Miután az év végi ramazuri lezárult reméltem hogy egy kicsit csillapodnak a kedélyek. Nekem elkezdődött a következő félév, illetve bejártam dolgozni, Shawn pedig dolgozott. Nem lógtunk egymás nyakán, de a megbeszélt költözést végrehajtottuk. Esténként általában csak összebújtunk a kanapén, megvacsoráztunk, filmet néztünk. Próbáltam kerülni minden vitát generáló témát, na persze azt tudtam, hogy nem mehet így sokáig. Ha folyton csak kerülgetjük azt a bizonyos forró kását akkor előbb utóbb nagyot fog robbanni.
És most itt vagyunk, február vége. Várhatóan egyre többet fog utazni, egyre több és több interjúja lesz a turnéval kapcsolatban. Persze jobban örülnék ha maradna de tudom hogy ezt nem mi szabályozzuk. Mennie kell és kész.
- Mire gondolsz kicsim?- kérdezte mire felemeltem fejem mellkasáról és ránéztem.
- Csak az járt a fejemben, hogy hamarosan újra elindul a hajtás és hogy mennyire keveset látlak majd.
- Igyekszem sokat veled lenni, haza jönni, hogy ne hiányozzak annyira.
- Tudom jól, de azért az még sem ugyanaz - mondtam halkan mire csak sóhajtott.
- Nem lenne kedved velem jönni?
- Nem tudok, te is tudod, a főiskola és a munka. Nem maradhatok ki a suliból.
- Persze, hogy tudom, de gondoltam be próbálkozom - mosolyodott el. Felkönyökölve közelebb hajoltam és megcsókoltam.- Szeretlek Cassie.
- Én is szeretlek téged. Mikor indul kedden a géped?
- Reggel.
- Akkor már csak holnap lehetünk együtt este, aztán négy napig nem?
- Tudom hogy nehéz, de nagyon köszönöm, hogy nem hagysz el. Az hogy kitartasz mellettem és elviseled a hülyeségeimet több mint amit valaha is reméltem, hogy egy lány megtesz értem.
- Szeretném ha ez köztünk sokáig tartana..
- Mondjuk amíg csak élünk?
- Mondjuk, igen - nevettem majd felsóhajtottam.
- Ez egy nagyon mélyről jövő sóhaj volt. Van valami amit elszeretnél mondani?
- Csak az, hogy félek.
- Mitől félsz?- ült fel és ölébe húzva simogatni kezdett.
- Én csak egy átlagos lány vagyok, egy lány aki normális életet szeretne, biztos munkahelyet, egy otthont, idővel családot. Viszont félek, hogy neked ez nem elég.
- Mi többre vágyhatnék, kicsim?
- Én unalmas vagyok, nem is vonz a te életed, az hogy állandóan a köztudatban legyek. Nem akarom, hogy minden lépésemről tudjanak, te viszont élvezed ezt a zűrzavart. Talán szeretsz néha nyugiban is lenni de te igazán akkor vagy elemedben ha pörögnek körülötted az események. És mi van ha én ezt nem tudom majd megadni neked, míg más igen.
- És eljutottunk Camilához ha jól sejtem - dörzsölgette homlokát.
- Nem akarok vitatkozni, nem ezért hoztam fel, egyszerűen csak az elmúlt két hónapban próbáltam tudomást sem venni róla.
- Jól tetted.
- De nem jó, hogy magamban tartom, hogy magamban őrlődöm, hogy ezen agyalok. Félek, hogy ha folyton magamban tartom a véleményem és az észrevételeimet vele kapcsolatban csak, hogy ne vitatkozzunk, akkor egy szép nap betelik a pohár és robbanok és talán nem csak egy kis vitánk lesz miatta.
- Cassie, Camila a barátom.
- De régen nem csak a barátod volt.
- Igen de az már több mint két éve volt, szerinted viccből vagyok veled?
- Tekintve hogy az egész egy színjátéknak indult...
- Most viccelsz velem?
- Nem Shawn. Vagyis nem tudom. Csak azt akarom mondani, hogy nem akarlak elveszíteni, de ha egy nap úgy döntenél nem vagyok már neked elég akkor azt mondd el, jó. Nem az újságból akarom megtudni, hogy már nem szeretsz.
- Úgy teszek mintha ezt most meg sem hallottam volna. Nem vagy kevesebb, ugyanolyan értékes vagy mint ő. Miért nincs több önbizalmad?
- Nem tudom - hajtottam le fejem.
- Egyetlenem, nincs nálad gyönyörűbb nő, legalábbis az én szememben biztosan. Szeretlek mióta megláttalak, és bár nem úgy indult a kapcsolatunk mint egy átlagos párnak, az érzéseink valósak. Mi többre vágyhatnék mint hogy legyen egy gyönyörű, okos és édes barátnőm, aki együtt érző, és imádni való. Akinek imádom minden apró porcikáját, a tekintetét, mosolyát. A hangját, ahogy énekel, gitározik, zongorázik. Teljesen ugyanaz az érdeklődési körünk, olyan tehetséges vagy, nem ismerek senkit aki ilyen rövid idő alatt így megtanult volna zongorázni. Kicsim, te nagyon is sokoldalú vagy és ezért sem lenne szabad így beszélni magadról - mondta és közben magához ölelt - Történjen bármi is Cassie, én sosem hagylak magadra, rám bármikor számíthatsz - nem mondtam semmit csak bólintottam. Szerettem volna megszólalni de inkább csak szorosabban öleltem.
Egy pillanatra lehunytam a szemem. Kicsit jobban éreztem magam, hogy beszélhettünk erről a kérdésről még ha sokra nem is jutottunk vele. De most egy ideig nyugodtan fogok elaludni.
Miután Shawn elutazott és én is dolgoztam elég gyorsan teltek a napok. Délutánonként anyával voltam aki rengeteget segített tanulni. Ő napközben a válással foglalkozott, minél előbb elakart apától válni de az egyre csak húzta.
Az asztalomnál ülve és serényen gépelve vártam, hogy elteljen az a két óra ami még hátra volt a munka időmből. Már nagyon fáradt voltam, de nem akartam hamarabb elmenni. Kibírom.
- Szia Kicsim- állt meg anya az asztalom előtt.
- Szia, hát te? Hogy kerülsz ide?
- Gondoltam beugrom hozzád, a közelben volt dolgom, nincs kedved kávézni?
- Nem is tudom, ha most iszom egy kávét este nem tudok elaludni és ha nem alszom holnap olyan leszek mint akit kétszer megrágtak majd kiköptek. Nem bírok ébren maradni a főiskolán.
- Nyugodt napod volt?
- Igen, mondhatni, nagyrészt itt voltam az épületben.
- Akkor biztos nem jössz?
- Anyaa, szeretnék, de jobb ha nem iszok már kávét.
- Jól van jól van, értem én..- nevetett.
- Nahát, micsoda jókedv van itt - lépett az asztalomhoz Daniel, mire rávigyorogtam - Mi a mosoly tárgya hölgyeim?
- Daniel, anya, épp azért jött, hogy elhívjon kávézni de én nem akarok már kávét inni. Mond Daniel, te nem innál egy kávét?
- Veled kiscsillag?
- Nem te dinka, anyával. Én most mondtam, hogy nem akarok kávézni már. Viszont anya..ő ráér..
- Kislányom- szólt rám anya mire csak nevettem.
- Ugyan már, legyél kicsit lazább.
- Nos, én szívesen innék egy kávét egy ilyen szép hölgy társaságában - mondta Daniel mire én csak mosolyogtam. Láttam ahogy anya fejében járnak a kerekek. Tudom, hogy nehéz lehet neki arra gondolni, hogy tizennyolc év boldogtalanság után nyisson valami új felé ami tele van kérdéssel és bizonytalansággal. De megérdemli a boldogságot és talán Daniel lesz az aki mellett végül rálel a nyugalomra.
- Talán nem kéne - szólalt meg végül.
- De miért nem, ugyan anya. Elmentek isztok egy kávét és mire visszaértek én is végzek és együtt mehetünk haza. Na, mit szólsz?
- Jól van, de csak félóra - mondta anya kicsit bizonytalankodva.
- Nekem tökéletes - mondta Daniel majd nagy nehezen el is indultak.
- Te mit művelsz Cassie?- hallottam Andrew hangját a hátam mögül.
- Én? Ugyan mit művelnék?- kérdeztem miközben mosolyogva felé fordultam.
- Látom amit látok...
- Mégis mi baj lehet belőle , hm? Ha nem passzolnak akkor egy kávé lesz az egészből, ha meg működik akkor hagy legyenek boldogok együtt. Anyának kijárna egy normális férfi és Daniel kedves, vicces. Korban hozzápasszol, talán még az érdeklődési körük is egyezik. Egy próbát úgy gondolom megér.
- Te tudod, te kis kerítőnő - nevetett majd visszament az irodájába.
Próbáltam az estét nyugiban tölteni. Anya nem mondott semmit a kávézásról én meg nem akartam faggatni, úgy gondoltam úgyis mondja ha van valami. Megfürödtem, majd beszéltünk Shawnnal és mikor mondta hogy szombat helyett csak vasárnap tud jönni kicsit elkedvetlenedtem de mit tehetnék, elfogadtam és kész. Majd csinálunk valamit vasárnap délután, ugyan nem lesz nagy kikapcsolódás de megpróbálom a maximumot kihozni belőle.
Reggel nehezen keltem és még annyi életkedvem sem volt hogy felüljek viszont muszáj volt így felkaptam magamra egy fekete topot, a farmeromat, a topra a fekete blézeremet. A hajamat laza kontyba fogtam. Enyhe sminket dobtam fel majd megmostam a fogamat és táskámat felkapva indultam a konyhába ahol anya sürgött-forgott.
- Jó reggelt kicsim.
- Neked is anya.
- Mindjárt kész a reggeli.
- Nem tudok most reggelizni, nincs étvágyam de viszek gyümölcsöt, majd bent megeszem.
- Biztos?
- Hát persze. Este találkozunk anya.
- Jól van, várlak - adott egy puszit homlokomra. Én felkaptam a lakás majd kocsi kulcsomat és már indultam is.
Az irodába beérve rögtön bekapcsoltam a laptopomat és befejeztem a szerződés mintát amit Andrew kért. Kinyomtattam, az asztalára tettem majd leszaladtam a büfébe egy kávéért. Mikor visszaértem egyeztettem Timmel aki a marketing osztályon dolgozik majd miután elment Andrew is befutott.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá.
- Neked is Cass. Minden rendben?
- Igen.
- Üzenetem van?
- Tim később lejön, egyeztetni néhány dolgot.
- Oké, köszi - mondta majd bement.- Cass ugye a szerződés tervezetet nem felejt....Nem szóltam - kiabált ki. Tehát megtalálta. Csak halkan kuncogtam majd a papír poharat kidobva kezembe vettem telefonom. Akkor láttam csak, hogy Shawn hívott de nem hallottam így remélve, hogy még feltudja venni visszahívtam.
- Szia gyönyörűm...
- Szia, mi újság?
- Gondoltam felhívlak munka előtt, este nem biztos, hogy tudunk beszélni, elég sokáig tart a koncert.
- Ja, jól van, már megijedtem, hogy még valami közbe jött és vasárnap sem tudsz jönni.
- Vasárnap repülök hozzád szerelmem. Jól érzed magad?
- Kicsit hosszú volt a hét és fáradt vagyok de már csak a főiskolát kell átvészelnem, holnap szerencsére nem is lesznek órák így tudok pihenni. Szóval nem leszek olyan hulla mikor jössz - mosolyodtam el.
- Alig várom, hogy lássalak és megcsókolhassalak.
- Csak erre vágyom. Szeretlek Shawn.
- Én is szeretlek téged hercegnőm - sóhajtott.
- Mi lenne ha hagynád dolgozni a lányt?- hajolt be elém Andrew vigyorogva. Shawn felnevetett mire én is kuncogtam.
- Ha igazán jó főnök lennél Andrew hagynád, hogy Cassie velem jöjjön egy-egy koncertre - mondta Shawn mire Andrew enyhén hülyén nézett rám.
Erre inkább nem mondok semmit - köszörülte meg torkát.
- Akkor most hagylak édes, később még írok.
- Oké, szeretlek, puszi.
- Én is téged. Szia - köszönt el mire kinyomtam a telefont és félve Andrewre néztem.
- Szóval nem engedlek el vele? Te is tudod hogy ha szólsz pár napra elengedlek vele bárhová.
- Tudom Andrew és ne haragudj, hogy ezt mondtam neki csak Shawn egyszerűen képtelen megérteni, hogy ha azt mondom én nem szeretnék vele utazni a világ másik felére.
- De miért nem akarsz menni? Ha annyira hiányzik akkor kihasználhatnád, hogy ilyen rugalmas az időbeosztásod.
- Tudom, de én távol akarom tartani magam a kameráktól. Csak ha nagyon muszáj és elkerülhetetlen, akkor rendben. Nem akarom az életemet a világ szeme láttára élni, ezért sem osztok meg mindennap nyálcserélős képet Shawnnal. Ezért nem írok ki naponta hatezer szívecskével tűzdelt romantikus üzeneteket. Szeretném megtartani magamnak a kapcsolatunkat. Utálom ha az arcomba nyomulnak az idióta kameráikkal, néha a rajongók is olyan tolakodóak és tudom hogy Shawnnak ezt tolerálnia kell, sőt még örülnie is kellene, hogy ennyien szeretik, de nekem nem. Nekem nem kell ezt elviselnem. Ő persze azt mondja kivonom magam az életéből de ez nem igaz. Én maximálisan támogatom, de nem a nyílvánosság szeme láttára teszem. Sok sztárpár van akik azért tartanak ki évek óta egymás mellett mert keveset mutatkoznak együtt, nem osztanak meg privát dolgokat magukról, szóval érted. Így egyszerűbb volt azt mondani hogy itt van rám szükséged és nem örülnél ha elmennék vele. Ne haragudj.
- Semmi baj Cass, megértelek. Igazad van, de talán ha ezt így elmondanád neki...
- Nem értené meg. Így inkább maradjon köztünk, jó?
- Hát persze. Lemegyek egy kávéért, kérsz valamit?
- Nem köszönöm, már voltam lent.
- Oké, mindjárt jövök.
Mikor lement csak ültem ott és telefonomat bámultam. A háttérképemet amin ketten vagyunk összebújva.
- Na szia kislány - hajolt be Daniel elém.
- Szia Dan, mi újság?
- Infó kell.
- Miről, kiről, miért?- kérdeztem mire mellém húzta az egyik széket és a szemembe nézett.
- Beleszerettem az anyádba.
- Tessék?- nevettem fel.
- Na jó, talán túlzásnak hathat, de egyszerűen odavagyok érte, annyira elbűvölő nő, kedves és érdeklődő, okos és gyönyörű...
- Igen, tudom, ismerem - mosolyogtam.
- Segíts nekem. Esküszöm, ha beadja a derekát ő lesz a legboldogabb nő a világon csak...
- Miben segíthetek?- vágtam szavába mire csodálkozva nézett rám.
- Tényleg? Segítesz?
- Igen, bírnám ha te lennél a mostoha apukám.
- Mindig is bírtalak téged - kacagott majd megölelt - Szóval mond csak... Mi lenne ha elvinném Ambert vacsorázni? Ha elhívnám igent mondana?
- Talán, ha rábeszélem, és én rábeszélem. De ha igent mond, olyan helyre vidd ahol tudtok beszélgetni. Ne legyen nagyon előkelőhely, inkább barátságos, kellemes, csendes. Utálja a rongyrázást. Vigyél neki virágot, a liliom a nagy kedvence. És szereti ha meghallgatják, szóval soha ne vágj a szavába ha beszél valamiről.
- Vettem, vettem... Liliom, csendes étterem. Megtennél nekem valamit?
- Mit?
- Hétfőre összeszedem magam, betudnád ide hívni valami indokkal, tudod, meghívnám egy kávéra és akkor elhívnám randira.
- Hát persze. Hétfő ebédidő mondjuk?
- Tökéletes kislányom - vigyorgott.
- Tudom apu - mondtam mire mindketten csak nevettünk.
- Én tudni sem akarok róla - sétált el mellettünk Andrew mire csak jobban nevettünk.
Sziasztok!😄
Nem is tudjátok, hogy örültem az előző részhez érkezett vélemény nyilvánításoknak. Boldog vagyok, hogy sikerült lázba hozni titeket 😁😁
Ezúttal egy viszonylag nyugis résszel érkeztem, de a következő ismét rejteget meglepetéseket/ már írom/.🤗🤔😉
Pusz nektek!😘
Várom ezúttal is a véleményeket!😍❤❤