-Jobb, ha tudjátok, dobni fogom Andrist, és azzal fogok járni, akivel még soha, senkinek nem sikerült! - dühöngött (Edina).
- Borrel igazgató úr? - kérdezte Kinga.
Cortez üzenete: ?
Na, ezen meglepődtem, úgyhogy gyorsan visszaírtam.
Reni üzenete: Rejtve vagy?
Cortez üzenete: persze.
Reni üzetene: :)
Cortez üzenete: Mit csinálsz?
Reni üzenete: Katával, Virággal, Jacques-kal és Dave-vel beszélek. Várj, most ugrott be Zsolti ablaka is. Küldött egy linket.
Cortez üzenete: Ne nyisd meg.
Reni üzenet: Miért?
De akkor már késő volt. Mert rákattintottam. Zsolti valami hülye oldalt küldött, amin valami természetkép volt, majd hirtelen átváltott az Ördögűző képére, és egy őrületeset sikoltott. Be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így majd' szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Akkorát ugrottam, hogy kis híján leestem a székről, ráadásul úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, kidobog a helyéről. Kirántottam a fülhallgatót a gépből, és félredobtam, majd a fülemet fogva próbáltam lenyugodni kicsit.
Reni üzenete: Uhhh.
Cortez üzenete: Mondtam... Jól vagy?
Reni üzenete: Nem. Megijedtem. Nagyon. :( :( :(
Cortez üzenete: :) Léptem Entourage-t nézni.
Reni üzenete: Oké, én meg beszélek Zsoltival.
Cortez üzenete: Hajrá.
Cortez kilépett.
Én pedig még mindig kissé remegve kattintottam Zsolti nevére.
Reni üzenete: Ez gonosz volt! Tudod, hogy megijedtem?!
Zsolti üzenete: Muhahahahaha! Azért küldtem.
Reni üzenete: :(
Zsolti üzenete: Naaaaaa.
Reni üzenete: :)
Zsolti üzenete: Na, azért.
Miközben Zsoltival írogattunk egymásnak, hallottam a kamerán át, hogy Virág dudorászik (YouTube-videókat nézett), aztán megszólalt.
- Zsolti küldött valamit.
- Nee, ne nyisd meg! - mondtam azonnal. Késő volt. Odakattintottam, és láttam Virágot a kamerában. Koncentrált, mosolygott, aztán eltorcult az arca a rémülettől.
- Wááááááááááááááááááááááááá! - sikoltott torkaszakadtából.
- Zárd be! Zárd már be! - kiáltottam.
A következő pillanatban apu rontott be a szobámba falfehér arccal.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi, Virág volt - hadartam.
- Mi történt Virággal? - hajolt le apu a géphez.
- Csókolom - köszönt Virág még mindig remegő hangon.
- Csak megijedt. Egy honlaptól - magyarázkodtam.
- Jól vagy, Virág? - nézett apu a kamerába, miközben Claude Bukowski még mindig ugatott.
- Ühüm - bólintott nem túl meggyőzően. - Úúúúúristen, de megijedtem - fújta ki magát.
- Eressz már el! Nekünk ez a helyünk. Innen jól látjuk a pasikat - vigyorgott össze a barátnőivel Kitti. Kinga hitetlenkedve meredt rá.
- „Pasikat"? A „pasikat"? Na, ne röhögtess már. A te korodban maximum Justin Bieber háttérképe jelentheti a pasit - mondta könyörtelenül.
Segélykérően pillantottam körbe, de mindenkin csak azt láttam, hogy pokolian irigyelnek, amiért ellóghatom a magyart. Klassz. Én meg bármit megtettem volna, csak hogy maradhassak.
- Rentai, még ma - szólt rám Vladár, mire feltápászkodtam, és az ajtó felé botorkáltam.
- Ha esetleg nem jönnék vissza. Szerettelek titeket - mondtam, mire az egész osztály felröhögött, és még Kardos is óvatos mosolyra húzta a száját. Vladár feszült arccal nézett le rám.
- Ez humor akart lenni? - kérdezte gorombán.
- Nem tudok dönteni - mondta gondterhelten, én pedig kérdőn néztem rá. - Szerinted ki a leghelyesebb a Vámpírnaplókban?
- Nem tudom - nevettem el magam. Igen, Virágnak ilyen problémái szoktak lenni.
- Szia - szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját.
- Ki vagy? - kérdezte unott hangon.
- Ööö... - töprengtem. - A barátnőd.
- Melyik? - oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.
- Haha. Az amelyik ma vásárlásnál megtudta különböztetni a cukkínit az uborkától - közöltem büszkén.
- Ügyes. Nem véletlen te vagy a kedvencem.
- Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő - vágtam vissza, ezután pedig a beszélgetésünk visszatért a „normál" stílusba. Egy idő után az idegen, utálatos hangú ember beleszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem.
- Lejárok, szét fog kapcsolni.
- Visszahívlak - mondta én meg vigyorogva összecsaptam a telóm, és a tenyerem közé véve vártam, hogy hívjon. Egyébként már ráállítottam Dave-t az ügyre, hogy keresse meg nekem azt az embert, aki neveletlenül mindig beleszól a telefonomba félbeszakítva a beszélgetésünket. Mert ez azért hallatlan. :)
A gondolataimba ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
- Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj Pisti - szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Pisti? - kérdezte nevetve - Pistivel csalsz meg?
- Mi bajod Pistivel?
- Á nem, semmi, biztos jó arc.
- Nagyon - erősködtem. Na, nehogy már azt higgye csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt hogy találtam ki? Gőzöm sincs.
- Mi folyik itt? - lépett be a termünkbe Máday.
- Máday néni, boldog karácsonyt! - üdvözölte Zsolti lelkesen az igazgatóhelyettest, aztán körbenézett, hogy mit adhatna neki. Végül megállapodott a tekintete a tanári asztalon lévő karácsonyfán (?), odalépett, majd két karral átölelve megemelte, és Máday felé igyekezett vele,
- Nagy Zsolt, mit művelsz? - kérdezte Máday megrökönyödve, és hátrálni kezdett.
- Kifejezem a szeretetemet. Tessék. Ez az öné! - nyújtogatta a fát, ami mögül alig látszott ki.
- Nagy Zsolt, hagyjál már békén! - motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon fordult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utánaeredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz.
- Máday néni, itt hagyta a fáját! A kutyafáját. Muhahaha [...]
- Hogy telt a hétvégéd? - érdeklődtem.
- Jó volt, randiztam egy lánnyal, aki bitang jól néz ki... - mesélte, inkább a fiúknak.
- És a barátnőd? - pislogott Virág.
- A kicsodám? - ráncolta a szemöldökét Zsolti.
- A lány, a szalagavatóról - segítette, „emlékezni".
- Ja, az? Nemtom', azóta sem hívtam fel. Lehet, hogy még a tesiteremben van? - kérdezte riadtan, mire Cortezből és Ricsiből kitört a röhögés.
- Kinga és Dave járnak??? - tátotta a száját Virág.
- Ja - bólintott Zsolti mosolyogva.
- De... és... - kerestem a szavakat. - Te mit szólsz ehhez?
- Én? Hogy „Mazel Tov" - tárta szét a karját Zsolti. - A két legjobb barátom egymásba szeretett. Még szép, hogy örülök neki! - közölte, és egy csepp rosszallást sem lehetett látni az arcán. Ahogyan döbbenetet sem.
- Te tudtad? - kérdeztem még mindig úgy, mint akit fejbe vertek.
- Ó, én előbb tudtam, mint ők - legyintett.
- De izéé. És ha te nem haragszol ezért, akkor végül is örülhetünk neki? - pislogott Virág nagyokat.
- Miért haragudnék? Most komolyan - nézett ránk Zsolti, és a szokásos hülyülés helyett valóban úgy tűnt, viccen kívül szeretne valamit mondani. - Mindig is a legjobbat akartam Kingának is és Dave-nek is. Asszem', ez megvan. És amúgy meg... aki megpróbálja bántani őket, azt szétütöm.
- Basszus! - nézett fel Zsolti riadtan a telefonjából.
- Mi az? - kérdezte Dave rémülten.
- Basszus! Ott felejtettem a barátnőmet a suliban! - mondta, aztán olyan röhögésben tört ki, hogy lefeküdt a mellette lévő székre (Macu ölébe) és nem bírt felkelni.
- Hogy érted, hogy ott felejtetted? - kérdeztem nevetve.
- Mittom' én. Annyira görcsöltem, hogy Dave-ékkel minden oké legyen, hogy elfelejtettem, hogy van barátnőm - röhögött, aztán lefordult a székről, és beesett az asztal alá. És ekkor kész, mindenkiből kiszakadt az önfeledt nevetés.
- Látom, téged kihagytak. Na, jó! Matsuda, szedd össze magad, és utoljára mondom, nem veszem be a „besárgultam, baj van a májammal" hülyeséget. Semmi bajod, készülj az órára! A többieknek pedig azt üzenem, hogy holnap reggel nagyon keményen ellenőrizni fogom az igazolást!
- Nem jöhetsz velem a bölcsészkarra! - feleltem totál hitetlenül.
- Mer? Nem mindegy, hogy vegyész vagy bölcsész? Francot érdekli, hogy milyen „ész" leszek. Valamelyik. - mondta.
- Látod, Ricsi. Ez az, ami te biztosan nem lehetsz. Valamilyen „ész" -szólt oda hozzánk Kinga, aki közben Dave iPadjét fogta az ölében, és a blogját írta, aminek a heti témája „a bántalmazott nők, akik nem merik elmondani, mi történik velük otthon, a zárt ajtók mögött".
- Menj már! - szólt rá Ricsi röhögve. - Lehetek „ész".
- Ja. Pen-ész - jutott Zsolti eszébe.
Zsolti ellenőrizte, hogy elég stabil-e a torlasz, és Ricsi is odavitt még egy széket, hogy biztosan bevehetetlen legyen az „erődünk". Türelmesen és igen jókedvűen várakoztunk, aztán meghallottuk Máday hangját az ajtó másik oldaláról.
- Tizenkettő bé, mire véljem ezt? - kérdezte vészjóslóan.
- Máday néni, nem mi voltunk! Az a-sok elraboltak minket, tessék kiszabadítani! Félek! - kiáltotta Zsolti.
- Nagy Zsolt, minek nézel te engem? A termet belülről torlaszolták el, hogy lehettek volna az a-sok???
- Úgy, hogy leleményesek.
- Nagy Zsolt! - szólt Máday utolsóként örök kedvencére.
- Tessék mondani Máday néni! - pislogott nagyokat Zsolti.
- Normálisan nézel ki, és nem érkezett rád panasz. Nem szeretem, amikor így sunnyogsz. Mire készülsz? - kérdezte összehúzott szemmel.
- Máday néni, ne tessék már gyanúsítgatni. Én igyekszem belopni magát az Ön szívébe, annyira bánt, hogy így tetszik viselkedni velem.
- Én ezt nem veszem be. Figyellek! Az ott a pólódon, nem...
- Csókolom mennünk kell órára - intett Zsolti, és gyorsan felsietett a lépcsőn. Igen, a pólóján valóban Gondos tanárnő volt, „Hagyd a wookie-t nyerni!" felirattal, ami a Star Wars Chewbaccájára utalt. Hát, ezért én is berágnék. :)
- Mi van Kingával? Tiszta idegbeteg - szólt oda Ricsi, akinek Kinga arrébb rúgta a gitártartó állványát.
- Berágott rám, mert nem tudtam, hogy mindig állatorvosnak készült.
- Mi? - röhögött fel Zsolti - Mit akar meggyógyítani, lótetűt? Muhahaha.