Először nem jutok szóhoz Héli történetétől. Annyi minden mondani és hozzáfűzni valóm van, és persze kérdésem, de nem szakítom inkább félbe. Kiakadok azon, hogy a lakásunknak annyi, és már valóban nem mehetünk oda többet. Anyu már kora délután óta nincs meg, és a munkahelyén nem is nagyon foglalkoztak ezzel. Nekem egy furcsa élmény volt az, ahogyan Jeremy megmentett, de Héli odáig van a fiúk képességeiért. Mondjuk, én is szívesen megnézném, ahogy Tj a térben mozog. És annyira megdöbbent, hogy a nővérem ilyen lazán veszi a tényt, a pasijaink idegen lények. Nem erre számítottam tőle. Jobban kiakadhatott volna, mint én is. Persze nekem nehezítette a helyzetet, hogy össze-vissza voltam verve. Egyébként a sérüléseim kilencven százaléka, már el is tűnt, mert Héli ügyesen meggyógyított a zirgon szerkezettel. Most az utolsó simításokat végzi, és az apróbb hegeket tünteti el.
Mindketten hallgatunk, mert kérdések öntik el a fejemet. Jeremy valóban aggódott értem, és képes lenne a bolygót felrobbantani? Ezt biztos csak dühében mondta, bár ki tudja. Nem tudom, mit gondolja róla. Tudom, hogy nem viselkedek vele valami kedvesen, mert dühös vagyok rá, de nem kellene ezt annyiban hagynia. Nem kellene, ha szeret. Az elmondottak alapján Tj érzései valódiak Héli iránt, és semmi nem befolyásolja őket. De Jeremy? Megint magába zárkózott. Miért nem akarja nekem megmagyarázni a történteket?
- Ky. Készen is vagy. Szebb a bőröd, mint új korában. - zökkent ki az elmélkedésben egy kis vigyorral.
- Köszönöm.
- Ne nekem mondj köszönetet, hanem Dennek. Ő mentett meg téged.
Erre nem reagálok semmit, ha nem felállok, és végig nézem magam. Egy látható nyom sincs rajtam, és ahogy mozdulok, nem fáj semmim. Mintha csak álom lett volna az egész. A ruháim teljesen tönkre mentek, és csak a cipőm viselhető. Kiveszem azokat a ruhadarabokat a táskából, amiket Den hozott tőlünk. Érdekes. Pont a kedvenceimet hozta el. Egy sötét farmert, egy mély lila felsőt, és fekete cipzáras pulóvert veszek fel. A hajamat is átfésülöm, mert csupa kóc.
- Örülök, hogy jobban vagy. Bár nehezem fogom kiverni a fejemből a látványod. Iszonyú dühös vagyok!
- Ne is mond. - felelem - És azt el sem akarom mondani, mit mondott Peter O'Connal a halálom módjáról.
Minden részletre emlékszem, még az arckifejezésre is, amivel mondta. Elborzongok. A testvérem ekkor elém lép, és átölel. Visszaölelem, aztán így maradunk egy kicsit.
- Szeretnél még kettesben maradni, vagy kopoghatok a fiúknak?
- Majd én megteszem. Úgy is mondani akarok nekik valamit.
Héli kicsit elmosolyodik, mert szerintem abban reménykedik, kibékülök Jeremyvel. Kopogok, és pár másodpercre rá a fém fal a padlóba húzódik. Mind két zirgon rám néz, és a kék hajú bazsalyogva így szól.
- Jó téged ép testben látni. Jól érzed magad?
- Igen. Teljesen meggyógyított az eszközötök. Bár a lelki sebeimet még nem hoztam rendbe. - lehajtom a fejem, és halkan folytatom - Köszönöm, hogy értem jöttetek. Ha később értetek volna oda, már halott lennék.
- Ránk, mindig számíthatsz!
Ettől halványan elmosolyodok, aztán Jeremyvel egy pillanatra egymás szemébe nézünk. Nem mondd semmit. Ez szúrás a szívembe, de most azzal nem foglalkozhatok. Meg kell mentenünk két életet.
- Messze van még az 1-es szektor? - váltok gyorsan témát.
- Nem sokára elérjük a kontinens szélét. Nézzétek.
Eltűnik a szélvédőről a sok írás, és ábra, és meglátjuk a magasból a távoli Atlanti-óceánt. Hélivel mind a ketten a fiúk közé állunk, és szinte odatapadunk az üveghez. Lenyűgöző látvány.
- A szektor most valahol az Északi-sarknál tanyázik. Szóval kell még egy-két óra, mire odaérünk. Már csak az a kérdés, hol is vannak pontosan, mert a hely rohadt nagy.
Alen kijelentésére eszembe jut, amit a Nagykövet mondott. Lépjek vele kapcsolatba, ha aktiválják az emberei az implantátumom szunnyadó részeit. Tehát egy olyan beszélgetés jön, ami valószínűleg újabb lelki sebet okoz nekem, de muszáj felvetnem.
- Fiúk, van egy fontos dolog, amiről azonnal beszélnünk kell. - Tj visszaállítja a képernyőket, majd felénk fordulnak - A Nagykövet mondta, hogy nekem kell vele kapcsolatba lépnem az implantátumomon keresztül. Ahhoz viszont teljesen aktiválni kell. Tudom, hogy korábban ti tettétek azt meg, csak azt nem mikor, és hogyan.
Elhallgatok, mert várom a reagálásukat. Héli döbbenten néz rám, hol a szemembe, hol a gépemre. Ő nem tud arról, hogy mit csinál a szerkezet. A két srác is néz engem, és végül Jeremy szólal meg.
- Én voltam.
Sejtettem, csak nem akartam elfogadni.
- Igen, fizikailag ő tette, de közösen egyeztünk meg, hogy megteszi. Szóval rám is haragudj.
Tj próbálja kicsit levenni barátja válláról a terhet, de ez nekem mit sem számít. Egyenesen a barna szemekbe nézek.
- Akkor aktiváltam a részleges kommunikációt, és a helyzetjelződet, amikor... - megáll, amitől ideges leszek - Amikor először együtt voltunk. Azon az éjszakán.
Azt gondoltam nagyobbat nem csalódhatok benne, de még is. A viselkedése elárulja, hogy valójában egy cseppet sem tiszteli a kapcsolatunkat. Pedig azt hittem igen. Mérgesen elfordulok, összeszorítom a szám és a szemem. Azért sem fogok sírni vagy keseregni. Nincs rá időnk. Visszafordulok, és azt felelem.
- Értem. Tehát kihasználtál. - többet és csúnyábbakat is mondanék legszívesebben, de más jut az eszembe - És akkor, mi volt az az álom?
- Milyen álom? - nem bírja visszatartani Héli a kíváncsiságát, ezért rá nézek.
Szerintem ő is csalódott most Denben, de jobban érdekli az szerkezetem körüli történések.
- Kyro látta a zirgonok történelmét. Pontosabban a legfontosabb eseményeket. Majd elmesélem neked.
Válaszol Tj, aztán Jeremy folytatja.
- Az egyébként egy emlékeztető arra, sose felejtsük el, kik voltunk és kik vagyunk. De azt nem mondtad el, hogy a Nagykövet megszólított.
- Mert azt hittem, hülyének fogsz nézni! - emelem fel a hangom - De, mind egy is. Az már a múlt, felejtsük el egy kicsit. Fontosabb dolgokkal kell törődnünk, mint a kapcsolatunk. Aktiváljátok a teljes implantomat!
- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Veszélyes lehet.
- És az nem volt veszélyes, hogy a beleegyezésem nélkül babráltad?! - Jeremy erre nem tud, mit mondani, ezért Alenhez fordulok - Tj, kérlek!
- Sajnálom Kyro, de egyetértek Dennel. És különben is, nem értek hozzá olyan jól, mint ő. Én nem voltam ott, amikor az első prototípus elkészült. Jeremy viszont ott volt, sőt részt vett a megalkotásában.
Ez meglepő. Den volt az egyik, aki létrehozta az első ilyen implantátumot? Egy szót sem tudok szólni, de nem is kell, mert ekkor a lilahajú feláll.
- Jól van, aktiválom. Gyere.
A hajó végébe sétálunk, ahol le kell feküdnöm az egyik ülésre. Den elővesz egy dobozt, és mikor felnyitja, sok kis szerszámot látok benne. Hosszú, henger alakú tárgyak, hegyes végekkel. Akár egy csavarhúzó készlet.
- Tj, továbbra is figyelj a tehetetlenség csillapításra, meg ne mozduljunk! Te is próbálj nyugodt maradni. Semmit sem fogsz érezni, ha jól csinálom.
Aprót bólintok, aztán leteszem a fejem, és becsukom a szemem. Valóban nem érzek semmit, mikor elkezdi, csak a fém hangját hallom, amikor valamit csavargat, és nyomkod a gépemen. Tíz perc múlva visszazárja a doboz fedelét, és azt mondja.
- Kész vagyunk.
Kinyitom a szemem, és ő már nincs mellettem, hanem leül velem szembe.
- És most? - megérintem a szerkezetet.
- Most már magadtól is képes vagy aktiválni. Gondolj arra, amikor először bekapcsolt. Mit éreztél, mit láttál.
- Mindig zölden villogott, aztán folyamatos volt a fénye. Kicsit fájt tőle a fejem.
- Most nem fog, mert a te irányításod alatt áll. Gondolj a zöld fényre.
Lecsukom a szemem, és felidézem az első emléket. A villogó fény a szobám padlóján.
- Sikerült! - szól Héli hangosan, és mellém ül.
Én is érzem, mert egy enyhe bizsergés járja át a fejem, de egyáltalán nem kellemetlen.
- Oké, és most?
- Gondolj a Nagykövetre, és szólítsd meg.
Erre már Tj is feláll, és Jeremy mellé ül. Felsóhajtok, a padlót kezdem el bámulni, és megint koncentrálok. Ebben mindig is jó voltam, mert a kosárlabdában szükséges volt.
- Nagykövet. Hall engem? - mondom hangosan.
„Kyro. Te vagy az? Életben vagy?"
- Igen uram. Én vagyok. Den és Alen megmentett. Elmondhatta volna.
„Sajnálom. Ennek így kellett lennie."
- Jól van?
„Még igen, és édesanyád is életben van. De van egy kis gondunk."
- Micsoda? - ez kicsit kétségbe esetten, és aggódva kérdezem.
„Tudnak arról, hogy megszöktettek, és Jeremy képességéről. Két fegyveres őr van közvetlenül mellettem, és a fejemhez szegezték a fegyvereiket. Anyukád mellé egy egész kivégző osztagot tettek."
- Hogyan? Nem bukunk le, hogy Önnel beszélek?
„Nem, mert amint mondtam, telepata vagyok. Az egész beszélgetés, csak a fejemben zajlik le. Ők nem tudnak róla."
- Értem. Már úton vagyunk, és nem sokára odaérünk. Hol találjuk Önöket?
„Az 1-es szektor úgy néz ki, mint egy acél palota. Rengeteg tornya van, de beszámozták őket. Keressétek meg a hatos számút, és onnan induljanak el lefelé a fiúk. A legalján vagyunk mindketten."
- Kihozzuk onnan.
„Kyro, kérlek, te maradj a hajón. A te épségedet nem kockáztathatjuk. A legjobb lenne, ha csak Jeremy jönne, és anyukádat vinné ki. Utána visszajöhet értem, de ha megakadunk, hagyjatok itt minket, és Alen vigyen el a bolygónkra."
Ettől megijedek. Hagyjuk ott őket? Jeremyre nézek, és másodpercekig csak bámulom. Képes lennék feláldozni őt?
- Elmondom nekik a tervet.
„Rendben. Örülök, hogy biztonságban vagy."
Most zaklatott vagyok, ezért nem tudom tovább fent tartani a kapcsolatot. Az implantátum kikapcsol.
- Mit mondott? - kérdezi Alen feszülten.
Felállok, és idegesen járkálni kezdek.
- Bajban vannak. Azt mondta fegyveres őrök állnak mellettük, és bármelyik percben agyonlőhetik őket. - Héli a szája elé kapja a kezét, és kétségbe esetten feljajdul - Tudják, hogy megszöktettetek, és azt is, hogy Den anyagtalanná tud válni. Szerintem csak arra várnak, hogy felbukkanjunk... - ezt már én is akadozva mondom, aztán könnyekkel teli szemekkel a fiúkra nézek - Mit tegyünk?
- A lehető leggyorsabban kell kihoznunk őket, szóval én megyek. - áll elém Tj, de Jeremy nem ért egyet.
- Nem! Te vagy a pilóta, neked mindenképpen Kyroval kell maradnod! Én megyek be egyedül, és először kihozom a Roset. Ha ő biztonságban van, a Nagykövetért is elmegyek. Szerintem őt nem akarják megölni.
- Ő is ezt a tervet eszelte ki. - mondom - De, ha visszamész téged is elfognak.
- Nem számít. - áll fel Jeremy is, mellém lép és folytatja - Jelenleg te vagy a legfontosabb. Ha itt kell maradnom érted cserébe, hát legyen.
- Nem! - hajolok az arcához, mert a szívem tiltakozik.
Akár mi is legyen, én még szeretem őt, és nem akarom itt hagyni.
- Mind a hatan elmegyünk a Zironára! Tj és Héli itt maradnak indulásra készen, és együtt megyünk be.
- Erről szó sem lehet! - emeli fel a lila hajú a hangját - Nem figyeltél rám az előbb?
- Várj Jeremy! - szakítja félbe a vitánkat Alen - Ez nem is rossz ötlet!
Jeremy arca vörös lesz a dühtől, és már vágna vissza Tjnek is, de a kék hajú felvázolja a gondolatát.
- Figyelj! Te tudod a legjobban, hogy Kyro implantátuma a legfejlettebb az összes itt lévő technológiánál. Ugyan úgy tud képességeket használni, mint mi, ráadásul többet is egyszerre, ha elég erős az elméje. És én tudom, hogy menni fog neki.
Bazsalyog rám, én meg hirtelen fel sem fogom, amit mond. Mindenki elhallgat, ezért megérintem a fejem. Valóban képes vagyok arra, amire ők? Ha igen, akkor sikerülhet egyszerre megmentenünk anyuékat. Leülök, és kis koncentrálás után megint aktiválom az eszközt. Jeremy szemébe nézek, és azt mondom.
- Taníts meg használni!
- Nem!
- De! Ez az egyetlen esélyünk. Tj hisz bennem. Te miért nem?
Elhallgat, ezért most a nővérem szólal meg.
- Én is bízok benned, hiszen anyu életéről van szó. Den, kérlek!
A fiú, most elfordítja rólunk a szemét, és idegesen hátat fordít nekünk. Tudom, hogy nem akarja, de biztos felismeri, hogy ez a megmentő akció sikerének a kulcsa. Leül velem szembe, és végül azt feleli.
- Nem arról van szó, hogy nem hiszek benned, de ez kockázatos. Féltelek.
A gyomrom bizsereg ettől a szótól, és ahogyan mondja. Nyelek egy nagyot.
- Tudom, hogy kockázatos, ezért kell segítened.
- Jól van. - feleli sóhajtva - De kicsit beszélnünk kell ehhez az emberi test felépítéséről. - bólintok, és a többiek is figyelnek - Jelenleg a földi emberek az agyuk tíz-tizenkét százalékát képesek használni. Ha az egészet tudnák, akkor gépek nélkül is képesek lennének arra, amire mi. Telepátia, telekinézis, anyagtalanság, tér és idő manipulálása s a többi. Persze ezekhez tökéletes test is kellene. A zirgonoknak ezzel ellentétben minden adottságuk meg van. Szóval, mi azért kaptuk ezeket a gépeket, hogy megvédjük magunkat, bár csak egyet választhattunk a sok közül.
- Héli elmondta mire vagytok képesek, és hogyan. - jegyezem meg, ezért folytatja.
- Az jó, akkor azt már tudod, hogy olyat nem csinálhatsz, mit Alen. A te implantátumod, amúgy is más elven működik, mint a mieink. Mi választottunk egy képességet, amíg a tiéd felszínre tudja hozni, amire az agyad száz százalékban képes lenne. Ez persze függ a lelki és fizikai állapotodtól.
Kicsit megáll, hogy értelmezzem a szavait. Tehát egészségesnek, és jó lelki állapotban kell lennem. Az első oké, mert meggyógyítottak, de a második... Fel sem tudom sorolni a negatív érzéseket, amik bennem vannak. Így is sikerülhet? Ha filmekre gondolok, ott a rossz érzések erősebbé tették az embert. Persze, nem egy filmben vagyunk, hanem a való életben. Arra fogok koncentrálni, hogy miért is csinálom ezt. Meg akarom menteni anyut!
- Hogyan kezdjünk neki?
- Mivel hosszú, és bonyolult lenne elmagyarázni a képességek fizikáját, ezért az érzésekre hagyatkozunk. Kezdjük az anyagtalansággal. Jelenleg zölden világít az implantod, tehát telepátiára képes vagy. El kell érnünk, hogy kéken világítsanak az alkatrészek. - Jeremy megérinti a saját szerkezetét, koncentrál kicsit, és az kéken kezd világítani - Pont így. Ez még csak a jelzés, hogy a gép készen áll. Próbáld meg.
Ha csak jelzés, akkor azt hiszem menni fog. Kifújom a levegőt, megint becsukom a szemem, és az implantátumomra gondolok. Látom magam előtt, és most azt képzelem, hogy nem zöld, hanem kék. Mondjuk olyan kék, mint a szemem színe, vagy Tj haja. Hallom ekkor Héli meghökkenő sóhaját, ezért kinyitom a szemem. Tj szélesen vigyorog, de Jeremy arca továbbra is komoly.
- Sikerült? - kérdezem.
- Igen. Eddig jó. - a fejem elé teszem a tenyerem, és látom, hogy kék fény tükröződik rajta - Kezdjük az anyagtalansággal. Emlékszel milyen érzés volt, amikor átvittelek a falon?
- Igen. Mintha ott sem lenne. Mint a levegő.
- Az jó hasonlat. Csak azt kell eldöntened a fejedben, hogy te magad vagy a levegő, vagy az, amit megérintesz.
Ez nem tűnik túl bonyolultnak. Nézegetni kezdem a kezem, és arra gondolok, legyen olyan, mint a levegő. Annyira koncentrálok, hogy a többiek is alig bírnak levegőt venni az izgalomtól. Csak az űrhajó halk zaja töri meg a csendet, ekkor furcsa, a testemet átjáró bizsergést érzek. A fejemtől indul, és a feltartott kezembe végződik. Ekkor hirtelen a kezem láthatatlanná válik, aztán végig fut ez egész testemen.
- Kyro! Te eltűntél! - mondja Héli, felém nyúl, és megérinti a vállam.
- Úgy tűnik, a láthatatlanság így működik.
- Szuper vagy! - vigyorog Tj, és még Jeremy arcán is egy kis mosolyt vélek felfedezni - Sőt a ruhádat is eltüntetted. Az nagy szó! Ilyenre nem képes akár ki.
Arra gondolok, hogy megint látható legyek, így újra megjelenek.
- Eddig oké. De hasznosabb lenne, ha mást is el tudnék tüntetni. Héli fogd meg a kezem!
A nővérem óvatosan megteszi, ezért újból az előzőekre gondolok, de nem veszem le a szememet magunkról.
- Bizsergést érzek. Ez jó? - kérdezi, aztán szép fokozatosan eltűnünk a fiúk elől.
- Igen. Sikerült.
Most tényleg örülök, és a fiúk is izgatottan mocorognak az ülésen. Csendben felállok, és húzom Hélit magam után. Halkan leindulunk, és megállunk a pilóta fülke előtt, majd előtűnünk. Alen és Den csodálkozva vesznek minket észre.
- Így fogunk bemenni Jeremy. - közlöm - Senki nem vesz észre, és addig nem is bánthatják őket. Ha kombinálni tudnánk az anyagtalanságoddal, akkor pedig bármin átmehetünk.
- Próbáljuk ki. - elém lép, és a kezét nyújtja felém.
Elfogadom, és érzem, hogy izzad a tenyere, de olyan meleg, mint szokott lenni. Valahogy megnyugtató érzés. Megint megteszem, amit az előbb, vagyis levegőnek gondolom magunkat, és most sokkal gyorsabban láthatatlanok leszünk, mint az előbb.
- Tartsd meg ezt az állapotot, és nyúlj a szék felé. - mondja a hang mellettem.
Megteszem, amit mond így sikerül. Kombináltuk kettőnk képességét, így megvan a tökéletes védelem.
- Sikerült! - vigyorgok, elengedem a kezét, így visszaváltozunk.
- Ez is azt bizonyítja, hogy kettőtök között szoros a kötelék. - jegyzi meg Tj, amire az arcomról lelohad a mosoly, és Denre nézek.
Ő nem reagál semmit, ezért visszaülök a helyemre, és folytatom a próbálkozásokat.
- Folytassuk. Ha valamiért külön válunk, magamat is sérthetetlenné kell tennem.
- Van egy ötletem. - szólal meg Héli - Én is emlékszem arra, mikor átszaladtunk a falon. Különítsd el a fejedben a levegő két tulajdonságát. Az első, hogy nem látszódik. A második, hogy mindenen átmegy.
Jól mondja. Nem jó dologra koncentráltam. Meg kell próbálnom újra. A bizsergés megint végigjár, ezért ezt jó jelnek veszem. A kezem látható, ezért a testvérem felé közeledek, és lassan megérintem. Csakhogy nem érzem őt. Tovább és tovább nyúlok, míg át nem érek rajta. Ez is sikerül. Tartom ezt a gondolatot, és a mellettem lévő tárgy felé kapok. Nem érzem a súlyát, megint sikerül az anyagtalanság.
- Ez az! - mondja Jeremy - Most próbáld meg magadon.
Nem mozdulok, ezért Héli meg akarja fogni a karom, de nem sikerül neki. Látom, amint behajítja a kezét, és a mellemnél húzza vissza. Megint ügyesen vettem ezt a feladatot, ezért a többiek dicsérően néznek rám. Kicsit kiürítem a fejem, és megpróbáljuk úgy, hogy Hélinek megfogom a kezét. Mindketten egy-egy tárgy felé nyúlunk, és áthatolunk rajta. Újabb siker.
Kicsit megfájdul a fejem, ezért kikapcsolom az implantátumom.
- Jól vagy? - kérdezi Tj.
- Elfáradtam. - mondom, és fogom a fejem.
- Jobb lesz, ha pihensz kicsit. Elsőre megterhelő. - egyet értek Dennel, ezért a nővérem ölébe hajtom a fejem - Még van időnk, ezért később folytassuk.
Tjvel felállnak, és a székeikbe ülnek. Az út hátralévő részében gyakorolni fogok, mert nem szúrhatom el a mentést. Csak pár percet sziesztázok, aztán folytatom. Igen, nekünk van még időnk, de anyuéknak, mennyi maradt? Mindenkit meg fogok menteni.