- Figyu csajszi. Bármi is történjen, nem szúrhatod el megint. - Ütögette meg Marinette vállát barátnője.
- Persze, persze. - sóhajtott, majd könyveit mellkasának szorítva lassan elindult Adrien felé.
Mikor már éppen odaért volna, érezte hogy pillanatok múlva az arca a földet érte. Fájdalmasan felnyögött, majd ülőhelyzetbe tornázta magát. Miután kitisztult a látása, megpillantotta a nagy szőke hajkoronát, és harag töltötte el. Már épp indult volna, mikor Alya mellé ugrott, és hátulról felsegítette, egyben akadályozta hogy nekiugorjon vetélytársának.
- Engedj, kérlek, ez már sok! - Sziszegte.
- Hidd el kislány, én lennék a legboldogabb, de pont a szünet előtt nem akarok balhét.
A lánynak igaza volt. Marinette lenyugtatta magát, és nagyot sóhajtott. Látta ahogy Chloe gúnyos tekintettel hátrapillantott, egyenesen rászegezve tekintetét, jelezve " Ő az enyém." A lány érezte hogy arca vörös lesz a dühtől. Arrébb sétált, majd beült a padjába. Fejét lehajtva várta hogy elkezdődjön az óra.
- Hé, Marinette. - A lány felkapta fejét, és egyenesen a zöld szempárral találta szembe magát. - Jól vagy? Láttam az esést..
- A-Adrien. P-persze, jól vagyok. Sűrűn történik meg.
- Láttam hogy Chloe lökött meg. - Hangja egyre halkabb lett, tekintete sajnálatot sugárzott.- Nem értem miért.
A lány érezte, hogy arca vörösödik, ahogy a zöld szempár folyton őt nézi. - M-mindegy. - Nyögte ki válaszként, és elnézett. Adrien zavarodott tekintettel fordult vissza, majd gondolataiba merült.
...
Órák után mindenki felkapta cuccait, majd elindultak. Marinette nem volt túl aktív aznap, ez fel is keltette barátnője érdeklődését. Gyorsan a lány után futott, majd karját megragadva megállította.
- Mi van ma veled kislány? Még a megszokottnál is szótlanabb vagy. A reggeli incidens az oka? Amiatt ne bánkódj.
- Nemtudom, Alya. Csak nem érzem jól magam.
- Nem akarsz elmenni valahova? Esetleg moziba?
- Inkább hazamegyek, neharagudj. Holnap találkozunk! - Mondta, majd választ nem várva sarkon fordult.
Adrien épp Ninóval sétált, mikor Alya telefonját nyomkodva véletlenül nekiment.
- Adrien! Bocsesz, nem vettelek észre.
-Azt látom. - Nevetett.- Mibe vagy ennyire belemerülve?
- Katica-blog.
- Mint mindig. - Szólalt meg Nino, mosolyra húzva a száját.
- Mint mindig. - Ismételte a lány.- Szia Nino.
- Mi most megyünk, holnap találkozunk. Szia Alya. - Szólt Adrien, majd intett, és elindult.
Pár perc séta után a két fiú leült egy padra, ott folytatták a beszélgetést.
- ... Néha nem értem Chloe mit miért csinál. Régen annyira más volt.
- Senki sem érti. De ő Chloe, nem tehetünk semmit. Te vagy a mindene, csak veled kedves.
*Chloe mögöttük sétált el, észrevéve Adrient, megindult, de nevét hallva megtorpant. *
- Persze, én ezt tudom. Sajnálom is kicsit, mert én más lányt szeretek. Ez ellen semmit sem tudok tenni. Kiskorom óta ismerem őt, jó barátom volt, de soha nem tekintettem őt többnek mint barát. Azt hittem ezt ő is tudja.
- Hát haver, nem tudja.
* a szavakat hallva a lánynak könnybe lábadtak a szemei. Lassan hátrálni kezdett, majd elfutott a másik irányba. *
- De várjunk. - Folytatta Nino. - Ki a szerencsés lány?
- Kinevetnél ha elmondanám.
- Gyerünk, Adrien! Tudod hogy nem nevetlek ki.
- Igazából.. - habozott, tarkóját vakargatta.- Katica.
- Oh, haver.. Ezzel szerintem nem vagy egyedül. De hát, nem is ismered.
- Ismerem eléggé ahhoz, hogy szeressem. De ő nem igazán vesz észre engem.
- És, hogy tervezed ezt a dolgot?
- Micsodát?
- Hogy észrevegyen, észlény!
- Nem tudom. Erre még egyenlőre nem találtam jó megoldást.
- Majd együtt megoldjuk ezt a helyzetet is.