A kocsiból kiszállva Sam mellém sétált és kezét az enyémre kulcsolta. Kérdőn néztem kezeinkre, majd szemeibe.
- Mivan? Nem foghatom meg a kezed?- méregette a kint lévő embereket.
- De, csak nem szoktad- mosolyodtam el.
- Akkor szokj hozzá. Vagy szeretnéd, ha esetleg mást fognék?
- Nem- motyogtam zavartan, mire felkuncogott. Beértünk a hatalmas házba, ahol már tombolt a buli egy ideje. Ez érezhető volt az alkohol és az izzadság szagból, ami mindenhol érezhető volt. Hát ilyen ez.
Az utunk azonnal Ricsihez vezetett, ahol ott volt már Anna, Emma és Márk is. Köszöntünk nekik és már a kezembe is nyomtak egy piros műanyag poharat, amit kérdés nélkül lehúztam.
- Látom szeretsz veszélyesen élni- nevetett Márk a ruhámra mutatva.
- Egyszer élünk- kacsintottam rá és eközben Sámuel kedves mellé furakodott. Súgott valamit a fülébe, mire mind ketten rám vigyorogtak. Anyátok picsáját. Kezdődjön a bosszú második fázisa. Egy határozott mozdulattal, kikaptam valaki kezéből a poharát és rögtön meghúztam a szomszédom szemébe nézve. Ez eléggé felelőtlen volt, de leszarom.
- Hé- szólalt meg az idegen, mire még a zenén keresztül is hallottam, hogy füttyent egyet- Hellóka- vigyorodott el csábosan- akarsz táncolni?- suttogta a fülembe és kezét nyújtotta.
- Lola- hallottam meg Sam figyelmeztető hangját. Gonoszan elmosolyodtam és elfogadtam a kezét, amivel behúzott a tömegbe. Hagytam, hogy kezei hátamra vándoroljanak, majd együtt mozogjunk a zenére. Nem sokat tökölt a srác. Végig simított csupasz hátamon, majd derekamon és mikor lejjebb ment volna, vissza húztam kezeit.
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors?- hajoltam füléhez. Tudtam, hogy figyel Sam, de mégsem akartam, hogy idegenek fogdossanak.
- Lassan szereted?- vigyorodott el, miközben még jobban magához húzott és nyakamhoz hajolt. Oké, its time to say goodbye.
- Mindjárt jövök- toltam el vállánál fogva.
- Hova mész?
- Pisilni.
- Elkísérlek.
- Nem kell. Maradj csak- léptem el mellőle, majd gyorsan kimentem az udvarra, egyenesen a két barna fejkoronához.
- Sziasztok- köszöntem Dominiknak és Botinak, akik csak megláttak és bambán végig mértek, köszönés nélkül. Kezdek hozzá szokni.
- Te káprázik a szemem vagy ez itt tényleg egy angyal?- kérdezte Botond barátjától.
- Tényleg egy angyal.
- Na ez már nem rossz. Ez eddig a legjobb bók, amit kaptam az este folyamán.
- Igyekeztem- vigyorodott el Boti és megölelt- de kár, hogy Evan húga vagy.
- Ahj fejezd már be- forgattam meg a szemem- nem mintha engem érdekelne, hogy a bátyám haverja vagy, vagy sem- vontam vállat.
- Engem se érdekel- mondta Dominik félmosolyával és hosszasan megölelt.
- Szia Hölgyem- suttogta a fülembe.
- Szia Uram- nevettem fel.
- Na na. Tudtam, hogy ez lesz. Haver ne csináld már, megbeszéltük- jött oda Evan felháborodva és gyorsan szétrebbentünk.
- Nem csinálok semmit- vigyorodott el. Szegény bátyáim idegei ma tönkre fognak menni.
- Csak rá mozdulsz a húgomra.
- Azt mondta nem érdekli- szólalt meg Boti és átkarolta a vállam.
- Kussolj már- nevettem fel, miközben mellkasára csaptam.
- Én ezt már nem bírom- rázta a fejét Evan, mire egyszerre felnevettünk.
- Na jössz táncolni Cica?- jelent meg a táncpartnerem.
- Te meg ki a farok vagy?- fordult felé én meg Botonddal félre botorkáltam pár lépést. Majd meg haltunk a nevetéstől- Lola kiket szedsz te össze?- fordult felém, de én a nevetéstől meg se tudtam szólalni. Egymásba kapaszkodva dölöngéltünk, mint két részeg idióta. Csak egyikünk se volt részeg, én szimplán röhögő görcsöt kaptam ő meg füvezett. Jó lesz ez az este érzem.
- Most akkor táncolunk vagy mi lesz?- kérdezte az idegen, akit most megnézve eléggé kivolt gyúrva. Miért nem tudtam valami normális gyereket kifogni a tömegből?
- Húzz el- legyintette le Evan.
- Nem- ajaj.
- Hogy mondod?- fordult vissza Evan és ekkor már Dominik is mellé állt. Na elég volt. Gyorsan a fiúk elé álltam és próbáltam össze szedni magam.
- Figyi mára kitáncoltam magam, de azért köszi szia- mosolyodtam el, mire még utoljára végig mért és odébb állt- mivan?- fordultam feléjük kérdőn.
- Folyton bajba keveredsz- húzott magához Evan, én meg azonnal átkaroltam derekát.
- Akárcsak az én csodás bátyáim- néztem fel rá vigyorogva és kaptam egy puszit a fejemre.
- Sajnos. Na menjél táncolj a lányokkal, a fiúk bent figyelnek majd rád- intett az ajtó felé.
- Előtte meghívom egy cigire- szólt közbe Domi, mire kapott egy csúnya pillantást. Na de nem tőlem.
- Nem elég még a szomszéd, most a haverjaim is.
- Addig örülj még a nődnek nem kell- nevetett, de én csak a cigi meggyújtásával foglalkoztam.
- Nem működik- nyavalyogtam a gyújtóra nézve. Már nagyon kívánta a tüdőm.
- Gyere- hajolt oda az ő égő cigijével és a jól bevált paraszt gyújtással, megégette a cigim. Mosolyogva néztünk egymás szemébe, majd a füstöt vigyorogva arcába fújtam. Ő is mindig ezt csinálta, meghát egy kis flörtölés belefér.
- Kitagadlak- nézett le rám Evan figyelmeztetően.
- Te, nincsen itt valami buta liba, akit pesztrálhatsz?- fordultam felé kedvesen.
- Épp azt csinálom- vigyorodott el, mire vállára csaptam- egyébként van egy pár jó nő- nézett körbe.
- Na akkor menjél csajozzál- hessegettem el.
- Megvárom még elszívod- mondta, miközben vigyora még szélesebb lett. Te kis köcsög. Feladva azt, hogy kicsit is tudjak velük beszélni elszívtam a cigim, majd bementem, de előtte megkértem Evant, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe. Úgy értem ne tartson hegyi beszédet, Dominiknak, hogy mi van velem. Csak barátkozunk.
- Lola- kiabálta valaki a nevem, vagyis Anna. Szokásosan ott álltak a falnál a táncoló tömeget figyelve. Elindultam volna feléjük, de valaki elkapta a karom.
- Meg vagy- vigyorgott megint az a srác. Ezt nem mondod komolyan- jössz táncolni?
- Beragadt a lemez vagy mi van veled? Nem szeretnék táncolni- rántottam ki kezemet szorításából. Jézusom. Oda mentem a fiúkhoz és elvettem a piájukat és megittam.
- Ki volt az?- kérdezte Adam.
- Nem tudom, baszogat, hogy táncoljak vele- vontam vállat.
- Dominikkal voltál?- kérdezte Anna témát váltva.
- Igen- bólintottam- miért?
- Csak kérdeztem.
- Csak nem bejött régen?- suttogtam a fülébe vigyorogva, mire vállat vont. Szóval igen. Feltűnt ám, hogy sokat kérdezget róla.
- Húgi lopják a palid- súgta a fülemhez Jack, mire ránéztem, aztán abba az irányba, amerre ő néz. Sámuel kedvest körbe lengte Tina és Jázmin. Tina a karját fogta még Jázmin vigyorogva nézett rá. Mit keresnek ezek itt? Megittam az utolsó kortyot a poharamból, majd oda mentem hozzájuk, mögöttem a többiekkel. Ki nem hagynák a balhét.
- Olyan jó veled végre dumálni, hogy nincs itt a Lola-ecsetelte Tina.
- Hát, pedig itt van valahol-pillantott rám és szemei játékosan megcsillantak. Kihívóan, perverzen és nagyképűen.
- Én nem látom sehol- simított végig mellkasán.
- Fordulj meg- szóltam oda karba tett kézzel, mire felém fordultak. Állva a tekintetemet köszöntek és Jázmin tett egy lépést hátra- nem akartam semmit sem megzavarni, de megtennétek, hogy elhúztok és a kezedet elveszed onnan?- biccentettem keze felé. Nem tudtam nem észre venni Sam önelégült vigyorát, aki csak zsebre dugott kézzel élvezte, hogy a lányok veszekednek érte. Élvezd csak ki, mert nem sok ilyen lesz a jövőben.
- Miért tennénk?- kérdezte Tina és kezével, még inkább rá fonódott a karjára, pontosabbat bicepszére.
- Szükséged van még a kezedre?- kérdeztem egyszerűen, mire elvette a kezét- szerintem is- bólintottam és Sam elé álltam, aki vállamra tette homlokát, hogy elrejtse vigyorát. Jack és Anna nevetve hajtották le a fejüket, ami engem is nevetésre késztetett volna, ha nem lett volna komoly a helyzet.
- Nem úgy tűnt mint, aki elakart volna küldeni- szólalt meg Jázmin. Na kinyílt a szád?
- Azt én magasról leszarom.
- Együtt vagytok vagy mi?- érdeklődött Tina össze szűkült tekintettel, miközben rágóját csattogtatta.
- Nem.
- Akkor elkérhetjük a számát?- kérdezte, mire éreztem, hogy elkezdi feszíteni a mellkasom az ideg.
- Próbáld meg- néztem mélyen, kihívóan a szemébe. Várva következő lépésük, neki dőltem izmos mellkasának, ő pedig átkarolta a derekam és arcát a nyakamba fúrta. Ha én nem lettem volna elég, talán Sam ezzel a mozdulatával jelezte, hogy le lehet kopni. Végig mértek kettőnket, majd fancsali képet vágva odébb álltak.
- Imádlak- suttogta a fülembe és karjai szorosabban tartottak.
- Milyen fejet vágtak- nevetett Jack és Adam jól szórakozva.
- Sose fognak leszállni rólad- döntöttem a fejem hátra.
- Majd te elhajtod őket- csókolt fülem mögé, mire kirázott a hideg.
- Szeretnéd?- mosolyodtam el.
- Mhm- simított végig ajkaival nyakamon, ami borzongásra késztetett- meg mást is szeretnék- hajolt a fülemhez.
- Mit?
- Szia Lola- hallottam meg egy túlságosan is ismerős hangot. Felnéztem az illetőre és gyomrom dió méretűvé zsugorodott.
- Te mi a faszt keresel itt?- kérdezte Jack mellém állva, miközben Emmát maga mögé tolta, épp úgy, mint Adam Annát és ő is védekező állásba állt. Az egyetlen férfi, akitől féltem. Sam karjába kapaszkodva erősen megszorítottam, mire kihúzta magát és oldalához húzott.
- A haverommal erre jártunk és hallottuk, hogy itt leszel. Gondoltam benézünk- mosolyodott el gonoszul, mire szívem őrültem kalapálni kezdett. Maga mellé mutatott és találjátok ki, ki volt az. Azonnál átfutott az agyamon minden össze esküvési elmélet és az, hogy beleittam a piájába. Ha valamit tényleg bele tettek nekem végem. Oké Lola nyugi.
- Fasza. Most már el is húzhattok- mondta Adam.
- Lolához jöttem nem hozzátok.
- Én meg nem szeretnék veled beszélni- húzódtam közelebb Sam védelmező karjai közé.
- Látom végre beadtad a derekad- pillantott a mellettem lévőre- Egyébként csak bocsánatot akartam kérni- pillantott le rám és közelebb lépett, mire egyszerre mozdultak felé a fiúk. Sam elé léptem, nehogy valami meggondolatlan dolgot csináljon, amiatt, amit most mondok.
- Mi miatt? Azért, hogy hónapokon keresztül játszottad a megértő barátot és hátba szúrtál, vagy azért, mert megütöttél és megpróbáltál megerőszakolni?- kérdeztem, amit soha nem mertem kimondani. És senkinek se említettem, csak a bátyáim tudtak róla. Még Samnek se mondtam soha. És nem is kellett volna. Éreztem, hogy hátamnak feszül és már tolt volna el, amikor Jack vállánál fogva vissza tartotta- Ezért? Mert kicsit ezzel elkéstél- néztem bele lelketlen szemeibe, amiket legszívesebben kinyomtam volna.
- Khm...igen ezért- pillantott körbe zavartan.
- Mint mondtam, ezzel elkéstél. Elmehetsz- még utoljára végig nézett rajtunk, majd rajtam, rám kacsintott és eltűnt a tömegbe. A bent tartott levegőt kifújtam, majd átöleltem a mögöttem lévőt nehogy utána menjen. Szemeimet csípték a könnyek, de össze szorítottam fogaim és nem engedtem, hogy kicsorduljon akár egy csepp is.
- Ez igaz?- kérdezte Sam, mire bólintottam- miért nem mondtad?
- Feleslegesnek tartottam. Azt hittem soha nem találkozom már vele- húzódtam el tőle.
- Jézusom úgy megijedtem- jött mellém Anna és ölelésébe vont.
- Hogy a faszomba kerül ez ide?- kérdezte Jack, körül nézve.
- Nem tudom, de szerintem lépjünk le- nézett rám aggódva Adam.
- Nem kell- ráztam a fejem- nem fogja egy ilyen elrontani az esténk.
- És ha vissza jönnek?
- Akkor haza megyünk. Most mindenki szépen iszik egy felest, hogy oldjuk a feszkót aztán táncolunk- vázoltam fel a tervet. Nem akartam egy múltbéli sérelem miatt, a többiek estéjét elrontani. Bulizni jöttem, nem siránkozni. A konyhába mentünk, szereztünk magunknak piát és elmentünk táncolni, miután megittuk. Vagyis én és a lányok táncoltunk, a fiúk, pedig távolról figyeltek. Evan fogalmam sincs hova lett remélem nem Dominikot kasztrálja éppen.
20 perc táncolás után végre elfelejtettem mi is történt és élveztem, ahogy az alkohol miatt felszabadulok és a gyomor görcsöm is elmúlik. Vigyorogva táncoltunk a lányokkal jobbnál jobb számokra, de aztán egyre több fiú került körénk és már kezdtem unni próbálkozásaikat. Már a tömeg szélén voltunk, de még mindig körülöttünk voltak és elegem lett. Éppen kerestem volna a fiúkat, hogy mentsenek ki, amikor láttam, hogy Jack Emma és Adam Anna mögött megjelenik és átkarolják őket. Abban a pillanatban éreztem én is, ahogy erős karok fonódnak derekam köré. Ijedten fordultam meg és a számomra legszebb szempárral találkozott a tekintetem. Elvigyorodtam, majd szorosan hozzá bújtam. Olyan volt őt megölelni, mintha egy áttörhetetlen pajzs venne körül, ami végtelen biztonság érzetet adott. Úgy éreztem, amíg itt van és átölel semmi baj nem érhet.
- Kis bújós Baba- kuncogott és végig simított hátamon. Csak ő tudta elérni, hogy ettől az egy mozdulattól kirázzon a hideg és a szívem hevesen dobogni kezdjen. Nem tudom, hogy csinálja vagy mitől volt, de egyszer rájövök- Jól vagy?
- Igen-mosolyodtam el kérdésére.
- Ha nem állsz elém, biztos, hogy leütöttem volna- sóhajtott fel panaszosan.
- Tudom, de kapott már eleget- húztam el a szám az emlékre vissza gondolva. Amikor a bátyáim megtudták, úgy elborult az agyuk, hogy felismerhetetlenségig össze verték. Kórházba került és néhány törött csonttal és heggel mondhatni megúszta. De ha nem léptem volna közbe, lehet már nem lenne. Ezt az oldalukat azt kívánom senki se lássa, vagy ismerje. Ijesztőek.
- De nem tőlem- nézett le rám, komoly arc kifejezéssel.
- Váltsunk témát- mosolyodtam el, miközben átkaroltam nyakát.
- Miről szeretnél beszélni?- vigyorodott el, miután kezeit lecsúsztatta fenekemre.
- Hát mondjuk, hogy hol van a kezed?- vigyorogtam én is.
- A helyén- markolt bele, mire vállon csaptam.
- Csak tudnám, miért vagy te ennyire magabiztos.
- Mert tudom, hogy te is akarod, csak kéreted magad- puszilta végig a nyakam, amire jól esően felsóhajtottam.
- Nem kéretem magam- hunytam le a szemem. Ha eddig nem volt nagy az önbizalma most már óriási.
- Dehogynem.
- Nem.
- De beismerted, hogy te is akarod- dörmögte a fülembe, amire a gyomrom össze szorult. Francba.
- Nem- mondta fázis késéssel.
- Szarul hazudsz- húzta le a ruhám pántját vállamon, mire eltátottam a szám.
- Sámuel- néztem rá elképedve és vissza húztam a pántot.
- Hmm?- nézett szemembe és láttam rajta, hogy próbálja nevetését vissza fogni.
- Mit csinálsz?
- Vetkőztetlek- vigyorodott el.
- Hát veszem észre.
- Szeretnél elvonulni?- perverzkedett tovább zenére ringatózva.
- Fejezd be és egyébként nem hazudok.
- Miben is?- vonta fel szemöldökét.
- Hát, hogy akarom e- vörösödtem el.
- Mit?
- Hát azt.
- Mit?- nevetett, jót szórakozva zavaromon.
- Fejezd már be- forgattam meg a szemem.
- Annyira aranyos vagy és ártatlan. Nem mered kimondani- hajolt közelebb.
- De ki merem mondani.
- Mit?
- Hogy mit akarok.
- Inkább kit- mosolyodott el, mire levegő után kaptam, mert úgy éreztem menten megfulladok. A szívem őrülten kalapálni kezdett és a lábaim megremegtek.
- Nem akarok semmit és senkit- néztem fel rá mérgesen.
- Hazudsz- vigyorgott magabiztosan- tudod mit akarsz csak félsz.
- Nem félek- ráztam a fejem.
- Akkor engedd, hogy megcsókoljalak-hajolt a számhoz.
- M-mi?- kezdtem el makogni zavaromba.
- Jól hallottad.
- Sam- húztam hátra a fejem, de ő csak közelebb hajolt.
- Engedd- beszélt a számra, miközben teljesen egymáshoz simultunk.
- Nem lehet.
- Ki mondta?
- Én.
- Butaságokat beszélsz.
- Nem.
- Akkor félsz- kuncogott fel, mire én is elmosolyodtam.
- Nem félek, de nem csókolhatsz meg- haraptam alsó ajkamba a mondat végén. De fura volt kimondani. De kár volt, mert azonnal oda kapta a tekintetét. Olyan vággyal teli volt a tekintete, mint még soha.
- Akkor csókolj meg te. Neked szabad.
- Nekem szabad- mosolyodtam el egyetértve.
- Meddig kínzol még?- sóhajtott fel.
- Sokáig- nevettem fel.
- Milyen barát vagy te?
- És te milyen barát vagy?- vigyorogtam rá.
- Olyan, aki nem akar a barátod lenni-nézett a szemembe. Farkas szemet néztem volna vele, ha nem nézte volna a szám helyette.
- Sámuel- kezdtem negédesen, mire rám pillantott végre- Rád se ismerek.
- Én se magamra- rázta meg a fejét, majd elhúzódott- gyere menjünk ki- fogta meg a kezem és kihúzott a tömegből. Az udvarra kiérve az előbbi jeleneten agyaltam. Zavaromban azt se tudtam hova nézzek vagy, hogy hova megyek egyáltalán.
- Na már megin itt van- sóhajtott fel panaszosan Evan, mire elmosolyodtam- ha nem a haverom akkor a szomszédot füzöd mi?
- Nem te vagyok- paskoltam meg mellkasát- egyébként itt volt a Robi.
- Milyen Robi?
- Az a Robi.
- Ne basz- lepődött meg- Hol van? Had adjak neki pár taslit.
- Már elhúzott.
- Mit akart?
- Bocsánatot kért.
- Még van pofája?- akadt ki, mire vállat vontam.
- Hát látod.
- Miért álltál elém?- sóhajtott bosszúsan Sam.
- Mert megakartad verni-forgattam meg a szemem.
- Hát még szép.
- Mindent elrontasz- rázta a fejét Evan, mire eltátottam a szám. Én? Bocs, hogy nem akartam fölösleges balhét. Két hülye.
- Inkább itt hagylak titeket- legyintettem le őket, majd elindultam befelé, de megfogták a karom.
- Nem mehetsz egyedül sehova.
- Jó jó- ráztam le a kezeiket magamról, majd becsámpáztam a házba nem törődve mondatukkal. Kevertem magamnak innivalót és a falnak neki dőlve figyeltem a táncoló tömeget. Szinte az egész suli itt volt. Sok ismerős arccal, de megannyi idegennel. Például Robiék. Gőzöm sincs mit keresnek itt ugyanis ők velencei tónál laknak. Nyáron hetente legalább kétszer lementem hozzá vonattal, akkor még nem volt ennyire kigyúrva, vagyis nem volt tele szteroidozva. Együtt fürödtünk a tóba, körbe bicikliztük, fagyiztunk. Amennyi lángost mi megettünk azon a nyáron fúj, most már rá se bírok nézni. A büfések meg a strandosok már ismertek minket és teljesen össze barátkoztunk az ottaniakkal. Tudtam, hogy bejövök neki egyértelmű volt, de mégse nyomult. Türelmes volt és várt nem lépte át a határokat soha. És én ennek örültem, tetszett, hogy lett egy fiú barátom, aki végre nem nyomul és megbízhattam benne. Aztán egyik nap leszakadt ránk az ég, dörgött, villámlott meg minden és felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá. Hisz az volt a logikus igazából, ekkora vihar esetén, de én mégis féltem. Soha nem voltam fent nála, mert féltem, hogy akkor próbálkozna be és nem akartam elrontani az egészet. De kénytelen voltam és a rossz érzésem beigazolódott. Minden oké volt, csak feküdtünk az ágyon nevetgéltünk, aztán fölém kerekedett és adott egy szájra puszit. Én eltoltam magamtól és elmondtam, hogy részemről ez nem megy így, mire bekattant. Lefogott elkezdett fogdosni, letépte a ruháimat és már levette a gatyáját, amikor sikerült tökön rúgnom, erre meg hajamnál fogva elkapott és megvert. Azt mondta hálátlan kurva vagyok, amiért ennyi ideig törődött velem, de nem viszonoztam az érzéseit és még csak le se feküdtem vele. Magyarán minden csak, azért volt. Ezek után bezárkóztam a fürdőbe és felhívtam a bátyáim, akik lejöttek ájulásig verték, majd haza vittek. Hát ennyi a kis romi történet. Egy újabb ok, amiért nem bízom az emberekben, ezért félek Samtől is, mert most először érzem azt, hogy ő más. De félek, hogy a fogadás miatt van minden. Eddig csak olyan fiúkkal találkoztam, akik nem hozzám valóak. Olyan kellett nekem mint a testvéreim. Olyan idősebbnek kinéző, férfias belsőleg is, mint a bátyáim. Sam, pedig olyan. Tiszta zsánerem. Maga a férfi számomra. Csak egy pöcs.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?- állt meg mellettem Emma.
- Csak pihenek, gondolkodom- vontam vállat.
- Csak nem Sámuelen?
- Is-mosolyodtam el.
- Láttam, hogy táncoltatok. Csak úgy izzik köztetek a levegő- vigyorodott el, mire felnevettem.
- Tudom, mondták már a többiek is-néztem zavartan a poharam tartalmát.
- Miért nem jöttök össze?- kérdezte, mire kissé meglepődtem.
- Csak barátok vagyunk, meg amúgy se működne. Sam nem akar kapcsolatot.
- De te igen?
- Én csak azt. De köztünk, csak testi vonzalom van. Érzelmi nincs.
- Akkor feküdjetek le- mondta, mintha az olyan egyszerű és természetes lenne.
- Ha két barát lefekszik annak sosincs jó vége.
- Olyan szigorú vagy magadhoz. Lazulj már egy kicsit élvezd az életet. Soha nem fog olyan fiú jönni, akit te elképzelsz a fejedbe. Feleslegesen vársz a nagy őre. Olyan nincs. Menj és élj, pasizz és szexelj. Én is ilyen voltam, de rájöttem, mi a jó- nézte a tömeget, én meg megilletődve és ledöbbenve néztem a szégyenlősnek hitt, angyal arcú barátnőmre- na jó látom ez kicsit sok. Kezdetnek ott van Sam. Menj és kapd le.
- Biztos, hogy nem- kerekedett el a szemem.
- Mitől félsz? Biztos nem fog elutasítani.
- De akkor sem ez nem így működik- ráztam meg a fejem pánikolva.
- Itt nincs olyan, hogy ez így vagy úgy működik, ennek nincs használati utasítása. Úgy csinálod, ahogy te akarod.
- Tudom
- Csak szerintem te bele vagy esve.
- Dehogy- néztem kalapáló szívvel Sam egyre közeledő alakját.
- Akkor gyáva vagy- vont vállat, majd amikor Sam oda ért mellénk, rám kacsintott és eltűnt a tömegbe.
- Végre nem palival látlak. Csoda.
- Nagyon vicces- vigyorodtam el.
- Vagy a Dominik szerelmeddel, nehogy féltékeny legyen, hogy velem lát- gügyögött, mint egy idióta- előbb is, le se vette rólad a szemét.
- Hagyjál már-nevettem fel és játékosan meglöktem a vállát- nem féltékeny.
- De biztos az- bólogatott nagyokat- rám mindenki féltékeny- vigyorodott el nagyképűen.
- Ezt a hangok mondták a fejedben?
- Legalább ők kedvesek velem.
- Én is az vagyok.
- Ja főleg, amikor beengedsz az ágyadba.
- Na én mentem- kerültem ki, de elkapta a karom és magához húzott.
- Ma is együtt alszunk?
- Nem tudom. Nem hiszem.
- Utolsó szülinapi ajándék?
- Na meg a nagy ló kukit.
- Ezt egy igennek veszem-kacsintott rám az este folyamán ma már sokadszorra. Fhu kikészít. Miért akar ez együtt aludni velem? Annyira nem tudok kiigazodni rajta. Csinálja a kis zavarba ejtő dolgait aztán bocsánatot kér, majd megcsinálja újra, de most nem is zavartatja magát. Ki érti ezt?
Az idő csak úgy telt és már éjfélt ütött az óra. Hiába tombolt mindenki én mégsem tudtam magam teljesen elengedni. Túl sok mindenen járt az eszem. Hiába próbáltam kikapcsolni az agyam és másra gondolni vagy csak szimplán nem gondolkodni nem ment. Sámuel mindig keresztbe tesz valahogy. Látták rajtam a többiek is, hogy nem vagyok buli hangulatomba és felajánlották, hogy menjünk haza, de nemet mondtam. Ők jól érzik magukat, akkor én is.
- Maradjatok bent táncolni én kimegyek kicsit- néztem Annáékra.
- Biztos minden rendben?- kérdezte Emma.
- Persze csak nincs buli hangulatom- vontam vállat, majd megfordultam, de Sam karon ragadott.
- Szobába ott a pulcsim- intett a fejével az ajtóhoz- vedd fel, hideg van. Ha bármi van szólj.
- Jó- mosolyodtam el és próbáltam nem elfolyni a padlón. Benyitottam az ismerős szobába majd a szekrényből, ahová cuccainkat rejtettük kivettem Sam pulcsiját és belebújtam. Illata azonnal körül lengte az egész lényemet, ami miatt mellkasomat szétfeszítette egy furcsa, de mégis jó érzés. Becsuktam magam után az ajtót, majd kimentem az udvarra és az ajtótól távol neki dőltem a ház falának. Az utolsó elcsórt szálamat elővettem és meggyújtottam. Lejjebb húztam a ruhám alját, majd figyeltem az embereket, akik kisebb csapatba verődve beszélgettek, nevetgéltek. Néhányukkal találkozott a tekintetem, de azt egyre több követte, úgyhogy inkább elnéztem. Bár így is hallottam, hogy sugdolóztak, meg a fiúk lökdösték egymás vállát, nem tudom, hogy ennyire feltűnőek akarnak lenni vagy csak azt hiszik nem látom. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a szám, amint megláttam 4 közeledő alakot. Hát ezt nem hiszem el. Csak 5 perc egyedüllétet akarok.
- Helloka- köszönt az egyik, amint mellém értek, amit a többi három köszönése követett. Tipikus anyáéknak sok pénze van öltözettel, minden, ami márka és fuck boy viselkedés nem maradhatott el. De jó nekem.
- Sziasztok-fújtam ki a füstöt fapofával. Alig pár centi volt köztünk, sőt mondhatni egy magasak voltak velem, míg én magassarkúban is eltörpültem Sámuel vagy a bátyáim mellett.
- Lola igaz?- kérdezte az egyik, mire bólintottam- na és mit csinálsz itt kint egyedül?- vakarta meg a tarkóját. Az ilyen fiúknak mindig túl nagy falat voltam. Itt én voltam a leghelyesebb pasi és ők voltak az önbizalom hiányos lányok, akik zavarba jönnek már csak a jelenlétemtől.
- Cigizek.
- Hol vannak a barátaid? Pasid?
- Bent táncolnak. Pasim meg nincs.
- Akkor az az idősebb fekete hajú srác nem a pasid?
- 18 éves és nem, nem a pasim- na erről beszéltem. Néz vagy ki 24-nek.
- Akkor egyáltalán nincs senkid?- kérdezték, mire fejet ráztam- Azt hogy?
- Nem találtam még olyat, aki megfogott volna- vagyis már találtam egyet, de vele csak a baj van. Egyébként gondoltam már arra, hogy lehet nem tudok szerelmes lenni. Vannak ilyenek, lehet nekem is ez a bajom.
- Most se látsz olyat?-vigyorgott az egyik és kihúzta magát, mire felnevettem.
- Nem bocsi- vigyorogtam rájuk.
- Sziasztok fiúk- köszönt Anna mellénk érve- Lola tudnánk beszélni?- kérdezte aggódva, mire bólintottam és a fiúkra néztem.
- Akkor mi mentünk is. Sziasztok- köszöntek el zavartan, mire elmosolyodtam és intettem.
- Mi a baj?
- Semmi, csak jöttem elüldözni a fiúkat- nevetett fel.
- Ez most komoly?
- Örülj neki, Sámuel helyett jöttem, mert már idegbeteg módjára jött volna ki, faszt méregetni- forgatta meg a szemét, mire felnevettem.
- Jellemző- bólogattam még mindig nevetve.
- Ja úgyhogy mondtam neki, hogy kijövök inkább én, aztán csihadjon- sóhajtott fel Anna- egyébként mi van most veletek? - már kezdtem volna bele, amikor agresszívan közbe vágott- de őszintén. Nem érdekel a kamu csak barátok vagyunk szöveged.
- Hát őszintén nem tudom, eléggé közel kerültünk egymáshoz. Úgy.
- Az mit jelent? Volt egy kis matatás?- kérdezte, mire eltakartam az arcom.
- Hát nem, csak...- kezdtem magyarázni, de annyira zavarba voltam. Csak én nem tudok ezekről nyíltan beszélni?
- Csak nem bele nyúlt a bugyidba?- kérdezte suttogva, őrülten vigyorogva.
- Majdnem- temettem az arcom kezeimbe- meg fogdos és puszilgat és megakar csókolni.
- Na de ez tök jó. Most mi a bajod?
- Hát, de ez így nem jó. Együtt se vagyunk, hogy ilyeneket csináljunk. Én meg nem kavargatok senkivel se. Nekem kapcsolat kell. Nem értem miért nem érti meg senki. Mondják itt, hogy feküdjek le vele, meg mit tudom én, mintha ez olyan természetes lenne. Meg, hogy merjek lépni, de minek, ha tudom, hogy csak kihasználna? Ha tudom, hogy nem lenne belőle semmi komoly? Krisz, Csaba, Emma sőt még Sam is azt mondta, hogy gyáva vagyok.
- De szívem azt csináld, amit te akarsz, amit te látsz jónak. Nem vagy gyáva. Ha tudod, hogy kihasználna Sam, akkor ne menj bele a játékába. Vagy hallgass a szívedre aztán meglátod mi lesz. De egyébként nem verne át, nem tudná megcsinálni veled, amit a többi lánnyal csinált. Látom, hogy néz rád még mindig és lehet, hogy bejössz neki és megdugna, de itt más van a dologba csak még nem látjátok. Te se látod, de bele vagy zúgva.
- Dehogy vagyok- tiltakoztam azonnal, mire mindentudóan bólogatott.
- A heves tiltakozásod elárulja, de nyilván nem látod így be. De majd egyszer úgy arcon fog csapni, hogy csak na- nézte a földet.
- Úgy beszélsz, mint aki tapasztaltnak tűnik.
- Mert az is vagyok- mosolyodott el.
- Dominik?- kérdeztem rá, mire bólintott.
- Ő volt az első szerelmem. Márkkal nagyon jóba voltak és sokszor volt nálunk. Két évig szerelmes voltam belé, úgy tűnt ő is érez valamit, aztán váratlanul össze jött egy csajjal. Ez egyértelmű jel volt, hogy mégsem érez úgy, de szerencsém volt, mert eltávolodtak egymástól Márkkal. Aztán jött Adam, de még mindig fáj őt látnom egy kicsit- húzta el a száját.
- Baszki- néztem rá tátott szájjal- miért nem mondtad? Akkor nem lógtam volna vele ennyit, ha tudom, hogy zavar.
- De nem zavar, engem az se zavarna, ha össze jönnétek. Ez az én kis hülyeségem, emiatt nem kell nélkülöznöd őt.
- De akkor is. Kevesebbet találkozom vele akkor és nem előtted. Amúgy se akarok tőle semmit.
- De ő igen.
- Így járt. Én vagyok a karmája, ami miatt veled kicseszett- mosolyogtam rá bíztatóan.
- Jogos. De mit fogsz csinálni akkor Samuval? Beszélsz vele?
- Hidd el nem tudná kezelni és érteni azt, ami idebent zajlik- mutattam a fejemre.
- Az igaz.
- De lehet beszélek vele vagy nem tudom. Nem értem, ha tudja, hogy csak kapcsolatot akarok, akkor miért próbálkozik.
- Szerintem ő arra szarik rá. Még. Nem gondolkodik, csak megy a farka után- forgatta meg a szemét.
- Nagyszerű. Na mindegy menjünk be- intettem a fejemmel, de hirtelen egy mellkasnak ütköztem.
- Hova hova lányok?- hallottam meg Robi hangját. Nyeltem egy nagyot, majd felnézve hátráltam- hol hagytad az ölebedet Lolika?- vigyorodott el és közelebb lépett.
- De, azért táncolt velem- jelent meg a haverja nevetve.
- Mit akarsz?- néztem Robira fintorogva és magam mögé toltam Annát.
- Hát beszélgetni. Meg bepótolni a múltat-nyúlt a derekamhoz, mire eltoltam a kezét, de tovább próbálkozott.
- Na takarodj- horkantottam föl- azt hiszem pár éve világosan közöltem, hogy nem akarok tőled soha semmit. Vagy szeretnéd ha megismételném?- billentettem félre a fejem, a tökön rúgásra célozva.
- Á még mindig nagy a szád- mosolyodott el és végig simított az arcomon, majd a hajamon- semmit nem változtál. Illetve- dőlt hátra, majd végig mért- elég szép lettél- simított végig oldalam mentén- Nőiesebb és vonzóbb-hajolt közel az arcomhoz- na meg a tested- suttogta és keze fenekemre vándorolt- megnézném mi van a ruha alatt-vigyorgott a képembe, mire felpofoztam.
- Te meg ugyan olyan maradtál, mint voltál. Romlott és visszataszító- mondtam, amire egy gúnyos nevetés volt a válasz- habár érdekelne miből telt a szteroidokra. Még mindig lopod anyádéktól a pénzt?
- Kuss-szólt ingerülten.
- Ezzel akartál apádnak bizonyítani? Hogy kigyúrod magad? Vagy megakartad védeni magad tőle?
- Kussolj- emelte fel a hangját, mire szemem sarkából láttam, hogy többen is felénk néznek.
- Lola- szólalt meg mögöttem Anna, mire hátra nyúlva karon ragadtam és eltoltam magamtól, hogy fusson, amire nem kellett kétszer kérnem.
- Na és anyád? Még mindig italozik?- vizslattam arcát karba tett kézzel- Bár, ha ilyen gyerekem lenne, aki lop és erőszakos, lehet én is italba fojtanám bánatom- hajoltam közel a képébe.
- Azt mondtam kussolj!- kiabálta és kezét meglendítve felpofozott. Fülem sípolni kezdett, de még tompán hallottam valaki sikítását. Az arcom azonnal sajogni kezdett és a számon valami nedveset éreztem. Megnyaltam az alsó ajkam szélét, amin megéreztem vérem ízét.
- Hmm. Szóval igazam van- mosolyodtam el arcomat dörzsölve, mire hirtelen elkapta a nyakam és erősen megszorította- oh érzékeny pontot érintettem- vigyorodtam el- bocsi, nem tudtam, hogy még mindig ugyan az a helyzet otthon- makogtam a szorítástól, majd bal lábamra helyeztem a súlyom és a jobb lábam meglendítve a térdem egyenesen ágyékába érkezett. Felüvöltött a fájdalomtól, majd legféltettebb kincsét kezei közé szorította, ezzel elengedte a nyakamat.
- Szemét ribanc- szidott, míg én nyakam fogva köhögtem.
- Ismerős az érzés?
- Neked is az lesz- egyenesedett fel- fogd le-biccentett felém, mire a haverja mögém lépett és átkarolva lefogta a karjaim.
- Nagyon kemény csávó vagy. Úgy versz meg, hogy közbe lefogsz. Félsz hogy vissza ütök?- vigyorogtam gúnyosan.
- Így nem tudsz elmenekülni.
- Úgy ismersz mint, aki elfutna?- néztem szemeibe, mire gonoszul felnevetett- anyád büszke lenne rád- mondtam, majd össze szorított fogakkal vártam az ütést, ami váratlanul a hasamba érkezett. Össze görnyedtem a szokatlan fájdalomtól, amitől erős hányinger tört rám. Ha nem tartott volna a mögöttem lévő biztos a földön guggolnék, de nem engedtem, hogy lássa mennyire fáj- csak ennyit tudsz?- néztem fel rá levegő után kapkodva, miközben felegyenesedtem. Keze ökölbe szorult, majd felemelte. Ám az ütés elmaradt, mert helyette ő kapott egy hatalmas ütést az arcára. Eltántorodott, de feleszmélni se tudott, mert Sam és Adam rögtön neki rontott és a földre küldték. Kihasználtam a lehetőséget és előre hajtottam a fejem, majd tiszta erőből lefejeltem a mögöttem lévőt, aki szitkozodva elengedett. Vérző orrát fogva megindult felém, de Evan és Jack őt is leütötték és megállás nélkül ütni és rugdosni kezdték.
Tehetetlenül néztem őket egy pillanatig, aztán Márk szoros ölelésbe vont és én úgy kapaszkodtam belé, mint egy mentő övbe.
- Nyugi- suttogta, miközben hajamat simogatta.
- Úristen- hallottam meg Anna és Emma hangját, akik Ricsivel oda szaladtak hozzám és szorosan megöleltek.
- Basszameg- fújtam ki remegve a levegőt, majd hátra néztem és tudtam, hogy cselekednem kell- lekell őket állítani.
- Lola jól vagy?- jött oda Dominik és Boti.
- Lekell őket állítani.
- Nem tudod- rázta a fejét őket nézve.
- Muszáj lesz. Rángassátok el Evant- toltam őket előre- Márk szedjétek le Adamet- intettem feléjük- Anna!- szóltam a lányra, aki könnyes szemét rám emelte- amint leszedték öleld át és ne engedd el, mert vissza megy- mondtam neki, mire tekintete még rémültebb lett, de bólintott. Dominik elkapta Evan karját míg Boti a másikat és elhúzták onnan. Gyorsan oda mentem és megfogtam az arcát.
- Evan néz rám- kértem, amire rám emelte tekintetét. Zihált és kimerült volt. Véres volt a polója és az ökle- Jacket szedjétek le- néztem rá, mire bólintott- Most!- szóltam rá, majd félre léptem. Evan volt az, akinek a józan eszét vissza lehetett hozni, de a másik kettő ha bekattan, akkor nehezen nyugszik le. Íme a King család. A durva idegbeteg testvérek. A sötét oldalunk. Mindannyiunkban megvolt ez a düh, a vörös köd, ami ha leszállt a fejünk elé nem bírtunk leállni. Sokan vannak így vele, de őket brutális volt nézni.
Evan és Dominik lerángatták Jacket, aki eltolva őket vissza akart menni, de elé álltam és átöleltem a derekát. Lehunytam a szemem és imádkoztam, hogy lenyugodjon. Gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa, de végül átölelt. Abban a pillanatban szedték le Adamet és Anna őt is átölelte.
- Jack rendben vagy?- néztem fel rá, mire bólintott aztán elnézett. Én is elnéztem arra, ahol Evan és Márk próbálta Samet elhúzni, a remélhetőleg még lélegző Robitól. Elengedtem Jacket, majd Samhez mentem, aki minden áron vissza akart menni.
- Hé- tettem a kezem a mellkasára, de csak nyomult előre, míg karjai levoltak fogva- Sam- szólítottam, de rám se nézett. Azt tudtam hogyan kell a három bátyam dühkitörését kezelni, de hogy őt, hogy kell azt nem tudtam- Sam kérlek nyugodj meg- toltam vissza mellkasánál fogva.
- Haver állj már le- szólt neki Evan.
- Sam- fogtam meg az arcát, de csak szüntelenül őt bámulta és tovább ellenkezett. Ekkor, pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve nagy levegőt vettem és számat az övére tapasztottam. Csupán 2 másodpercig tartott, de mintha villám csapott volna belém. Elhúzodtam tőle és végre szemembe nézett. A fiúk bizonytalanul kapkodták a tekintetüket közte és köztem, de csak bólintottam, hogy elengedhetik. Mintha benyugtatózták volna. Csak a véres keze és gyors levegő vételén volt látható, hogy egy perce még valakit épp agyonvert. Tekintete egyszerre volt aggódó és zavarodott. Ekkor, pedig hirtelen átölelt és szorosan magához húzott. Úgy szorított, mint én Márkot az előbb.
- Nyugi- simogattam tarkóját, miután nyaka köré fontam karjaim. Evanre pillantottam és intettem, hogy jöjjön ide- nézd meg van e pulzusuk- mondtam halkan, mire teljesen ledöbbent. Most jött rá mennyire komoly lehet a dolog. Milyen törékeny egy emberi élet. Elég egy rossz ütés és annyi. Evan hátra ment és mintha órákig tartott volna az a pár perc, majdnem elsírtam magam félelmembe. Mi van ha...
- Van pulzusuk és lélegeznek- jelent meg Evan, mire kifújtam a bent tartott levegőt. Hatalmas kő esett le a szívemről. Na nem mintha a két fiúért aggódtam volna. Hanem az én fiúimért aggódtam. Négy bolond. Istenem mi lenne, ha valamelyiknek baja esne. Nem bírnám elviselni.
- Hívjatok mentőt és húzzunk innen.