Jó olvasást!
-Kapj el!-Kiáltottam hangosan nevetve. Magam mögött hagyva az én személyre szabott angyalomat szaladtam be fák közé a sok pihe-puha kamillát taposva a csupasz talpaim alatt. Élveztem a nap jól eső égetését a hátamon,hosszú hajam mögöttem lebegett a gyorsnak számító tempóm és a szél hatására. Fél pillanatig hátra néztem így megláttam a göndör hajú angyalomat aki összegörnyedve a térdein tápászkodva gyorsan s hangosan liheg. A szívem mélyén tudtam,nincs rendben valami. A felé tartó vissza út óráknak tűnt amit az előbb csupán pillanatok alatt tettem meg.
-Segíts...-Súgta sötét zölden megcsillanó íriszekkel.
-
Két okból kifolyólag elmondhatatlanul boldog voltam. Elsőnek azért mert végre haza mehettem. Másodjára ami túl lengte minden apróságot,az,hogy ő is velem tart. Nem tudom mit várok valójában ettől az egésztől de egyet biztosan :minden negatívumot magunk mögött hagyni ez alkalommal,még ha csupán másfél napról van szó. Érdekes lesz őt a New York-i otthoni környezetemben látni. Alig bírom felfogni azt,hogy egy fiút viszek haza. Ráadásul életemben először. Ettől a helyzettől kissé tartok,még sem tudta semmi elrontani a kedvem. Harryvel tegnap az edzése után váltottunk pár szót mielőtt Louis el nem ragadta előlem a nap további részére. Eleanortól is kérdeztem,hová mentek,de ő talán ugyan annyit tudott mint én. Viszont egy valami teljesen nyilvánvaló volt mindkettőnk számára: valamiben ők ketten mesterkedtek. Csak imádkozni tudtam magamba,semmi rosszba ne keveredjenek ezúttal. Senkinek sem hiányzik a kórház vagy esetleg valami más... Kissé aggódtam,hogy valóban másnap Harry megjelenik e a parkolóban a megbeszélt időpontban. Titkon nagyot nőtt a szememben ahogyan rám várva dőlt a kocsija oldalához felhúzott lábbal. Annyi sok kérdésem lenne felé,viszont amikor meglátom mindent elfelejtek. Volt,mikor még a levegő vételem is megakadt mint ezúttal. Hosszú lábain vékony fekete nadrág,felsőtestén szűk szürke pulóver. Széles vállaiból láttatni engedett,két oldalt kiálló kulcscsontja csókolni valóan meredezett ki feszes bőréből. A nyakában a hozzá tartozó nyaklánca lógott,kereszt és Zsidó csillag medállal. Ahogyan egyre közelebb értem hozzá,úgy rajzolódott ki tisztábban előttem a féloldalas vigyora amitől menten megremegtek alattam a lábaim.
-Szépségem.-Mondta mély hangján olyan hanglejtéssel ami minden nő nemű szívét ellopta volna sec perc alatt.
-Szia.-Mosolyogtam az orrom alatt szégyenlősségemben lehajtott fejjel. Láttam a cipője makkját az enyém elé helyezkedni amitől arra a következtetni,alig pár centire lehet tőlem. Mutató ujját az állam alá helyezte ezzel elérve,hogy egymás arcára tökéletes rá látásunk lehessen. Imádtam a szemei állandó csillogását ahogyan a magasság különbség miatt le kell néznie rám hosszú szempillái alól. Haja felsőrészre az ég felé meredezett kissé,oldalról az arcába fésült pár göndör tincset,szokásához híven. Fejével fokozatosan közeledett az enyémhez addig míg a szánk össze nem ért és kezdett csókolni. Ajkai szokásos mentolos íze ismerősen fogadott.
-Halihó!-Húzódott el szélesen vigyorogva. A kezeimből szó nélkül kikapta a poggyászaimat és dobta be a nyitott csomagtartóba.
-Útra fel!-Csapta le nagy hanggal a csomagtartó ajtaját. Sugárzott belőle a jó kedv. Amikor már a kocsiba ültünk,és az autópályán száguldottunk még akkor is furán vizslattam.
-Miért nézel?-Pillantott rám fél pillanatra majd újra előre nézett. Ugyan,általában nehéz nem őt bámulni. Az erőteljes még is gyönyörű arca minden egyes alkalommal mikor látom elkápráztat. Kínomban megköszörültem a torkomat azt követően szólaltam meg:
-Hát,ezért mert olyan...Boldognak tűnsz.
-Még jó! Veled lehetek egész hétvégén.-Ejtett felém egy csintalan pillantást. A szavai hallatán a szívem majdnem kiugrott a mellkasomból. Bal kezemmel az ő combjához merészkedtem és simítottam végig az izmoktól kemény területen.
-Mhh,még egy ici-picit feljebb!-Dugta kissé ki a nyelvét a koncentrációja közepette. Ha feljebb simogattam volna akkor már rég nem a combjáról lenne szó.
-Harry!-Szóltam rá lányos zavaromban magasra felszökő hanggal ezzel hangos nevetésre késztetve őt ami belengte azt a pár centis területet ahol voltunk.
-Most mi van? Már úgy is hozzád é...
-Nem kéne folytatni!-Morogtam teljesen vörös fejjel. Mintha csak ezúttal is az égiek küldtek volna valamit,hogy kimentsen a kínos pillanatomból a rádióból halkan még ismerősen csengő gitár szóló azonnal felkeltette a figyelmem és H halk dúdolgatása.
-Adhatok rá hangot?
-Simán!-Kacsintott rám fél szemmel. Tökéletesen egyszerre csatlakoztunk be a refrénbe:
We're the kids in America
Everybody live for the music-go-round
Bright lights the music gets faster
Look boy, don't check on your watch
Not another glance
I'm not leaving now, honey not a chance
Hot-shot, give me no problems
Much later baby you'll be saying never mind
You know life is cruel, life is never kind
Kind hearts don't make a new story
Kind hearts don't grab any glory
(The Muffs - "Kids in America")
Fejeztük be hangosan énekelve az ülésünkben továbbra is ugrálva. Egymásra nézve zajosan elnevettük magunkat,mikor rá jöttünk mennyire vicces volt amit az elmúlt három percben műveltünk.
-Nem gondoltam volna,hogy ismered.-Tette hozzá futólag somolyogva.
-Több mindent ismerek,mint te azt gondolnád!-Nevettem fel újból felszabadultan. A hátra maradt három és fél óra hosszában beszélgettünk vagy az én esetemben szundítottam pár percet. Más mellett nem igazán merem lehunyni a szemem út közben,de Harryben tökéletesen megbíztam. Nem is volt olyan hosszú az út mellette mint számítottam. Mintha maximum 60 perc telt volna el mikor a házunkhoz lassan kanyarodott be ahol a szüleim a kocsijuk előtt állva beszélgettek hevesen valamiről. Miután Harry leparkolt át siettem az oldalára és indultunk meg a felnőttek felé. A mellettem sétáló fiú arcán tisztán láttam a kis zavarát amit kimondottan aranyosnak találtam. Amikor a hüvelyk-ujjammal elkezdtem cirógatni a kézfejét nyugtató féloldalas vigyort villantott rám.
-Sziasztok!-Értünk oda hozzájuk. Anya látványos reakciója döbbentő volt. Szinte láttam a szemeiben a csillogást ahogy az én Harrymre nézett. És ezzel tökéletes tisztába volt H is ahogyan döbbenten sütötte le a tekintetét,pedig ez nála hatalmas dolognak számít.
-Szóval te lennél az a bizonyos Harry Styles?-Mérte végig tetőtől-talpig. Ezt nem anyai óvásból tette,nyilvánvaló volt... És ez nem tetszett.
-Örvendek Hölgyem!-Küldött felé fél pillanatra mosoly felét majd apával kezelt le és kezdtek beszélgetni.
-Jó választás kicsim,végre benőtt a fejed lágya! Jó az ágyban?-Az állam a földet verte. Több mint másfél hónapja nem találkoztunk -bár,ha vissza gondolok akkor sem volt valami fényes az elválásunk- és ezt kérdezi egyből. Nem értettem miért akarja ezt tudni,és miért nem a hogylétemről kérdez. Könyörgöm,semmi köze nincs hozzá milyen az ágyban!
-Anya!-Kiáltottam fel halkan felháborodottan mire kaján arckifejezéssel feltartotta mindkét kezét.
-Jade,mennünk kell,ha nem akarjuk lekésni a gépet!-Rántott ki minket apa a számomra feszült légkörből.
-Oké,oké! Jó vált látni Harry!-Mindenki legnagyobb döbbenetére H kabátjából kilátszó mellkasán végig simított. Felhúzott szemöldökkel néztem ahogyan túlságosan is billegve megindul a kocsi felé és ül abba be pucsítva majd hangos duda szó után elhajtanak. Istenkém,ez annyira de annyira szánalmas volt... És nem mellesleg idegtépő.
-Ez még is mi a fene volt?-Ölelte át a vállamat mire semmit tudóan megráztam a fejem. Karjánál fogva megragadtam és kezdtem magam után húzni. A nagy ajtón belépve láttam meg Olivert aki a macijával a kezébe álldogál amit még tőlem kapott évekkel ezelőtt. Azonnal guggolásba vágtam magam és tartam szét a karjaimat amibe szinte szempillantás alatt katapultálta be magát. Kis termetét ölelgetve néztem fel Harryre aki széles mosollyal bámult ránk.
-Oli-moli,ő itt Harry.- Mutattam be őket egymásnak. Oliver arcára eleinte kiült a félelem ami fokozatosan múlt ahogyan mindenféle fiús dolgot kérdezett tőle Harry.
-Hol van Lokie?-Szakítottam félbe az öcsémet aki nagyon magyarázott valami újabb szuperhős erőről.
-A szobádban.-Mondta gyorsan majd folytatta amibe belekezdett ami látszólag legalábbis lekötötte Harry figyelmét vagy csak egyszerűen jól tetette. Mindenesetre kedves volt tőle bárhogyan is.
-Mindjárt jövök.-Pusziltam meg a kissé borostás arcát majd rohantam fel az emeletre vezető lépcsőn. Halkan lenyomva a szobám ajtaján lévő kilincset léptem be az ismerősen fogadó helyiségbe. A kiskutyám az ágyamon feküdt az első lábain pihentetve a fejét. Amikor rám nézett mintha elvigyorodott volna. Erre megmernék esküdni!
-Gyere ide mamihoz!-Erre azonnal felpattant és indult meg felém. Nem érdekelt,hogy éves vagyok,vágtam magam le a földre és hagytam,hogy rám ugorjon és dörgölőzzön hozzám.
-Nagyon hiányoztál,ugye tudod?-Simítottam végig a füle mentén elhelyezkedő hullámos,zsemle színű szőrén. Más szerint a kutyákkal nem lehet kommunikálni,Lokie még is megértett engem mindig mint ahogyan most is,levonva abból milyen aranyosan kezdte kissé lökni a kezemet,hogy továbbra sem hagyjam abba a simogatást.
-Menjünk le!-Úgy mint régen,most is a jobb lábam mellett loholt ahogyan szaladtam le a lépcső fokokon. Annyira boldog voltam jelenleg. A talpam és a tappancsok csattogására Harry azonnal felém kapta a fejét.
-Szia!-Köszöntem rá úgy mint órákkal ezelőtt tettem,annyi különbséggel,hogy ezúttal teljesen felpörögtem szokásomtól eltérően. A saját lábamban megbotlottam ha nem kapott volna utánam Harry.
-Azért vigyázz magadra!-Borzolta össze egy kézzel a hosszú hajamat amit felhúzott orral tűrtem.
-Köszönöm,hogy eljöttél velem!-Hirtelen felindulásból megöleltem őt. Ezelőtt még sosem kezdeményeztem szinte semmit,szóval ez mindkettőnk számára meglepő lépés volt tőlem.
-Nincs mit.-Nyomott a számra gyors csókot amit Oliver hangos fújogatással díjazott mire szórakozottan egymásra nézve váltunk el egymástól.
-Oh,ő kicsoda?-Mutatott a spánielre aki immáron a földön ült Olivérrel maga mellett. Ennyi kellett,Harryvel helyet foglaltunk a kemény járólapon és kezdünk velük játszani. Teljesen más oldalát mutatta. Nem ismertem rá elsőre. Az arcát egyáltalán nem keretezték a megszokott ráncai,folyton mosolygott. És azt sem tudtam,hogy képes türelmes is lenni. Oliverrel órákon keresztül beszélgetett az autókról,mint az előbb is a szuperhősökről s egyéb ilyen témáról amit csak ők értettek meg igazán egymásközt. Még is az volt az egészben a legfurcsább látvány amit nyújtott az az volt ahogyan hosszú lábait felhúzta törökülésbe a nappali földjén ülve és dobálta a kis labdát ami után Lokie rohanni kezdett,ezzel gyermekies kacagásra késztetve Olit,sőt még saját magát is. Mintha újra gyereknek érezte volna magát. Ami teljesen ellenkezője annak az énjének amit mutatni szokott... Ez a -számomra- csodás időben miközben őket néztem somolyogva döbbentem rá arra,hogy egyáltalán nem ismerem őt. Szinte semmit sem tudok róla,legyen itt szó a legcsökönyösebb dologról,és ez viszont is így van. Nem ismerjük egymást... De már kikötöttem az ágyában. Ha megismerné a történetemet és amilyen igazából vagyok,vajon elfogadna? És én őt? Tudtam,hogy mai napig akad megkérdőjelezhető tettei,még sem tartottam ezt akadálynak.
-Beállsz te is?-Hajolt hirtelen közel az arcomhoz izgága mozdulattal Oliver.
-Persze.
H mellé leülve végső megnyugvás telepedett belém. Minden egyes alkalommal mikor nekem adta a labdát,direkt úgy csinálta,hogy a kezünk összeérjen ezzel kis szikrákat felkeltve amik eddig nyugodtan éldegéltek bennem.
-Mit szeretnétek vacsorára?-Tápászkodtam fel amikor a falon lévő óra azt mutatta,hogy már este hét óra is elmúlt.
-Pizza!-Vágták rá egyszerre hang hanggal,egyedül Lokie állt mellettem,mert ő legnagyobb szerencsémre nem tud beszélni.
-Oké.-Sóhajtottam fel legyőzötten és indultam meg a konyha felé. Az egyik hirdető újságból rendeltem majd készítettem magamnak egy nagy bögre zöld teát miközben az ablakon bambultam ki. A kertben elhelyezkedő virágok amiket egykor mindig én ültettem eltűnt,helyére pár értékes viasz figura került. Miután megvacsoráztunk Harry (!) ágyba dugta Olivert majd jött le hozzám a nappaliba.
-Féltékeny vagyok rád!-Döntöttem a fejem a vállára ülő helyzetünkben.
-Rám?-Vonta fel szemöldökét érdeklődően.
-Nekem biztosan nem fogadott volna szót egyből,hanem hisztizett volna.
-Ellenállhatatlan vagyok,látod?-Fordított magával szembe és hajolt közelebb. Smaragd zöld szemeibe mélyen belenézve horkantam fel.
-Egyébként nem hasonlítasz anyukádra.-Jegyezte meg. Erre azonnal felkaptam a vizet.
-Ezer bocsánat!-Csattantam rá és szaladtam fel a szobámba. Hát persze. Hisz az anyám a megtestesült tökéletesség. Gyönyörű,az alkata még mindig szabályosan karcsú korától eltekintően. A haja mindig precízen belőve,úgy illatozik,mintha parfümbe fürdött volna egész éjjel. Mindenki irigy a kiváló üzletérzékére meg úgy általában mindenére. És most nézzünk meg engem. A hajam túl hosszú,a ruhatáramon is frissíteni kéne. Igaza van,egyáltalán nem hasonlítunk egymásra semmiben. Ami teljesen érthető...
-Baba...-Kopogtatott párat a tárva nyitott ajtómon. Fejemmel biccentettem felé mire lassú léptekkel indult meg felém majd foglalt helyet mellettem az ágyamra. Az én lábaim nem értek le a földre az övéivel ellentétben.
-Mi bajod lett hirtelen?! Én nem úgy értettem! Ezerszer gyönyörűbb vagy,nem csak nála,hanem mindenkinél!
-M-mi?-Ekkor esett le mindkettőnknek mit mondott az előbb. Tágra nyílt szemekkel pásztáztuk a másikat,mintha ezzel kapnánk választ a bennünk kavargó kérdésekre.
-Uhm... Megfürdesz v-velem?-Váltottam nagy ívben témát dadogva. Szavaim hallatán rögtön felvirult az arca.
-Ühüm.-Bólintott boldogan. Át sem gondoltam az előző kérdésemet,csak akkor amikor már arra került a sor,hogy váljunk meg a ruháinktól.
-Ne nézz ide,fordulj el!-Rikkantam rá mielőtt levettem volna magamról a kötött pulóveremet. Morgolódva teljesítette a kérésemet az idő alatt míg lekaptam magamról a meleget nyújtó ruháimat. Hangosan kifújtam a levegőt mikor csak egy melltartó és egy bugyi fedett. Szemei vadul csillogni kezdek amikor megfordult.
-Te tényleg nem mama bugyit hordasz...Kibaszottul nem...-Idézte fel az egyik bántó mondatát amit még régebben mondott miközben ki dugta a nyelvét és szántott végig vele a szája mentén. Azonnal elvörösödtem a kéjes tekintete alatt,na meg az alig takaró csipke alsóm miatt. Egy lépéssel elém termett és tűrte ki a mellkasomat eltakaró hajamat az útból. Mint múltkor,ezúttal is mindkét mellemre egy időben tette rá a hatalmas tenyereit és nyomta össze azt.
-Uh...-Sóhajtoztam ezzel még több önbizalmat adva neki. A melleimre ráunt,ezért az ajkaimra tapadt az övével. Szenvedélyesen nyöszörgött úgy mint én is tettem mikor a fenekemet kezdte markolászni talán több erővel a kelleténél. Azonnal hátrébb húzódtam ahogyan a kutakodó kezét becsúsztatta az anyag alá és kezdett előrébb haladni egyenes a nőiességem felé.
-A szüleim házában nem...-Pillogtam rá bocsánatkérően. Láttam rajta a csalódottságot hiába próbálta álcázni.
-Oké...-Emelte fel a derekánál a pulóverét,de megállítottam őt.
-Segíthetek?-Válaszul csintalan mosollyal az arcán biccentett. Izgulva emeltem fel róla fokozatosan a felsőjét ezzel több tárult fel előttem a gyönyörű,tetovált testéből. Miután sikeresen eltávolítottam róla a nadrágja következett. A kezem remegése neki is szembetűnt.
-Csináljuk együtt.-Tette az ujjait a kézfejemre és kezdett irányítani. Így már pillanatokkal később csattant az öv és nyílt szét. Szemeimbe nézve simított végig az arcom mentén majd engedte le maga mellé a karjait. Erősen koncentráltam,hogy sikeresen ki tudjam gombolni a fekete farmert. Ez meglepően jól ment.
-Gyerünk!-Biztattam saját gondolatban magam. A slicce automatikusan nyílt szét ahogyan a derekánál lévő szűk részbe csúsztattam egy-egy ujjamat.
-Szeretem amikor vetkőztetsz.- Nevetett fel kissé feszülten előttem ágaskodva. Nagy levegő vétel után össze szedtem minden mocskosságot ami bennem lappangott és guggoltam le majd húztam le a combjain az anyagot azt követően a csontos térdein. Végig a szemeibe néztem amik fokozatosan sötétedtek el minden másodperc elteltével. Bárhonnan is néztem gyönyörű volt. Arcán macsó féloldalas mosoly játszott ahogyan feltápászkodtam vele egy vonalba.
-Annyira de annyira kevés kell,hogy ne dugjalak szét,annál a falnál!
-Viselkedj!-Böktem meg a mellkasát majd szaladtam be gyorsan a szobámhoz tartozó fürdőbe hangosan kacarászva. Fene azokba a vonzó hosszú lábaiba amikkel egyből útól ért.
-Hová szaladsz baba? Előlem?-Kapott el hátulról. Vészesen közel éreztem őt magamhoz. Kemény ágyékát a fenekemnek nyomta ezzel meglepődött sikítást kiváltva belőlem.
-Fürödjünk...-Motyogtam fülig elpirosodva. A hátam mögött éreztem a dörmögő nevetését. Szinte fellélegeztem amikor hátrébb lépett,így esélyem lett megengedni a meleg hőmérsékletű vizet a kádba.
-Beszállok én először.-Mondta brit akcentusával. Néztem ahogyan elhelyezkedik majd rezgő végtagokkal foglaltam helyet vele szembe a kád másik sarkába húzódva.
-Gyere ide!-Válaszul vadul megráztam a fejemet. A pára ami a fürdőszobában uralkodott attól a haja egyre jobban kezdett kunkorodni.
-Nem gondolod,hogy így fogunk lenni! Vagy várj csak... Te még nem fürödtél fiúval,igaz?
-Háát...Nem igazán...-Diskuráltam a vízben lévő lábujjaimat.
-Oww,ne aggódj,csak én vagyok az.- Gügyögyte-gagyogta a hosszú mutató ujjával magához csalogatva. Újra háttal fordultam neki és bizonytalan mozdulattal dőltem rá a kemény mellkasára. Éreztem a szívverését amit a legjobban szeretek.
-Minden rendben?-Fonta össze az ujjait egymással a hasamon pihentetve.
-Igen.-Innentől percekig csukott szemmel élveztük egymás jelenlétét és a meleg víz ringását szavak nélkül. Fogmosássál egymás mellé állva azon szórakoztunk milyen eltérőek a méret különbségeink.
-Sosem voltam még New Yorkban.-Felelt amikor már az ágyamban feküdtünk és miután ránéztünk Oliverre aki Lokie-val a lábánál mélyen alszik.
-Holnap elmehetnénk várost nézni.-Bújtam közelebb a pólóval fedett mellkasához.
-Szuper,jó éjt!-Nyomott a homlokomra hosszú,nedves csókot majd félhomályban aludtunk el össze gubancolt lábakkal.