Cassie szemszög...
Anyának írtam, hogy hatkor száll le a gép és hogy nem kell kijönni értünk mert Shawn mindenképp kocsit akar bérelni. Válaszolt is, hogy már nagyon várnak minket, azt eltudom képzelni apa mennyire várhatja már, hogy Shawnnal találkozzon, tuti balhézni fog, nem tudja majd megállni, hogy ne kössön belé. De akkor én is felhúzom magam és nem hiszem, hogy elkerülhető lesz a veszekedés, de hát milyen fura is lenne, hálaadás békességben. Nekünk ez valahogy sosem jött össze.
- Kedves utasaink, kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást - Gondolataimból feleszmélve Shawnra néztem. Ő elgondolkodva meredt rám.
- Láttam, hogy nagyon elmerültél, mire gondoltál?
- Apára és előre felkészültem a veszekedésre - mondtam mire megfogta kezem.
- Ne aggódj nyuszifül, nem hagyom, hogy akár szavakkal is bántson téged. Az anyád talán védi őt, de én őszintén megmondom neki a véleményem ha ki provokálja.
- Köszönöm - suttogtam mire közelebb hajolt és végig simított arcomon.
Miután az autóbérlés is sínen volt márcsak húsz perc választott el attól, hogy találkozzak a szüleimmel. Anya már nagyon hiányzott, a tanácsai, az óvó ölelései, az illata és a nevetése, de apa nélkül megvoltam.
Viszont jó lesz a lányokkal találkozni, megbeszélni az élményeinket, bemutatni nekik Shawnt.
- Na jó, akkor most már navigálj édes - simogatta combom. A központban voltunk így innen már nem tudhatta. A hátra lévő utat szorongva tettük meg, azt hiszem végül Shawnra is átragasztottam, mert azt vettem észre, hogy egyre feszültebben markolássza a kormányt.
A ház előtt leparkolva körbe néztem. Anya kocsija kint állt, mögé parkoltunk ami azt jelenti, hogy apa téyleg itt van. Anya olyankor parkol csak kint ha apa haza jön és elfoglalja a garázst.
- Nem örülök hogy máris ilyen feszült vagy miatta - fogta meg a kezem.
- Shawn, én ezzel az emberrel sosem jöttem jól ki. Egyszerűen nem látok semmi hasonlóságot kettőnk között. Nincs semmi közös témánk, mindenről más a véleményünk, soha egy nyugodt beszélgetésünk nem volt még.
- Csak pár nap az egész, szervezünk egy csomó programot és alig találkoztok majd. De ... ne hagyj vele kettesben.
- Miért, félsz?
- Nem, vagyis de, attól félek, hogy lecsapom.
- Rendben.- nevettem el magam.
A házhoz érve elővettem kulcsom és kinyitottam az ajtót. Shawn és én is letettük az előszobában a bőröndünket majd a helyére akasztottam a kulcsokat.
- Anya, megjöttünk - vettem le dzsekim. Alig telt el fél perc anya rohant felém és ölelt magához - Jajj , úgy hiányzott már ez - nevettem halkan- Hiányoztál anya.
- Te is nekem egyetlenem, ez a ház, annyira üres nélküled - simogatta hátam majd elhúzódott - De csodaszép vagy.
- Köszönöm... Anya, ugyan már láttátok egymást de ő itt Shawn.
- Örülök, hogy végre személyesen is találkozhattam önnel Amber.
- Nekem is örömömre szolgál végre találkozni azzal a fiúval aki ezt a mosolyt csalta a lányom arcára - mosolygott anya Shawnra majd széttárta karjait - Na gyere ide, üdvözöllek nálunk.
- Köszönöm szépen - ölelték meg egymást.
- Szóval ti már ilyen jóban vagytok?- hallottam meg apa hangját majd zsebre tett kézzel jelent meg. Anya elengedte Shawnt és apa mellé állt megszeppenve.
- Egyszer beszéltünk csupán - mondta anya. Apa bólintott majd közelebb jött hozzánk.
- Szia apa, örülök, hogy látlak.
- Én is kislányom - fogta meg karom majd jól végig mért. Mintha csak egy kocsit mért volna fel, hogy elég jól néz-e ki ahhoz hogy megvegye. Semmi szeretet nem volt az érintésében.
- Mr. Morgan, örülök hogy végre megismerhetem. Shawn Mendes vagyok - nyújtotta kezét Shawn. Éreztem, hogy kicsit be van feszülve ami az arcára is kiült. Apa kellettlenül kezet fogott vele majd hátra lépett anyához. Beállt az a kínos csend , amikor mindenki vagy a földet bámulja vagy a másikat szugerálja, hogy lépjen már valamit. Én anyát szugeráltam így aki kapcsolt is..
- Nos akkor menjünk a nappaliba, ne itt ácsorogjunk. Gyertek gyerekek - mosolygott ránk kedvesen. Shawn kicsit lazított, hátamra csúsztatta kezét majd átkarolt és úgy sétáltunk el apa mellett. A kanapéra leülve összekulcsoltuk ujjainkat, én rá mosolyogtam, hogy kicsit oldjam a feszültséget. Időközben apa is megérkezett és leült.- Mit hozhatok inni Shawn, kislányom?
- Én a szokásosat kérem anya.
- És te Shawn?
- Nekem is jó az amit Cassie iszik.
- Tényleg Shawn? Nem kell visszafognod magad, ha esetleg szeretnél egy sört, vagy bort, esetleg mást inni az is megoldható. Kibontok egy üveggel a legfinomabb Merlotból amit nemrég vettem.
- Nem, köszönöm uram. Nem iszom alkoholt.
- Tényleg? Még egy sört sem?
- Nem - mondta Shawn kezem simogatva.
- Ezt nehezen hiszem el, a korodbeli tinisztárok élnek halnak az alkoholért és drogokért. Miért pont te lennél a kivétel?
- Nem tudom, kérdezze a szüleimet. Ők neveltek így.
- Apa, Shawn tényleg csak akkor iszik ha nagyon muszáj - mondtam.
- A te szavad nem számít, nem is kérdeztelek, akkor beszélj ha kérdezlek, különben is , akkor is védenéd ha literszámra inná a whiskeyt.
- Uram ha megkérhetem, ne beszéljen vele így.
- Hogyan?
- Nem akarok modortalan lenni mert én csak egy vendég vagyok itt de nálunk ez nem szokás. Felénk a nőkkel nem beszélnek így, és nem hiszem, hogy a lánya kiérdemelte volna ezt a stílust.
- Nos... Értelek. Kislányom te megalázónak érezted a stílusomat?
- Igen - vágtam rá mire apa szemei elkerekedtek. Arra számíthatott, hogy meghúzom magam de a tudat, hogy Shawn ott volt és kiállt mellettem bátorrá tett.
- Na jól van , akkor ezt megbeszéltük. Vegyük úgy, hogy bocsánatot kértem.
- De nem kért - mondta Shawn.
- Fiam, nem gondolod, hogy sokat engedsz meg magadnak?
- Azt gondolom, hogy ön nem értékeli a lányát eléggé.
- Gratulálok Cassidie, ne is álmodjatok arról, hogy áldásomat adom a kapcsolatra - pattant fel apa.
- Uram, elnézést - állt fel Shawn is - Ne értse félre, nem azért jöttünk, hogy az engedélyét kérjük. Az hogy együtt vagyunk nem tartozik senkire, önre sem, én szeretem őt, ő is szeret engem így együtt vagyunk. Nem tilthat el tőle.
- Mégis mit képzelsz ki vagy te?- lépkedett közelebb. Jobbnak láttam felállni villámhárítónak.
- Apa, kérlek ne csináld ezt. Shawnnak igaza van. A kapcsolatunkat illetően nem fontos a véleményed. Szeretjük egymást és csak miattad nem fogok szakítani vele, ahogy az elején sem tettem mikor rám parancsoltál. Mi lenne ha megpróbálnál apaként viselkedni?
- Ezt meg mire véljem?
- Arra, hogy egy normális apa aki szereti a lányát ezer módon megfenyegeti a választottat, hogy mit csinál vele ha fájdalmat okoz a lányának. Te meg csak az egóddal foglalkozol. Miért nem tudsz egy kicsit tovább látni magadnál?
- Azthiszem ez azokután hogy kifizettem neked a lakbért, nem túl szép viselkedés velem szemben.
- De azt sem azért tetted, hogy boldog legyek.
- Most azzal vádolsz meg, hogy nem szeretlek?
- Miért szeretsz?
- A lányom vagy.
- Ez nem válasz a kérdésemre.
- Megyek iszom egy pohár bort és folytatom a munkát, elég időt fecséreltem el rátok és a kis szerelmetekre - mondta majd elvonult a dolgozószobájába.
- A vacsora tálalva és az üdítőket is odavittem - jött be anya majd ahogy meglátott minket megtorpant - Apád?
- A szokásos helyén, elvonult dolgozni - motyogtam miközben a szembenlévő falat bámultam.
- Akkor hárman eszünk.
- Nekem nincs étvágyam. Felmegyek a szobámba - mondtam majd szinte elszaladtam.
Shawn szemszög...
Ahogy Cassie elrohant az anyukája csak sóhajtott. Kicsit hibásnak éreztem magam, mert ha nem szólok be az apjának...
- Vitáztak?- nézett rám Amber.
- Igen, de azt hiszem én voltam a ludas.
- Mi történt? A konyhában semmit nem hallottam.
- A férje nem épp úgy szólt Cassiehez amit én tolerálni tudok így ezt szóvá tettem neki , aztán már nem lehetett megállítani a vonatot, az egyenesena sziklának ütközött úgymond. Nagyon sajnálom, hogy elszúrtam a vacsorát.
- Ugyan Shawn... Ez szinte már megszokott. Elmondom mi következik ezután. Holnap a férjem gépre ül és elutazik az egyik ügye miatt és két hétig nem is látom majd, rosszabb esetben karácsonyig - mondta mire megráztam fejem jelezvén, hogy szerintem ez így nincs jól. - Azt viszont nagyon köszönöm, hogy Cassie mellett álltál. Gondolom ennyi idő alatt is rájöttél, hogy nekünk nem nagyon van szavunk vele szemben, véleményünk is csak akkor ha az egyezik az övével. Örülök, hogy van aki vigyáz a lányomra.
- Igyekszem.- mosolyodtam el.
- A szobája az emeleten az első ajtó jobbra. Menj fel hozzá.
- Rendben - bólintottam majd elindultam a házban. Az előszobában összeszedtem a két bőröndöt és azzal céloztam meg az emeletet. A szobába benyitva egy pillanatra sokkolt a sok szín de aztán ahogy megláttam, hogy fekszik az ágyon a párnát átölelve összeszorult a szívem. Az ajtót becsukva közelebb sétáltam. Beültem mögé és végig simítottam karján.
- Jól vagyok - suttogta.
- Nem kicsim, nem vagy jól. De ez érthető is - mondtam majd sóhajtottam - Be kellett volna fognom, és nem beszólogatni apádnak. Ilyen hülye is csak én lehetek - morogtam mire felém fordult. Kezét nyakamra csúsztatta és egy ideig csak méregette arcom.
- Nagyon szeretlek Shawn.
- Tudom.
- És tudom, hogy te is úgy szeretsz engem. Különben nem szálltál volna szembe úgy apámmal. Köszönöm, hogy kiálltál értem, hogy megvédtél vele szemben, ez nem is tudod mennyit jelent nekem.
- Biztos nem én leszek a szívecsücske ezután, de hidegen hagy. Az ahogy beszélt veled, nekem esett rosszul. Nem is tudom te mit élhettél át mellette tizennyolc évig. Mikor azt mondtad nincs meg köztetek az a tipikus apa-lánya kötődés azt gondoltam sok mindenben különbözik a véleményetek, nem vettem annyira komolyan amit elmondtál, de most egyértelmű lett számomra, hogy ti lényegében idegenek vagytok egymásnak.
- Most már érted miért érzékenyültem el mikor hazavittél magatokhoz. Az amit nálatok láttam, az ellenkezője ennek . A ti családotok olyan boldog és mindenki egyenrangú. Mindig is egy olyan családot akartam.
- Most már tagja vagy egynek.- húztam magamhoz. Vett egy nagy levegőt majd kifújta és átkarolta derekam. Én lefeküdtem a hátamra ő pedig helyezkedni kezdett. Alig telt el néhány perc összebújva éreztem hogy picit megrázkódik a teste. Legszívesebben bemostam volna annak a nárcisztikus baromnak egyet. - Egyetlenem... Ne sírj.
- De miért nem szeret engem?
- Mert csak magát szereti , gyanítom. Nem a te hibád, ne gondold, hogy te csináltál valamit rosszul. Biztos vagyok benne, hogy ez valami fogyatékosság nála. Képtelen szeretni, ne magadban keresd a hibát - simogattam - Én szeretlek helyette is. Megpróbálok mindent megadni neked. Azt akarom, hogy boldog légy mellettem.
- Boldog is vagyok, az idő kilencven százalékában. A maradék tíz százalék mikor őrülten hiányzol. Bárcsak idősebbek lennénk...
- Akkor mi lenne?
- Nem tudom, biztos könnyebb lenne. Most még mindenki tininek könyvel el minket, akik elvannak együtt...
- Az nem számít mások mit gondolnak. Az a fontos hogy mi tudjuk, hogy tizennyolc évesen is érettebben állunk az élethez mint sok harminc éves. Néhány év múlva mikor visszatekintünk, szerintem mi is azt gondoljuk majd, hogy milyen kis tinik voltunk még. Te sikeres üzlet asszony leszel, én meg teltházas koncerteket adok és hozzád megyek haza.
- Milyen optimista vagy velünk kapcsolatban. Te tényleg ennyire hiszel abban hogy mi egymásnak lettünk teremtve?- nézett szemembe.
- Hiszem hogy nem véletlenül sodort téged a sors akkor a partra. Ahogy engem sem. Őszintén szólva akkor jártam ott először.
- Mi? Nekem aztmondtad az a kedvenc helyed, átvertél.
- Valahogy szóba kellett elegyednem veled. De témához visszatérve, valami akkor odavezetett engem hozzád, szóval igen, talán sokan kinevetnek emiatt de én hiszek abban hogy minden megvan írva a nagy könyvben, és hiszek a szerelemben, a mély , örökre együtt amíg a halál elnem választ tipusú szerelemben.
- Én pedig remélem hogy igazad lesz - suttogta mire hátára fektettem és haját félre simítottam arcából. Abban a pillanatban döbbentem rá hogy már mindent elterveztem. Az egész életemet vele képzeltem el. Annyiszor gondolkodtam már ezen, főleg utazáskor mikor a repülőn magamba fordulva gondolkoztam, olyan sokszor játszadoztam ezzel a gondolattal.
Fejét felemelve orrát enyémhez érintette és megcsókolt. Karjait nyakam köré fonta és magára húzott. Ahogy hajamba túrt bele markoltam fenekébe és csípőmet övéhez nyomtam.
- Túl korán van Cassie - szakadtam el ajkaitól - Még korán, anyukád bármikor bejöhet, hogy megnézze hogy vagy.
- Igaz, erre nem is gondoltam. Olyan jó hogy észnél vagy - simogatta arcom - De szükségem van rád. Fura de mikor szerelmeskedünk és a testünk összesimul, ahogy a bőrünk érintkezik egymással olyan biztonságban érzem magam mint sehol máshol. Ahogy a karjaidban tartasz, vagy összekulcsolod kezeinket közben és a nevemet suttogod, egyszerűen szükségem van most erre az érzésre.
- Itt maradunk, összebújunk és pár óra múlva ha mindenki lefeküdt ígérem megadom neked amire csak vágysz.
- Na jó - csókolt meg édesen.
- Szeretlek te kis boszorkány - suttogtam mire halkan kuncogott.
- Shawn, ne engedj el ma éjjel egy pillanatra sem.
- Mintha máskor megtenném.- simogattam haját.
Éjfél elmúlt mikor úgyéreztem hogy a szám egy sivatag, A torkom ki volt száradva és szinte könyörgött egy korty vízért. Óvatosan kibújtam Cassie alól és felkapva rövidnadrágomat és pólómat elindultam a konyhába Ahogy leléptem a lépcsőről nevetést hallottam így megtorpantam.
- Tudod Amy ez vicces, hogy te fenyegetsz válással. Mindent meg adtam neked. Házat, jólétet még a gyereket is.
- Csak épp te nem voltál sehol az elmúlt tizennyolc évben Patrick. Hát nem érted? Én mindvégig védtelek téged a lányod előtt, azt mondtam a munka köti le a figyelmed de tudom jól hogy rég nem amiatt utazgatsz ilyen sokat.
- Hogy érted ezt?
- Ahogy mondom. Susan tud arról hogy van egy lassan tizenkilenc éves lányod és egy feleséged?
- Te miről...
- Hagyd ezt. Ettől csak szánalmasabbnak érzem magam. Én napról napra nem tettem mást csak vártam rád és reménykedtem, hogy egyszercsak észhez térsz és végre itt maradsz velünk. De mind hiába. Mi nem kellünk neked, miért vagy még itt egyáltalán?- hallottam Amber hangját majd egy rövid ideig csend volt és Patrick felsóhajtott.
- Átkozom a napot mikor oltárhoz vezetettelek, és amikor a lányod megszületett. Tönkre tettétek az életemet, mostmár mindegy, csinálj amit akarsz - kiabált Patrick majd csörömpölést hallottam. Gyorsan a hátsóajtóhoz vezető folyosóra szaladtam, hogy ne lásson meg . Ahogy feltrappolt az emeletre a konyhába sétáltam. Amber az üvegszilánkokat takarította fel és mikor meglátott kicsit megijedt.
- Te még ébren vagy?
- Csak egy pohár vízért jöttem le. Nagyon kiszáradt a szám.
- Igen, annyiszor akartam már valami párásító készüléket beszerezni de mindig elfelejtem - vett elő egy poharat a szekrényből majd tele töltötte vízzel - Tessék.
- Köszönöm - vettem el majd ittam egy kortyot - Minden rendben?
- Igen Shawn, vagy legalábbis idővel minden rendben lesz. Nézd tudom, hogy hallottad miket mondtunk de kérlek még ne mond el Cassienek. Ő így is utálja Patricket, ha megtudná mit mondott csak fokozná a dühét.
- Hát persze, nem mondom el neki. De azért sajnálom.
- Mit?
- Hogy elszalasztott két fantasztikus nőt. Tudom nem ismerjük jól egymást de biztos vagyok abban, hogy Cassie magának köszönhetően lett ilyen fantasztikus lány. Ami azt jelenti hogy ön is rendkívüli, Amber.
- Köszönöm Shawn, én pedig már tudom hogy a lányom miért van annyira oda érted. Justint is szerette, bizonyára tudod hogy 3 évig jártak, de ezt a fajta csillogást a szemében, a mosolyt az ajkain eddig még nem láttam. Mellette nem volt ilyen felszabadult, magabiztos, egyszóval nem úgy szerette mint téged.
- Eleinte volt némi gondom Justinnal, még úgyis hogy tudtam vége és már nem szereti de aztán bele feledkeztem ebbe az érzésbe, tudja, és már nem félek tőle. Cassie tudja, hogy nekem ő mindennél fontosabb, valójában az első lány akit tényleg szívből szeretek, mármint az a nagybetűs szerelem.
- Elhiszem de mégis féltem ettől a lányom. Attól az élettől amit melletted él. Tudom, hogy te próbálod majd védeni a jövőben is, de a te életed túl sok izgalommal jár, új emberek, új helyek. És Cassie nem túl nyitott lány.
- Azt vettem észre a hétvégén.
- Úgy mondanám, hogy szeret azok társaságában lenni akiket már ismer és akikben megbízik. Nehezen nyílik meg vadidegeneknek. Gondolod, hogy boldog lesz veled hosszabb távon is? Hiszen még csak négy hónapja lesz hogy együtt vagytok. Most még tart a rózsaszín köd de mi van ha lezuhan a lebegő felhőről és tisztán látja majd az életeddel járó hátulütőket és úgydönt nem kér belőle és inkább elenged.
- Nem tudom, nem is tudom elképzelni.
- Pedig jobb lesz ha kitalálod, hogy akkor mit teszel. Célszerű felkészülni több eshetőségre is.
- Értem.
- Shawn, nem ellened van kifogásom. Igazán kedvellek, és látom, hogy mindent megteszel, hogy boldoggá tedd őt, csupán anya vagyok és nekem gondolnom kell arra is, hogy mit csinálok ha a lányom összetört szívvel fog hozzám jönni.
- Akkor próbálom nem összetörni a szívét..
- A próbálkozás édes kevés...
Sziasztok! 😀
Újra itt! Tudom mostanában ritkán jönnek az új részek de mentségemre szóljon hogy semmire nincs időm. Szószerint. Mostanában zombiként élem napjaimat.😧😩
Viszont most egy elég hosszú részt hoztam nektek, mit gondoltok? Hogy tetszett?😊
Ja és meg van a 11 ezer is.🤗 Fantasztikusak vagytok!😚