Mikor megérkeztünk hozzájuk Shawnra néztem aki csak elmosolyodott.
- Még mindig ideges vagy?
- Én csak... igen, nagyon.
- Gyönyörűm, abszolút nincs okod idegesnek lenni. Anya nagyon vár. Mind nagyon várnak. Ne feszülj be, jó?
- Jól van, igazad van. Menjünk be - mondtam mire kipattant és átszaladt az én oldalamra. Ahogy kinyitotta az ajtót nekem behajolt és nyakam köré tekerte a sálat.
- Itt hideg van édesem. Nem akarom, hogy megfázz.
- Shawn?
- Mond édesem.
- Vegyél el feleségül - sóhajtottam. Arcát látva elmosolyodtam. Nagyon vicces volt ahogy felhúzta a szemöldökét . Már majdnem elnevettem magam mikor végig simított államon.
- Szeretlek és egy nap boldogan megteszem.
- Komolyan?
- Mint mondtam, boldogan szerelmem - mondta halkan majd gyengéden megcsókolt - Gyere hercegnőm - kezét megfogva szálltam ki és ahogy csizmám a ropogós hóba ért elmosolyodtam. Fura volt a Los Angeles-i száraz és kellemesen melegből a fagyos , havas Kanadába érkezni.
Shawn kivette a csomagtartóból a bőröndömet és egymás kezét megfogva indultunk el a házba. Ahogy beléptünk az előszobába rögtön megcsapott a finom fahéjas süti illat. Elkezdtem kihámozni magam a kabátomból majd levettem a sálamat. Amíg Shawn elvette és berakta a szekrénybe én levettem a csizmám majd megfogta a kezem.
- Gyere - a nappali felé indult meg. Én megszorítottam a kezét és közelebb húzódtam hozzá. A nappaliba lépve ott álltak előttem mindhárman.- Megjöttünk - szólalt meg Shawn.
- Végre, már nagyon vártunk titeket - szólalt meg Karen mosolyogva. Alig kaptam észbe Lia már a nyakamba ugrott és szorosan megölelt.
- Szia Cassie, de jó hogy itt vagy.
- Szia Lia, jó téged látni - simogattam hátát mosolyogva. Shawn ellépett tőlem és ahogy a húga is elengedett Karen lépett hozzám.
- Szia Angyalom.
- Szia- mosolyodtam el majd nagy levegőt vettem - Karen én sajnálom a múltkorit, tudom, hogy nem a legjobb első benyomást szereztétek rólam.
- Shawn mindent elmondott miután elmentél, nem kell amiatt aggódnod, hogy milyen benyomást szereztünk. Tudom, hogy már akkor is szeretetted a fiamat - pillantott Shawnra majd magához ölelt - Köszönöm hogy adtál neki egy esélyt. Még sosem láttam ilyen boldognak - suttogta fülembe. Ahogy elengedett rámosolyogtam.
- Szia Cassie - ölelt magához Manuel.
- Szia - öleltem meg szorosan. Jól esett az ölelése, gyengéd volt, mégis biztonságot nyújtó. lehunytam egy pillanatra a szemem és elmosolyodtam. Apa sosem a gyengédségéről volt híres, egy kezemen megtudom számolni hogy a tizennyolc év alatt hányszor ölelt magához, de azok is mind felszínesek és megjátszottak voltak, míg Manuel ölelése olyan igazi apai ölelés a javából.
- Jól vagy kislányom?- kérdezte ahogy elengedett.
- Most hogy ezt így kérdezted, igen, nagyon örülök, hogy itt lehetek veletek. Nagyon féltem, hogy a múltkori után esetleg utáltok de most már látom, hogy nem volt okom aggódni.
- Örülök hogy eljöttél, valójában mi is aggódtunk egy kicsit hogy a reakciónk miatt nem jössz majd szívesen.Azt gondoltuk otthon szívesebben lennél a családoddal , barátaiddal.
- Nos, jelen állás szerint anya velem él Los Angelesben és válnak apával így ott töltöttük tegnap kettesben a szentestét.
- Igazság szerint Shawn mesélt az apádról, jobban mondva elmesélte a nálatok töltött pár napot és azt hiszem az édesanyád csak jól jár azzal ha elválnak.
- Szerintem is - mosolyodtam el.
- És reméljük, hogy minél előbb megismerhetjük őt.
- Ohh, anya is biztosan így érez.
- Tekintve, hogy nagyon komolyan kezelitek a kapcsolatotokat Shawnnal. Hallottam már tervekről a jövőre nézve.
- Tervekről?- pillantottam zavartan Shawnra majd Karenre.
- Oh, azt hiszem túl sokat mondtam.
- Igen anya, sokat.- bólogatott Shawn miközben átkarolta vállam - Felmegyünk, felvisszük a bőröndjét és kicsit felfrissítjük magunkat. Hamarosan visszatérünk.
- Az jó mert Cassienek átadnánk a karácsonyi ajándékát.
- Oh, nekem, de nem kellett volna.
- Ugyan, ne gondolj semmi komolyra, csak egy kis apróság.
- Jól van akkor mindjárt jövünk, ugyanis nálam is van pár gazdára váró ajándék.
- Látod, tudtam hogy nem jössz ajándék nélkül te lány - simított végig arcomon Karen.
Shawn szobájába lépve elmosolyodtam.A legutóbb még üres falakon most képkeretek lógtak és mindegyikben egy egy közös képünk pihent. Ahogy beljebb sétáltam még jobban körbenéztem. A függöny el volt húzva így a kintről beszűrődő fény tökéletesen bevilágította a szobát. Az ágyon színesebb takaró volt és már csak ezek úgy feldobták a szobát hogy a múltkori szürkeség teljesen eltűnt. Újra a képekre néztem majd ahogy csukódott az ajtó megálltam íróasztalánál ahol egy füzet volt nyitva. A toll hanyagul az asztalra dobva. Egy megkezdett dal. "Cassienek".
- Tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdeztem mire hátulról két kar fonódott körém. A füzetet becsukta majd magához szorított. állát vállamon pihentette és nagyot sóhajtott.
- Ezt még nem láthatod, még nincs kész. És igen, tudom.
- Szóval vannak terveid a jövőre?- fordultam meg lassan. Szemébe nézve végig simítottam karján.
- Rengeteg tervem van.
- És velem mi a terved?
- Te szinte minden tervemben szerepelsz - súgta hajamat hátra simítva. Nyakát átkarolva csókoltam meg.- Na gyere csak ide - söpörte le az asztalról a füzetet és a tollakat majd oda felültetve csókolt tovább. Elkezdett pulóveremből kihámozni majd mikor már csak a topom volt rajtam megállt és derekam simogatva csókolt meg.
- Azt ígértük lemegyünk.
- Le is megyünk, de anyáék sem hülyék.
- Ezt mégis hogy érted.
- Tudják, hogy az elmúlt három nap rólad szólt. Be nem állt a szám, csak rólad tudtam beszélni. Kérdeztek a koncertekről a válaszom úgy kezdődött, hogy Cassie. Kérdeztek a szabadidőről. A válasz úgy kezdődött, hogy Cassie. Kérdeztek a pihenésről, a válaszom csakúgy mint a többinél Cassievel kezdődött. Ott voltál legalább minden második mondatomban. Apa szerint kezdhetek félni mert teljesen elvetted az eszem és nincs menekvés, a tiéd vagyok. Tudják mennyire vártalak. Gondolod meglepődnek ha félórát kettesben maradunk. Ugyan egyetlenem.
- De én nem akarom úgy hogy itt vannak pár méterre.
- És ha csak átadnád magad egy kis simogatásnak, abba még senki nem halt bele, hidd el, ők is túl élik - vigyorgott miközben kezét topom alá csúsztatta. Ahogy megérintett lehunytam szemem és bólintottam - Imádom hogy egy érintésbe kerül csupán és az enyém vagy - cirógatta ajkaival fülemet majd ölébe kapott és az ágyhoz vitt. Gyengéden lefektetett és mellém feküdt. Lassan fölém kerekedett és arcom simogatva csókolt meg.
- Tudod, hogy nagyon akaratos vagy?
- Te meg nagyon vonzó. Már az is baj, hogy akarlak téged?
- Dehogy baj. De... na jó, én itt vendég vagyok, nem akarom, hogy rosszat gondoljanak.
- Oké, egy, nem vendég vagy, te itthon vagy. Kettő, imádnak téged, nem tudnak rólad rosszat gondolni. Három, tudják hogy őrülten szeretlek és hogy én viszlek a rosszba.
- Ez engem nem vigasztal - mosolyogtam rá.
- Szeretlek kicsim, miért nehezíted meg a délutánomat?
- Három napig bármit csinálhatsz, bármikor de most ne.
- Na jó, de azért még kicsit maradjunk. Tényleg csak hagy élvezzem ki hogy végre a karjaim közt vagy.
- Ez édes volt úgyhogy engedély megadva - nevettem mire nyakamba bújt és apró csókokkal halmozta el azt. Ujjainkat összekulcsolva a fejem fölé emelte a kezem és közben lassan rám feküdt. Isteni érzés volt ahogy keze bejárta testem és gyengéden cirógatott. Shawnnal még az összebújás is új értelmet nyer.
Miután Shawn úgy érezte sikerült a három nap alatt bekövetkezett hiányérzetet csökkenteni lementünk a családjához a nappaliban azonban sehol nem voltak így beraktam a fa alá az ajándékaikat és leültünk a kanapéra. Nem sok időbe telt, befutottak ők is és nevetgélve tartottak felénk.
- Ti hol jártatok?- kérdezte Shawn.
- Sehol, csak gondoltuk levegőzünk egyet - vigyorgott Karen. Jézus Mária, azt hitték szexelni fogunk. Ez baromi ciki. Olyan zavarba jöttem mint talán még soha. Tarkómhoz csúsztattam kezem és hajam kezdtem el igazgatni miközben félre pillantva imádkoztam, hogy ne legyen a fejem paradicsom vörös.
- Anya, mondtam hogy nem kell elmennetek. Cassievel csak kipakoltunk.
- Nekünk nem volt gond - rázta fejét Manuel ami még gázabb volt, de ahogy Lia elkezdett nevetni, na talán az volt a kegyelem döfés. Shawn mellkasába fúrtam fejem és sóhajtottam. Na ekkor már Shawn sem bírta ki és hangosan kacagott.
- Édesem, ne csináld ezt - kacarászott. Állam alá nyúlt és maga felé fordította arcom.- Semmi gáz- súgta majd megcsókolt. Semmi gáz? Hogy beszélhetnek erről ennyire nyíltan?
- Cassie, drágám, mi azt hiszem elmondhatjuk magunkról hogy egy elég modern család vagyunk.
- Na de ennyire?- csúszott ki a számon mire már mind egyszerre nagy hahotázásba kezdtek. Már nekem is nevetnem kellett. Az, hogy ők ilyen szinten nem feszültek be valahol nagyon meglepő, sőt rémisztő, de megnyugtató is volt.
- Szóval, nem igazán tudtuk mivel lepjünk meg, szerettünk volna valami maradandót, valami olyat adni amiről eszedbe jutunk, és amit szívesen viselsz is akár. Így mind hozzáadtunk valamit. Boldog karácsonyt - Adott át egy dobozt ami be volt csomagolva.
Jézusom - suttogtam. A dobozt letettem az asztalra és óvatosan bontogattam majd levettem a tetejét és három doboz volt benne elhelyezve. Elmosolyodtam miközben az elsőt nyitottam ki.
- Azt tőlem - kiáltott fel Lia. Ahogy kinyitottam egy láthatóan kézzel készített képkeret volt benne, benne egy közös képünkkel. Emlékeztem a képre, akkor este készítettük mikor Shawn azon a bulin volt. Liával rengeteget nevettünk akkor így óvatosan magamhoz szorítottam.
- Köszönöm, ez gyönyörű.
- Én készítettem.
- Tudom és nagyon köszönöm. Imádom - mondtam majd megöleltem. Ahogy elengedett jött a következő doboz. Ez egy kicsit nagyobb volt.
- Hűha, én vagyok a következő - szólalt meg Manny mire csak vigyorogtam. Felnyitottam a dobozt és elmosolyodtam a tartalmán - Szóval Shawn azt mondta, hogy erre már régóta vágysz - vakargatta a tarkóját.
- Igen, nem is tudom mit mondjak - emeltem ki a dobozból a pánsípot.
- Hát mondjuk, hogy tetszik-e. Ja és fordítsd meg - úgy tettem ahogy mondta és akkor láttam meg hogy bele van vésve a nevem.
- Nagyon rég óta szerettem volna egy ilyet de ez, hogy még a nevem is bele van vésve..
- Tudod van egy ügyfelem aki kézzel készít hangszereket, és őt kértem meg, hogy készítsen neked egyet, szóval ez kifejezetten csakis egyedül neked készült. És egyszer szeretném hallani, hogy szól.
- Most már esküszöm keresek egy tanárt - nevettem halkan majd megöleltem a férfit - Csoda szép, köszönöm.
- Igazán nincs mit.
- Jól van, már csak én vagyok hátra - dörzsölte össze két kezét Karen. A dobozért nyúlva Shawnra pillantottam aki csak mosolygott. Olyan boldognak tűnt és ez engem is boldoggá tett. A dobozra néztem újra és kibontottam.
- Uram Isten - ültem le.
- Ha nem tetszik megértem, csak azért gondoltam erre mert mindig nagyon csinosan öltözködsz - mondta mire ismét a dobozra néztem. Kivettem a benne elhelyezett kitűzőt ami apró kövekkel volt díszítve. A kitűző maga egy pillangót formázott meg.
- Most tényleg nem tudom mit mondjak - nevettem el magam - Egyszerűen gyönyörű - öleltem meg.
- Cassie, boldog vagyok, hogy itt vagy velünk - simogatta hátam.
- Köszönöm, ez nekem nagyon sokat jelent.
- Nekem meg még többet - fogta meg a kezem Shawn.
- Boldog Karácsonyt - néztem végig rajtuk könnyes szemekkel. Nagyon meghatott ez a sok szeretet amit tőlük kaptam..
Miután mindenki kinyitotta az ajándékát és szerencsére mindenkinek tetszett is, az egész délutánt végig beszélgettük majd megvacsoráztunk, viccelődtünk. Már elmúlt tíz mikor Shawnnal felmentünk a szobánkba. Én mentem először zuhanyozni majd amíg ő is így tett válaszoltam az üzenetekre . Az ágyban lecsúszva a párnát átölelve feküdtem az oldalamon és a falon lógó képeket nézegettem mosolyogva. Aztán csukódott az ajtó. Halkan, még sosem csukta be ennyire halkan az ajtót, bizonyára azt gondolta hogy alszom. Lassan bebújt mögém és hasamra csúsztatta kezét. Nagyot sóhajtott majd adott egy puszit vállamra. Kézfején végig simítva vettem egy nagy levegőt.
- Azt hittem alszol.
- Meg akartalak várni - suttogtam mire lassan hátamra fektetett és szemembe nézett - Nagyon tetszenek a képek- pillantottam a falra.
- Reméltem, hogy így lesz, tegnap reggel csináltam..
- De úgy érzem innen az éjjeli szekrényről még hiányzik egy.
- Oda is tenni akartam, csak kevés keretet vettem. De ne aggódj, pótolni fogom.
- Nem szükséges. Megtettem helyetted - mondtam majd az ágy mellé nyúltam ahová már odakészítettem a becsomagolt képet és átadtam neki. Vigyorogva felült és kibontotta majd ahogy meglátta csak végig simított a képen - Mi az?- kérdeztem mikor már egy ideje bámulta a képet. Kezdtem megijedni, hogy nem tetszik neki a kép, ami meglepett volna mert amikor megcsináltuk a képet még imádta.
- Mintha csak olvasnál a gondolataimban. Ugyanezt a képet akartam kitenni ide. Nézd csak - húzta ki a fiókját és tényleg ott volt benne a kép - Ide tettem hogy ne feledkezzek meg róla.
- Akkor még jó, hogy nem vettél elég keretet mert akkor most nem tudnád hová tenni az én ajándékomat. Boldog Karácsonyt szerelmem.
- Most nagyon haragszom rád, arról volt szó, hogy nincs ajándék.
- Tudom, de akkor vedd úgy hogy csak úgy kaptad és nem karácsonyra. Természetesen én nem várok ajándékot tőled, hisz megbeszéltük, ez az én hülyeségem hogy mindig az ellenkezőjét csinálom annak amit megbeszélünk.
- Szeretlek Cassie.
- Látod, nekem ez épp elég nagy ajándék - simogattam arcát. Ő kitette az ajándékomat az éjjeliszekrényre, megigazgatta majd mosolyogva rám nézett.
- Lia már alszik, anyáék is lefeküdtek, talán már alszanak is.
- Tényleg? És miért olyan fontos ez?
- Te tényleg nem akarod? Ne mondd, hogy ennyire jól tudsz uralkodni magadon- simogatta combom a takaró alatt.
- Dehogynem akarlak, de nagyon csendben kell lennünk - emeltem fel fejem majd megcsókoltam.
- Jó, csendben leszünk - bújt hozzám és gyengéden simogatni kezdett mire ajkaimat egy halk sóhaj hagyta el...
A karjaiban aludtam el, szívének dobogását hallgatva ami felért egy altató dallal. Ő kezemet fogta, hüvelykujjával kézfejemet gyengéden simogatta. Olyan boldog voltam mint még soha.
Sziasztok🤗
Meghoztam a folytatást és remélem elnyerte a tetszéseteket. 😊
Egyszerűen képtelen vagyok felfogni hogy napról napra mennyivel nő az olvasottság😣
Ez nagyon boldoggá tesz bár néha úgy érzem nem érdemlem meg😌
Ha kérdésetek, tanácsotok lenne nyugodtan írjátok meg.😁
Véleményeiteket is továbbra is várom szeretettel!🤗💟
Puszi😚