- Na, Alex folytatjuk? Most már, hogy biztosak vagyunk abban, hogy Elizabeth túléli, igazán játszhatnánk tovább. - magyarázott Aaron miközben áttelepedtünk a kanapéra, miután befejeztük az ebédet, s elpakoltunk magunk után. Pontosabban én elpakoltam magam, s a két srác után.
Felnevettem Aaron kijelentésén, majd mosolyogva pillantottam a szemét forgató Alex felé. Annyira hihetetlen, hogy képes volt mindent félredobni a nap folyamán csak azért, hogy gondomat viselje. Levest főzött az Isten szerelmére!
- Nem hiszem, hogy Miát akár egy minimálisan is, de érdekelné ez a barbár játék. - beszélt Alex, majd követve példánkat, ő is lehuppant a kanapéra.
Nagyjából egy fél méter volt közöttünk, de ez a néhány centiméter is elég volt ahhoz, hogy megérezzem bódító illatát, ami szinte azonnal körbelengte, s kitöltötte szagló járatomat. Gyomrom megremegett, olykor mintha bukfencet vetett volna testem legmélyén, míg fel nem ébredtek a fránya pillangók, hogy aztán átvéve az irányítást, vad szárnyalásba kezdjenek. Félve pillantottam fel a fiú hibátlan arcára, csillogó, zöld smaragdjait keresve. Szavait tompán hallottam, melyeket barátja felé intézett, figyelmemet teljesen elterelte dús ajkainak mozgása. Kiszáradt ajkaimon végignyalva tudatosult bennem, mennyire reménytelenül vágyom csókjára. Egészen addig figyeltem, míg csak a kanapé azon üres részét láttam, ahol eddig ő foglalt helyet. Hogyan lehet valakit oly annyira bámulni, hogy már az sem tűnik fel, ha ott sincs? Furcsa.
- Azért a kicsorduló nyáladat töröld le, Tubica. - zökkentett ki kábulatomból Aaron szórakozott hangja. Azonnal szám elé kaptam kezemet, ami természetesen száraz volt. Nem csordult ki a nyálam. Összehúzott szemekkel fordultam a magában nevetgélő fiú felé, aki csak figyelmemet kihasználva rám kacsintott.
- Nem tudom miről beszélsz. - motyogtam körmeimet piszkálva, majd ismét rá emeltem, ezúttal értetlenséget tükröző íriszeimet. - Tubica? Ne hívj így, ez nagyon gyér. - mondtam kissé sértődötten új becenevem realizálása után.
- Ki használ olyan szót, hogy gyér? - szórakozott tovább Aaron.
- Ki használ olyan becenevet, hogy Tubica? - vágtam vissza, s melleim előtt összefontam karjaimat. A srác tovább nevetgélt, míg én érettségemet tanúsítva ráöltöttem nyelvemet.
- Mi olyan vicces? - jelent meg Alex ismét a nappaliban, kezében a filmeket tároló kütyüjével.
- Milyen filmet nézünk? - hagytam figyelmen kívül kérdését. Aaron természetesen ismét hangos nevetésbe kezdett, míg Alex, arcán értetlenséget tükrözve lépkedett elém, hogy hatalmas tenyerét a homlokomra szoríthassa.
- Vígjátékot, de az előbb megbeszéltük, mit nézzünk. Biztos nem akarsz inkább pihenni? Ha megint felmegy a lázad..
- Jajj nem, dehogy! Jól vagyok. Biztos csak elbambultam. - magyaráztam Alexnek, miközben anélkül, hogy odapillantottam volna, egy egyszerű karlendítéssel oldalba vágtam Aaront.
Ajkaimat összepréselve, mint aki nagyon koncentrál, nyújtózkodtam a kanapé karfájára hajtott pokrócért. Ujjatlan pizsamafelsőm által fedetlen karjaimon, libabőr szaladt végig, mikor a már pokrócra simított kezemre, egy másik, enyémnél sokkal hatalmasabb siklott. Felpislogtam a fölém tornyosuló magas alakra, de rögtön meg is bántam, amint Alex igéző zöld szempárja mélyen enyémbe fúródott. Ajkait egy szelíd félmosolyra húzta, majd rám kacsintott. A takarót kihúzta kezem alól és kicsit megrázva, széthajtogatta azt. Azonban ahelyett, hogy rám terítette volna, leült, egészen közel hozzám, s karjait kitárva, szavak nélkül csalogatott ölelésébe. Gondolkodás nélkül másztam teljesen közel hozzá, hogy számomra a legkényelmesebben, mellkasára hajtva fejemet nézhessem a kiválasztott vígjátékot. A pokrócot Alex ügyesen átlendítette felettünk, hogy teljes területét kihasználva magunkra teríthesse azt. Kezemet izmos hasára simítottam, s arcomról levakarhatatlan mosollyal szippantottam be a fiú kellemes illatát. Hetekkel korábban, ha bárki azt mondta volna, hogy egy olyan fiú közelségére fogok vágyni, ki minden második szavával képes porrá zúzni, talán kinevettem volna. Vagy talán csak legyintve otthagytam volna, mit sem törődve vele. De most, hogy itt vagyok, hogy Alex családja úgymond befogadott, s napról napra jobban megismerhetem a fiú személyiségét, képtelen vagyok úgy tekinteni rá, mint arra a srácra, kit azon az estén ismertem meg kollégiumi szobámban, mikor miatta, s kiállhatatlan barátnője miatt kirúgtak onnan.
Remegő kezemmel hasát cirógattam, mintha csak annyit mondanék neki: megbocsátok.
Erősen koncentráltam, szemeim nyitva tartása érdekében, de Alex folyamatos simogatása, melyet karomon, s oldalamon éreztem, oly mérhetetlen nyugalommal töltötte el testemet, hogy képtelen voltam tovább ébren maradni. Elnyílt ajkakkal, halkan szuszogva feküdtem Alex néha nevetéstől rázkódó mellkasán.
Alex Davis
- Édes lány. - szólt a kanapé túlsó felében henyélő Aaron. Szemeimet egy pillanatra sem vettem le mellkasomon szuszogó angyalkáról, csupán helyeslően bólintottam, ajkaimon egy levakarhatatlan mosollyal. - És teljesen odáig van érted. - tette hozzá. Arcomat felé fordítottam. Ajkaimat apró vonallá préseltem, mintha a szavakat, melyek el akarnák hagyni, tilos lenne kimondanom. Fejemet alig észrevehetően megráztam, majd ismét az alvó lányra pillantottam.
- Nincs oda értem. - mondtam barátom arcát vizslatva, ki csak szemöldökét ráncolva pillantott a kis tündérre. Halkan nyöszörgött, s arcát mellkasomhoz dörgölve próbált közelebb férkőzni testemhez, mígnem arcán egy elégedett mosoly jelent meg.
- Valóban? - nevetett fel halkan Aaron, miután végig néztünk a jelenetet.
- Nincs oda értem. - ismételtem meg magamat. Tényleg így gondoltam. - Csak szereti ha törődnek vele. Amelia olyan mint egy szeretetre éhes kisgyerek. - magyaráztam, majd barátom értetlen tekintete láttán folytattam. - Teli van szeretettel, mindig mindenkivel kedves, és ezt nagyon kevés embertől kapja vissza. A családja Amerikában él, Aaron. Csupán honvágya van.
- És te meg nyílván ezért babusgatod. Önszántadból. Mert a lánynak honvágya van. - beszélt kétkedve, szemöldökét megemelve. Megrántottam vállamat.
- Sokszor bunkó voltam vele. Gondolkodás nélkül vágtam a fejéhez csúnya dolgokat. Pedig ő nem ezt érdemli. - mondtam, s kezemet Mia hátára simítottam.
- Jézusom, haver. Mikor lettél te ilyen érzelgős? - beszélt megrökönyödve, de rápillantva láttam, arcán egy szelíd mosoly terült szét.
- Nem vagyok érzelgős, te barom. - vágtam rá apró nevetést hallatva, majd ismét elkomolyodtam. - Csak rájöttem, hogy nem bánthatok kedvemre másokat… a múlt sérelmei miatt. - mondtam lehajtott fejjel.
- Nehéz időszakon mentél át, Alex. - mondta halkan, mintha csak attól tartana, szavaival felszakítja sebeimet. De valójában azok a sebek még be sem gyógyultak. - Teljesen természetes volt a reakciód. De az ember hiába érzi úgy, hogy egyedül akar lenni, hiszen éppen ilyenkor van a legnagyobb szüksége, hogy mellette legyenek. Hogy gondoskodjanak róla. Hogy szeressék. - beszélt míg én csak mint egy hibáit belátó kis srác, helyeslően bólogattam. - Sajnálom, hogy az anyád ellened fordult, mikor a legnagyobb szükséged lett volna rá.
- Nem számít. - mondtam. - Megérdemeltem. - motyogtam magam elé. - Hiszen.. megöltem. Én vagyok az oka Tommy halálának.
- Fejezd be, Alex! Nem a te hibád volt! - mondta határozottan, ellent nem tűrő hangon. - Ne okold magadat. - tette hozzá, korábbi szavaihoz képes sokkal szelídebben, majd egy nagyot sóhajtott. - Amondó vagyok, hogy tegyük el magunkat holnapra! - tápászkodott fel a kanapéról, de amint rám pillantott, s feltűnt neki, hogy teljesen elvesztem sötét gondolataim bugyrában, egy apró, barátságos mosolyt küldött felém.
- Ne rágódj ezen, haver. - rázta a fejét. Beleegyezően bólintottam, majd a még mindig rajtam szunyókáló Miára siklott tekintetem. Testem ismét átjárta a jóleső bizsergés, s nyugalom, amit a lány akár egy egyszerű pillantásával is képes kiváltani belőlem.
- Alszol Ash szobájában? Mia megkapta az egyetlen vendégszobánkat.
- Hét szentség, hogy nem alszok Ashley szobájában! Legutóbb mikor rajtakapott akkorát rám sózott, hogy hetekig sajgott a bal farpofám. - magyarázta eltorzult arccal és a hatás kedvéért kezét hátsójára simította, majd dörzsölni kezdte, mintha még mindig érezni a hónapokkal korábbi ütés helyét. - Alszom a vendégszobában, a Tubica pedig alszik veled. - vázolta a számomra legkedvezőbb tervet. Magamhoz szorítottam Mia apró, törékeny testét, majd lassan feltápászkodva a lépcső irányába indultam.
- Hát… - nevetett fel. - Nem kellett sokat győzködni.
- Jó éjszakát, te barom. - köszöntem el tőle felfelé haladva a lépcsőfokokon, Ameliaval a karjaimban. Felnevettem válaszán, amit még mielőtt belöktem volna szobám ajtaját hallottam meg.
- Jó éjszakát, te seggarc.
______________________________________
Sziasztok! Kicsit megkésve, de meghoztam az új részt!
Ismét meg szeretném köszönni a rengeteg pozitív visszajelzést a sztorival kapcsolatban, nagyon nagyon jól esik!♡
Ha tetszik, továbbra is csillagozzatok és írjatok kommentet!
Puszi