Shawn szemszög...
Itt ül mellettem és alszik. Én csak nézem őt ahogy szuszog, haza tartunk, ezúttal talán otthonra is lelünk ott. Elképesztő, hogy már négy éve, hogy együtt vagyunk. Igen, az elején voltak akadályok amiket azt gondolom sikerült le győznünk és azóta minden annyira tökéletes. Cassie megszerezte a második diplomáját és a menedzseremként tevékenykedik. Fura volt eleinte, sőt többször hallottam azt, hogy ezt befejezi, neki nem megy, nem képes rá. Én viszont tudtam hogy ez nincs így, igenis tökéletes erre a szerepre. Arra, hogy ezt a szerepet is elvállalja az életemben. Annyi minden köt már minket össze, el sem tudom képzelni, hogy ez véget érjen egyszer, annyira szeretem, nem tudnám őt elengedni.
Annyira édes ahogy a combján dobol és nem tudja még négy év után sem leplezni mennyire ideges ha haza megyünk anyáékhoz. Pedig tudja jól, hogy mennyire imádják őt. Lia nővéreként tekint rá, anyáék saját lányukként tekintenek rá. Ez azóta is így van hogy megismerték őt, valahogy nem is tudom elképzelni nélküe a haza jöveteleket.
A főútról lekanyarodva Cassie rám nézett.
- Miért tértél le a főútról? Ki leszünk nyírva, hogy már megint késünk az ebédről. Emlékszel mit mondott anyukád legutóbb?
- Ugyan, a múltkor sem késtünk, ők terítettek meg túl korán - vigyorogtam mire csak megrázta a fejét majd az Ontario tavat jelző táblát meglátva ismét rámnézett.
- Hova megyünk? A tóhoz viszel?
- Igen, csak egy kis kitérő, remélem nem baj.
- Hát, te magyarázod ki otthon hogy hol voltunk - mondta vállrándítva. Mikor a tóparti házhoz értünk leparkoltam . Mindig imádok erre a helyre jönni, évek óta rendszeresen járunk ide nyaranta, és mindig csodás napokat tötöttünk itt, azt hiszem a nyugalom, a béke, és az hogy csak ketten voltunk, hogy csak egymásra figyeltünk adta az egészhez azt a pluszt.
- Jeremy tudja hogy itt vagyunk?
- Persze hogy tudja, szóltam neki hogy el jövünk erre - mondtam majd kiszálltam és neki is kinyitottam az ajtót. Mikor kiszállt megigazgatta ruháját és megfogta felé nyújtott kezemet. A nyári szél kellemesen fújdogált, sütött a nap és a madarak csicsergésén kívül nem hallottunk mást. És pont ez kellett most. A stégre kisétálva megálltunk. Én hátulról átkaroltam és vállára hajtottam fejem. Miért érzem úgy magam még mindig mint egy zavarodott kis gyerek? Pedig elterveztem minden pillanatot, az egészet összeraktam a fejemben. mégis majd szét vet az ideg.
- Szeretek itt lenni - sóhajtott majd kezét enyémre csúsztatta.
- Én is, ez a hely olyan nyugodt, sehol egy kamera, vagy rajongó, csak te és én.
- Igen...
- Édesem, nem véletlenül akartam itt megállni.
- Miért?
- Van neked egy ajándékom és egy nyugodt csendes helyen akartam átadni, nem anyáék előtt.
- De miért kapok ajándékot, nincs se év fordulónk, sem szülinapom, semmi...
- Igen, ezzel tisztában vagyok - nevettem el magam majd zsebembe nyúltam és előhúztam a kulcscsomót.
- Mi ez?- kérdezte mikor belógattam elé.
- Ez egy kulcscsomó.
- Igen, azt látom de miért mutogatod most ezt nekem.
- Azért mert az ajándékomhoz szükség van erre is - mondtam majd vállainál fogva megfordítottam, egyenesen a házzal szembe.- Ugyanis a kulcs Édesem, a házhoz tartozik.
- Tessék? Ezt...úgy érted, hogy ...a ház?
- Igen, az elmúlt négy évben minden nyarat itt töltöttünk, szinte már a miénk volt ez a ház, így megbeszéltem Jeremyvel és eladta nekem. Mostantól ez a ház a miénk, akkor jövünk amikor csak akarunk és addig maradunk ameddig csak akarunk.
- Uramisten, anyira imádlak - nevetett fel majd nyakamba ugrott és megcsókolt. Derekát átkarolva szorítottam magamhoz. Ő az életem értelme, ehhez kétség sem fér.
- Cassie, veled akarom leélni az életemet, ebben teljesen biztos vagyok - mondtam mire rám nézett. Leengedtem a földre és megfogtam a kezét. - Mindez, az hogy itt vagyunk, ez a ház, ez a tó, az hogy négy éve együtt vagyunk és soha azelőtt nem voltam ilyen boldog. Te teszed teljessé az életem és azt akarom, hogy ez örökké így maradjon.
- Én is ezt szeretném Shawn, ez a hely az otthonom lett, a szüleid mintha csak az enyémek lennének, nem is tudom elképzelni az életem enélkül, nélküled - mondta majd elfordult és a tavat bámulta mosolyogva. Elérkezett az idő, ennél tökéletesebb pillanat nem létezik. Zsebembe nyúltam.
- Cassie, lennél a feleségem?- kérdeztem mire rám kapta tekintetét
- Tessék?
- Hozzám jössz feleségül? A világ legboldogabb emberévé tennél ha igent mondanál- mondtam majd felemeltem kezem amiben ott pihent a gyűrű. Mikor meglátta szájához kapta a kezét és hátra lépett egyet.
- Jézusom, Shawn... Komolyan gondolod?
- Ezen a helyen húztam azt a gyűrűt az ujjadra, és ezen a helyen szeretném ezt is felhúzni.
-- Igen.
- Igen? Ez azt jelenti...
- Igen, szeretnék a feleséged lenni, a válaszom igen - mosolygott. Ujjára felhúzva a gyűrűt nem mondtam semmit csak megcsókoltam. Abban a csókban benne volt minden ami előtte bennem tombolt, a szerelem, a rettegés hogy nemet mond, és a remény hogy ő is úgy szeret engem ahogy én őt és igent mond. Szorosan magamhoz ölelve felsóhajtottam.
- Nagyon szeretlek.
- Én is is téged szerelmem.
Cassie szemszög...
Egész úton a gyűrűt nézegettem, annyira fura érzés volt, hogy ott van, hogy van még egy a másik gyűrű mellett. Forgatgattam, nézegetettem és a vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról.
Mikor megérkeztünk Karenékhez mosolyogva sétáltunk a házba ahol meglehetősen fura volt a nagy csend. Shawn is furán nézett rám így miután bele bújtunk mamuszainkba a nappali felé indultunk ahol észbe sem kaptam Shawn felkiáltott:
- Igent mondott!! - mire egy rakat ember kiáltott fel örömét kifejezve. Az első szívrohamból visszatérve körbenéztem és láttam, hogy ott vannak anyáék, a lányok, Andrew, Nick. Szóval mindenki tudott mindent. Hirtelen elleptek gratulációk tömkelegével, ölelésekkel és puszikkal. A megdöbbenésből észhez térve csak elnevettem magam és sóhajtottam egyet. Karen és Manny egyszerre fogtak közre és pusziltak meg majd Lia ugrott nagy hévvel a nyakamba.
****
A kertben ücsörögtem a hintában és bámultam ahogy a nap lemegy, ahogy lassan eltűnik a láthatárról sötétséget hagyva maga után. Csak pár perce jöttem ki a nagy fennforgásból. Anya a kisöcsémet altatta , mindenki más pedig minket bombázott kérdésekkel az esküvőről, olyan kérdéseket tettek fel amire még nem is gonoltam. Úgy éreztem egy kis levegőre van szükségem így mikor picit nem figyeltek kisurrantam a mosdóra hivatkozva.
És most csak ülök.
- Annyira gyönyörű...- hallottam meg hangját. Elmosolyodtam majd hátra pillantottam.
- Igen, csodaszép.
- Megszöktél?
- Igen, muszáj volt nem bírtam már tovább.
- Most még lehet, de az oltárnál ezt már ne játszd el édesem.
- Nem fogom.- mondtam mire megállt előttem. Én csak felálltam és átöleltem.- Nagyon szeretlek.
- Én is téged. Mindennél jobban. Annyira nehéz volt magamban tartani mi készül itt.
- Megleptél, az egyszer biztos.
- Nem is számítottál rá?
- Nem is tudom, valahol reménykedtem, hogy már tervben van neked - mosolyogtam fel rá majd megcsókoltam.
Életem talán legnehezebb időszaka következett, hisz megkellett szerveznem egy esküvőt miközben Shawnnak koncertjei voltak, mindketten hajtottuk magunkat a munkában is. Szerencsére anya mindenben segített így esténként egy kávé mellett ültünk össze és beszéltük meg a részleteket míg apa Jeremyvel játszott. Ez a kis csöppség olyan kis huncut, egy igazi kis rosszcsont, anyáék sosem unatkoznak mellette. Anyát még nem láttam ilyen fittnek. De még ilyen boldognak sem.
Azt hiszem , időbe telt ugyan , de mindenki megtalálta a saját boldogságát, Talán még az apám is, akit évek óta nem láttam. Akit kerestem de még csak nem is reagált a megkeresésemre. Csak remélem hogy az eltelt évek , neki is legalább olyan jól teltek mint nekünk.
Sziasztok!
Tudom, tudom, hosszú idők óta, talán már nem is emlékeztek rám... De itt a következő egyben utolsó előtti rész! 😭😱😳
Igen, a hétvégén véget ér ez a történet ami hatalmas örömmel és mérhetetlen szomorúsággal tölt el. De egyszer minden véget ér...
Már most elkell mondanom, hogy imádtam ezt a történetet írni, és imádtalak titeket is! ❤️❤️❤️🌈