk, ha nem iszol az pont nem baj, de értelek. Elmondod mi bánt? Miért nem voltál itthon és miért ittál megint?
- Nem akarom elmondani- húzódtam el tőle, majd a konyhába mentem egy kis nasiért. Kell egy kis kaja, hogy kijózanodjak. Ilyenkor mindig kikotyogok, olyan dolgokat, amiket nem szabadna.
- Na de, akkor csak van valami. Ha tippelhetnék, akkor Sam van a dologba igaz?
- Nincs semmi bajom és nem érdekel Sam sem.
- Ja csak mióta összevesztetek, azóta tökre búval baszott vagy, bunkó és flegma. Alig jössz ki a szobádból és többször voltál részeg ezen a héten, mint az előző hónapokban. Ráadásul elhallgatsz dolgokat és még neked áll feljebb.
- Ez van- vontam vállat egy idő után.
- Ha ennyire megvisel a hiánya, akkor béküljetek ki.
- Kösz, de nincs szükségem arra, hogy tovább játszadozzon velem. Elmondta mit akar tőlem és én abból nem kérek. Miért nem lehet ezt felfogni és megérteni?- csattantam fel- szálljatok le a témáról és rólam is- kiabáltam.
- Miért kiabálsz?- jött be Adam, kivételesen egyedül. Végre nincs itt.
- Mert elegem van, hogy folyton Sámuellel basztattok.
- Mert látjuk mit csinál veled- mondta Evan.
- Hagyjatok már békén! Nem csinál velem kurvára semmit és jó lenne, ha saját dolgaitokkal foglalkoznátok, mert már kurvára elegem van belőletek- csaptam le az asztalra, az időközben előszedett nutellás üveget.
- Jólvan akkor bazdmeg magad- sértődött meg Evan, majd felvonult a lépcsőn, ahonnan időközbe Jack jött le gondolom a kiabálásra.
- Bazdmeg te- kiabáltam utána.
- Gyere- fogta meg a karom Adam.
- Nem megyek sehova- tiltakoztam.
- Elegem van már a kurva hisztidből, menjél föl fürödni és feküdj le.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak.
- Kussolj még mielőtt én is itt hagylak- vonszolt fölfele a lépcsőn.
- Hagyjál itt, leszarom.
- Megint részeg vagy?- vigyorodott el Jack.
- Valami vadidegen csávóval ivott- panaszkodott Adam.
- Szét adom- hát tőle ne várj egyetértést. Adam felkísért a fürdőbe, ahol mint valami testőr megvárta még lefürdök és megvárta még befekszem az ágyba.
- Esti mesét vagy jóéjt puszit nem akarsz adni? Mit kell itt testőrködni?- szóltam be neki.
- Csak meggyőződöm róla, hogy biztos lefeküdtél- mondta semleges hangon, majd becsukta az ajtót és kattant a zár. Elképedve ültem fel az ajtót bámulva. Ez most...ez most komolyan bezárt a szobámba? Egy ideig meredten bámultam, majd könnyeim utat törtek maguknak és elsírtam magam. Talán az alkoholtól vagy a stressztől vagy mindkettőtől. Nagyon elegem volt. Kicsit úgy éreztem, mintha ellenem lenne mindenki.
Szipogva, könnyeimet törölgetve elővettem a telefonom és megnéztem az értesítéseim. Anna hívott és írt, hogy merre vagyok már megint, mire vissza írtam neki, hogy minden oké. Pont, amikor letettem volna a telefonomat megjelent Kristóf neve a képernyő tetején.
Kristóf: Hazaa értemm
Én: Még csak most?
Kristóf: Nem vettem eszre a házunkat és a batyamm rángatott be miután háromszor elsetaltam előttunk.
Én: Istenem olyan hülye vagy
Kristóf: Mondj valami ujat.
Kristóf: Nagyon lecsezsztek?
Én: Igen de leszarommár.
Kristóf: Sajnalom
Én: ugyan semmi gond csak túlreagálják.
Én: Na de én megyek jóéjszakát.
Kristóf: Jóejt
Mosolyogva tettem le a telefonomat az éjjeli szekrényre, majd befészkeltem magam a takaró alá.
******
Másnap reggel szokásos másnaposság tüneteivel ébredtem. Kikeltem az ágyból, majd az ajtóhoz lépve lenyomtam a kilincset, de az bizony zárva volt. Lesokkolódva rángattam meg az ajtót, majd eszembe jutott a tegnap este. Ó, hogy rohadnál meg Adam. Jólvan, ha így állunk hát legyen. Átvettem a pizsamámat otthoni cuccra, felkötöttem a hajam, majd az erkélyen átmászva leugrottam a fűbe. Egy kis reggeli torna. Csak, hogy tudja, hogy engem nem zárhat be. Engem ne korlátozzon senki. Mintha a legtermészetesebb lenne, kinyitottam a bejárati ajtót, ahol egyedül csak Jack ücsörgött.
- Mi a fasz. Te hogy kerülsz ide?- cikázott a szeme köztem és az emelet között.
- Adam bezárt a szobámba szóval kiszöktem az erkélyen- vontam vállat- de erről egy szót se, mert zárt szereltet az erkélyemre.
- Néha túlzásokba esik az öcskös.
- Néha- biccentettem, majd felmentem gyorsan a szobámba és kinyitottam az ajtót. A fürdőbe gyorsan arcot és fogat mostam, majd lementem kávét főzni. Muszáj volt kinyitnom az ajtót, mert nagyon ideges leszek ha, lelepleződnének erkélyes szökéseim.
Telefonomat nyomkodva, kortyolgattam a kávém, amikor lejött a két szeretett testvérem. Nem szóltam semmit, csak telefonomnak szenteltem a figyelmem Kristóffal beszélve. Hát ez így szokott lenni. Vagy én és Jack haragszunk egymásra, vagy én és a másik kettő. Olyan még nem nagyon volt, hogy mind a három. Mondjuk elég nagy marhaságot kellene csinálnom ahhoz, hogy mindegyik elpártoljon tőlem. Vigyorogva írogattam Kristófnak, amikor Adam megszólalt.
- Kivel beszélsz?- kérdezte, mire rájuk pillantottam, de nem válaszoltam- tegnapi fiúval?- ismét nem válaszoltam- Ja, hogy most meg vagy sértődve rám, oké- biccentett- végülis nem én segítettem tegnap.
- Végülis nem te zártál be a szobámba tegnap.
- Csak biztosra mentem, hogy ne tudj elmenni itthonról.
- Hát mégis itt ülök.
- És hogyan?
- Pót kulcs- vontam vállat- ne hogy azt hidd, hogy betudsz zárni. Minél több dolgot tiltasz meg annál több faszságot csinálok.
- Olyan gyerekes vagy.
- Ez van- vontam vállat.
Nos ez után a kisebb beszélgetés után megcsináltam a reggelit, hogy ne legyen abból is vita, megkajáltam és se szó se beszéd felmentem, majd a kutyákkal együtt elhagytam a házat. Őszintén nem tudom hova akartam menni, de ha lázadásról van szó abból csillagos ötös vagyok. Szóval nagyon lassan és hosszú úton haladva sétáltunk minél jobban elhúzva az időt. Három óra sétálás után vissza mentem, majd teljesen nyugodtan és elégedetten léptem be, ahol egy ideges Adammel találkoztam.
- Direkt csinálod igaz?
- Nem tudom miről beszélsz- mosolyodtam el.
- Megint nem szólsz senkinek, hogy elmész és Samtől kell megtudnom, hogy kutyát sétáltatsz.
- Wáó most már kémjeid is vannak? Menő- vigyorodtam el gúnyosan.
- Nem, csak pont látott az ablakból.
- Pont látott, aham értem- tettem le a pórázokat.
- Jó tudod mit engedjük el. Ma anyánk szilveszteri buliba megy és nekünk is mennünk kell.
- Jó szórakozást.
- Te is jössz.
- Biztos, hogy nem fogom a sok képmutató celebbel köszönteni az újévet- horkantottam fel.
- Nekem szerinted van hozzá kedvem? Egyébként felvittem a szobádba a ruhád.
- Faszom- káromkodtam el magam.
******
Olyan öt óra fele elmentem hajat mosni és fürdeni, majd neki álltam sminkelni. Most szerencsére nem kellett túlzásba esnem, de mégis soknak éreztem a műszempillával. Számra kivételesen szájfényt tettem és hajamat kivasaltam, hogy szög egyenes legyen. A ruhám egy pántos, testre simulós selyem ruha volt, aminek világos zöld színe volt. A ruhákat mindig eltalálja anya, csak kár, hogy megfogok fagyni benne. Felvettem fekete magassarkú cipőmet, fújtam magamra parfümöt és fekete bőrkabátommal a kézben lementem.
- Kigondolná, hogy egy ilyen csodás külső mögött egy hisztis picsa lapul- jegyezte meg gúnyosan Evan.
- Szopd le magad Evan- vetettem oda neki, miközben töltöttem magamnak kólát. Felkell pörögnöm, mert még éjfél előtt bealszom.
- Majd más-válaszolt.
- Huha csak nem összeszedtél végre valakit?
- Köcsög.
- Most miért? Azt hittem van önként jelentkező.
- Van is- felelte felszegett állal.
- Na hát akkor nosza.
- Ezt én is mondhatnám neked vagy a szomszédnak- somolygott felém, mint aki most tudja, hogy felfog idegesíteni.
- Mond-vontam vállat.
- Ahj olyan fasz vagy- csattant fel, mire meglepetten néztem rá. És akkor én vagyok a hisztis picsa?
- Kösz?- vontam fel a szemöldököm kérdőn.
- Kérem vissza a régi húgom.
- Ugyanaz vagyok.
- Nem
- Akkor nem- sóhajtottam fel- kész vagytok?- néztem rájuk.
- Már rég- felelték. Se szó se beszéd kimentünk és beültünk a kocsiba. Fejben szerintem mindenki azt tervezte, hogy lelépünk és ugyan arra a helyre gondoltunk mind. Ricsi házi bulit tartott, csak ugye ezt anyánknak nem lehet említeni, mert mi az, hogy az ő gyerekei egy házibuliba köszöntség az újévet és nem vele. De már párszor eljátszottuk a jaj rosszul vagyok paklit és akkor a fiúk ugye haza kísérnek, de mind tudjuk ezeknek mi a vége. De most rosszba voltunk szóval nem tudtam kinek mi a terve vagy hogy lesz.
Az ízléstelenül nagy és csicsás házba érve kezünkbe nyomtak egy pohár pezsgőt, majd neki indultunk anyánk megkeresésének. Miután mindenkinek eldicsekedett velünk, hogy mennyire büszke ránk és milyen jó gyerekek vagyunk elvonultunk egy a tömegtől elzárt részre, ahol a fiúk engem kezdtek el bámulni.
- Mi van?
- Th- felelték egyszerre.
- Miért én?- aki nem értené a th az taktikai hányást jelent- tavaly is én intéztem.
- Hát igen, pont ezért, te intézed idén is.
- Szerintem be se veszi már.
- De, ha tényleg behánysz a szeme láttára.
- Nem fogom magam leégetni ennyi ember előtt. A wcben lévő színjáték okés, de ez így nem.
- És ha csak úgy eltűnnénk és később kimagyaráznánk, hogy rosszul lettél.
- Menjünk- bólintottam.
- Jó, de várjunk még 10-ig aztán utána kiosonunk.
- Az még másfél óra- néztem meg a telefonomon az időt.
- Hát most nem léphetsz le.
- Ahj- sóhajtottam fel, majd lehúztam a pezsgőm. Ez még csak a második nyugi.
******
Kín keserves másfél óra bájolgás után, elhúztunk a picsába hála az égnek. Az autópályán meglepően sokan voltak, de még így is egybe mosódott a fekete táj a sebességtől. A környékre érve már látható volt, hogy valahol van valami nagy felhajtás a kocsikból ítélve. 10 perc parkoló hely keresés és 5 perc séta után megérkeztünk Ricsiékhez. Nem is értem a szomszédok ezt hogy tűrik el. Főleg ünnepnapkor, na mindegy. A bejárat felé sétálva azonnal kiszúrtam a szomszédom autóját, amit egy nagy sóhajjal nyugtáztam illetve azzal, hogy bizony ma sem lesz nyugtom tőle.
Az emberek közt lépkedve kellemetlenül húzogattam ruhám alját. Igazán vihettem volna valami váltó ruhát, de mindegy a múltkori vörös ruhám után ez még egész vissza fogott. A többieket megkerestük és köszöntünk egymásnak, de én elsiettem a konyhába piáért, mert a jelenlétét nem lehet józanul bírni. Elkell engednem magam különben egész este csak vele fogok foglalkozni, amikor vele kéne a legkevesebbet.
A lányokkal az oldalamon megcéloztuk a táncoló tömeget és engedtem, hogy a tömeg és a zene formálja mozdulataim. Imádtam amikor a zene a mellkasodban dübörgött, persze ennek ő már kevésbbé örült.
Szokásos módon telt az este, mint egy átlagos házibuli. Iszogatással, táncolással és random emberekkel való csevegéssel. Teljesen jól éreztem magam azt leszámítva, hogy ott motoszkált a fejemben egy ember gondolata, keresése. De teljesen tudat alatt, néha csak így észbe kapok, hogy őt keresem a tömegbe és így miért? Buta agy, rosszul működik.
Az idő lassan éjfélt mutatott így mindenki szépen elkezdett kivonulni az udvarra. Tűzijátékot bekészítették a fiúk, míg én hátul az emberektől távol vártam. Nem akartam a tömegbe lenni, mert ilyenkor mindenki őrjöng, ugrál én meg örültem, hogy a két lábamon megtudtam állni. Csak a szokásos.
Egyszer csak telefonom rezegni kezdett a táskámba és Anna nevét látva gyorsan felvettem, ám amikor felnéztem Sámuel állt velem szembe.
- Merre vagy?- kiabált bele a telefonba.
- Hátul.
- Egyedül?
- Nem- néztem bele csillogó szemeibe- Sámuellel.
- Ohohó tudtam én, hogy valamire készül.
- Miért is?
- Semmi csak tudtam.
- Te mindig mindent tudsz. Mindegy, majd bent tali puszi- válaszra se várva, leraktam- mit akarsz?
- Kedvességed határtalan.
- Csak korlátolt. Bizonyos személyek felé.
- Vágom- mosolyodott el.
- Akkor gondolom azt is vágod, hogy nem akarok egy levegőt szívni veled.
- Mindjárt ránk szakad az ég a hazugságaidtól- nézett föl, amire csak szemet tudtam forgatni.
- Nem vagyok egy hazudós típus szerintem nagyon jól tudod.
- Hááát- villantotta meg félmosolyát- inkább nem mondok semmit.
- Hát szerintem se. Inkább menjél keressél valami nőt, akit pesztrálhatsz.
- Nincs kedvem.
- Wáó Szabó Sámuelnek nincs kedve a nőkhöz?
- Nincs, csak egyhez.
- Akkor keresd meg.
- Megtaláltam- lépett egyet közelebb és közben a tömeg egyre hangosabb lett.
- Ezt a nőt már elvesztetted.
- De szeretném vissza szerezni.
- Hát elég szarul megy.
- Dolgozom az ügyön.
- Feleslegesen- vágtam rá és meghallottam a vissza számlálást.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
- Véletlenül sem hiányzom vagy bánt, hogy rosszba vagyunk- döntötte oldalra a fejét még közelebb lépve, így már teljes egészében előttem állt.
- Nem.
- Véletlenül sem piába temeted a bánatod? Mert idegesítelek, hogy mindig ott vagyok és nem tudsz oda jönni hozzám?
- Mindig idegesítesz.
- De azért az ölelésem hiányzik nem?
- Sam- figyelmeztettem, ahogy arca egyre jobban közeledett, majd kezeit derekam köré fonta.
- És véletlenül sem akarsz megcsókolni?- suttogta a számra én, pedig teljesen lesokkolódtam. Ránéztem és nem tudom, hogy az alkohol miatt, de mint akit elkábítottak csak néztem és csodáltam. Aztán a tömegre néztem és az futott át az agyamon, hogy egyedül tölteném megint az új évet, miközben mindenki a barátaival van vagy a szerelmével. Én meg félre vonultam, de ő mégis ahelyett, hogy azt tenné, mint mindenki más ide jött hozzám. Akkor abban a pillanatban, amint vissza néztem szemeibe, amik végig engem fürkésztek úgy voltam vele, hogy egyszer élünk bassza meg!
És az utolsó másodperc leteltével az év utolsó pillanatában egyszerre hajoltunk egymás ajkaiért. Mint akik egész életükben erre vártak, úgy szorítottuk és csókoltuk egymást.
Hát basszus...csak megkapta azt a csókot amit akart. Na meg, persze én is.