Anyával már jó néhány boltot bejártunk mikor kezdtünk kicsit kimerülni így beültünk egy kávézóba és egy-egy turmixot iszogatva beszélgettünk.
- Arra gondoltam, hogy Daniel hozzánk költözhetne.
- Beszéltünk róla pár szót tegnap. Mondta, hogy tervezitek, csak meg akarod várni, hogy kimondják a válást.
- Igen, apád így is azon van, hogy megnehezítse a folyamatot. Már aláírtam mindenféle lemondó nyilatkozatot, de csak nem akar belemenni.
- Nem értem miért, hisz nem is szeret téged, miért nem képes azt mondani, hogy rendben, szabad vagy, szia. Bár ne is létezne.
- Azért ezt nem kívánom. hisz neki köszönhetlek téged. Te olyan csodálatos vagy, nélküled nem is lenne értelme az életemnek.
- Hogy őszinte legyek anya, néha azt kívántam bárcsak ne léteznék. Bár meg sem születtem volna. Egészen addig, amíg megismertem Shawnt. Ahogy vele találkoztam elhittem, hogy minden jobb lehet. Napról napra jobban hittem benne és most már tudom, hogy hiba volt mind az, amit otthon tettem magammal.
- Eleinte nem örültem neki, hogy eljössz ide, mert féltem attól, hogy egyedül leszel és befordulsz, hogy valami bajod esik. Most már látom, hogy az lett volna az óriási hiba, ha nem engedlek ide, ha megakadályozom az utadat. Olyan sokat változtál kicsim, és csak javadra. Tudom, hogy Shawn pozitív hatással volt rád, de ez a változás nem csak neki köszönhető.
- A minap szóba került a végleges összeköltözés. Csak érintőlegesen, tudod, megemlítette, hogy milyen lenne. Ő nagyon szeretné, láttam rajta.
- És te szeretnéd?- kérdezte anya mire elmosolyodtam.
- Úgy érzem, napról napra komolyabban gondolkodik és egyre határozottabb a jövőnket illetően.
- És mi van veled?
- Szeretem őt, és úgy érzem, vele akarok lenni. Ő az első, aki iránt ezt érzem. Justin mellett sosem éreztem, hogy vele akarnék megöregedni. Viszont Shawn mellett úgy érzem, mindenem megvan és nem is akarok ennél többet. Mellette biztonságban érzem magam, olyan teljesnek. Annyira sok mindenben hasonlítunk és vele minden tökéletes. De vajon ha összeköltözünk, ez az összhang megmarad?
- Igen, persze ez rajtatok múlik. Nincs tökéletes férfi sem tökéletes nő. Nincs tökéletes kapcsolat. Mindenért dolgozni kell. Az biztos, hogy folyamatosan formálni fogjátok a másikat, és ez így van rendjén, ez nem baj. A lényeg, hogy mindig megtaláljátok a közös hangot. Próbáld csak meg vele. legfeljebb nem működik majd.
- Szeretem. Nem akarom, hogy vége legyen.
- Tudom, és ezt Shawn is tudja. Tudom, hogy nagyon szeret téged, és bízom benne, hogy sokáig együtt lesztek - mosolygott miközben megfogta kezem. Csak sóhajtottam egy aprót.
Igaza van anyának. Dolgoznunk kell azért, hogy működjön a kapcsolatunk. Az, hogy sokat van távol nem fogja erősíteni a kapcsolatot csak még több bizonytalanságot okoz majd. Nem akarok mindig arra gondolni, hogy valaki elveheti tőlem, és most úgy tűnik nem is lesz okom erre. Shawn egyértelműen kifejtette, hogy csak én kellek neki és ezt el is hiszem. Az, ahogy rám néz, ahogy hozzám szól és megérint, mind-mind azt mutatja, hogy mennyire imád engem.
A bevásárló körút végén haza mentünk. Nem volt meglepetés, hogy Daniel épp a konyhában sürgött forgott. Én a szobámba mentem és az ágyra le fekve elővettem a telefonomat és írtam Shawnnak. Nem tudom pontosan a programját így csak letettem telefonomat és az egyik könyvemet magamhoz véve kezdtem el olvasni. eltelt jó félóra mikor elkezdett rezegni telefonom. A kijelzőre pillantva megláttam Shawn mosolygós arcát így rögtön fogadtam a hívást.
- Szia Nyuszifül - hallottam meg mosolygós hangját.
- Szia édesem, olyan jó hallani a hangodat. Jól vagy?
- Kicsit fáradt vagyok de minden rendben. Nagyon vártam, hogy beszélhessek veled, milyen otthon?
- Nagyon jó, bár eszméletlenül hiányzol. Itt van Daniel is, éppen főznek azt hiszem.
- Akkor minden rendben velük?
- Igen, jól meg vannak, sőt hamarosan meglesz az összeköltözés is, csak meg várják amíg kimondják a válást.
- És gondolkodtál azon, amit beszéltünk?
- Igen.
- És mire jutottál?
- Megpróbálhatjuk.
- Tényleg?
- Igen. Szóval, ha haza jössz akkor megbeszéljük a részleteket. Nagyon szeretnék már veled lenni.
- Én is veled.
- Bele gondolni, hogy még csak két nap telt el a három hétből, annyira rossz belegondolni, hogy mennyit kell még várjunk, hogy együtt legyünk.
- Én azt sem tudom elképzelni, hogy a tényleges turné alatt egy hónapig ne lássalak. De megoldjuk.
- Tudom Shawn, meg fogjuk oldani.
- A díjátadón gondolkodtál? Elkísérsz?
- Igen, úgyis olyan ritkán kísérlek el az ilyen helyekre. Szóval igen.
- Cassie, nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Igen Shawn, én is nagyon szeretlek téged. Vigyázz magadra, jó?
- Hát persze. Anyukádékat üdvözlöm, később beszélünk. Csókollak.
- Én is téged. Szia - mondtam majd kinyomtam és telefonomat letéve hátra dőltem párnámra és mosolyogva fordultam oldalamra.
- Drágám, jössz sütizni?
- Dan sütött? - mosolyogva ültem fel miközben anyára néztem.
- Remek szakács – vigyorgott mire én nevetve álltam fel.
- Akkor ki nem hagynám. Megyek - indultam el. És tényleg. Nagyon finom volt az almás pite amit készített, én még megspékeltem egy kis tejszínhabbal is .
- Hallom nagy lépésre szántad el magad - vigyorgott rám Daniel.
- Majd meglátjuk, hogy bírjuk. Ez az átmeneti időszak nagyon jó volt vele.
- De persze nem kell elsietni semmit. Úgy értem fejezd csak be az iskolát, nem kell még neked gyerek Cass - mondta mire anyára pillantottam aki nem tudta eldönteni, hogy most rászóljon Danre vagy sem. És mielőtt még megtehette volna felálltam és megöleltem a férfit. Jól esett, hogy ennyire törődik velem és mikor viszonozta az ölelésemet tudtam, hogy ő is örül, hogy ilyen jó a kapcsolatunk. Mindig is egy olyan apára vágytam aki törődik velem, aki próbál óvni és vigyázni rám, és nagyon jó érzés volt, hogy Daniel próbálja betölteni ezt a szerepet az életemben. Észre sem vettem de míg ölelkeztünk legördült arcomon egy könnycsepp. Gyengéden eltolt magától és letörölte arcom - Na kislány, nem akartam, hogy sírj.
- Nem is sírok, ez csak úgy kijött – nevettem fel halkan – Olyan jó, hogy itt vagy. Örülök neki, igazán.
- Én is nagyon, Cass - mosolygott boldogan.
Anyára pillantottam, akinek szemeiben könnyek csillantak meg. Láttam rajta, hogy mennyire boldoggá tette az előbbi jelenet.
Valójában a következő két hét szuper gyorsasággal telt el. Anyáéknak megvolt az első tárgyalás ahol apa előadta, hogy ő bizony nem óhajtja teljesíteni a kötelességeit. Na jó ez a finomított változat, ott sokkal durvábban adta elő magát. Peter szerint nyert ügyünk van mert a bíró megfogja ítélni a közös vagyon ötven százalékát plusz a richland-i házunkat is. Anya egyedül arról a házról nem volt hajlandó lemondani, minden más ingó és ingatlan apánál maradhat, de ahhoz a házhoz ragaszkodik anya.
Én készültem az első vizsgákra és dolgoztam. Próbáltam úgy alakítani, hogy anyáékkal is lehessenek közös programjaink, de tanultam is eleget, sőt még egyszer-kétszer Shawnnal is csacsogtam egy órát.
Már csak három nap és itthon lesz. Pénteken jön, a hétvégén meglesz díjátadó és ugyan egy kis időt együtt tudunk tölteni mivel csak hónap végén indul a turné.
Már összepakoltam egy bőröndöt, amit át szándékozom vinni Shawn lakásába.
Nehezen ment a munka az utolsó két napban mert már csak arra tudtam gondolni hogy hamarosan találkozom Shawnnal, hogy a karjaiba vesz és megcsókol.
Andrew pénteken házon kívül volt, tárgyalásokon vett részt ezért én bent maradtam tartani a frontot. Elég nyugodt nap volt, így egyik könyvemet elővéve kezdtem tanulni. Ma délután csak két előadásom lesz ami összesen három óra így hatkor már végzek is. Épp egy eléggé unalmas résznél tartottam mikor Andrew behajolt elém.
- Nem kellene még indulnod?
- Hány óra?
- Kettő lesz öt perc múlva.
- De akkor indulok.
- Látom nem sok kedved van hozzá.
- Abszolút semmi kedvem hozzá. De kibírom - pakoltam el a könyvemet a táskába - Akkor te már itt leszel?
- Igen, terveim szerint igen. Hétfőn találkozunk.
- Igen, kellemes hétvégét Andrew.
- Nektek is - mosolygott majd bement az irodájába. Én kikapcsoltam még a gépemet és összeszedve táskáimat indultam el a lift felé. A földszintre érve előhalásztam kocsi kulcsomat és az autóm felé haladva kikapcsoltam a riasztót. Az anyósülésre lepakoltam a táskáimat majd elindultam. A főiskolát céloztam meg ahová szerencsére most egész gyorsan, félóra alatt , elég gyorsan meg is érkeztem. Fáradtan, kedvetlenül toytogtam a bejárat felé ahol néhány csoporttársam beszélgetett. Mosolyogva köszöntem nekik majd bementem az épületbe és a előadó terembe érve elfoglaltam a szokásos helyemet. Elővettem laptopomat és a könyvet amiből készülni kellett. Telefonomat csekkoltam de sem egy hívás, de még egy üzenet sem érkezett Shawntól. Azt beszéltük meg, hogy még ír mielőtt felszáll a gépe, ezek szerint közbe jött neki valami így estére biztos nem ér haza. Gondolataimba merülve sóhajtottam fel mire kacagást hallottam.
- Micsoda sóhaj - nevetett mellettem Ben mire csak röviden rápillantottam majd előre fordultam - Jól van na, mi a gáz?
- Először is szia - néztem rá.
- Ja persze, szia Cassie. Szóval mi a nagy helyzet?
- Semmi különös. Fáradt vagyok, hosszú volt a hét. Veled?
- Nekem átlagos, dolgoztam egész héten.
- Az jó..
- Látom te tényleg nagyon nyomott vagy.
- Igen.
- Cassie, itt vagyok - hallottam a nevetős hangot hátam mögül majd behuppant jobb oldalamra Emily – Nem késtem itt vagyok - mondta mire nevettem. Annyiszor mondtam már neki, hogy induljon öt perccel előbb és úgy tűnik most megfogadta.
- Igen, szuper vagy.
- Heló Ben, ma te is itt ülsz?
- Csak ha nem zavarok - mondta a srác. Emily megrántotta vállát jelezve, hogy őt nem igazán érdekli majd nekem kezdett beszélni a heti programjairól. Jókat mosolyogtam rajta, mert egy kicsit hebrencs lány de mindig jól szórakozom vele.
- Na és Shawn megérkezett már?
- Még nem, azt mondta ír mielőtt felszáll a gépe.
- Ne aggódj, biztos nincs semmi baj.
- Nem, nem aggódom, előfordult már, hogy lekéste a gépet mert valami közbejött neki. Igazából csak nagyon tompa vagyok. Hosszú volt ez a hét - mondtam miközben tollammal játszottam.
- És mit fogtok csinálni, ha végre megérkezik?
- Holnap lesz a díjátadó, aztán két hétig lesz itt. Még nincs konkrét terv, vagyis valószínűleg hozzá költözöm. Meglátjuk, hogy haladunk - mondtam.
Ahogy lement a két előadás csekkoltam a telefonom. Shawn még mindig nem jelentkezett ami miatt már kicsit aggódtam. Haza hajtottam és a liftbe beszállva írtam egy üzenetet Shawnnak, hogy merre jár. A lakásba érve hatalmas volt a csend így felhívtam anyát.
- Szia szívem, merre vagy?
- Haza értem, te merre vagy?
- Gondoltam, hogy írok neked, de nem akartalak zavarni az előadás közben. Ma Dannél alszom, remélem nem baj...
- Dehogy csak nem tudtam miért nem vagy itt, de jó szórakozást nektek.
- Shawn jelentkezett? Mikor érkezik? Nála leszel?
- Nem anya, még nem beszéltünk és komolyan mondom, egyre jobban aggódom. Ilyet még sosem csinált.
- Kicsim semmi baj nem lesz, biztos jelentkezik majd - mondta anya mire felsóhajtottam.
- Írtam neki, hogy merre jár de még nem válaszolt.
- Kicsim, ne félj, ne aggódj. Tusolj le, feküdj le és pihenj. Jelentkezni fog, biztos vagyok benne. Az is lehet, hogy csak lemerült a telefonja.
- Igen, talán csak ez lehet az oka. Na jó, egy zuhany tényleg jó ötlet.
- Pihenj sokat. Szeretlek kicsim.
- Én is szeretlek. Szia - mondtam majd miközben kinyomtam telefonomat a hálószobámba indultam ahova belépve felsóhajtottam. Telefonomat ledobtam az ágyamra, majd ahogy megfordultam majd szívrohamot kaptam. Egy alak ugrott be elém, de annyira megijedtem, hogy reflexből, hogy védjem magam behúztam neki egyet majd eltakarva arcomat ugrottam hátra.
- Bakker...- hallottam meg az ismerős hangot. Lassan előbújtam kezeim mögül és megláttam a sarokból előtántorgó Shawnt. Az orrát tapogatta és jajgatott.
- Édesem? Shawn, te meg...hogy a francba...jézusom - indultam el felé de kinyújtotta kezét jelezve, hogy álljak meg - Ne haragudj, megijedtem.
- Majdnem eltörted az orrom, és ez már a második alkalom mióta ismerlek - nézett rám miközben még mindig orrát simogatta.
- Te vagy a hülye. Mi a francért ijesztettél meg?- mondtam felemelve a hangom majd nagy levegőt vettem - Alapból utálom ha ijesztgetnek így meg még rosszabb. Majd szívbajt kaptam - löktem meg majd a fürdőbe sétáltam és bevizeztem egy kis törölközőt. Azzal együtt mentem hozzá vissza és kezét elhúzva orrára nyomtam a törcsit.
- Aúú...- jajdult fel mire szemem forgatva ültettem le az ágyra.
- Ne legyél ilyen kis anyámasszony katonája, nem tört el, még csak nem is vérzik - mondtam miközben felkapcsoltam a lámpákat. Szúrósan nézett rám ezért felálltam és mellem előtt keresztbe fontam karjaimat - Különben tényleg nem értem mit vagy úgy felháborodva, te ijesztettél meg engem. Honnan tudhattam volna, hogy te vagy? Előugrasz a sarokból a sötétben. Hirtelen azt hittem meg akarnak ölni vagy egy rabló vagy betörő. Tudod mennyire megijedtem?- járkáltam fel s alá mire csak megfogta kezem és ölébe húzott. Félre dobta a törölközőt és körém fonta karjait.
- Igazad van.
- Tudom.
- Én voltam a hülye, nem gondoltam, hogy ennyire megijedsz - simogatta karom.
- Alapból feldúlt voltam, mert nem írtál, nem hívtál. Már azt gondoltam, hogy valami bajod esett. Annyira ki tudok ilyenkor borulni és bár mindenki mondta, hogy nyugodjak meg, biztos minden rendben, én már nem tudtam másra gondolni csak, hogy mi történhetett, amiért nem írsz.
- Meg akartalak lepni, de ezt nem gondoltam át.
- Hát nem igazán. Ne haragudj az orrod miatt - simogattam arcát.
- Egy csókkal kiengesztelhetsz.
- Egy csókkal, hm ezt olcsón megúsztam - vigyorogtam már rá majd átöleltem nyakát és ajkaimat övéhez érintettem. Gyengéden csókoltam és közben nyakát simogattam mire ő magához szorított és egyik kezét arcomra csúsztatta majd szenvedélyesen csókolt meg. Nyelvét átfúrta ajkaim között és forró táncra hívta nyelvem ami örömmel fogadta a kérést. Lassan lefektetett az ágyra és fölöttem megtámaszkodva húzta fel blúzomat, majd egyszerűbbnek látta letépni rólam. Mindössze öt apró kis gomb fogta össze a blúzt és most ez az öt gomb a szoba más-más pontján kötött ki - Hű, de ki van éhezve valaki - nevettem fel mire felült és ölébe húzott.
- Minden este úgy feküdtem le, hogy rád vágytam. Igen, ki vagyok éhezve, csak rád vágyom - simogatta derekam – Te talán nem akarsz engem?
- Dehogynem te idióta – suttogtam már ajkai közé - Szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek.
Sziasztok!😊
Sajnos nem tudtam tartani a szombatot az ünnep miatt így csak mostanra tudtam megírni a fejezetet ami nem lett túl izgalmas, de a következővel még ennél is jobban igyekszem.🐰😀 Valószínűleg csütörtök, péntek környékén érkezik és a következő kedden, és akkor áll majd vissza a rend a részek érkezésében.😆😇
Kíváncsian várom mit szóltok az új részhez.😉
És mondanom sem kell... Imádlak titeket!😎❤💗