¤ Cameron Dallas ¤
Miután felkeltem, kíváncsi voltam arra, hogy mi történt velem. De mielőtt feltehettem volna a kérdésem óriási fájdalom nyílalt mindenembe. Elviselhetetlen volt, szememet össze szorítottam, hogy akkor hátha jobb lesz, de nem volt ekkora szerencsém..a fájdalom egyre inkább átvette felettem az irányítást.
Mi történik velem?-kérdeztem magamtól, de válasz nem érkezett.
-Gyorsan hívd ide a többieket.-hallottam meg Nash hangját.
-Rendbe.-mondta idegesen Shawn, aki ezután távozott a szobából.
Számat hangos állatias ordítás hagyta el.
-Cameron...Cam. Mi történik veled? Hol fáj?-kérdezgetett Nash...hol fáj? Mindenhol. Mintha az ereim ki akarnának szakadni a testemből. Nash kérdéseire nem tudtam válaszolni, de ő mégis megpróbált segíteni. Megpróbált, mert éreztem ahogy a fájdalom egy pillanatra tompul, de utána csak még rosszabb lesz.
-Mi történt?-hallottam meg Dylan hangját.
-Nem tudom, hogy mi van..felébredt, majd egyik pillanatról a másikra ez lett.-mondta kétségbe esve Nash, én pedig újabbat üvöltöttem.
-Shawn.-kiabált Dylan.
-Igen?-kérdezte a fiú.
-Látsz valamit?-kérdése után kisebb csend telepedett közéjük, a szobát csak az én zihálásom és nyögéseim töltötték be.
-Nem.-akkor végem...
-Reagál, ha beszélsz hozzá?
-Nem.-mondta Nash szomorúan.
-Johnson, olvass.-adta ki a parancsot, majd meghallottam a srác hangját a fejemben.
-'Hol fáj?'-a világ legjobb kérdése...
-'Nem tudom, olyan mintha az ereim kiakarnának szakadni a testemből.'
-'Mi történt amikor elmentél az erdőbe?'
-'Hallottam valakit beszélni a fejembe..majd ezután megtámadtak, azt hiszem farkasok voltak, ezután nem emlékszem. Mi törté---nik ve-velem?'-a végét még az agyam is szaggatta, nem bírom, egyre elviselhetetlenebb a fájdalom.
-'Nem tudom haver, de kiderítjük. Addig tarts ki valahogyan.'-próbált biztatni, majd elhagyta a fejem és elmondta a többieknek, hogy mit "hallott."
-Az erei mintha kiakarnának szakadni a testéből és vérfarkasok támadták meg.-gondolkozott hangosan Aaron.
-Ez olyan....mint amikor megharapnak és átváltozol.-mondta Taylor.
-Igaza van.-szólalt fel Carter is.
-Az lehetetlen.-mondta Dylan.-Egyszerűen túl abszurd. És nem hiszem, hogy ha így is lenne akkor....túlélné.-mondta, mire mindenki síri csendben maradt.
Na tessék temessetek is el...a hangulat már megvan hozzá.
-Ne mondj ilyeneket.-mordult fel Nash.
Kösz haver, hogy kitartasz mellettem, de nekem azt hiszem tényleg lőttek.
-Szerintem erről nem itt kellene beszélni.-mondta Johnson.
-Hallja amit beszélünk?-döbbent le Dylan. Na azt azért nem hittem, hogy az alfájuk ennyire hülye...
-Igen, és a negatív dolgok nem hiszem, hogy segítenének neki abba, hogy túlélje. Ja és amúgy azt mondta, hogy "nem hittem, hogy az alfájuk ennyire hülye."-mondta Johnson, de persze a mondata végén nevetett.
Istenem én itt szenvedek, de komolyan és ők meg itt parádéznak, legalább hagyjanak nyugton, míg ki nem purcanok.
-Menyünk ki akkor, de valaki maradjon vele.-mondta Dylan.
-Maradok.-szólalt meg Nash.
-És én is.-mondta Johnson.
-Rendben, bármi van szóljatok, mi addig utána nézünk mi lehet ez.
-Rendben.-és ezután csend...de tényleg a fájdalom megszűnt és elnyelt a sötétség.
¤ Dylan O'Brien ¤
-Mi lehet ez az egész?-kérdeztem a többiektől, majd előszedtem a farkasok ősi könyvét. Hátha találunk benne valamit, de persze tudom a tartalmát kívülről-belülről szóval nem hiszem.
-Abban lesz valami?-kérdezte Shawn.
-Nem tudom, de remélem.-mondtam és keresni kezdte benne, valami hasonló sztorit.
Vérfakasok...átváltoztatás...vérfarkas vadászok...és ezután egy olyan fejezet jött amire egyáltalán nem emlékeztem. De pont erre a fejezetre volt szükségünk.Sose hittem, hogy ilyen létezik..
xxx
Sziasztok!
Remélem várjátok, hogy kiderüljön mi is van Cameron-nal.
xXPuding