Cassie szemszög....
Shawn ugyan visszament a koncertjeit befejezni de szerencsére anya gyorsan váltotta és átköltözhettünk az új lakásba. Péntekre már mindketten kipihentek voltunk és a vizsgára is rendesen feltudtam készülni. Agyban és lelkiekben is. Pont az a tárgy volt amitől a legjobban féltem, viszont tudtam hogy tudom az anyagot így azt hiszem csak a szokásos lámpa láztól szenvedtem. Shawn reggel még felhívott és lelkesítő beszédet is tartott így az is plusz önbizalmat adott.
Azelőtt csak anya és a lányok hittek bennem, de az hogy most már Shawn is támogat, és Andrew is mellettem áll nagyon sokat segít.
A vizsgáról kisétálva telefonomat bújtam. Vadul pötyögtem Shawnak hogy értesítsem, ezt is túl éltem mikor belém jöttek.
- Juj, bocsi, nem figyeltem- mondta mikor felnéztem a nálam egy fejjel magasabb Benre - Szia Cassie.
- Szia Ben, mizújs? - mosolyodtam el.
- Túl vagyok a vizsgán.
- Igen én is. Borzalmas volt de túlélhető.
- Tekintve, hogy te minden előadáson tudtál mindent, nos, nem hiszem, hogy aggódnod kell az eredmény miatt. Különben hogy vagy?
- Jól, és te?
- Jól, mármint én úgy értettem, hogy Shawn most itt van?
- Nem, nincs. Koncertezik, csak a jövőhéten jön.
- Együtt töltitek az ünnepeket?- kérdezte miközben már a kijárat felé haladtunk.
- Igen, Shawn szervezett egy kis romantikus kiruccanást.
- Szóval romantikus alkat?
- Abszolút.
- Tudom talán hülye kérdés, de nagyon szereted őt?- kérdezte mire ránéztem. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy miért kérdezheti ezt de aztán rájöttem és megijedtem.
- Ő az életem.
- Nem vagy ehhez fiatal?
- A szerelemhez? Szerinted hány évesnek kell lenned ahhoz hogy igazán szerelmes legyél?- álltam meg mire felnevetett.
- Megsértettelek?
- Dehogy, csak nem értelek.
- Én csak úgy értettem, hogy olyan fiatal vagy, bárkit megkaphatnál, nála talán jobbakat is, te mégis lekötötted magad hozzá, valakihez aki soha nincs veled, aki azt gondolja hogy pár nappal kiengesztelhet téged.
- Ben azt hiszem te kicsit félre értettél pár dolgot. Shawn és én boldogok vagyunk együtt. Szeretjük egymást, jelenleg úgy érzem nincs nála jobb. Talán néha szomorú vagyok amiért nem lehet velem de tartjuk a kapcsolatot és tudom hogy ő is ugyanúgy szeret, ha nem jobban mint én őt. Ő azzal a pár napos romantikázással nem ki engesztelni akar. Egyszerűen csak azt mutatja vele hogy mennyit jelentek neki. Inkább velem tölt el három napot kettesben mint bárki mással. Sajnálom ha eddig úgy gondoltad vagy olyan jeleket küldtem amiből azt szűrted le hogy köztünk lehetne bármi is, mert nem lehet. Én nem tudom nélküle elképzelni az életem. Shawn nekem ennél sokkal többet jelent. Csak azért mert néha magányos vagyok mikor nincs itt, még nem kezdenék mással.
- Értem, talán félre értettelek, remélem azért nincs harag.
- Nem, nincs, most viszont mennem kell. Szia..- mondtam majd faképnél hagytam őt. Egész haza úton ezen a szituáción gondolkodtam. Vajon miből gondolhatta Ben, hogy esetleg érdeklődnék iránta. Oké, nem csúnya, kifejezetten jóképű srác de még sincs semmi ami megfogott volna benne.
A lakásba belépve anya mosolygó arca fogadott. Imádom ezt, hogy bírtam eddig nélküle? Olyan jól esik a gondoskodása és hogy mindig velem van, meghallgat. Az én anyukám a legjobb a világon.
- Na milyen volt?
- Kemény, de meglesz.
- Shawnnal beszéltél már?
- Írtam neki, miért?
- Hívott az előbb, hogy kétszer is keresett de nem veszed fel.
- Vezetés közben lenémítom hogy senki ne zavarjon, ezért nem hallottam, de mindjárt visszahívom.
- Velem ebédelsz?
- Igen, mindenképp, mindjárt jövök - mosolyogtam még rá majd besétáltam a szobámba és ledobáltam a ruháimat hogy kényelmesebb, otthoni ruhákat vehessek fel. Egy sima fekete melegítő nadrág és egy hosszú ujjú felső mellett döntöttem. Az erkélyre kisétálva már hívtam is Shawnt.
- Édesem szia.
- Szia, hallom aggódtál értem.
- Nem vetted fel - sóhajtott.
- Vezettem, különben te sem mindig veszed fel, ha minden ilyen esetnél azon kattogna az agyam hogy mi történhetett ami miatt nem veszed fel , már a diliházban csücsülnék és oda jönnél látogatóba.
- Tudom, igazad van csak szokatlan, hogy nem veszed fel. Milyen volt a vizsga?
- Jó, vagyis borzalmas de azt hiszem egész jól ment, úgyhogy nem aggódom. Már csak a holnapi napot kell végig szenvednem és ez a félév letudva. Na és neked a koncertek?
- Minden szuper, bár ha itt lennél még jobb lehetne. Tegnap éjjel volt egy rémálmom.
- Mi?- támaszkodtam a korlátnak.
- Haza jöttem és mikor elmentem hozzád egy idegen pasi nyitott ajtót. Majd kijöttél és azt mondtad vége, nem bírod tovább és szakítasz velem. Meghasadt a szívem, úgy riadtam fel hogy folyik rólam a víz, a szívem hevesen vert és sosem hiányoztál még annyira mint azokban a percekben. Érezni akartalak. Hozzád akartam bújni, de nem voltál mellettem.
- De nem kell félned, itt várlak. Engem senki más nem érdekel. Még ha lenne is rá lehetőségem, nekem csak te kellesz.
- Lehetőség? Milyen lehetőségről beszélsz?
- Épp ma kezdett ki velem egy csoport társam. Elég ciki volt - nevettem fel halkan majd miután nem reagált folytattam. - És a legjobb hogy tudja hogy veled vagyok - Újabb csend.- Shawn, ott vagy még?
- Itt vagyok Cassie. Ne haragudj hogy nem válaszoltam.
- Mi a baj?
- Semmi csak egy pillanatra úgy éreztem egyszer talán valóra válik az a rémálom és épp azon gondolkodtam, hogy csinálnám ki a fazont.
- Shawn... ne butáskodj.
- Nem butáskodok.
- Akkor csak mond, tedd tönkre a jó kedvem. Végül is mostanában túl tökéletes volt minden. Cseszd csak el - emeltem meg a hangom majd dühömben kinyomtam a telefont és az ágyra dobtam.
- Na jó, talán kicsit túl reagáltam, sőt biztosan, csak úgy felbosszantott, talán azért is reagáltam ennyire hevesen mert Ben is bepróbálkozott. Általában csak végig hallgatom és bólogatok, hagy adja ki magából és tudom hogy most is csak ezt akarta. Csak megerősítést várt hogy nem fogom csak úgy elhagyni őt. Az ágyhoz sétálva lehunytam szemem és telefonomat kézbe véve újra hívtam. Rögtön felvette és csak sóhajtott.
- Szeretlek Cassie.
- Tudom. Én is szeretlek téged, és ezt te is tudod. Ha szükséged van rám csak hívj fel, este miért nem hívtál?
- Nem tudom, fel kellett volna. Tudom. Nagyon hiányzol.
- Már csak három nap. Bírjuk ki- mondtam halkan majd sóhajtva hajamba túrtam - Most mennem kell mert anya már vár az ebéddel. Este beszéljünk?
- Csak a koncert után tudlak hívni.
- Nekem jó, ébren leszek. Szeretlek.
- Én is szeretlek. Szia.
- Szia édesem - köszöntem el majd mosolyogva tettem félre a mobilt. Anyához kimenve csak a mosolyából már tudtam hogy hallott mindent.- Na ne kímélj.
- Miért? Kicsim, vékonyak a falak, nem tehetek róla, hogy nem vagyok süket.
- Jézusom, ne is legyél, inkább elviselem a rosszalló fejcsóválásod.
- Nem is szoktam olyat.
- Dehogynem - nevettem már.
Nehezen de eltelt a hétvége. Túl voltam az utolsó vizsgákon is és már a kis kiruccanásunkhoz is becsomagoltam. Alig vártam, hogy újra lássam így úgy döntöttem meglepem egy kicsit, kocsiba pattantam és a reptérre indultam.
Kicsit idegesen toporogtam várva rá, többen is jól megbámultak, fotózgattak. Szerencsére nem sokat kellett várnom , hamarosan megindult a roham, mindenkihez jött valaki, nagymama, barátnő, barát, testvér, mígnem már csak én meg egy másik lány vártunk. Kicsit elkezdtem aggódni, hogy talán nem is ezzel a géppel jött de akkor megjelent. Haját igazgatta majd ahogy meglátott először megtorpant majd elindult felém és ölébe kapva magához szorított. Lábaimat derekára kulcsoltam, hogy ne csússzak le és nyakát átölelve bújtam hozzá.
- Végre, annyira hiányoztál - simogatta arcom.
- Te is nekem, végre itt vagy - csókoltam meg röviden mire leengedett és már úgy tarkómnál fogva csókolt meg.
- Azt tudod hogy az egész reptér minket bámul?- nézett rám vigyorogva.
- Nem érdekel, hagy bámuljanak, legalább látják hogy nekem csak te vagy és senki más nem kell. Csak te. Összeszedtem pár ruhát, töltsük a mai napot nálad.
- Anyukád otthon van egész nap?
- Igen, és nem hiszem, hogy kíváncsi ránk.- kacsintottam rá.
- Akkor mire várunk még?- nevetett. A parkolóba kiérve bepakoltuk a bőröndjeit és a két gitárt amit mindenhová magával visz majd még megállt fotózkodni néhány rajongójával, váltott velük pár szót és hozzám visszaérve elindulhattunk.
Mielőtt még bárki is azt gondolná, hogy az egész délutánt végig szeretkeztük, nem, a válasz nem. Mikor haza értünk hozzá, csak bedőltünk az ágyba és összebújva feküdtünk, simogatva puszilgatva egymást meséltük el mi történt velünk az elmúlt héten. Na jó aztán tényleg szerelmeskedtünk egy jót de az után ismét csak összebújva tévéztünk. Szükségünk volt már arra hogy érezzük a másikat magunk mellett. Csak hallgattuk ahogy a másik a levegőt veszi. Már annyira érezni akartam a szívverését így mellkasáról el sem mozdultam. Szívünk együtt dobbant, és ez mesés érzés volt.
- Szóval azt mondod soha senki nem vehet el tőlem?- vigyorgott rám és közben karom simogatta.
- Egyedül te vagy az aki elérheti azt hogy többé ne szeresselek. Jöhet bármilyen jóképű, okos, vicces pasi, amíg te nem adsz rá okot nem hagylak el.
- Akkor tisztázzuk, mit kellene ahhoz tegyek hogy elhagyj?
- Egy valami van amivel teljesen összetörnéd a szívem, ha megcsalnál. Tényleg, inkább hagyj el, mond hogy már nem szeretsz, esküszöm még az sem fájna annyira mintha váratlanul azzal kellene szembesülnöm, hogy te máshol keresed a boldogságot.
- Tudod milyen érzés az?- kérdezte mire aprót bólintottam.- Justin?
- Nem, még előtte, tudod csak pár hétig tartott, de én teljesen oda voltam a srácért. Szerettem őt, vagyis hát nagyon nagyon kedveltem. Mert Justin volt az első komolyabb szerelem. Aztán egy péntek este gondoltam átmegyek hozzá de ott volt egy lánnyal, ráadásul azzal a csajjal akit a legjobban utáltam. Tini voltam, azt hiszem olyan tizennégy éves de összetört a szívem. Azt az érzést sosem felejtem el. Mikor Justinnal voltam folyamatosan kételkedtem magamban. Ráadásul voltak gondjaink ugye apámmal, azt gondoltam tényleg nem vagyok elég jó hozzá. De nem is csak hozzá, máshoz sem.
- Értem. De most már ugye nem hiszed hogy kevés vagy bárkihez is?
- Azt hiszem nem, de nem egyszerű azért. Főleg mert te vagy a barátom. Az emberek mindig árgus szemmel vizslatnak, hogy legyen egy rossz mozdulatom és ez hatalmas teher.
- Ha megnyugtat, fantasztikusan csinálod. Annyira jól kezeled a médiát és a rajongókat. Olyan büszke vagyok rád.
- Köszönöm.- mosolyogtam mire adott egy puszit a homlokomra.
- Fogalmad sincs arról, hogy milyen boldog vagyok melletted- súgta fülembe. Szemem lehunyva vettem egy nagy levegőt. Ő csak magához ölelt majd magunkra húzta a takarót és simogatni kezdett. Éreztem hogy elnehezedik a szemhéjam és lecsukódik szemem, majd végleg elmerültem egy másik világban.
Shawn szemszög...
Reggel amikor felébredtem Cassie már nem volt mellettem. Felültem és körbenéztem a szobában. Fura itt ébredni. Mindig Cassienél vagyunk, már megszoktam, hogy az ő holmiját látom mindenhol, a ruháit, táskáit, könyveit, itt meg minden olyan üres. Az alsónadrágomat felkapva felálltam az ágyról és hajamat hátra simítva elindultam a konyha felé. Ahogy sejtettem az én gyönyörűségem épp reggelit készített. Az én pólóm volt rajta, ami a fenekét épp csak takarta. Szólt a zene ő meg önfeledten táncolt miközben a szalonnát sütötte. Ez az egy előnye ennek a lakásnak, itt mindig van minden. Hetente bejárónő jön akit a kiadó fizet. Feltölti a hűtőt, mindenhol alaposan kitakarít. A falnak támaszkodva figyeltem egy ideig majd megállt és felnyúlt a szekrénybe és kivett két tányért.
- Tetszik a látvány? - kérdezte mosolygós hangon.
- Nagyon is. Honnan tudtad hogy itt vagyok?- kérdeztem mire megfordult és letette a pultra a tányérokat.
- Te nem tudsz lopakodni, ezt jegyezd meg - karolta át nyakam.
- Jól aludtál?
- Tökéletesen. Mindig jól alszom mikor veled vagyok - simogatta karom majd megcsókolt - Különben jó reggelt.
- Jó reggelt hercegnőm.
- Remélem éhes vagy.
- Éhezem.
- Akkor ülj le, tálalom a reggelit.
- Azt hiszem félre értettél drágám.
- Ó nem, nagyon is jól értettem mire céloztál. De most be kell érned a szalonnás tojással - vigyorgott.
- Mikor akarsz haza menni?
- Nem rögtön reggeli után - pillantott rám. Szóval ezt vehetem egy ígéretnek.
Amíg a reggelit ettük csendben voltunk, ő sem nagyon beszélt és most én sem faggattam. Csak fél szemmel figyeltem őt. Gyönyörű lány, egyszerűen imádom minden porcikáját. Annyira szeretem mint még senkit, minden egyes nap úgy kelek fel hogy őt akarom látni, a mosolyát , hallani akarom a kacagását, és mindig nagyon fájó mikor ráébredek, hogy több ezer kilométerre van tőlem. Néha felriadok az éjszaka közepén, hogy egyedül vagyok, hiányzik a közelsége, bele sem merek gondolni mi lenne velem ha mégis találna valakit aki jobb, aki okosabb, aki viccesebb mint én. Bele őrülnék a hiányába, egyszerűen lehetetlennek érzem, hogy valaha is kiszeressek belőle.
- Mire gondolsz?
- Arra, hogy nagyon szerencsés fazon vagyok.
- Gondolod?- kérdezte kihívóan.
- Biztos vagyok benne. Tudod tegnap milyen boldoggá tett, hogy ott vártál a reptéren?
- Tényleg?
- Alapból hozzád vezetett volna az első utam de így még jobb volt. Egész éjjel ezen gondolkoztam, csak sokára aludtam el mikor már szorosabban öleltél.
- Shawn, én komolyan gondoltam, te vagy a legfontosabb nekem. Az, hogy Ben be próbálkozott csak megerősített ebben, egy pillanatra sem láttam vonzónak, ha ránéztem csak te jártál a fejemben, hogy te mennyivel jobb vagy nála.
- Gyere csak ide - toltam hátra székem és megpaskoltam a combom - Ülj át ide - mondtam mire lassan és elég erotikus mozdulat sorral foglalt helyet az ölemben. Vágytam rá, sokkal jobban mint bármikor is. Combjain végig simítva éreztem hogy megremeg - Hajolj még közelebb - suttogtam mire elmosolyodott és arcom kezei közé fogta.
- Mire készülsz? Hogy nem bírsz ki egy reggelit?
- Nem is tudom, talán úgy hogy itt pucérkodsz előttem. Azt hiszed nem vettem észre, hogy mennyit nyújtózkodsz?
- Nem tudom miről beszélsz.
- Nem?- csúsztattam kezem fenekére és még közelebb húztam magamhoz. Ajkaink már szinte összeértek mikor hüvelykujjammal végig simítottam állán.- Olyan gyönyörű vagy.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Cassie, bármit megtennék a kedvedért.
- Ezt kár volt mondanod- nevetett halkan majd ajkait gyengéden enyémhez érintette és nyakam átkarolva felsóhajtott.- Az a szerencséd, hogy nem tudok veled betelni.
- Az érzés kölcsönös.
Sziasztok!🤗
Tudom most ismét elég sokat kellett várni és nem is kezdenék el mentegetőzni. 🙄
Egyszerűen mostanában nagyon kimerült vagyok de próbálom tartani ezt a néhány napot, hogy ne kelljen sokat várnotok az új részekre.😇😊
💟Imádlak titeket.💟