~Emily Morgan~
Reggel boldogan keltem fel, Niall karjai között és mosolyogva hallgattam édes szuszogását, miközben a mai napi emlékképek pörögtek a szemem előtt. Niall és én. Én és Niall. Mosolyogva gondolkodtam, hogy mégis mivel érdemeltem ezt ki. Niall Horan szeret engem. Hűha. Ezt olyan nehéz elhinni. Ha valaki fél éve ezt mondta volna nekem, biztos képen röhögtem volna.
-Nem alszol szerelmem? - rázott ki rekedtes hangja a gondolataimból.
-Nem, de Niall. Az van, hogy szerintem nem sokár itt lesznek a többiek. - céloztam arra, hogy el kéne készülnünk, mert khm..elég nagy kupit hagytunk magunk után.
-Oké, de előtte - magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt -most már mehetsz. - vigyorgott.
Nevetve kaptam magamra a ruháimat és Niall is követte a példámat. Gyors lementem a konyhába, hogy készítsek valami ehető kaját, mikor valaki átölelt hátulról és a fejét a nyakhajlatomba hajtotta.
-Annyira szeretlek Emily. Kimondhatatlanul szeretlek. - dünnyögte a nyakamba és elkezdte puszikkal belepni, miközben szorosan ölelt magához.
-Én is nagyon szeretlek Niall. Mindennél jobban. - fordultam felé mosolyogva.
Niall közelebb hajolt hozzám, azzal a céllal, hogy megcsókoljon, de abban a pillanatban a csengő is megszólalt. A kezem Niall szájára tettem jelezve, hogy maradjon csendben és megnéztem a kis lyukon, hogy kik jöttek.
-Niall a többiek azok. Ugorj ki az ablakon! - suttogtam ijedten.
-Legszebb mondat, a barátnőmtől. - dünnyögte.
-Hallod nem esel nagyot..sőt nem is esel. Le ér a lábad. - néztem rá értetlenül.
-Css az most mindegy. - legyintett nevetve.
-VALAKI NYISSA MÁR KI BAZKI AZT A ROHADT AJTÓT! - üvöltötte Paul.
-Menj már. Menj valahova 10 perc múlva gyere vissza. Lehetőleg az ajtón. - tettem hozzá.
-Ahj basszus. Ezt még visszakapod! - mutatott rám.
-Oké, de ha nem mész én kilöklek. - mondtam teljesen komoly arccal.
Niall kimászott az ablakon, én meg az ajtóhoz vonszoltam magam.
-Bocsi, csak aludtam. - nyitottam ki az ajtót.
-Hát te? - kérdezték megdöbbenve.
-Hát én. - mutattam végig magamon.
-Nem Shawn-nál vagy? - kérdezte Harry.
-Mint látod nem.
-De..- szólalt meg Louis is.
-Hazajöttem, mert elfáradtam. - vágtam a szavába.
-Niall-t nem láttad? - kérdezte Paul.
-Nem, miért? - kérdeztem tettet értetlenséggel.
-Mert nem jött el a legfontosabb intervjúra. - mondta idegesen Louis.
-Óh, értem. Most viszont felmegyek aludni. Sziasztok. - hagytam ott őket.
~Vikiii27~