Los Angelesben landolva kicsit elment a kedvem az élettől. Bele gondolván, hogy Shawn már csak az estét tölti velem, hogy néhány nap múlva vizsgáról vizsgára szaladok és valószínűleg élni sem lesz kedvem. Még annyi sem mint most.
Tudatosan lassítottam a légzésem miközben Shawnhoz bújtam. Ő csak gyengéden simogatta karom és oldalam miközben homlokom és hajam puszilgatta. Éreztem ahogy szíve kezd a normál tempóban verni.
- Mit szeretnél karácsonyra?- néztem fel és kézfejét cirógatva elmosolyodtam.
- Téged.
- Engem már megkaptál.
- Akkor nincs semmi más amit szeretnék. Rád van csak szükségem.
- Ezt nem csinálhatod.
- Tényleg nem akarom, hogy felesleges holmikra költs. Én pasi vagyok, a tárgyak nem jelentenek túl sokat, persze egy-két kivételtől eltekintve.
- Akkor mégis mit szeretnél?
- Mint mondtam, téged. Otthon az Ontario tónál van egy faház. Ismerem a tulajdonosát, ők csak nyáron járnak oda így megkérdeztem tőle, hogy ott tölthetnénk-e ketten néhány napot.
- Tényleg?
- Igent mondott. Szeretném ha eljönnél hozzánk, egy napot együtt tölthetnénk anyáékkal, csak mert rágja a fülem miatta és aztán elmehetnénk a tóhoz kettesben, három napra. Szilveszterkor lesz egy fellépésem itt így muszáj visszajönnünk. Mit gondolsz, elég nagy ajándék lenne az ha kettesben lehetnénk, fotósok, kíváncsi fülek és tekintetek nélkül három napig?
- Tökéletes lenne. Nagyon szeretném - mosolyogtam.
- Akkor fixálom az ismerősömmel. Így meg van az én ajándékom neked és a te ajándékod nekem. Az, hogy veled lehetek sokkal többet ér egy óránál vagy más tárgynál.
- Köszönöm, annyira édes vagy. Szeretlek Shawn.
- Én is téged Nyuszifül. Mindennél jobban.
- Annyira jó, hogy végre láttad hol nőttem fel. Úgy érzem ahogy telik az idő nincs amit ne tudnánk egymásról.
- Igen, kicsim... Kérdezhetek valamit?
- Hát persze.
- Nem fogsz megharagudni?
- Nem, dehogy.
- De dühös sem leszel, ugye?
- Shawn, mit csináltál amiről nem tudok?
- Én semmit, esküszöm. Alexis.
- Alex? Mit csinált?
- Mondott valamit.
- Mit mondott?
- Az apáddal kapcsolatosan, mikor a turmixodért mentél a pizzériában. Örömét fejezte ki, hogy végre egészséges és kiegyensúlyozott vagy - mondta mire csak néztem őt majd felültem és hátra simítottam hajam. Nem akartam a szemébe nézni, annyiszor elakartam már neki mondani de mindig azt gondoltam, hogy csalódna bennem. Lehunytam a szemem és sóhajtottam. - Hé édes, én csak azt szeretném tudni miért nem meséltél nekem arról?
- Nem tudom. Úgy éreztem az egy olyan része az életemnek amit elakarok temetni, amit elakarok felejteni. Féltem, hogy utána másképp néznél rám, nem is tudom, attól tartottam, hogy nem szeretnél annyira?
- Gyönyörűm, miért ne szeretnélek? Az egyedüli ember akit most még a szokásosnál is jobban utálok az az apád. Nem te tehetsz arról ami történt. Gyere ide vissza, nem kell róla beszélned ha nem akarsz - húzott magához és karjai közt tartva kicsit megnyugodtam.
- Szégyelltem, annyit dolgoztam azért, hogy túl tudjak lépni rajta és azt hittem, hogy ha beszélek róla neked, újra előjön az az érzés.
- Milyen érzés?
- Az ami arra sarkallt, hogy hánytassam magam.
- De ugye nem? Nem akarom azt látni, hogy mellettem tönkre mész, én ezerszer inkább ásnám el magam élve minthogy szenvedni lássalak. Nyugtass meg, hogy soha többé nem csinálod.
- Nem fogom, esküszöm.
- Rendben. Elhiszem, hiszek neked - simogatta arcom - Nem tudom mit csinálnék ha elveszítenélek Cassidie.
- Nagyon szeretem ha a teljes nevemen szólítasz. Olyan jól hangzik a szádból.
- Akkor többször foglak így hívni.
- Örülnék neki - suttogtam mire lehajolt hozzám és megcsókolt.
Egy valamit tudtam abban a pillanatban de azt biztosan. Nem akarom őt elveszíteni, nem akarok nélküle felébredni, vagy az érzés nélkül, hogy ő az enyém. Nem akarom, hogy végetérjen ez a szerelem. Hogy is érhetne véget mikor ott él minden porcikámban? A szívem tele van az iránta való érzéseimmel. Az agyamon is teljesen eluralkodott ez a sokszor kiszámíthatatlan és meghatározhatatlan gondolat. A gondolat ami folyton csak az ő nevét harsogja. Nem tudom elképzelni, hogy egyszer idegenként bánunk a másikkal, hogy összefutunk és elsétálunk egymás mellett. Hogy mással lássam, ahogy más kezét fogja, más lányt ölel magához és csókol meg. Lehetetlennek tartom, hogy valaha is elfelejtsem őt. Hirtelen mégis hosszadalmas volt a folyamat ami alatt bele szerettem, és most már hiszem, hogy igenis okkal rendelte hozzám Isten vagy a sors, vagy mindkettő, vagy valami teljesen más erő. Shawn és én okkal lettünk egymáséi, ez egy olyan szerelem ami sosem fog meghalni.
Shawn szemszög...
A gépen ülve elővettem telefonom és a képeket nézegettem amiket Cassievel csináltunk náluk. Annyira bájos mindegyiken, egyszerűen nincs olyan kép amin ne lenne szembetűnő a szépsége. Fogalmam sincs, hogy sikerült belém szeretnie, de egy biztos, sosem fogom elengedni. Ha már az enyém, nem hagyom, hogy bárki elvegye tőlem.
Az egyik képet kiválasztva feltöltöttem twitterre néhány sor kíséretében:
"When you fall asleep tonight just remember that we lay under the same stars"
Ezután csak zenét hallgattam és próbáltam ráhangolódni a koncertekre és interjúkra. Nem tehetek róla, mikor Cassievel vagyok olyan könnyen kibillenek a munkából. Mellette valahogy nem gondolok ezekre. Akkor csak ő létezik nekem. Próbálom úgy csinálni, hogy tudjak vele elég időt együtt tölteni, hogy ne érezze a hiányomat. Ne érezze azt, hogy elhanyagolom és a munkát helyezem elé. Ez persze nagyon nehéz de mindent megteszek az ügy érdekében.
**
Egész héten úton voltam. Interjúról fotózásra, egyszer egyszerre a kettő, utána rádiós interjú, majd a koncert, következő nap pedig előlről. Minden este felhívtam Cassiet, hogy tudassam minden rendben van és nagyon várom, hogy lássam. Ami aggasztott, hogy elég fáradt volt a hangja és az arca is mikor láttam őt. Azt mondja csak a tanulás miatt. Alig várom már, hogy leteljen ez az időszak mert nagyon rossz őt így látni. Beszéltem anyáékkal is és Andrew két koncertemre is eljött így vele is tudtam értekezni komolyabb dolgokról is.
Ami megnyugtatott kicsit, hogy szerdán megérkezett Cassiehez az anyukája és ő gondját viseli.
Ma már volt egy vizsgája így alig várom, hogy visszaérjek a hotelba és lássam őt. Elfáradtam egy kicsit, az egész hetes hajtástól kimerültem, és csak aludni akartam, de vele még mindeképp beszélek.
Cassie szemszög...
- Anya, kérlek, elég már, nem kell ennyit igazgatnod az ágyneműmet.
- Csak azt akarom, hogy kényelmes legyen.
- Anya ez a kanapé, ez két párnától nem lesz kényelmes.
- Kitúrtalak a szobádból, lelkiismeret furdalásom van.
- Ugyan semmi baj, nem azért mondtam.
- Tudom én de ez így akkor sincs jól. Neked ki kell pihenned magad, hisz holnap is vizsgázol.
- Figyelj nekem jó a kanapé, te feküdj csak a hálóban. Különben, hogy tetszik a város?
- Tetszik, imádom. Nagyon más de izgalmas és a part, az valami gyönyörű.
- Örülök - mosolyogtam rá.
- Kicsim, elszeretnék neked mondani valamit.
- Mit?
- Úgy döntöttem elválok apádtól.
- Ohh...- dőltem hátra - Miért?
- Azt hiszem megelégeltem azt a sok bántást amit az évek során tőle kaptam.
- Csak most? Hogy bírtad eddig? Anya neked rég egy olyan férfival kellene lenned aki megbecsül és szeret téged. Az a zsarnok sosem értékelt téged, csak szabályozta az életed.
- Tudom kicsim, tudom. De most elszántam magam. Ezért is jöttem most ide, szerinted mi lenne ha ide költöznék?
- Ide, Los Angelesbe? Az nagyon klassz lenne Anya. Én nagyon örülnék neki. De akkor keresnünk kell egy nagyobb lakást.
- Mi? Együtt akarsz velem lakni?- nevetett.
- Miért ne?
- Kicsim neked barátod van.
- Neki van egy lakása itt, az hogy mindig nálam vagyunk csak megszokás, ezen lehet változtatni. Még csak tizenkilenc leszek, szükségem van az anyukámra, hisz csak ő tud nekem finom forrócsokit készíteni este.
- Nagyon boldog lennék ha veled lakhatnék.
- Akkor ne várj sokáig. Te holnap kezdj el lakásokat keresni és ha hazaértem a fősuliról akkor megnézzük együtt őket.
- Annyira örülök, hogy ilyen lelkes vagy. De az apád nem hiszem hogy ilyen könnyen fogadja majd. Ha beadom a válókeresetet, azon lesz, hogy kisemmizzen.
- Azt nem fogjuk neki megengedni. Ne aggódj, megoldjuk, jó? Holnap megbeszéljük anya.
- Rendben kicsim, akkor jó éjt.
- Neked is. Szeretlek.
- Én is téged. - mondta majd a hálóba vonult. Alig bújtam be a takaró alá telefonom pittyegni kezdett, jelezve, hogy videó hívásom van. Mosolyogva húztam el a zöld ikont a kijelzőn.
- Szia édesem.
- Szia Nyuszifül - mosolygott fáradtan. Már ágyban volt betakarózva. - Hogy vagy? Hogy sikerült a vizsga?
- Rendben ment, az elején ideges voltam de aztán minden ment mint a karika csapás. Biztosan meglesz. Még holnap lesz kettő egymás után így amiatt kicsit idegeskedem de ez normális azt hiszem. És te hogy vagy?
- Fáradtan, nagyon fáradtan, jól jönne most egy kis masszázs.
- Bepótoljuk. Ígérem.
- Alig várom, nagyon hiányzol.
- Te is nekem.
- Látom, hogy fáradt vagy de egyben fel is vagy dobva, miért?
- Beszélhetek veled, nem elég?- kérdeztem majd elnevettem magam.
- Anya ide költözik.
- Mármint hozzád? Nem kicsi az a lakás egy kicsit két főnek?
- De igen, ezért keresünk egy nagyobbat. Be fogja adni a válókeresetet és itt fog új életet kezdeni. Annyira örülök neki, talán végre talál valakit aki tényleg szereti. Viszont az, hogy ideköltözik azt jelenti, hogy a főhadiszállásunkat átrakjuk a te lakásodba.
- Nekem az is jó ha egy istállóban vagyok csak te bújj hozzám.
- Szerelmem, túl romantikus vagy.
- Dehogy, csak szerelmes. A körülmények nem fontosak ha te ott vagy. Szóval nem bánom ha átköltözünk hozzám. Legalább végre kihasználom, hogy van ott egy lakás nekem. Apropó, alig várom, hogy megcsókolhassalak.
- Shawn, nagyon vigyázz magadra, jó?
- Hát persze egyetlenem, ne aggódj értem. Te most csak a vizsgákra koncentrálj , mire végzel velük én is haza érek.
- Rendben. Nagyon hiányzol.
- Te is nekem Cassie, őrülten hiányzol. Most aludj.
- Szeretlek, jó éjt.
- Én is téged kicsim. Szép álmokat.
A vizsgáról haza érve bedőltem a kanapéra és lehunytam szemem. Vettem egy nagy levegőt és magamhoz öleltem a párnát.
- Szia kicsim, minden rendben?- simogatta anya karom mire felnéztem rá.
- Csak fáradt vagyok, de különben igen, minden rendben.
- Mit szeretnél enni?
- Semmit anya, jó lesz valami műzli.
- Ugyan kincsem.
- Anya, nincs kedvem elmenni itthonról és azt sem akarom hogy te sokat fáradozz. Nem azért vagy itt, hogy főzz.
- Akkor mi lenne ha rendelnénk mondjuk hamburgert, krumplival és megnéznénk egy filmet? Hm?
- Álljunk meg, mikor lett az én anyám ilyen jó fej?
- Haha-kackac, kiskukac. Na menj tusolj le, szedd össze magad én meg addig elpakolok.
- Imádlak anya - öleltem meg majd a hálóba sétáltam.
Egy frissítő zuhany után minden szebbnek tűnt. A vizsgával járó stressz eltűnt, helyette csak arra gondoltam, hogy már nem sokat kell kibírnom Shawn érkezéséig.
Anyával szuper jól meg voltunk, az este is jól telt. Megnéztük az egyik kedvenc filmünket, közben ettünk egy-egy hambit és sültkrumplit. Persze a gumicukor elmaradhatatlan volt így én a kedvencemet az epreset és málnásat ettem, anya meg a citromosat és kólásat, csak úgy mint régen.
Tíz óra körül járhatott az idő mikor bealudtam. Azt tudom, hogy fél tízkor még válaszoltam Shawn egy üzenetére de aztán mintha elvágtak volna, kidőltem.
Reggel anya kicsit zaklatott hangjára ébredtem.
- Patrick, vége, fogd fel, ne bonyolítsuk ezt.... Nem, egyszerűen nem tudok tovább veled maradni. Miért is maradnék, te magad mondtad, hogy bánod, hogy elvettél. Nekem erre nincs szükségem. Tönkre tetted és elvetted az elmúlt húsz évemet, és ugyanúgy a lányod egész életét is. Most mindketten boldogok vagyunk és szabadon éljük az életünket anélkül, hogy te felülbírálnád minden döntésünket.... Nem, nincs senkim, de irónikus, hogy épp te kérdezed ezt, nem gondolod? A barátnődet nem zavarja, hogy nem akarsz elengedni? Vagy ő nem tudja? Fogadni mernék, hogy azzal hitegeted, hogy feleségül veszed és engem állítasz be úgy mintha nem akarnék vállni. Előre sajnálom szegény párát..... Már nem hat rám a fenyegetőzés, Patrick, elvehetsz mindent, én akkor sem maradok a feleséged. Szia.
A konyha felé vettem az irányt. Anya ott állt, a pultra támaszkodva lehajtott fejjel. A mobilját félre dobta majd vett egy mély levegőt. Nem mondtam semmit csak mögé sétáltam és megöleltem. Rögtön megfordult és úgy szorított magához. Végre visszakaptam az anyukámat.
- Jajj kicsikém...
- Minden rendben lesz anya.
- Azt mondta nem akar válni.
- Bele fog egyezni. Ígérem. Ma bemegyünk a munkahelyemre. Beszélek a főnökömmel, ő biztos ismer valami jó kis vérszívó piócát, nos olyat mint apa, és megvédjük azt ami a tiéd. És te új életet kezdhetsz.
- Ahogy te is.
- Én már megtettem mikor ide költöztem, most rajtad a sor...
- Hogy te milyen gyorsan felnőttél, elképesztő.
- Na irány öltözni, megreggelizünk valahol és utána megmutatom hol dolgozom.
A városban sétálva Anya egy olyan arcát mutatta meg amit még nem láttam. Felszabadult volt, nevetgélt, viccelődött. Úgy mutogatott mint egy kisgyerek aki először jár a vidámparkban. Nagyon jó volt látni és mikor a kiadóhoz értünk büszkén magához ölelt. Nem kellett semmit mondania , tudtam mire gondol. Az ahogy rám nézett és mosolygott, elárult mindent.
Andrew irodájához érve kopogtam majd ahogy hallottam hangját benyitottam.
- Cassie, szia, nem számítottam rád.
- Csak gondoltam beugrok, magammal hoztam anyát is ha nem baj.
- Dehogyis. Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem Mrs. Morgan.
- Ugyan, csak Amber és én is örülök Andrew, a lányom már rengeteget mesélt önről.
- Remélem csak jókat. Igyekszem jó főnöke lenni - mosolygott rám Andrew.
- Szuper főnök vagy.
- A vizsgáiddal hogy állsz?- kérdezte.
- Jól, minden rendben. Mind meglesz, köszönöm, hogy otthon maradhattam.
- Ez csak természetes.
- Még van három vizsga de úgy érzem felkészültem rájuk.
- Biztos vagyok benne, Shawnnal beszéltél?
- Igen, mindennap beszélünk. Alig várom, hogy vége legyen ennek az időszaknak és többet legyünk együtt.
- Nála jobban nem várod. Már hetek óta azért rágja a fülem, hogy ne szervezzek több koncertet meg interjút. És hallottam a karácsonyi kiruccanásotokról is, várod már?
- Még jó...- nevettem majd anyára pillantottam - Andrew lehetne hozzád egy kérdésem?
- Hát persze?
- Nem tudsz egy jó válóperes ügyvédet?
- Hogy mit? Minek az neked?
- Nem nekem, anyának.
- Oh, sajnálom, válni készül?
- Igen. És van egy kis bökkenő.
- Mi az?
- Apa ügyvéd, az a ragadozó fajta és megfenyegette anyát, hogy mindenét elveszi, így most keresünk valakit aki legalább annyira vérszívó mint ő.
- Értem, nos felhívhatom egy barátomat, igazi kis pióca ha válásról van szó, de különben jó arc, csak szenvedélyesen szereti a munkáját.
- Igen, a férjem is így kezdte, mígnem egy elviselhetetlen , gerinctelen alak lett belőle akiből kihalt minden érzés- mondta anya mire Andrewval egyszerre néztünk rá. Anya még sosem beszélt így apáról, egyszerűen nem is tudtam felfogni amit mondott.
- Értem akkor kikeresem Peter számát - mondta Andrew majd az asztalához sétált és elkezdett keresgélni. Anya időközben az ablakhoz sétált és csak bámult kifelé. Apa rengeteg fájdalmat okozhatott neki, és ezt sosem felejtem el.
Andrew még mindig kutatott mikor kopogtak. Én kinyitottam az ajtót és Daniel vigyorgott rám.
- Cassie, kislány, hát te? Azt hittem vizsgázol?
- Csak beugrottam - mondtam mikor bejött. Daniel szuper jó fej pasi. Ugyan nem az én korosztályom, sőt, túl van már a negyvenen de nagyon fiatalos és nagyon jól kijövünk. Letett egy mappát Andrew asztalára majd felém fordult.
- Hogy haladsz?
- Jól , még a jövőhéten lesz néhány vizsga de úgyérzem sínen vagyok. Ohh, majd el felejtettem, ő itt az anyukám Amber- néztem anyára mikor odalépett hozzánk.
- Amber?
- Üdvözlöm, Amber Morgan- nyújtotta anya a kezét.
- Daniel Harrison, nagyon örülök. Cassie már mesélt önről de így élőben... Hű- ámuldozott Daniel mire majdnem elnevettem magam. Még mindig fogták egymás kezét amit talán észre sem vettek.
- Nos, köszönöm - húzódott el végül anya.
- Meg is van - kiáltott fel Andrew mire mind odakaptuk a fejünket - Peter Myrons, a legjobb ügyvéd Los Angelesben.
- Ügyvéd? Mibe keveredtél te lány?- borzolta össze Dan a hajam mire felnevettem.
- Nem én te dinka. Anyának kell az ügyvéd. Épp válni készül - vigyorogtam.
- A gyerekek mindig így örülnek ha elválnak a szüleik vagy csak te vagy defektes?- kérdezte mire kinyújtottam a nyelvem.
- Ha ismernéd apámat megértenéd az örömömet - vettem el Andrewtól a névjegykártyát.
- Na jó kicsim, szerintem elég ennyi a csődbement házasságomról - mondta anya halkan és azt vettem észre, hogy Dan csillogó szemekkel méregeti. Hmmm... talán meg van az új apukám?
Sziasztok!
Meg is érkezett az új rész, remélem tetszett.😁
Egyszerűn nem is hiszem el, hogy túl léptük a 13 ezret. Ez valami óriási.😄😍
Imádlak titeket, minden olvasómat 💖💖