~ 3 évvel később ~
Minden nyugodt. És nem..azóta sem változtam zöldszemű szörnyeteggé. Mondjuk elég fura,hogy mindenkinél erősebb vagyok..és persze Cameron néha ki van ezért akadva, de nem zavar. Már nem. Nagy nehezen Christina-ék is megbékéltek velem..és azóta békében elvagyunk egymással. 3 év alatt elég sok minden történt..mondjuk kezdhetném ott is, hogy...
-Nicole.-hallottam meg Antonia hangját.
-Igen?-kérdeztem és elindultam a hang irányába.
-Lassan indulnunk kell.-mondta, mire bólintottam és elkezdtem pakolni. Ma lett vége a nyaralásunknak. Hawaii igazán szép és meleg. A tenger csodálatos volt 3 hétig, de ma vége. Hazamegyünk.
~*~
Az unalmas repülőút után próbáltunk taxit fogni, hogy valahogy haza keveredjünk. Nagy nehezen fogtunk egy taxit, bár nem tudom, hogy férnénk be ennyien..
-Bocsi srácok...majd legközelebb.-nevettem, majd elfoglaltam a hátsó ülést..szerintem még Antonia is nevetett volna ha látja a saját arcát, mikor beszálltam a taxiba.
-Van ilyen.-nevetett Cameron és beült mellém.
-Szemetek.-morogta. Én csak nevetve vettem elő a telefonom és tárcsáztam Nash számát.
-Szia.-vette fel már a második csörgésre.
-Szia. Megérkeztünk, szóval míg haza nem érek rakjatok rendet.
-Khm..Ö..Jól van.-mondta zavartan. Ez biztos nem azért van mert kupit csináltak a házba, annyira ez nem érdekelné.
-Mi az Nash?
-Khm..semmi. Várunk titeket, szia.-mondta és kinyomta a telefont.
-Ennek meg mi baja?-kérdeztem a készüléket bámulva.
-Mi az?-kérdezte Cameron kíváncsian.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik.-néztem rá nevetve, mire ő amolyan "eztmostkomolyanmondod?" fejjel viszonozta a fergeteges viccem.-Amúgy én sem tudom, hogy mi van.-mondtam most már komolyan.
~*~
A házhoz érve Cameron a kilincsért nyúlt, majd mielőtt lenyomta volna felém fordult.
-Menjünk innen.-mondta és a karomnál fogva elkezdett húzni az ajtótól.
-Most miért? Mi bajod van? Cameron!-álltam meg és őt is megállásra késztettem.-Mi bajod?
-Hidd el..Nem akarsz bemenni.-mondta.
-Miért? Mi van bent?
-Inkább ki.-szólalt meg az ajtóból egy ismerős hang..egy túl jól ismert hang.
-Apa...-morogtam.
-Charlie.-szólalt meg Cameron is.
-Mi az be sem jöttök?-kérdezte, mire megszorítottam Cameron kezét.
-Kicsim..-suttogta fájdalmasan.-Tudod..erősebb vagy.-mondta, mire magamhoz tértem és elengedtem a kezét.
-Menjünk be.-mondtam és láttam Cameron-on hogy nem ért engem. Időközben megjöttek a többiek is Antonia ugrott ki az első taxiból idegesen és már vártam hogy 'idegesen' nekem esik amiért elhappoltam a taxit előlük, de ez nem történt meg..ugyan is észre vette a küszöbön álló apámat.
-Ez meg mit keres itt?-kérdezte, mire felnevettem.
-Nem tudom, de nem marad sokáig.-mondtam.
Bementünk a házba és megláttam Nash-t. Legszívesebben most megölném, de majd később sort kerítünk rá.
-Minek jöttél?-tértem egyből a lényegre.
-Nem erre a fogadtatásra számítottam.-mondta.
-Miért? Mit vártál? Ha..azt, hogy majd tárt karokkal üdvözlünk majd?-nevettem fel.
-Hát arra azért nem..de ezt sem vártam.
-Most komolyan..Minek jöttél? Már jó párszor eltűntél..majd vissza jössz, mintha semmi se történt volna.. Azt hiszed, csak úgy következmények nélkül léphetsz ki és be emberek életébe?..Hát ha így gondoltad, akkor most elmondom..rohadtul rosszul gondoltad.
-Ez aztán...-kezdte, de azt se tudta mit mondjon.
-Csodálatos.-nevettem fel.-Akkor most már mehetsz is..ha csak ennyire vagy képes és csak azért jöttél, hogy újra eltűnj..akkor már mehetsz is.-nyitottam ki neki az ajtót.-Rajta.
-É-Én sajnálom.. tényleg.-kezdte, de nem igazán tudtam hinni neki.
-Most mond úgy, hogy igazi legyen.-mondtam szomorúan és idegesen.
-Szerintem most menj el.-szólalt meg Cameron, mire apa bólintott és kiment a házból. Talán örökké..talán...-Jól vagy?-kérdezte Cameron és megölelt.
-N-nem igazán.-mondtam gyengén.
-Gyere.-felmentünk az emeletre és Cameron csinált nekem forró fürdőt.
-Ugye nem baj, hogy egy kicsit egyedül akarok lenni?-kérdeztem tőle, mire elmosolyodott.
-Nem. Nem baj..de ha bármi van, tudod..én itt vagyok és segítek.-suttogta, mire szorosan hozzábújtam.
-Rendben van.-motyogtam. Kaptam egy homlok puszit, majd kiment ő lement a többiekhez. Én pedig beültem a kádba és elbújtam a buborékok mögé.
Megint felforgatott mindent..mindig ezt csinálja? Miért nem tud csak eltűnni..vagy ha már vissza jön..miért nem tud maradni? Eldönthetné már végre, hogy mit is akar...
~*~
-Minden oké?-kérdezte Alex reggeli kávéjával a kezében.
-Khm..igen. Miért?-kérdeztem miközben a kakaómat szürcsöltem..igen sose növök fel..soha..és nem a kakaóval nem gátolhatja meg a kapcsolatom az sem, hogy már nem vagyok ember..
-Öm..csak tegnap nem néztél ki valami szuperül.-mondta és a mosogatóba tette bögréjét.
-Nem..már minden oké.-mondtam egy mosoly kíséretében.
Lehet nem olyan igazi a mosolyom. De jól akarok lenni..és ez úgy a legkönnyebb ha mások azt hiszik jól vagyok.
-Legalább nekem ne hazudj.-motyogta.
-Alex..-néztem mélyen a szemébe.-Figyelj..nem megyünk ma el valamerre. Még ma így sem kell dolgoznom.-mondtam, mire felnevetett.
-Terelsz..
-Lehet..-nevettem én is.-De nem csak az..tudod mostanában nem igazán voltunk 'együtt'. És kicsit hiányzik a tesós program.-néztem rá, mire elgondolkodott.
-Ebben igazad van..eléggé elhanyagoltál mostanában.
-Ajh..akkor most megyünk vagy nem?
-Még szép, hogy igen..-villantott ezer wattos mosolyt.-De hová..?-amikor gondolkozik olyan hülyének néz ki..
-Mondjuk..Vidámpark?
-Vidámpark?-kérdezte nevetve..de nekem nem tud hazudni láttam a fényt a szemébe.-Mi vagy te gyerek?
-Jaj..ne játszd már azt mintha nem tetszene az ötlet.-forgattam a szemeimet.
-1-kor indulunk!-mondta majd elszökdécselt(?) valamerre.
-Fogyatékos..-morogtam magamnak.
-Hallak ám.-kiabálta még a folyosóról.
~*~
Alex-el a vidámpark...ne tudjátok meg, hogy milyen volt. Egy szó:rémes.. Mindenre felültünk..a hullámvasúton majdnem meghaltam. Nagyon-nagyon brutális az a hullámvasút! Aztán egy órán keresztül nyávogott mert a célba lövöldözős játéknál nem nyert semmit én meg igen..így oda kellett neki adnom a macimat.
-Alex..hagyj már nekem is a vattacukorból.-nyávogtam, mikor indultunk hazafelé és feltűnt hogy az ÉN vattacukrom is rejtélyes módon fogyóban van.
-MI? Miről beszél? Én nem is ettem a tiedből.-mondta, miközben a pofazacskóit tömte meg vattacukorral.
-Oh persze. Akkor most mit csinálsz?-mordultam rá, mire abba hagyta az evést.
-Szia.-hallottam meg apa hangját, mire elejtettem mindent a kezemből.
-Mit akarsz?-morogtam miközben felvettem a kocsi kulcsot.
-Beszélgetni jöttem.-mondta.
-Én nem akarok veled beszélni.-mondtam lazán és már mentem volna az autóhoz, de megállított.
-Miattad jöttem.-hallottam meg a hátam mögül, mire vissza fordultam.
-Alex..-néztem rá, mire bólintott és beült a kocsiba és bekapcsolta a rádiót.
-Nem vagyok minta apa..sose leszek. És tudom, hogy nem kellett volna elmennem. Se másodjára, se elsőre..de-de nem vagyok ide való...nem vagyok elég jó ahhoz, hogy a közeletekbe legyek. Azért jöttem, hogy lássam, hogy vagytok..és te-te csodálatos újszülött vagy. A nővéred pedig a legtisztább szívű farkas akit eddig láttam.-mondta, mire eleredt a könnyem. Mindig is szerettem apámat..és mindig is szükségem volt rá és arra, hogy megdicsérjen, leszidjon, elismerjen..szeressen. De persze ő sose volt sehol.
-Azt hiszed, hogy ez majd mindent rendbe hoz?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.
-Nem..tudom, hogy semmi nem hozza vissza az időt amit nem töltöttünk együtt..hogy semmi nem változtatja mg, hogy eltűntem..Semmi sem fog megváltozni, mert most itt vagyok. A múlt már megtörtént..és tudom, hogy látni sem akartok, de én szeretlek titeket. És ha mást nem legalább ezt elmondhatom...Szeretlek titeket.-mondta, mire végleg kitört belőlem a sírás. Oda sétáltam hozzá és a szemébe néztem.
-Ne menj el még egyszer.-mondtam sírva, mire magához ölelt.
-Biztos ezt szeretnéd?-kérdezte.
-Igen.
-Akkor nem megyek el többet.-mondta és szorosan ölelt.
~ 1 hónappal később ~
Apa a városban maradt..Igaz nem közel hozzánk, de vett egy házat és a jelenlegi barátnőjével él ott. Örülök, hogy minden rendbe jött..és hogy apa is itt van.
xxx
Sziasztok!
Fáj ezt mondanom, de vészesen közeledik a történet vége..Még terveztem pár részt és lesznek külön kiadások is, de nem sokára befejeződik a történet...
De addig is...MÉG VAN IDŐNK! Szóval: ha tetszett a rész jelezd valamilyen formában és nem sokára találkozunk a következő résznél....,
ahol kiderül, hogy Nicole mibe is kezdett bele a rész elején ⤴... Addig is jó olvasást nektek! 💖🤗😏
xXPuding