Egész úton azon agyaltam, hogy miért is kellett nekem eljönnöm. Sokkal jobb lenne otthon, anyáékkal. Tanulhatnék a vizsgára, elmehetnék futni, lenyugodhatnék. Ehelyett fogtam magam és vállaltam, hogy órákat utazok, hogy találkozhassak azzal az emberrel aki a legnagyobb fájdalmat okozta nekem.
- Shawn nem tudja, hogy jössz - szólalt meg hirtelen Andrew mire ránéztem.
- Tessék?
- Fogalma sincs róla, annyit tud, hogy én jövök, nem mondtam el neki, hogy velem tartasz mert nem volt biztos és nem akartam hogy ez megzavarja.
- Így még jobb lesz a találkozás.- sóhajtottam fel.
- Rossz nézni ahogy szenvedtek. Rosszul esik mert Shawn olyan nekem mintha a kis öcsém lenne, te meg mintha a kishúgom és az, hogy mindkettőtök ilyen letört és boldogtalan borzalmas érzés nekem.
- Köszönöm Andrew ez nagyon jól esik. Én is igazán megszerettelek téged. És bár tudnám a megoldást de sajnos fogalmam sincs.
- Mondd, nincs esély arra, hogy megbocsáss neki?
- Egy nap megfogok bocsátani, de...
- De nem kezdenéd újra vele?- kérdezte mire megrántottam vállam.- Szereted őt ha jól sejtem de félsz, hogy újra megtenné.
- Valahogy úgy. Nem akarok egy olyan kapcsolatot ahol állandóan rettegnem kell.
- Érthető, megértelek.
- Shawn beszélt veled erről?
- Igen, elég sokat. Még sosem láttam ennyire összetörtnek. Már azt is megbánta, hogy megszületett, komolyan. Amíg veled volt szinte szárnyalt, most viszont semmi ötlete a dalokhoz, olyan kedvetlen és a koncertjeit is csak úgy rutinból viszi végig.
- Sajnálom.
- Én is Cassie - bólintott.
Miután a gép leszállt és megkerültek a bőröndjeink egy kocsi vitt minket a hotelhez ahol Shawn is megszállt. Ő már a koncert helyszínen van így biztos nem futok vele össze. A szobámba érve felsóhajtottam és a fürdőbe sétáltam. Kicsit felfrissítettem magam majd átöltöztem. Az eddigi farmer és póló kombót egy ruhára cseréltem ami pánt nélküli és tengerészkék volt, illetve combközépig ért. A hajamat feltűztem egy kontyba, arcomat megtisztítottam az út porától és egy enyhe sminket dobtam fel. Nem akartam nyúzottnak tűnni ezért próbáltam kihozni magamból a legtöbbet, többé kevésbé sikerült is.
Andrewval azt beszéltük meg, hogy háromkor találkozunk a hotel halljában és együtt megyünk az arénába így három előtt öt perccel elindultam a lift felé. Táskámat vállamra vettem és karomat dörzsölgettem mikor leértem a földszintre. Napszemüvegemet felvéve haladtam a hallba ahol Andrew a telefonját nyomta épp. Mikor meglátott eltette és rám mosolygott.
- Csinos vagy.
- Köszönöm. Indulunk is?
- Igen, menjünk - mondta.
Egész úton úgy tettem mintha nagyon bámészkodnék, mintha a várost figyelném pedig csak nagyon ideges voltam és fogalmam sem volt, hogy üljek meg egy helyben mozdulatlanul tettetve, hogy minden rendben velem. Mert nem volt rendben, nagyon nem. Ahogy közeledett a perc, a találkozás egyre nagyobb csomó keletkezett a torkomban.
Az arénához megérkezve egy hátsó ajtón mentünk be,4 hogy ne keltsünk nagy feltűnést. Andrew egyenesen az öltözőkhöz vitt ahol hangos nevetést hallottunk. Rögtön felismertem a hangot. Az ő hangját. Andrew megállt egy ajtó előtt majd hármat kopogott. Az ajtót egy magas, kopasz férfi nyitotta ki és mikor meglátott minket egyből elmosolyodott. Ezek szerint ő tudta, hogy jövünk.
- John, ki az?- hallottam hangját mire Andrew megfogta kezem és behúzott a szobába. Az ott lévők egyszerre hallgattak el. Shawn szája szó szerint tátva maradt mert épp megszólalni készült de megakadályozta a látványunk. A szobában volt még Dean és Jeremy ha jól emlékszem a nevükre és még egy srác akivel még nem találkoztunk.
- Cassie...- suttogta Shawn.
- És Andrew, szevasz haver- lépett el mellőlem a férfi de Shawn csak engem nézett. Kezet fogtak majd Andrew tovább haladt és mikor mindenkit üdvözölt újra rám nézett - Cassie, azt hiszem egyedül James az akit nem ismersz. Ő Shawn előzenekara - mondta mire bólintottam majd a fiúhoz léptem aki mosolyogva nyújtotta kezét amit meg is fogtam.
- Szia, Cassidie Morgan vagyok - mosolyogtam rá
- Én James Taylor-Watts vagyok, örülök hogy végre megismerhettelek. Annyit hallottam már rólad.
- Remélem nem baj hogy magammal hoztam Cassiet is, srácok.
- Ugyan dehogy, hová gondolsz - mondta Dean vicceskedve - Viszont nekem most sürgősen el kell intéznem egy telefont. Később még látjuk egymást
- Nekem is.- ugrott fel Jeremy.
- Én azt hiszem iszom egy kávét, mindjárt elalszom - mondta James miközben Shawnra nézett.
- Tudod mit csatlakozom, a gépen pocsék kávét adtak - sóhajtozott Andrew. Mind eltűntek, vagyis hárman maradtunk. Shawn csak engem bámult én pedig Johnra pillantgattam.
- Én megyek és megbeszélem Tommal a rajongói találkozót. Majd jövök - mondta. Shawn bólintott én meg csak lehajtottam a fejem. Percekig álltunk egymással szemben némán. Majd megköszörülte a torkát.
- Annyira rég láttalak.
- Egy hónapja - mondtam mire bólintott.
- Hogy hogy itt vagy? Tudtam, hogy Andrew jön de az hogy te is itt vagy, nagyon meglepett.
- Igen, azt mondta nem muszáj jönnöm, de gondoltam miért ne.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. Annyira jó téged látni - mondta mire felnéztem rá. Szemébe nézve nyeltem egy nagyot. Nem tudtam mit mondjak, csak álltam ott és reméltem, hogy valaki hamarosan belép a szobába de ez nem történt meg.- Ott leszel a koncerten is?
- Igen. Vagyis gondolom. Andrew nem nagyon beszélt a programokról még.
- Tudunk valamikor beszélni?
- Most is azt tesszük.
- Tudom, de nekem nem sokára mennem kell és szeretnék kettesben, nyugalomban beszélgetni veled. Nincs kedved este sétálni egyet?
- Szerintem mellőzni kellene az ilyeneket, én nem azért jöttem, hogy újra kezdjem veled vagy bármi hasonló, ahogy te is mondtad a telefonban, mint kollégák még működhetünk, de semmi több - mondtam halkan mire aprót bólintott és közelebb jött. Lassan felemelte kezét és karomon végig simított.
- Én akkor is nagyon boldog vagyok, hogy itt vagy, hogy láthatlak.
Shawn... nem gondolom, hogy ezt kellene csinálnod..- utaltam arra ahogy cirógatja a karom. Lassan kezére csúsztattam sajátom és lefogtam kezét aminek az lett az eredménye, hogy ujjainkat összekulcsolta és még közelebb lépett.
- Mit is mondtál néhány hónapja? Isten is egymásnak teremtette a kezeinket?
- Akkor kellett volna megálljt parancsolni az érzéseimnek, akkor most nem lennénk itt. Ha tartom magam a szabályokhoz és nem szeretek beléd. Ha csak érzelem mentesen játszom a szerepem.
- Cassie esély sem volt arra hogy a mi szerződésünk szimpla szerződés maradjon. Az a kis színjáték nem maradhatott volna sokáig színjáték, én tudom, hogy azért találkoztunk aznap este mert nekünk együtt kellett lennünk. Még most is melletted kellene ébredjek, neked pedig a karjaimban kellene elaludnod. Hibáztam és ezért vállalom a következményeket is, de fogalmad sincs arról mennyire hiányzol, hogy mennyire szeretlek.
- Shawn, összetörted a szívem.
- Tudom, tudom és bárcsak sejtenéd mennyire gyűlölöm magam emiatt. Ha csak szemernyi esélyem lenne, hogy bebizonyítsam...
- Ne, Shawn, nincs erőm újabb esélyekhez. Nem ezért vagyok itt. Még ha a szívem akarná is, az eszem óvva int tőled és ideje az eszemre hallgatnom - néztem szemébe mire bólintott majd közelebb hajolt és arcomhoz érintette ajkait. Szemeim reflex szerűen csukódtak le miközben kezem karjára vándorolt.
- Senkit nem tudnék úgy szeretni mint téged Cassie, egyszerűen képtelen lennék így nézni másra, és érni máshoz. Ez egyedül neked szól. Ahogy a mai koncert is csak neked szól majd - mondta majd magamra hagyott a szobában.
Egyedül maradtam, csak álltam ott ugyanabban a pózban és nem értettem mi történt. Próbáltam feldolgozni magát azt az arcra puszit ami valójában sokkal több volt annál. Arcom simogatva ültem le az egyik fotelba és szemeimet lehunyva dőltem hátra.
Milyen jó volt olyan közel érezni magamhoz, hogy megbolondított az illata, mozdulni sem voltam képes , ő irányította a testem.
Shawn szemszög...
Miután Cassiet magára hagytam a rajongókhoz kellett mennem ahová John kísért és egész úton Cassieről kérdezett meg hogy mit beszélgettünk, de nem válaszoltam. Mert nem tudtam mit mondhatnék, én magam sem tudom mi történt ott bent. Az hogy engedte, hogy megpusziljam összezavart. Nem tudom mi lehetne a következő lépés. Mit jelent ez? Talán mégis van esély arra, hogy újra együtt legyünk vagy csak pillanatnyi gyengeség amit én illetve az irántam való érzései váltottak ki belőle.
Miután fotózkodtam a vip jegyesekkel hátra kísérték őket amit megvártam majd miután az utolsók is elmentek rá öt percre én is utánuk mentem. Hallottam ahogy Tom eligazítja a rajongókat bent majd bejelentette, hogy jövök így mikor kinyitotta nekem az ajtót beléptem és elkezdtek sikítozni.
- Sziasztok, hogy vagytok?- újabb sikítás, igen, ez már megszokott. Csak nevettem mert amúgy hihetetlen aranyosak a rajongóim. Imádom őket. Rengeteg erőt adnak nekem.- Nagyon izgatott vagyok, hogy újra itt vagyok. Őszintén szólva nagyon izgulok az esti show miatt, hogy újra ezen a helyen lépek fel. Tegnap este fantasztikus volt a hangulat és remélem, hogy ma is hasonlóan alakulnak az események. Kinek lenne kérdése?- kérdezte mire mind egy emberként tették fel a kezüket. - Ó Jézus, rendben, legyen, itt elől?- néztem mosolyogva a lányra.
Egymás után jöttek a kérdések, amiket mindig nagyon szeretek megválaszolni, mert sokszor tesznek fel érdekes kérdéseket.
- Oké, ott hátul, fehér pólóban.- mutattam az egyik hátul álló lányra.
- Szia Shawn, én csak azt szeretném tudni, hogy láthatunk még együtt Cassievel? Mind nagyon imádtuk őt. Amíg sorban álltunk arról beszélgettünk milyen jó volt téged boldognak látni mellette, szóval csak ennyi...- mondta mire Johnra néztem majd végig néztem rajtuk. Mind feszülten figyeltek.
- Ti mint a rajongóim nagyon fontos részt képeztek az életemben és boldoggá tesz, hogy ennyire törődtök velem. Az igazság az, hogy fogalmam sincs lehet e még közünk egymáshoz, ebben csak ő dönthet. Annyit elárulok, hogy a városban van és a koncerten is ott lesz ma este. Talán még össze is futhattok vele ma este - mondtam mintegy kicsit kitérve a válasz adás alól. Úgy tűnt elégedettek.- Utolsó két kérdés?- néztem rájuk mosolyogva mire ismét ezer kéz emelkedett fel. Nehéz volt dönteni de végül sikerült és mikor megválaszoltam a kérdéseket elbúcsúztam és eljöttem. John gyorsan az öltözőbe kísért és rögtön Cassiet kerestem de ő már nem volt ott. Andrew sem volt sehol így gondolom együtt mentek el valahová. Ledobtam magam a fotelba és hajamba túrtam.
- Ne nagyon helyezd magad kényelembe. Lassan át kell öltöznöd és be kell állítani a ketyeréidet. Csak addig maradunk amíg a kis csajok elvonulnak.
- Tudom, csak jó volt ide levetődni.
- Azért a kis csaj betalált a kérdésével a végén.
- Tudtam, hogy fognak róla kérdezni, hisz tegnap is említették. Csak annyira nem tudom mit mondhatnék erről nekik. Azt sem akarom, hogy holnap azzal legyen tele a net, hogy Shawn és Cassie kibékülnek de azt sem akarom, hogy teljesen leírják a kapcsolatunkat.
- Azt Cassie úgyis megtette már - mondta mire nem tudtam felháborodni mert csak az igazat mondta.
- Látom a szemében, hogy szeret még.
- Az oké de ettől még nem biztos, hogy veled is akar lenni.
- Te valami szakértő vagy?
- Volt pár kapcsolatom. Tudod tudni kell időzíteni.
- Ahha, bármit is jelentsen ez.
- Shawn, nem féltelek, helyes gyerek vagy, van elég eszed is. Megoldod - veregette meg vállam majd kinyitotta az ajtót és jól körbe nézett.
- Na gyere, menjünk, kapd össze magad. Hamarosan kezd James, azt mondtad ott akarsz lenni.
- De merre lehet Cassie?
- Majd Andrew odahozza ha egyáltalán ott akar lenni. Az is lehet, hogy nem is akarja látni a fellépésed - mondta vigyorogva majd elindult. Ha nem lenne háromszor akkora mint én...
Cassie szemszög...
A kávézóból visszaérve Andrew rögtön az öltözőkhöz vitt ahol lepakoltuk a holminkat majd a színpad mögé indultunk ahol Shawn jól el beszélgetett Deannel aki kicsit meg bökdöste mikor meglátott engem. Shawn megfordult és mikor meglátott elmosolyodott.
- Merre voltatok?
- Cassie kávézott én meg néztem. Lemaradtunk valamiről?
- Nem, James csak most kezdett, mi is készen állunk a fiúkkal.
- Remek, nagyon jó. A koncert után kinek van kedve meginni valamit?
- Nekem biztosan nincs - szólaltam meg - Nagyon kifárasztott a repülés de ti menjetek csak és holnap majd találkozunk.
- Biztos Cassie, a srácok is örülnének?
- Nem, komolyan. Kimerült vagyok.
- Holnap este szórakozni terveztünk menni a fiúkkal. Van itt egy jó klub, oda eljössz velünk?- kérdezte Shawn mire aprót bólintottam.
- Igen, azt hiszem az belefér majd - mondtam mire boldog mosollyal ajkain bólintott.
- Akkor most már nézzük Jamest- mondta Andrew mire bólintottam. Én előrébb sétáltam Shawn mellé és az egyik dalnál éreztem, hogy megérinti kezemet. Egy pillanatra lehunytam szemem majd elhúztam kezem.
- Kívánj szerencsét - fordult felém mikor James már elköszönt.
- Ugyan, neked arra nincs szükséged. Bele adsz mindent és ettől olyan jók a koncertjeid. De a színpadon vigyázz magadra.
- Jól van - bólogatott. Mikor James lejött csak lehúzott egy kis üveges ásvány vizet. Shawnt szinte rögtön el is vitték. Ő felvette a gitárját és fülesét igazgatta miközben engem figyelt.
- Gratulálok, jó voltál.
- Mikor jöttetek?- mosolygott rám James.
- Épp csak elkezdted. De remek volt, a közönségnek is tetszett.
- Igen, nagyon jó fejek. Persze az ahogy Shawnt szokták köszönteni az eszméletlen, egyszer remélem én is átélem.
- Biztos vagyok benne. Nagyon pozitív a kisugárzásod.
- Köszönöm, aranyos vagy - mondta majd Shawnra meredt és megrázta a fejét. - Már tudom miért van annyira beléd bolondulva. Csak rád tud gondolni.
- Nos lassan ideje lesz tovább lépni.
- Shawn nem tud csak úgy tovább lépni, a része vagy, nem tud csak úgy kitörölni téged sem a fejéből, sem a szívéből. És te? Te mennyire szereted őt?
- Szeretem de itt ez már mellékes. Shawn nagyszerű srác, nem tagadom, csak épp nem hozzám való, vagy én nem vagyok hozzá való inkább. Neki egy izgalmasabb lány kell, aki nem olyan unalmas mint én.
- Elmondásaiból ítélve minden vagy csak épp nem unalmas. Talán érdemes lenne újra átgondolni - mondta majd elsétált Andrew felé. Shawn rám nézett és kérdő tekintetét látva egy nemet intettem fejemmel, hogy ne aggódjon. Nem akarom, hogy bármi befolyásolja a koncertjét, ez az utolsó koncert Európában, és a rajongói is teljesen odavannak. Legyen tökéletes az este.
Shawn a bevezető intró után színpadra lépett az arénában lévő rajongók pedig egy emberként sikítottak. Eszméletlen volt a hangulat, majd ahogy elkezdte játszani a There's nothing holding me back című dalát mindenki vele énekelt. Kicsit előrébb sétáltam hogy jobban lássam őt, és figyeltem a rajongóit is. Leírhatatlan micsoda energiákat szabadít fel a zenéjével.
Végig hallgattam három dalát egy helyben toporogva majd neki támaszkodtam egy ilyen tartó rúdnak és derekamat körül öleltem karjaival. Annyira szerettem mindig nézni ahogy énekel. Annyira nagy átéléssel teszi, el sem tudom képzelni hogy Shawn valaha is abba hagyja a zenélést, annyira erre született.
- Nincs kedved felmenni hozzá?- hajolt fülemhez Andrew.
- Tessék?
- Jól hallottad, menj fel , énekelj vele.
- Miért tenném? Megőrültél? Andrew, azt teljesen félre értené ő is , illetve a rajongók és én sem akarok felmenni.
- Pedig imádsz vele énekelni.
- Imádtam, de ez már... már nem lenne ugyanaz. Miért csinálod ezt?
- Shawn és te, össze illetek, jobban mint bármelyik másik pár akit ismerek. Mikor rátok nézek, látlak titeket tíz vagy akár húsz év múlva is. Nem dobhatsz csak úgy el mindent. Legalább próbáld megmenteni Cassie, ez nem olyan nagy kérés szerintem.
- De mi van ha..
- Ha nem sikerül? Akkor legalább megpróbáltad és tudod, hogy úgy lépsz tovább, hogy tényleg nem volt mit tenni. A következő dal a Treat you better, utána jön a Stitches, annál beszállhatnál.
De ha ezután csak jobban szenvedünk az a te hibád lesz, egyedül te leszel a felelős a könnyekért és két összetört szívért.- mondtam mire kicsit ijedten de bólintott majd magával húzott.
Mire észbe kaptam már a fülembe dugdosták azt fülesemet és Andrew taszigált a színpadhoz vissza. Már a Treat you better vége felé járt , én meg kicsit beparáztam. Már fordulni akartam hogy ez nekem nem megy de Andrewba ütköztem.
- Már rá bólintottál.
- Ki erőszakoltad belőlem. Nem ugyanaz.- mondtam és kiakartam kerülni de akkor John állta utam. Na igen, vele már nem szívesen izmozok. Nem azért mert félek hogy bántana. de fél kézzel felemel és szépen lepakol Shawn mellett. - Oké, rendben. Nyertetek. Most már mindenki boldog?- fordítottam nekik hátat majd megfogtam mikrofonomat és közelebb lépkedtem. Shawn épp le ült a zongorához. Szóval a lassabb verziót akarja előadni? Mindig imádtam ha zongorával kíséri a dalt, vagy legalábbis egy részéig.
- Minden egyes szívverés, minden egyes lépés. Minden lélegzet vétel, csak hozzád vezetett. Sosem fogom megbánni hogy megismertelek, csodás része voltál az életemnek, mindig is az maradsz.- mondta miközben zongorázni kezdett. Tudtam hogy nekem szól és mikor felpillantott rám nyeltem egy nagyot. tekintetében láttam a fájdalmat megcsillani. Szenved, igen, de akkor sem annyira mint én... - I thought that I've been hurt before, but no one's ever left me quite this sore, your words cut deeper than a knife, now I need someone to breathe me back to life...
Nagy levegő és indulás....
- Got a feeling that I'm going under, but I know that I'll make it out alive , if I quit calling you my lover, move on... - énekeltem miközben a színpad közepe felé haladtam. Miután ő egy külön kis színpad szigeten volt csak felkapta fejét és felém fordult. Láttam hogy meglepődik ahgy a rajongók is de hirtelen mindenki sikítozni kezdett majd Shawn lassan felállt. A srácok folytatták a gitározást, egy átvezetőt játszottak míg Shawn vissza jött a nagy színpadra. Négy testőr vette körül de szinte futott felém. A fiúk közben poziciót változtattak. Dean elkezdte a Stitchest játszani, Jeremy beült a dobok mögé és követte a ritmust , Shawn pedig ahogy felsétált a színpadra felemelte mikrofonját és előttem megállva nagy levegőt vett. Az ahogy rám nézett leírhatatlan.
- Oké, szóval a duett partnerem, Cassie Morgan - szólalt meg majd a rajongókra nézett mire azok teljesen megőrülve sikítottak és tapsoltak. A fiúkra nézett akik vették az adást és újra kezdték a dalt mire Shawn énekelni kezdett. én is elismételtem amit már egyszer elénekeltem majd jött a refrén ahol Shawn megfogta kezem és együtt énekeltünk. Fantasztikus érzés volt ahogy átadta nekem azt a szenvedélyt, ezért szerettem vele zenélni és énekelni azelőtt is. Annyira ragadós ez a zene imádata...
A refrén után elhúzódtam tőle és úgy kezdtem énekelni, tudtam hogy minden mozdulatomat követi, nem is mentem túl messzire tőle csak épp pár lépésre majd megfordultam ahogy az újabb refrénbe kezdett. A rajongók velünk énekelték a dalt és az egész aréna zengett. Shawn elindult felém és ahogy elkapta kezem magához húzott és együtt énekeltünk tovább a dalt, majd a vége felé csak alá vokáloztam és hagytam, hogy ő énekelje el az utolsó néhány sort, majd a fények egyre csak elhalványultak míg nem korom sötét lett és Shawn homlokát enyémhez érintette és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Ennek hatására teljesen kirázott a hideg és ahogy elhúzódott nagyot nyelve engedtem el kezét és szaladtam le a színpadról. Mindenkit hátra hagyva, nem érdekelt sem Andrew sem John akik próbáltak megállítani. Az öltözőkhöz szaladtam ahol letéptem magamról a fülest és félre dobva felkaptam táskám és megcéloztam a kijáratot. Összezavarodtam, teljesen, amennyire csak lehetett.
Sziasztok!🤗
Nos megérkezett a következő rész. A jövőhéten csak pénteken vagy szombaton tudom hozni reményeim szerint ezért egy extra hosszú részt kaptatok így vasárnap estére.😘😘
Nagyon remélem, hogy tetszett nektek mert igyekeztem izgalmasabbra írni mint az előzőt.😅😇
Imádlak titeket továbbra is. Egyszerűen fantasztikusak vagytok😇💗💗
Millió puszi.😚👸