Reggel arra keltem, hogy rohadt melegem van és valami nehéz van a derekamon. Az erős fénytől óvva, lassan nyitogattam a szemem és rájöttem, hogy bizony nem otthon vagyok, hanem ott, ahol nem kéne. A derekamra lepillantva egy erős kar ölelt át. Az erek a karján, akár a villámok az égen, úgy cikáztak végig alkarjától egészen kézfejébe. Ha létezne olyan, hogy legférfiasabb kézverseny, akkor biztos dobogós helyezést érne el. Ujjbegyei hasamra tapadtak és azon részen a bőröm jólesően bizsergett. Nagy levegőt vettem, majd megkíséreltem hátamra fordulni óvatosan. A mellettem lévőre rápillantva az ajkaim elnyíltak egymástól a meglepettségtől. Nyugodt és kisimult volt az arca. Egyenletesen szuszogott és hosszú szempillái néha megremegtek. Hogy kötöttem én ki egy ilyen fiú mellett? Maga volt a férfi. A férfi. Hogy lehet így össze hozni egy gyereket? Megkell kérdeznem, majd Lizát mi a titok. Na jó nem istenítem tovább még a végén meghallja a gondolataim.
- Ki bámultad magad Bambi?- szólalt meg hirtelen rekedt hangján, melytől megborzongott az egész lényem.
- Nem bámultalak- ellenkeztem feleslegesen.
- Ja, akkor csak olyan vagy, mint a tengeri malacok? Nyitott szemmel alszol?
- Ja- mondtam durcásan. Hogy vette észre?
- Nem szárad ki a szemed?
- Nem.
- Kár lenne azokért a csodás szemekért- nyitotta ki az egyik szemét egy félmosoly kíséretében.
- A tiédért is kár lesz mindjárt- méregettem gyilkos tekintettel, amikor észre vettem, hogy lefele nézeget.
- Azt nézek, amit csak akarok- sóhajtott fel, majd magához fordított. Kezeit felcsúsztatta oldalamra, aztán lefele fenekemhez és végül a combomnál megállt.
- Mindent a szemnek, de semmit a kéznek- emeltem ki a semmit szót, mire felkuncogott.
- Azt fogok, amit csak akarok- rakta nagy kezeit a fenekemre. Kezdett kicsit túlzásba esni, de nem tagadom, hogy tetszett a játéka.
- Álmodban- néztem bele szemeibe, amik sunyin csillogtak az enyéimbe. Olyan ravasz, sose tudom, mire készül.
- Képzeld mit álmodtam- fogott meg, majd teljesen magára húzott, miközben hátára fordult. Ott feküdtem rajta egy szál pólóban és bugyiban, rajta meg csak egy alsógatya volt. Soha nem kerültem még ilyen testi konaktusba egy fiúval sem.
- Képzelem- fektettem fejem a nyakába, hogy ne lássa mennyire zavarba vagyok. Bár szerintem pontosan tudta mi a helyzet.
- Este volt és te itt voltál mellettem- kezdte halkan nyugodt hangon- nagyon sötét volt és nagyon közel voltunk egymáshoz- húzta fel a hátamon a pólómat lassan, oldalam mentén. Olyan gyengéd volt és még véletlenül sem ért hozzá a bőrömhöz. Emiatt, pedig akaratlanul is csak azon járt az eszem, hogy mikor ér hozzá. Vágytam, hogy hozzá érjen a bőre a bőrömhöz. Direkt kínzott- éppen valami kis dologról fecsegtél nekem, amikor hirtelen csöndbe lettél- simított végig a gerincem mentén, mire azonnal levegő után kaptam. Nagyokat szuszogva koncentráltam érintésére és nem is figyeltem igazán miről is beszél. Olyan eufórikus állapotba kerültem, mintha bedrogoztak volna- csak néztünk egymás szemébe és hirtelen felül kerekedtél.
- Én?- suttogtam a nyakába.
- Mhm- simogatta meg a hátam végre teljes tenyerével. Hirtelen csöndbe lett és csak hallgattuk egymás szapora szuszogását, miközben hátamat cirógatta. Hol egy ujjal, vagy teljes kezével, de olyan gyengéden, mintha bármikor elszakadna a bőröm. Soha nem esett jól még ennyire semmi és ez megijesztett, amit a szívem szapora dobogása is jelzett. Olyan nyugodt és bensőséges volt a légkör, mint még soha. Örökké így tudtam volna maradni - Aztán utána teltek múltak a percek és már csak arra eszméltem, hogy nem volt köztük se ruha, se takaró, se semmi- kikerekedett szemekkel pillantottam fel rá, mire megvillantotta a legsunyibb, legperverzebb és legpofátlanabb vigyorát, amit csak valaha fiútól láttam.
- Fhu te kis...- kezdtem volna, de be se tudtam fejezni, mert hirtelen fordított a helyzetünkön és megint én voltam alul. Mint mindig.
- Mond csak, nem szeretnéd valóra váltani az álmom?- kérdezte komoly arccal, közel hajolva. Csak néztem a szemeibe és azon gondolkodtam, ebből most hogy szabadulok ki.
- Sajnos nem tudom- ráztam a fejem.
- Miért?
- Mert nincsen se sötét, se este.
- Ó ha szeretnéd lehúzom a redőnyöket- nehezedett rám.
- Szükségtelen.
- Akkor?- billentette oldalra a fejét.
- Nem tudom evvel mi a célod, de fejezd be.
- Félsz, hogy nem bírsz ellenállni és megadod magad?
- Nem.
- Dehogynem, látom a reakciód.
- Mikor?
- Amikor, mondjuk ezt csinálom- fogta meg a combom, mire levegő után kaptam- vagy ezt- hajolt a nyakamhoz és apró puszikat nyomott rá, mire megborzongtam. Képtelen voltam irányítani a testem.
- Sam- figyelmeztettem.
- Vagy ezt- nyúlt a pólóm alá és hüvelykujjával végig simított a mellem alatt, amit súrolt is. Pánik szerűen ültem fel és húztam össze magam, de arcom így teljesen a fiú közelébe került. Össze zavarodva néztem a kék zöld színkavalkádba, amik a számat nézték- Látod? Te is akarod. Reagál a tested. Hiába küzdesz nem tudod irányítani- mosolyodott el. Hirtelen nagyon mérges lettem, mert tudtam, hogy csak játszik velem. Igaza volt, de megbeszéltünk valamit és ez nekem nem volt szórakoztató. Túl megy egy határon. Bosszúsan néztem rá, majd eszembe jutott a mai buli és egy ötlet. Készülj a bosszúra Samuka. Elmosolyodtam, majd közeledve felé, ölébe ültem. Megfogtam erős vállait, míg az ő keze azonnal fenekemre tapadt.
- Ez szép volt. Majdnem bedőltem neki. De most rajtam a sor. Készülj az estére, mert nem úszod meg szárazon- vigyorodtam el, mire az övéről lefagyott a magabiztosság. Csípőmet neki nyomtam az övének, amire felszisszent, én meg gyorsan kikászálódtam az öléből, majd kiléptem a szobájából és becsuktam az ajtót. A légzésem és a szívemet nyugtatva neki dőltem. Úristen. Soha többet nem aludhatok vele. Ez nagyon veszélyes. Kitudja mikor lesz elege. Mindegy most már végig csinálom az estét és az őrületbe fogom kergetni. Az oposszum bosszú hosszú.
A fürdőbe rendbe raktam magam és már átöltözve ültünk a konyhába reggelizve. Sam szüntelenül bámult és mintha tudta volna min gondolkodom. Mintha olvasott volna bennem. Kikészít. Ez minden csak nem egészséges barátság. Már az elején megpecsételtük azzal a fogadással. Na mindegy. Nincs visszaút. Miután megkajáltunk, készültünk volna átmenni hozzánk, amikor Liza jött be a nappaliba nagy hévvel.
- Sami, behívtak a melóba muszáj bemennem, vigyázol Olivérre? Egy két óra és jövök.
- Most?- kérdezett vissza.
- Nem, holnap fiam. Igen most- mondta, mire felkuncogtam fejét látva.
- Jó vigyázok menjél- intett, mire Lisa elköszönt és már itt se volt- Nem tudok most átmenni ne haragudj- fordult felém.
- Hozd át- vontam vállat. Nem tudom miért, de akartam, hogy átjöjjön.
- Á nem. Nem terhellek ezzel.
- Dehogy terhelsz. Elleszek vele. Amúgy is meccs van. Nézd a fiúkkal- ajánlottam fel.
- Biztos?- nézett rám kételkedve.
- Biztos.
- Jó. Köszönöm- puszilt bele a hajamba- Öcsi készülődj, megyünk Loláékhoz.
Miután mindenki elkészült át baktattunk hozzánk és beérve a nappaliba a három bátyám már felkészülve várta a focit.
- Sziasztok- köszöntem nekik Olivér kezét fogva.
- Csáó.
- Ilyen gyorsan meg lett a gyerek? Átaludtam volna pár évet?- szólalt meg Jack vicceskedve, mire csak szemet forgattam. Idióta.
- Ő az öcsém Olivér- rázta a fejét Sam nevetve. A fiúk lepacsiztak Olival és már négyen ültek a tv előtt. Oli felkisért a szobámba meg a fürdőbe, ahol fogat mostam, fésülködtem, átöltöztem és közben végig a lányokról magyarázott nekem. Olyan, mint a bátyja, le se tagadhatnák egymást. Nagy nőcsábász lesz a kissrác. Ezután kimentünk az udvarra, ahol megmutattam neki a kutyákat, akiktől eleinte félt, de hamar megbarátkoztak. Játszott egy kicsit a kinti mászókán vagy min, ami még mindig a kertünkbe állt. Anyám az unokáknak tartogatja. Nem mintha sűrűn tervezne bármelyikünk is gyereket.
Utána meg már a kanapén ültem és figyeltem, ahogy a macskákkal játszik. Nagyon aranyosak voltak.
- Minden oké? Bírsz vele?- simította kezét a combomra, mire bólintottam.
- Persze. Semmi baj nincs vele.
- Igaza volt anyának- mosolyodott el. Eleinte nem tudtam mire gondol aztán rájöttem. Viszonoztam mosolyát és ismét elvesztünk egymás szemébe. Hogy lehet valakinek ilyen nézése?
- Khm- köhögött Adam, mire ajkamba harapva elnéztem. Ciki.
- Mi van?- fordult ikrem felé vigyorogva. Olyan szemtelen.
- Kezed?- nézett le a lábamra, ahol még mindig ott volt a kacsója.
- Jó helyen van- kezdte el cirógatni, mire a fejem lángba borult. Segítség.
- Jobb helyen lenne az én combomon- szólt bele Jack, mire felnevettem- szemem láttára megcsalsz?
- Bocsi szivi. Ha gondolod fönt megbeszélhetjük- kacsintott rá.
- Nem vagyok a szavak embere. Beszéljünk testbeszéddel- nyúlt át Adamen keresztül Sam mellkasához.
- Ne buzuljatok már, nem tudok figyelni- szólt közbe Evan.
- Mi az a buzulni?- kérdezte hirtelen Oli, mire elnémult még a tévé is.
- Hát, nem tudjuk Evan tudod hülye egy kicsit- szólaltam meg én végül, mire a fiúk prüszkölve folytották vissza nevetésüket.
- Akkor megkérdezem anyut- vont vállat.
- Ne!- kiabáltam el magam, mire a mellettem lévőkből kirobbant a nevetés. Basszus Liza kifog nyírni- Inkább kérdezd meg a fiúkat, hogy kell udvarolni egy lánynak. Tudod tegnap beszéltük, hogy megkérdezzük a bátyád.
- Hát...- kezdte Sam.
- Na figyelj töki- fordult felé Jack nagy hévvel- oda kell menni az áldozathoz és komolyan fellépni. Rácsapsz egyet a seggére, hogy megnézd jó e, megdicséred ami alá van rakva, elviszed kajálni és a tiéd lesz.
- Jézusom, de hülye vagy- szörnyülködtem- ne ezt ne csináld, ne hallgass rá.
- Ő a fiúkról beszélt- mondta Evan vihogva, mire testvére vállon ütötte .
- Idióták- forgattam meg a szemem- szépen kell bánni a lányokkal. Tisztelettel és kedvesen. Oda mész köszönsz. Megkérdezed, hogy van, mit csinál. Megdicséred a haját, ruháját...
- Minden nap mond neki, hogy milyen szép és kérdezd meg, hogy játszhatsz e vele. Vagy ha azt látod, hogy segítségre van szüksége segíts neki. Vagy kérdezd meg mi a kedvenc csokija és majd én veszek neked- segített be Sam. Hálistennek ő nem olyan bátty, mint az enyémek, akik a 10 éves húguknak férfi nemi szerveket mutogattak és utána attól rettegtem éjszaka, mert azt mondták kígyó és az ágyam alatt él. Na igen, volt egy gyerekkorom.
- Igen, de az lenne a legjobb először is, ha a három lány közül választanál egyet- mosolyodtam el.
- Minek? Az a jó ha sok van- pofázott bele Jack.
- Ja. Lehet válogatni- mondta Sam nevetve, mire elkerekedett a szemem.
- Mi az, hogy ja?- fordultam felé idegbetegen. Mi az, hogy ja? Mi az, hogy válogatni?
- Elmegyek pisilni- mondta Oli, mire bólintottam.
- Akkor nem ja- reagálta le- most mi bajod?
- Az a jó ha sok van? Lehet válogatni?
- Hát igen. Ha az egyik nem jön össze ott a másik- vont vállat, nevetését vissza fojtva.
- Akkor engem is leváltasz majd?
- Nem, mert te nem olyan vagy, mint ők- nézett rám össze húzott szemekkel- te más vagy.
- Ők? Kik? Akiket kedvedre váltogatsz, mint a fehérneműt?- tört ki belőlem. Gőzöm sincs mi ütött belém, de nagyon felidegesítettem magam.
- Igen- vágta rá- de mit érdekel téged ez? Féltékeny vagy?- mosolyodott el magabiztosan.
- Nem. Csak akkor nem fekszem többé az ágyadba, más lány után- dobtam neki a párnát a kanapéról, mire mindenkiről lefagyott a vigyor.
- Nyugi az ágyneműt lecseréltem utánuk- mondta gúnyosan és vissza dobta a párnát.
- Menj a picsába. Nem megyek el a faszom bulidra se és akkor legalább válogathatsz a nőid közül- mondtam flegmán és felpattantam.
- Jól van, legalább akkor nem kell a részeg seggedre vigyáznom.
- Nem is kell. Tudok magamra vigyázni. Mindig is tudtam- mondtam, majd feltrappoltam a szobámba. Fhu de elegem van belőle. Most komolyan valami random csaj után feküdtem be az ágyba miután ők... fhúj. Vajon ezért akarta, hogy én is ott aludjak? Mármint poénkodott az álmával, de az poén volt nem? Azt mondta én más vagyok. Remélem nem úgy kezel, mint azokat a lányokat. Vagy csak azért mondta, mert ott voltak a fiúk? Ahj kapja be. Éppen nagyban durciztam, amikor eszembe jutott Oli. Baszki lent hagytam. Gyorsan felpattantam, majd lekocogtam a lépcsőn. Se a nappaliba, se a konyhába nem láttam. Megnéztem a fürdőbe ott se volt.
- Anya már érte jött- mondta Seggfej uraság, amikor látta, hogy őt keresem. Nem válaszolva elbattyogtam a konyhába és neki álltam kaját csinálni. Alig telt el 20 perc és 4 éhes fiú bámulta a konyhába, ahogy tevékenykedek.
- Mi van?- kérdeztem kicsit sem kedvesen, amikor már 3 perce bámultak szüntelenül.
- Valaki nagyon durci- jegyezte meg Jack.
- Csak féltékeny- mondta Sam.
- Nem.
- Akkor miért nem jössz a buliba?
- Mert nem vagyok kíváncsi a nőire.
- Akkor féltékeny vagy-értett egyet Adam is.
- Nem vagyok féltékeny!- fordultam meg késsel a kezembe. Épp hagymát vágtam.
- Akkor gyere el- mondta Sam karba tett kézzel, míg a másik három rémült fejjel nézték a kezembe a kést. Ismertek. Kergettem már meg őket ezzel.
- Minek?
- Hogy bebizonyítsd, hogy nem vagy féltékeny, mert most nagyon annak tűnsz.
- És távol tarthatod a "nőit"- rajzolt macska körmöt a levegőbe Evan, mire felhorkantottam.
- Abba nem lesz köszönete- mosolyodtam el gonoszul.
- Kíváncsi lennék, hogy csinálnád. Ha úgy, mint Jázminnál akkor...- nyalta meg az ajkait, mire nyeltem egyet. Dupla bosszú jár, úgyhogy legyen hát.
- Legyen. De akkor ne tartsd tőlem távol a palikat. Egyikőtök se. És akkor majd azt is látjátok, hogy megtudom magam védeni- tartottam felé a kezem, mire össze szűkült tekintette, de végül kezet rázott velem. Szóval akkor ma este, távol kell tőle tartanom a lányokat, akik rájuk nyomulnak. Ez mondjuk kedvemre való lesz. Apropó Jázmin. Miután megfenyegettem Anna és Adam megbeszélték a dolgokat és most szent a béke. Ezért sem piszkál most Adam, mert tartozik nekem. Így kell csinálni ezt kérem szépen.
- Én, azért figyellek majd- jegyezte meg Adam. Gondoltam.
- Én is- mondta Sam és a másik kettő is bólogatni kezdett. Na ennyit az alkuról.
- Folyjon ki az a kevéske agyatok is- puffogtam a kajához vissza fordulva.
- Na akkor megbeszéltük- mondta Sam, aki lefogadom, hogy vigyorog és a hátsómat nézi.
- Neked ma annyi- kukucskáltam hátra felé, olyan nézéssel.
- Lola te beszélgetsz Dominikkal?- kérdezte hisztérikusan Evan, mire ijedten fordultam hátra telefonomon felé, ami felvillant, miszerint értesítésem jött. Egyszerre nyúltak a telómért, de Evan volt a gyorsabb- Találkozgattok is? Na mindjárt elküldöm én a picsába- kezdte elő kotorászni a saját telefonját.
- Add már ide. Miről beszélsz?- vettem ki a kezéből és megnéztem.
Dominik: Mikor találkozunk kedvesem?
Amint elolvastam elvigyorodtam. Igen szoktam beszélgetni vele, de teljesen ártatlan dolgokról. Semmi félre érthető vagy nyomulás nincsen.
- Na elmentek ti a picsába. Megmondtam neki, hogy hagyjon békén- morgolódott Evan, amikor a füléhez emelte a telefont. Olyan gyorsan kaptam ki a kezéből reagálni se tudott. Fülemhez emeltem és a kezembe vettem a konyhába hagyott kést, amit feléjük irányítottam, hogy ne is próbálkozzanak.
- Csá haver. Mondjad- hallottam meg hangját.
- Szép Jónapot- köszöntem jókedvűen.
- Ó, szia Lola hát te? Miért Evan telefonján hívsz?
- Megmentettelek egy lebaszástól- nevettem fel.
- Csak nem látta amit írtam?
- De. Egyébként jössz este a buliba nem? Ricsihez?
- Igen, jössz te is?
- Aha, szóval ma este találkozunk Uram- vigyorodtam el.
- Rendben hölgyem alig várom.
- Hozzad Botit is.
- Viszem viszem.
- Ajánlom is- mosolyodtam el, mire felnevetett- Na puszi szia.
- Csókolom- köszönt el sunyi hangsúllyal, majd lerakta. Ajaj.
- Nesze- adtam vissza a telefont Evannek.
- Ezt most nem mondod komolyan? Mióta megy ez már a hátam mögött?- akadt ki Evan.
- Nem tudom miről beszélsz. Csak néha beszélgetünk- vontam vállat.
- Ja és közben füzöget.
- Idejébe belefér. Jacknek az összes haverja írogat. Ahogy Adam haverjai és a volt osztálytársaitok is és Sam a te haverjaid is rám írtak és némelyiknek vissza írtam. És még a fél suli meg a város meg ország, sőt külföldiek is írogatnak. Na és akkor most mi van? Naponta több százan írnak örülök, ha a barátaimnak vissza tudok írni. Ha valaki akar tőlem valamit és vissza írok, akkor már biztos én is akarok valamit?- világosítottam fel őket. Azért, mert valaki akar valamit nem kell így kiakadni. Legyen az haverjuk vagy sem. Úgy is én döntöm el kitől mit akarok. Nem kell háborogni, ha a haverja próbálkozik. Ott van Zsombor, akiről még mindig nem tudnak, pedig neki komolyak lettek volna a szándékai. Kurva jó dolgom lett volna mellette, de nem tetszett és mégsem kavartam vele. Ennyi.
- Rád írtak?- kérdezték full egyszerre. Na most ki kire gondol?
- Igen és még mindig szingli vagyok és nem kezdtem ki senkivel.
- Csak vele- biccentett Jack Sam felé, aki szigorúan méregetett. Na ki a féltékeny?
- És akkor mivan?- kérdeztem mosolyomat vissza fojtva, de nem nagyon jött össze.
- Hogy mi?- kérdezte Adam, mire kínosan elvigyorodtam. Átöleltem Sam nyakát, aki megfogta a derekam, de még mindig haragosan bámulta arcomat.
- Csak viccelek- néztem testvéreimre. Sam nyakamba bújtatta arcát és magához szorított. Nagyon feszült volt gőzöm sincs miért.
- Nagyon rossz kislány vagy- suttogta a fülembe- megkéne nevelni nem gondolod?- harapott bele nyakamba, mire fapofával elhúzódtam. Áldom az eget a színészi képességeimért.
- Többen is próbálták, de hajrá- kacsintottam rá és elléptem. Ebből, pedig a három bátyám semmit sem látott vagy hallott. Igazából minden előttük történt és soha semmit nem vettek észre. Így ment ez hónapok óta. A szemük előtt, mégis titokban perverzkedett Sam, én pedig nem tudtam ez ellen semmit sem tenni. Szívem szerint nem is akartam, pedig kellett volna.
Miután megkajáltunk kettőkor felhívott Csabi, unatkozás miatt, én meg felajánlottam, hogy jöjjön át. Úgyhogy most várom, hogy jöjjön és beengedjem.
- Húgi jössz játszani?- néztek rám a nappaliból a kontrollert lóbálva.
- Nem- ráztam meg a fejem, majd a csengőre felpattantam és kimentem.
- Hi- köszöntem Csabinak a kapuból. Fekete farmerbe volt és egy kék póló feszült mellkasán. Csabi egyébként jól nézett ki hasonló stílusa volt, mint a bátyáimnak, csak nem volt annyira kipattintva és alacsonyabb volt náluk sokkal. Ő tipikus 17 éves magyar gyereknek nézett ki. Csak neki volt egyénisége és nem tömeg cuccai voltak. Megöleltük egymást, majd bementünk.
- Sziasztok- köszönt a fiúknak, akik lazán vissza köszöntek. Ismerték rég, hálistennek tudták, hogy ő csak haver semmi több. Sammel ellentétbe.
- Kérsz valamit enni?- kezdtem el pakolászni a konyhába.
- Csak, ha te főzted- vigyorgott.
- Ki más- mosolyodtam el. Szedtünk kettőnknek, majd leültünk megkajálni. Sam titkosan állandóan felénk pillantgatott a nappaliba és nagyon morcos volt. Kis féltékeny nokedli.
- Sam figyeljél már, így veszítünk- szólalt meg Adam, mire oda pillantottam. Megint minket nézett. Nem nagyon megy ez a titokba szugerálás.
- Féltékeny?- kérdezte Csabi vigyorogva.
- Az. De szard le- legyintettem.
- Egyébként Krisz írt, hogy megcsalod velem- nézte telefonját csámcsogva.
- Jöjjön át akkor. Úgy is régen volt édes hármasunk- kuncogtam fel.
- Jó- bólintott mosolyogva.
- Addig amíg ide ér, pedig mesélsz.
- Jó csak menjünk fel, mert a palid úgy néz, mint aki megakar ölni- vigyorgott, mire kapott egy gyilkos pillantást a palid szó miatt. Örülök, hogy jól szórakozik, de utána ezt fogom hallgatni. Főleg, ha még Krisz is jön. Na mindegy. Felmentünk a szobámba és már csuktam volna be az ajtót, amikor eszembe jutott, hogy lent hagytam a telefonom. Na jó igazából direkt hagytam lent, hogy halljam Sam mond e valamit.
- Most mit feszkózol már?- kérdezte Evan.
- Komolyan csak hagyjátok, hogy felmenjenek ketten a szobába?
- Persze Csabát, már évek óta ismerjük. Nem jelent veszélyt- mondta Adam.
- De szerelmes volt belé a srác- mondta Sam, mire lefagytam. Na bazdmeg.
- Mi?- kérdezte Adam fázis késéssel.
- És?- kérdezte Evan- Csak volt. Most már nem az- csak ő tudott erről.
- Értem bezzeg nem aggódtok ennyit. Pedig engem is sokan akarnak megerőszakolni- akadt ki Jack, mire számra tapasztottam a kezem, nehogy hangosan felnevessek.
- Szól, majd ha baj van. Bár nem értem, miért nem mondta, hogy mi történt- elmélkedett Adam.
- Mert nem engedted volna, hogy találkozzanak- válaszolta meg Evan. Kezdett gyanússá válni, hogy sokáig elvagyok, ezért szó nélkül rájuk se nézve elmentem a telefonomért. Rám kapták a tekintetüket és még a játékba is megálltak. Röhögésem vissza fojtva felszaladtam és becsuktam az ajtót.
- Ki hallgattad őket?- kérdezte Csabi az ágyamon ülve.
- Aha- vigyorodtam el. Ismert már sajnos.
- Krisztián 10 perc és itt van- nézte meg a telefonját. 10 perc beszélgetés után meghallottam a nevem kiabálását. Pontos, mint mindig.
- Megyeek!- kiabáltam vissza. Lekocogtam a lépcsőn és elé állva drámaian fejemhez kaptam, ő meg mennyasszonyi pózba vett a karjaiba.
- Ó Júlia miért vagy te Rómeó- sóhajtott fel szerelmesen.
- Felviszel a szobába, mint egy mennyasszonyt?
- Egy nászéjszakáért cserébe- kacsintott, mire felnevettem.
- Zsa- intettem a fejemmel fel, mire vigyorogva megindult és felvitt- várjál- suttogtam, miközben kimásztam a karjaiból a lépcső tetején- shh- tettem mutató ujjam a számra.
- Aha szóval az egyik szerelmes volt belé a másik meg megakarja dugni- hallottam meg Sam hangját, mire egyszerre fordultunk el prüszkölve nehogy meghallják.
- Te is megakarod- mondták egyszerre hárman, mire kitört belőlem a nevetés és a számat befogva eldöltem a padlón. Krisz, pedig rázkodó vállakkal bement a szobámba Csabihoz, nehogy lebukjak.
- Kapjátok be- hallottam durcis hangját.
- Egy fiúval se találkoztam még, aki ne akart volna tőle bármit is, szóval ezen ne sértődj be. Téged is felengedünk a szobájába kettesbe, őket is- mondta Adam. Most először hallottam tőle ilyesmit. Ezek szerint tényleg kezd megenyhülni.
- És ha valamelyik rá nyomul?- mekkora mázlija van Olinak, hogy fiúnak született és nem lánynak. Ez úgy védené a húgát, ha lenne, mint a három bátyám együtt véve.
- Annak vannak jelei, hogy valami történt. Vörös a feje, füle, remeg a keze. Feltűnően csendbe van.
- Füle?- vörös a fülem is?
- Igen. Azt hiszitek nem látok semmit, abból amit csináltok, de mindent látok. Csak türelmes vagyok a kedvéért és bízom benne- mondta Adam, amire teljesen ledöbbentem. Azt hittem nem figyel. Annyira el van foglalva Annával. Jó mondjuk az iker testvéred Lola, saját magadnál is jobban ismer. Nyitott könyv vagyok neki. Csak nem mondja. Lefogadom, hogy tudja, hogy hallgatózok.
- Nem csinálunk semmit, mert nem enged semmit- vallotta be őszintén. De bátor vagy.
- Jól is teszi.
- Sunyi a nő egyébként vigyázz vele- szállt bele a beszélgetésbe Jack- ujjai köré csavar pillanatok alatt.
- Vettem észre- mondta Sam, mire ismét ledöbbentem.
- Gyere van egy ötletünk- húzott be Krisz a szobába.
- Micsoda?
- Szívassuk meg őket- mondta Csaba tenyerét dörzsölgetve.
- Higgyék azt, hogy tényleg édes hármas van- nevetett fel Krisz. Értetlenül néztem rájuk, hogy ezt mégis, hogy tervezik kivitelezni.
- Elkezdhetnél nyögni, mi meg tapsolunk párat.
- Mi? Biztos nem fogok nyögni- tiltakoztam azonnal.
- Akkor elérjük- mosolyodott el perverzen Krisz, mire hátra hőköltem. No no no no- Na figyelj állj az ajtóba résnyire kinyitjuk- tolt oda az ajtóba- nyögsz egyet, tapsolunk párat és becsukjuk halkan az ajtót.
- Ez nem jó ötlet- pillantottam hátra bizonytalanul.
- Na gyerünk- jött mellém és erősen bele bökött az oldalamra, mire akaratlanul is felnyögtem. Nem tudtam, hogy tudok ilyet. Nevetve odébb álltam, míg Csabi tapsolt vagy ötöt és Krisz halkan becsukta az ajtót. Hátra lépett, én meg Csabi mellé ültem az ágyra, aki videózott.
Kb 5 másodperc múlva, hangos trappolás ütötte meg a fülünket és szó szerint beestek az ajtón. Jack és Evan földre estek, Adam megtámaszkodott rajtuk, Sam pedig az ajtóban állt. Azonnal hangos vihogásba kezdtünk, amikor megláttuk a fejüket. Alul a két fiú értetlenül, össze zavarodva néztek, míg a másik kettő mérgesen.
- Nem bírom- fogtam a hasam nevetve eldőlve az ágyon.
- Basszátok meg- szitkozódott Adam.
- De megijedtem te jó ég- fogta a mellkasát Evan, miközben feltápászkodott.
- Basszus, pedig azt hittem láthatok egy kis eksönt- csettintett nyelvével Jack.
- Maradj már te is beszartál- lökte meg Evan a vállát és kimentek.
- Ilyet még egyszer ne- mutatott ránk fenyegetően Adam, mire vigyorogva megöleltem.
- Jó volt, azért valld be.
- Igen, de majdnem szívrohamot kaptam- simogatta meg a fejem, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Jó na- húzódtam el mosolyogva, miközben háta mögé pillantottam. Sam olyan tekintettel nézte a fiúkat, hogy még én is megijedtem. Olyan volt, mint egy bika, aki próbálja magát vissza fogni. Óvatosan oda mentem hozzá és átöleltem a derekát- Szia Ronno- néztem fel rá, mire tekintete megenyhült.
- Ha bármelyik hozzád ér meghal- ölelt át és magához szorított.
- Naaaaaa szépen, kedvesen- vizslattam arcát, ami a fiúk felé volt szegezve.
- Utálom a barátaid.
- Miért?
- Mert féltelek tőlük.
- Tőlük nem kell. Legjobb barátaim. Nem akarnak semmit.
- Létezik még ilyen lány, aki elhiszi, hogy a legjobb fiú barátja nem akar tőle semmit?- kérdezte megjátszott döbbenettel.
- Mi?- néztem rá értetlenül.
- De aranyos- simított végig arcomon egy gúnyos mosollyal, majd ott hagyott. Most ezt nem értem. Magára értette vagy a fiúkra? Vagy mindkettő? Most ezt nem értem.
- Mit mondott?- jelent meg a két hülye az ajtóba.
- Eleget- forgattam meg a szemem, miközben bementem és becsaptam az ajtót- elegem van belőle, hogy folyton össze zavar és irányít.
- Asszem halál listán vagyunk- húzta el a száját Csabi.
- Te mesélj már mi van köztetek- ült le Krisz az ágyra- szikrázik köztetek a levegő.
- Nem tudom- masszíroztam meg halántékom. És ekkor neki láttam a mondokának és elmeséltem szinte mindent. Egészen a megismerkedésünktől a fogadásig. Azt, hogy egymásnál dekkolunk, ahogy viselkedik velem, a szülinapomat, a bulit, a tegnapi napot meg a mait. A véletlen érintések, a majdnem csókok és a provokálások. A gyűrűk. Mindent.
- Azta.
- Nagyon kitartó. Nagy bajban vagy. Egyszer megunja és neked esik lehet nem tudod leállítani.
- Igen ettől én is félek, de annyira élvezem a szituációt meg az egészet- vakartam meg kínosan a fejem- csak belegondolva nagyon nem jó ez az egész.
- Kezdesz belezúgni- cukkolt Krisz vigyorogva.
- Dehogyis- néztem rá csúnyán- semmi ilyesmiről nincs szó. Egyébként se tudom milyen érzés a szerelem.
- Én tudom, meséljek róla?- kérdezte Csabi, mire rákaptam a tekintetem.
- Ne- nevettem fel erőltetetten. Ne hozzuk fel a múltat szerintem- Csak egyszerűen félek, hogy a fogadás miatt van velem.
- Feküdj le vele.
- Mivan?- néztem Kriszre hülledezve.
- Szexeljetek és megtudod a választ.
- Dehogyis. Isten ments. Hogy utána ott hagyjon és jót röhögjön, hogy én is megvoltam? Kösz nem.
- Legalább nem húznátok egymás idejét és lenne egy jó estétek.
- Ja, de a szégyen érzet sose múlna el. Nekem komoly kapcsolat kell.
- Volt már pár lehetőséged.
- Jó, de na. Hagyjuk- nem akarok Csabi előtt ilyenekről beszélni.
- Akkor smároljatok.
- De akkor tönkre teszem a barátságunk. Ő nem akar komoly kapcsolatot és én meg tőle nem akarok semmit.
- Aha persze semmit- somolygott Krisz- csak ágyba bújnál vele.
- Hagyjál már- löktem meg és teljes erőbedobással lelöktem az ágyról.
- A vigyorod mindent elárul- bökött a szám felé. Argh. Észre se vettem, ez nem fair- Jó figyelj akkor szerintem provokáld tovább. De keményebben.
- Nem fogja tudni kezelni- rázta a fejét Csabi rá nézve.
- De figyeld. Ma mi felöltöztetünk és beveted magad. Legprovokatívabbnak kell ma lenned és kell egy csók.
- Nem kell csók- ráztam a fejem.
- Provokáld és akkor, amikor elveszti az eszét és kicsit leitatod rákérdezel. Feltételeket szabsz, ha válaszol kap egy kis jutalmat- villantotta meg perverz vigyorát.
- Nem már- takartam el az arcom zavaromba.
- És kideríted mit is akar tőled. Hogy érez irántad.
- Ez már régen rossz. Nem tudom milyen, ha ittas.
- Majd most kiderül. Na mutasd milyen ruháid vannak- csapta össze tenyerét.
- Ne tapsikolj már, mert még a végén megint feljönnek.
- A tapsikoló szellem készen áll- nyitotta ki a szekrényem.
- Jó ég.
Több órányi szenvedés és próbálgatás és veszekedés után, meggyőztek. Kitervelték a hadi tervet, hogy mit kell csinálnom. Nem mindennel értettem egyet és nem is fogok mindent megcsinálni abból, amit mondtak, de ha minden jól megy előre lépünk az ügyben. Nagyon félek, de ez a ruha olyan magabiztosságot ad, hogy az nem igaz. A ruha. Nos, mi is Sámuel kedvenc színe? Hát a vörös. Pántos volt és félhold alakúra volt kivágva a dekoltázs része. Hátam közepéig nyitott volt, teljesen átlagos ruhának tűnt, viszont az oldalamon egészen a ruha aljáig, ilyen keresztbeöltéses szalag volt, mint, ahogy a cipőfűző a cipőn. Ez a bekötés fogta össze az elejét és a hátulját úgymond, de nyilván nem lehetett kifűzni. A ruha mindenhol testhez simult, itt ott feszült és comb középig ért. Az alján nem kötöttem össze a szalagot masniba, hanem hagytam ott lógni két oldalt. Nagyon jól nézett ki és még ha kihívó is voltam, még is megmaradtam titokzatosnak és nőiesnek. Semmi ribancos nem volt benne, hanem egy magabiztos nőt láttam a tükörbe. Hajam kivételesen laza hullámokba omlott csupasz hátamra. Szememet fekete cicás tussal kiemeltem, szempilláim kifestettem és számra a vörös rúzsomat kentem, ami Sam kedvence. Ha azt hittem a múltkori fekete ruhámmal kikészítem, akkor erre nem is tudom mit mondjak.
- Kibaszott szexin nézel ki- dicsért meg Krisz- mindenki rád fog nyomulni.
- Sam úgy is megvéd- legyintett Csabi engem nézve.
- Nem, azt mondták ma, hogy nem fognak védeni csak figyelnek. Beakarom bizonyítani nekik, hogy egyedül is boldogulok- fújtam magamra a parfümömet.
- Nem tudom, hogy ha egy bátyáidhoz hasonló és termetű csávó rádmozdul, hogyan szedálod le.
- Ügyesen és okosan- vontam vállat. Telefonomon megnéztem az időt és rájöttem, hogy 3 órán keresztül készülődtem. Vagyis jó ebből a fele veszekedéssel és beszélgetéssel ment el, de akkor is sok- na menjünk.
- Ne feledd mit mondtunk. Flörtölj és nézz olyan csábosan és itt a nyalóka- nyomta a kezembe az édességet.
- Hagyjál már a nyalókával.
- Hidd el befog válni- vette ki a kezemből és kibontotta- nesze- adta vissza.
- Jól van menjünk- forgattam meg a szemem. Leérve a lépcsőn direkt nem néztem feléjük, hanem egyenesen az ajtóhoz mentem. Megöleltük egymás, majd néhány kacsintás és mutogatás után leléptek. Én meg ott maradtam egyedül a négy fiúval. Izgi lesz. Nagy levegőt vettem, majd becsuktam az ajtót, megfordultam és a konyhába mentem, ahol ültek. Teljesen az ellenkezőjét tettem, amit megbeszéltünk. Voltak nekem sokkal jobb ötleteim. Kikerülve őket felhuppantam a konyha pultra, keresztbe tett lábakkal. Szembe ült velem Sam, aki szépen lassan megfordult a bárszéken és könyökével megtámaszkodott a pult szélén. Szemei fel le cikáztak én, pedig a számba vettem a nyalókát és kultúrált módon kezdtem elfogyasztani. Nem úgy, mint ahogy az a két marha mondta, hogy szopogassam meg nyalogassam, nem voltam ilyen közönséges és gusztustalan. Néztem a bátyáimat, akik furán méregettek és Sámuelt, aki bamba fejével bámult. Legártatlanabb mozdulattal át helyeztem a lábam a másik mellé és kicsi terpeszbe hagytam. A fiúk azonnal elkapták a fejüket, még Sam le se vette rólam a szemét, amire muszáj volt elvigyorodnom.
- Khm- köszörülte meg a torkát Evan- drága húgom...
- Hmm?- néztem rá ártatlanul.
- Ugye nem így akarsz jönni?- kérdezte Adam.
- De- húztam ki magam és megtámasztottam magam az egyik kezemmel- és az alku szerint ma az van, amit én akarok.
- Nem ez állt az alkuban- tiltakoztak.
- Megújítottam- vontam vállat, majd szomszédomra pillantottam. Farkas szemet néztünk és tovább hergeltem a nyalóka evéssel. Sose csináltam még ilyen erotikához köthető dolgot, de nagyon tetszett, hogy hatással vagyok rá- Ti kész vagytok?
- Már rég- dünnyögte Evan. Még mindig meg van sértődve Dominik miatt.
- Akkor megyek össze pakolok- raktam a nyalókát a mosogatóba és lehuppantam, mire a ruha alja kicsit felcsúszott. Felnéztem Samre, aki kitágult szemekkel nézett- Hupszi- húztam le a ruhám, majd rá kacsintottam. Hajamat előre húztam, hogy szabadon legyen a hátam, csípőmet kicsit ringatva felmentem a lépcsőn és még utoljára hátra pillantottam. Ezzel el is értem a célom és éppen, hogy megfordultam a félhomályban, már ott is állt az ajtómba. Becsukta az ajtót, majd nagy léptekkel már előttem is termett. Derekamnál fogva felkapott, az asztalomra ültetett és lábaim közé állt.
- Rossz emberrel játszod ezt Kicsi- suttogta a fülembe és neki esett a nyakamnak. Vállába kapaszkodva félre döntöttem a fejem és szabad utat adtam neki.
- Nem tudom miről beszélsz- túrtam bele hajába és meghúztam tincseit, mire erősen csípőmbe markolt. Ruhám alját feltűrte és kezét a lábam közé csúsztatta vészesen közel a tiltott zónához. Kezemet alkarjára raktam és megszorítottam. Nem tudtam mit csinálok.
- Mit szeretnél?-suttogta és megfogta a nyakam. Mélyen a szemembe nézett és végig simított hüvelyk ujjával az ajkamon. Megráztam a fejem, amikor láttam, hogy mit szeretne.
- Nem szabad- suttogtam, majd nyeltem egyet, amit megérzett keze alatt.
- Mit nem szabad?- kérdezte a számra beszélve és kezével, ami még mindig a lábam között volt belemarkolt a combomba. Ajkamba haraptam és próbáltam össze szedni a gondolataim, de nem működött semmim se.
- Ezt- szorítottam meg a kezét, amikor elindult feljebb. Hiába szorítottam vissza karját, feljebb csúsztatta és bele akasztotta a bugyim szegélyébe. Felemelte, majd egy csattanással elengedte. Ekkor jöttem rá, hogy tényleg nem tudnám vissza tartani és áldottam az eget, hogy ekkora önuralmat adott neki.
- Miért mi van ott?- vette el a kezét a nyakamról és megtámaszkodott oldalam mellett, míg másik kezével apró köröket rajzolt a bőrömre.
- Tiltott zóna- nyögtem ki végül.
- Nekem semmi sincs tiltva- döntötte homlokát az enyémnek.
- És még sem teszel semmit- simítottam végig arcán.
- Nem sokáig- húzódott el és remegő kezeivel hajába túrt. Hihetetlenül becsültem benne, hogy kérésemre, ha bár feszegette, de sose lépte át a határokat, pedig egy szavamba került volna.
Szerintem az elejétől kezdve éreztük, hogy mi nem lehetünk csak barátok, de együtt se lehetünk. Azt hittem könnyű lesz, de rá kellett jöjjünk, hogy ez nehezebb, mint hittük. Egyikünk se tudta kezelni. Középútba ragadtunk és hiába volt így jó, tudtuk, hogy egyszer kell egy irányt, egy utat választani.
Ezen agyalva néztem rá. Fogalmam sincs min járt az esze, de nem is akartam tudni, ahogy méregetett. Elidőzött a lábaimon, majd a felcsúszott ruhámon, mellkasomon, majd arcomat kezdte el vizslatni. Nagy levegőt vett és megcsóválta a fejét.
- Asszem kicsit szűk rám ez a gatya- köszörülte meg a torkát, mire belőlem kirobbant a nevetés.
- Egy bizonyos helyen igaz?- vigyorogtam rá lábamat lóbálva.
- Ne kezd- mutogatott fenyegetően.
- Mit?- huppantam le és megigazítottam a ruhám alját, amikor láttam, hogy azt nézi.
- Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne tépjem le rólad ezt a ruhát- vallotta be, mire megtorpantam.
- Türtőzteted magad, ahogy eddig is tetted.
- Nem kéne, ha nem vennél fel ilyeneket és nem csinálnál ilyeneket.
- Abban hol a buli?- vigyorodtam el és elhagytam a szobát. Lementem a lépcsőn és kíváncsian néztem a feszült bátyáimra.
- Huh nincs elkenve a rúzsa- nyugodott meg Evan.
- Vízálló- kuncogtam fel, mire lefagyott- de, nyugi még mindig tabu vagyok- forgattam meg a szemem.
- Ja tabu a csók, de minden más szabad- hallottam meg magam mögött a provokatív, szórakozott hangot.
- Ugye most csak szórakozik?- kérdezték.
- Igen- sóhajtottam fel gondterhelten. Hogy dőlhetnek be neki folyton?
- Most nem szórakozom. Tudom milyen színű bugyi van rajta- vigyorodott el. Bátyáim rám emelték a tekintetüket, én meg fejben készültem elásni magam.
- Talán, mert oldalt kilátszik?- mutattam meg az oldalamnál. Valóban kilógott, de ugyan olyan színű volt mint a ruha, így nem lehetett észre venni.
- Nem csak azért- villantotta meg perverz vigyorát. Egy amolyan fejezd be vagy letekerem a golyóid pillantást löveltem felé, mire még szélesebb lett a mosolya. Hát ilyen nincs.
-Sok- mondta Adam.
- Lehet itthon kéne maradni- húzta Evan a száját.
- Menjünk- vettem fel a fekete magassarkúmat. Nem volt vészes a magassága, de ehhez a ruhához muszáj volt ilyen cipőt vennem. Mivel nem akartak tömegközlekedéssel órákat utazni, ezért Sam felajánlotta, hogy autóval lemegyünk és majd valaki vissza vezet. Fő a tervezettség. Az autó mellett ácsorogva vártam, hogy Sam végre kifáradjon. Lassú léptekkel közeledett felém, miközben folyamatosan méregetett. Nem unja még?- Sámuel- szóltam rá szemtelen viselkedéséért.
- Tessék?- állt meg szorosan előttem a kulcsot forgatva ujjai közt. Úgy nézett le rám, mint aki kurva jól szórakozik fogalmam sincs min. Miért ilyen magas? 18 éves létére, olyan széles volt, mint egy két ajtós szekrény. Vagy egy nagy, egy ajtós szekrény. Kétszer akkora, mint én. Széles volt és nagy na, és izmos és túl jól nézett ki. Legalább lenne csúnya a feje, de nem az is tökéletes volt. Egy hiba nem volt külsejébe. Nem lehetett belekötni. A belsőjébe, már inkább, csak az egójával hárította.
- Min gondokozol Törpe?- simított ki egy tincset az arcomból.
- Hogy meddig szobrozunk még itt?
- Veled örökre itt állnék.
- Fhúj- reagálta le mellettem Jack, mire felnevettem. Sam kis úriember létére kinyitotta nekem az ajtót és a fiúk is behuppantak hátra. Kikanyarodott az utcára és ha azt gondoltam eddig, hogy bátor, akkor most azt kell mondanom, hogy a legbátrabb. Kezét a combomra helyezte és csak akkor vette el, amikor váltott, de rögtön vissza is rakta. Nem voltam erre felkészülve és még is, itt ültem és a csupasz combomat fogdosta, egyre feljebb és feljebb. Nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy felesleges, de a fiúk feje szenzációs volt. Az utat nem is figyelték csak a kezét, ahogy felemeli, majd vissza teszi. Amikor pedig az autópályára felhajtottunk keze véglegesen ott maradt és apró köröket írt le.
- Te haver nem akarod a kezed a váltóra tenni? Csak ha hirtelen váltani kell- hajolt előre Evan. Nevetésem vissza fojtva pillantottam a mellettem lévőre, aki az utat nézve vigyorgott. Egyébként mondtam már mennyire bejön, amikor egy jó pali vezet. Ahogy koncentrál és ahogy kormányoz és végig simít rajta. Ahogy a lábai állnak és gyengéden vált, az olyan...Najó befejeztem.
- Nem- rázta a fejét, majd feljebb csúsztatta kezét.
- Te én szeretlek tesó, de ha feljebb viszed a kezed karambolozni fogunk- mondta Adam.
- Úgy érted ide?- kérdezte és keze becsúszott a ruhám alá a belső combomhoz, ami onnan nézve máshogy tűnhetett. Mind a hárman egyszerre nyúltak előre, mire nevetve felemelte a kezét- Nyugi nyugi- nevetett folyamatosan, majd kezét vissza tette ugyanoda csak kicsit lejjebb.
- Mond te nem félsz?- kérdezte Evan. Nagyon kis pipa volt.
- Tőletek nem, csak Lolától, de amint látjátok, nem ellenkezik. Sőt- kezdte, mire hátra fordultam.
-Nyugodjatok már le. Mindig szokta fogni, mit kell hisztizni? Hiába veszem le a kezét- tettem a kezét a váltóra, mire felmordult és vissza rakta a lábamra- úgy is vissza teszi- fordultam előre- és amúgy meg nem zavar- motyogtam vállat vonva, mire Sam őrült vigyorgásba kezdett. Ezt nem kellett volna mondanom. Az út hátra lévő részében tovább folytatta a kínzásom és néha-néha bele is markolt a lábamba. Hú de vissza kapja ezt. Mellkasomat szét feszítő fura érzéssel, gyomorgörcssel és izgalommal telve érkeztünk meg Ricsiékhez.
- Na végre, azt hittem megfulladok ebben a szexuális feszültségbe, ami még engem is beindított bekell, hogy valljam- mondta Jack krákogva, mire felnevettem.
- Köszönjük az információt.