- Jó reggelit mindenkinek. - vonultunk kézen fogva a konyhába Shawnnal. Én a köntösömet igazgattam majd ahogy leültünk az asztalhoz minden szem rám szegeződött.
- Te sírtál az éjjel Cassie?- kérdezte Karen mire nyeltem egy nagyot.
- Sírtam?- néztem Shawnra.
- Álmodban azt hiszem. El is felejtettem mondani. Én is arra ébredtem, hogy sírsz, beszéltem hozzád de nem reagáltál és gondoltam álmodsz így picit megrázogattalak. Kinyitottad a szemed majd kezemet megfogva újra behunytad és aludtál tovább már csendben. - mondta mire nem nagyon tudtam mit mondjak.
- Rosszat álmodtál?- kérdezte Lia.
- Nos nem tudom, néha előfordul, most nem igazán emlékszem. Semmi nem rémlik. Elnézést kérek ha valakit felébresztettem.
- Jajj semmi baj , csak nem tudtam elképzelni hogy mi baj lehet, azt hittem Shawn csinált vagy mondott valamit ami ezt váltotta ki belőled.
- Jaj dehogy. Bizonyára álmodtam.- mondtam és ugyan nem emlékeztem de tudom, hogy apámról álmodtam. Ez az álom már többször előjött, nem is álom, egy emlékkép. Hat éves lehettem mikor nagyon szerettem volna ha eljön az iskolába a nyílt napra de ő csak lerázta magáról a kezem és ott hagyott, elutazott. Egész hétvégén sírtam utána és anya sem tudott megvigasztalni. Talán pont az az alkalom volt mikor rádöbbentem hogy nekem valójában nincs is apukám. Shawn végig simított karomon.
- Minden rendben Cass.- mondta halkan. Bólintottam majd hozzá láttunk a reggelihez.
- Mi a tervetek mára gyerekek?- kérdezte Manuel.
- Cassie szeretné ha megmutatnék neki néhány helyet a városban így be viszem és körbevezetem. Kíváncsi hol is nőttem fel így napközben ezt csináljuk, nem valószínű hogy itthon ebédelünk de délután itt leszünk. Ha szeretnétek valamit közösen is csinálni.
- Arra gondoltam játszhatnánk Mutasd meg!- et. Lia ötlete volt szerinte Cassie is élvezné.
- Az mi?
- Olyan mint az Activity csak itt nincs körbe írás és rajz csak mutogatás.- magyarázta Shawn.
- Nos abban soha nem voltam jó.
- Akkor garantált a jó kedv. - nevetett Karen.
- Hát benne vagyok, miért ne. - mosolyogtam
Reggeli után felöltöztünk és rendbe szedtük magunkat majd Shawn bepattant apja kocsijába és elindultunk a városba. A belvárosban parkolt le és tovább gyalog mentünk. Az első állomás a sulija volt. Mesélt néhány történetet, hogy miket csináltak a barátaival, hogy milyen csínyeket követtek el a tanárok ellen. Jókat kacagtam. Az iskola után a közeli sport pályához sétáltunk.
- És ez az a hely ami sokat tudna mesélni ha lenne szája.
- Miért?- nevettem.
- Történtek itt dolgok. Ide jártunk focizni és kosarazni is a srácokkal, és néha itt lógtunk a lányokkal is, első csók, khm...
- Itt volt az első csókod?
- Igen.
- Ez cuki.
- Ja, kis pattanásos tini voltam még..
- Most is tini vagy csak pattanások nélkül.- vigyorogtam.
- Igazán?- nevetett majd elkezdett csikizni. Olyan pontot talált oldalamon amiről nem is tudtam hogy csikis és mikor erre ő rájött nem lehetett leállítani így elkezdtem futni előle. Még jó hogy torna cipőt vettem fel mert valami magas sarkúban ez nehéz lett volna, de szerencsére elértem az egyik sarokban lévő labdatartó kosárig ami mögé befutva előnyhöz jutottam. Vagyis azt gondoltam mert csak egy pillanatra pihentem meg és már ott is termett mellettem és elkapva derekamat a vállára dobott.
- Shawn tegyél le, kérlek?- nevettem és erőtlenül csapkodtam hátát.
- Nincs az az isten.- simított végig combomon.
- Bármit kérhetsz csak tegyél le.- tettem meggondolatlan kijelentést.
- Bármit?- torpant meg. Leengedett a földre és rám nézett.
- Na jó, majdnem bármit. Például nem ugrok le házak tetejéről és semmi élet veszélyeset nem vállalok be.
- Olyat nem is kérnék.- hajolt közelebb .- Tudod mit akarok.
- Nem, nem igaz, fogalmam sincs.- mosolyogtam.- De ha esetleg tudnám is..nem a válaszom. Azt sem kérheted.
- Miért nem?
- Mert itt nem akarom, nem is tudom. Feszélyez a környezet, talán az a baj hogy itt volt az első csókod, passz.
- És egy puszi bele fér?
- Hogyne.- mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Hé a számra.- nyögött fel sértődötten.
- Ahhoz először el kell kapnod.- mondtam már az utcáról. Ő utánam eredt de sokáig nem ért be, végül is futó voltam vagy mi, szóval a közeli parkba futottam. Ahhoz képest elég gyorsan befutott ő is és kezem elkapva magához húzott. Nem csinált semmit csak lihegett mint egy kutya. Kezem mellkasára csúsztattam és éreztem ahogy hevesen ver a szíve. Elmosolyodott mozdulataimat követve .
- Oké, a napi edzés is megvolt, honnan van ilyen erő benned? Mindjárt leszakad a lábam.
- Évekig futottam szóval ez nekem semmi.- mosolyogtam rá.- És ez különben sem volt több egy kilométernél, egy bébi is lefutná.
- Tényleg?De jó neked.- mondta halkan. Én csak nevettem majd közelebb léptem és adtam ajkaira egy puszit.- Ez meg de jó nekem.- vigyorgott ahogy derekam köré fonta karjait. Nem csinált semmit csak homlokát enyémnek támasztotta. Én karjaiba kapaszkodva próbáltam ellenállni a kísértésnek , a kísértésnek ami azt súgta érintsem meg az ajkait. Ahogy kicsit szét nyíltak puha ajkai olyan vonzó látványt nyújtottak. Nem tudom, kezdek elgyengülni.
- Iszunk valamit? Láttam egy Starbucks kávézót valahol.- suttogtam.
- Igen, mehetünk.- mosolygott rám. Megfogta kezem és úgy sétáltunk el a kiszemelt helyig. Utána a turmixszal a kezünkben sétáltunk el egy játszótérre amiről szintén sztorizott egy jót. Majd egy hamburgereshez ültünk be, én egy csirkéset kértem sült krumplival, ő pedig maradt a hagyományos marha húsosnál. Időközben odajöttek néhányan fotózkodni meg aláírást kérni meg találkoztunk néhány volt évfolyam társával is akiknek bemutatott. Szelfiztünk is így a közösségi oldalakon élő rajongói is kitombolhatták magukat. Ő ugyan nem olvassa a kommenteket de én rájuk pillantok minden feltöltésnél, ahogy a koncertes videóknál megnéztem most is figyeltem. Annyira sok a gyűlölködés, ezek a felhasználó nevek mögé bújt fiúk és lányok halállal fenyegetőznek ha nem hagyom békén a kedvencüket. Nem is értem, mintha bárki is birtokolhatná őt. Ugyan tudtam, hogy ez lesz, mert azelőtt is láttam, hogy egy-egy sztár tweetjénél micsoda komment háborúk meg hisztik folytak, de ezekbe sosem mentem bele. Ahogy a mi képeink alá érkező hozzászólásokra sem válaszolok mert tudom, hogy azzal csak szítanám a tüzet aminek meg semmi értelme nem lenne. Hivatalosan járunk, ezt tudja mindenki de a valódi érzéseket senki sem ismeri. Tudom, hogy Shawn nagyon kedvel engem, és ugyan én nem akartam így érezni, és közel kerülni hozzá de én is egyre jobban élvezem a társaságát. Shawn tényleg egy normális srác ahogy azt állította, a hírneve csak egy puttony amit cipel azért hogy azt csinálhassa amit szeret, hogy esténként kiállhasson a rengeteg ember elé és átadhassa nekik az érzéseit, a kételyeit, a gondolatait a dalain keresztül. Szóval jól érzem magam vele, de hogy valami komolyabb kisülhet-e ebből azt nem tudom, ahogy azt sem hogy mi lesz ha igen, mi lesz a szerződéssel, mi lesz a kiadóval?
Ebéd után visszamentünk a parkba és tettünk egy kört, megcsodáltuk a szépen kialakított virág ágyásokat, a színharmóniákat és hallgattuk a madarakat. Majd Shawn leült egy padra én meg befeküdtem ölébe és felnézve rá elmosolyodtam. Percekig csak néztük egymást majd végig simított hajamon.
- Kérdezhetek valamit?
- Igen.- bólintottam.
- Justinnal kapcsolatban is?
- Igen.
- Szóval értem, hogy ő fontos neked mert sokáig voltatok együtt és hiányzik is mert a legjobb barátod... De szoktál rá úgy gondolni?
- Hogyan?
- Nos eszedbe jut az ahogy megcsókolt, vagy ahogy magához ölelt?- kérdezte mire az égre emeltem tekintetem. Egy ideig csak figyeltem ahogy a felhők haladnak, ahogy alakjuk változik majd ránéztem.
- Néha.
- Szereted még?
- Szeretem, de ez már egy másfajta szeretet.
- Értem, csak ezt akartam tudni.- mondta. Én felültem majd hajamat megigazgatva sóhajtottam.
- Van valami amit tudnod kell. Justinnal szerelmesek voltunk, ő volt az első igazi szerelmem. Előtte is voltak fiúk akikkel randiztam de ő volt az akibe igazán szerelmes voltam.
- És az első szerelmét nem felejti el az ember.- sóhajtott.
- És nem is akarom elfelejteni. Miért akarnám Shawn, hisz eddigi életem egyik legszebb időszaka volt . Ez az érzés megváltoztatja az embert és olyan mélyen átjárja hogy végül kitörölhetetlen lesz. És nem minden kapcsolat ér véget megcsalással vagy veszekedéssel, egyet nem értéssel. Néha csak olyan változások következnek be az életünkbe amelyeket a kapcsolat már nem bír ki bármennyire is szeretjük a másikat. Néha el kell engednünk a másikat hogy az boldog lehessen.
- Értem.
- Nem, nem érted. Te azt gondolod én még szerelmes vagyok Justinba de ez nem igaz, az előbb amit mondtam hogy az érzés megmarad , az nem azt jelenti hogy örök életemben őt fogom szüntelenül szeretni. Az az érzés elhalványul, az intenzitása megváltozik. Hogy magyarázzam el neked hogy megértsd már nem azt a szerelmet érzem iránta? Ha most itt lenne már nem tudnám megcsókolni, vagy vele lenni. Nem tudnék úgy ránézni. Mindig az életem része lesz de már... Másra van szükségem, nem rá.
- Kire van szükséged Cassie?- fogta meg kezem. Ránéztem majd váll rándítva elfordítottam fejem.- Csak hogy tudd, annak a valakinek is szüksége van rád.- mondta mire ránéztem.- Csak egy szavadba kerül és a tiéd vagyok.- hajolt közelebb de nem csókolt meg. Megállt arcomnál és szemembe nézett.- Én tudom mit akarok Cassie, rajtad a sor, neked kell döntened.
Délután négy volt mire úgy éreztük, hogy ideje indulni így miután megígértük, hogy délután társasozunk haza indultunk. Haza érve a szülei már előkészültek a játékhoz a nappaliban.. Liyah épp a nasit pakolta ki meg a poharakat mikor megérkeztünk. Levettük cipőnket és kéz mosás után csatlakoztunk a csapathoz. Shawn volt az egyik csapat kapitány, az anyukája pedig a másik. Megegyeztünk, hogy Karen Manuellel lesz mi pedig fiatalok hárman. Helyet foglaltunk és Karen mutogatott először. Shawn persze folyamatosan beszélt, hogy összezavarja az apját de az végül kitalálta a feladványt. Utána Liyah jött. Shawnnal megfeszülve figyeltük de elég könnyű volt a feladat így gyorsan kitaláltam. Ugyanis film kategóriából húzott és a Titanicot kellett elmutogatnia, amit a híres „Jack , repülök" jelenetből kitaláltam.
Shawn következett, közmondás kategória. Shawn összehúzott szemekkel nézte a kártyát, mi meg már nevettünk. Majd letette. Az óra elindult. A fiú hat ujját mutatta fel.
- Oké, szóval hat szó. - mondtam mire bólintott majd szájára mutogatott.- Száj, ajkak.- bólintott majd fejét kezdte rázni.
- Ez meg mi a fene akar lenni?- kérdezte a húga mire felkacagtam. Shawn csak legyintett majd egy nemet intett a fejével.
- Azt mondod nem?- kérdeztem mire hevesen bólogatni kezdett és két kezét fejére szorította és szenvedő arcot produkált.
- Mi van fiam szorulásod van?- kérdezte Manuel mire mind nevetni kezdtünk de Shawnt nem lehetett kizökkenteni. Nem adta fel.
- Szerintem hozok egy görcsoldót fiam, ez elég komolynak tűnik.- Manuel nagyon a toppon volt, a fia azonban már nem annyira. Nevettünk de próbáltam gondolkozni.
- Fáj.- kiabáltam mire bólintott.
- A hasad?- kérdezte Lia.
- A fejed.- kiáltottam fel mire mutogatott, hogy haladjunk már.- Ööö... Nem, száj fej, fáj.. Megvan!! Ne szólj szám, nem fáj fejem.- Kiabáltam miközben felugrottam.
- Ez az. - csapta össze kezeit Shawn majd hozzám lépett és megölelt.- Ügyes vagy. - nyomott egy puszit arcomra.
- Na ezt, hogy találtad ki, én komolyan azt hittem székrekedése van.- nevetett Manuel.
- Nem is tudom, én is hasonlóan mutogattam volna el, úgy értem hasonlóan bénán.
- Most komolyan azt mondod béna vagyok?- nevetett Shawn miközben még mindig ölelt.
- Azt mondom én is béna vagyok mint te, így egyből jobb, nem?- néztem fel rá majd elnevettem magam...
- A lényeg hogy megszereztük a pontot- szólalt fel Lia.
- Igen, ez igaz.- mosolygott rám Shawn. - Jó csapat vagyunk.
- Igen, szerintem is.- fogtam meg a kezét.
A játékot vacsoráig folytattuk , és ugyan csak két ponttal de megvertük a szülőket. Ugyan a pontozást nem annyira értettem de elvileg már kiforrott volt ez a pontozási technika így nem szóltam bele. Ők tudják. Vacsora után mindenki elvonult. Mi Shawnnal filmet néztünk. Lia a barátnőjével csacsogott Karenék pedig a konyhában pakoltak el. Shawn a kanapén magához húzott és mosolyogva figyelt engem.
- Néha úgy érzem, na jó főleg az elmúlt két napban, hogy te vagy minden amire szükségem van.- súgta.
- Ilyen szépet még senki nem mondott nekem.
- Még Justin sem?- forgatta szemeit.
- Még ő sem , Mr. Féltékenység.
- Nem vagyok féltékeny.
- Tényleg nem? Akkor most megyek és felhívom.- mondtam majd felálltam de kezemet elkapva húzott vissza.- Szóval?
- Na jó, egy kicsit..- nevetett halkan. Hozzá bújva néztem tovább a filmet majd próbáltam nem tudomást venni a simogatásáról.
- Gyerekek, mi megyünk lefekszünk. Holnap reggel el kell mennünk így dobjatok magatoknak össze valami reggelit, jó? Tíz körül jövünk majd.
- Rendben anya, jó éjt.- bólogatott Shawn.
- Jó éjszakát.- mosolyogtam én is.
- Nektek is, és fiam, őrizd Cassie álmát.- mondta Karen mire a fiúra mosolyogtam.
- Hát persze.- húzott még jobban magához . Ahogy felmentek a szülei megfogta kezem és összekulcsolta ujjainkat. - Mintha Isten is egymásnak teremtette volna a kezeinket, nézd milyen tökéletesen fonódnak össze az ujjaink. - nézegette kezeinket mire elmosolyodtam de igazat kellett adnom neki.
- Tényleg.- suttogtam majd felnéztem rá. Mosolyogva pillantott le rám majd mutató ujját állam alá helyezte és még feljebb emelte fejem. Lassan közeledett, én megkapaszkodtam pólójában és nyeltem egy nagyot majd lehunytam a szemem mikor már csak néhány centi volt ajkaink között. Már éreztem forró leheletét mikor telefonom őrült rezgésbe és zenélésbe kezdett. Ijedtemben megugrottam kicsit és elhúzódtam tőle. Kézbe vettem combom alá becsúszott mobilomat és a kijelzőre pillantva elmosolyodtam.- Becky.
- Vedd csak fel.- bólintott majd sóhajtott.
- Szia Becky.- emeltem fülemhez.
- Szia csajszi mi újság?
- Elég későn hívtál..
- Miért?
- Már tíz óra van..
- Na és, régen volt hogy éjfélkor kezdtünk el beszélgetni. Vagy...Ohh, megzavartam valamit?- vihogott. Shawnra néztem aki hang nélkül nevetett majd hátra hajtotta fejét és vett egy nagy levegőt.
- Mondhatni.- motyogtam. - Nem tehetnénk át ezt a beszélgetést holnapra?
- Nos, dehogynem, csak gondoltam, na de mindegy. Holnap be kell számolnod mindenről.
- Ígérem úgy lesz. Jó éjt Becks.
- Nektek is.- mondta pajkos kacaj kíséretében. Mikor kinyomtam a mobilt Shawnra néztem.
- Ne haragudj, tudja hogy kell rosszul időzíteni.
- Semmi baj Cassie. Lesz még időm levenni téged a lábadról. Menjünk fel, mit szólsz?
- Jól van.- mondtam. Kikapcsolta a tévét majd kézen fogva sétáltunk fel. A fürdő szabad volt így egymás után gyorsan lezuhanyoztunk és az ágyban egymás mellett fekve bámultuk a plafont.- Shawn..
- Igen?- nézett rám.
- Kérhetek valamit?
- Persze.
- Bárhogy is legyen köztünk, ha vége lesz, a szüleidnek ne mond el, hogy létezett ez a szerződés. Soha, oké?
- Miért?
- Mert ők csodálatosak, és nagyon kedvelem őket, és azt hiszem ők is engem.
- Imádnak téged.
- Pont ezért, nem akarom, hogy másképp emlékezzenek rám, ha egy nap kisétálok az életedből higgyék csak azt, hogy nem működött köztünk.
- És mi lenne ha nem sétálnál ki az életemből?- fogta meg kezem. Ujjaimmal játszadozott majd nagy levegőt vett.
- A csapatod nem hiszem hogy rajongana az ötletért hogy tényleg velem járj. Nem vagyok szerintem a szívük csücske. Andrew tudja egyáltalán hogy itt vagyok?
- Persze, felhívtam, elmondtam neki hogy a szüleim megakarnak ismerni és hogy elhozlak pár napra meg a két koncertre. Azt mondta jó ötlet, legalább a rajongók látják milyen jól megvagyunk. Nem hiszem hogy csak sejtené is hogy esetleg több is lehet köztünk. Azt mondta jó boltot csináltunk veled.- mondta majd felém fordult.- Cassie én sosem tekintettem rád árucikként. Mikor ők fel dobták ezt a kamubarátnős ötletet határozottan elleneztem, de ha hiszed ha nem, nem sok bele szólásom volt. Aztán arra gondoltam hogy te olyan szimpatikus voltál és mit veszíthetek...
- Tudom...- mondtam halkan.- De mi van ha esetleg lesz köztünk valami, valami igazi, akkor nekik fogunk hazudni? Nekem kell az a pénz a tandíjra.- mondtam mire bólintott.
- Kitalálunk valamit ha úgy alakul.- simított végig arcomon. - Én szeretném ha úgy alakulna. – súgta. Rápillantottam.- Különben Andrew tök jó fej, jó barátok vagyunk, csak néha olyan nagyon szigorúnak mutatja magát de amúgy szuper jó fej. És persze ne felejtsd el mit mondtam az interjún. Kiállok érted.- súgta mire elmosolyodtam. A lámpa már le volt kapcsolva de a kintről beszűrődő fényeknek köszönhetően jól láttam az arcát. Szemében meg csillanni láttam valamit, talán a remény volt az, hogy tényleg kialakulhat valami köztünk, valami igazi, valami valós...
- Jó éjt Shawn.- súgtam majd adtam arcára egy puszit. Kényelmesen elhelyezkedtem mellette és kezét fogva hunytam le a szemem.
Sziasztok!😊
Előbbre terveztem a fejezet publikálását csak rettentő fáradt voltam és erre is alig volt energiám. De végre itt van, hétvégén ( valószínű szombaton) jön a következő fejezet is. 🤗 Addig is várom a visszajelzéseiteket, írjátok meg hogy tetszett.
Imádlak titeket !
💜Puszi