Jó olvasást!
„Senkit sem hibáztathatsz, amikor ott állsz egy olyan mély sebbel, amit lehetetlennek tűnik egyedül begyógyítani, és nem hiszed, hogy valaha is meg tudod szokni, így hát kínlódva menekülni próbálsz a fájdalom elől. Csakis az idő - a hosszú, hosszú idő - tudja az ilyen sebeket begyógyítani, ezért nem tehetsz mást, mint hogy a kezébe adod magad, és igyekszel minden egyes túlélt napot győzelemként elkönyvelni. Percről percre, óráról órára csak vergődsz és tűrsz, aztán lassan, hetek vagy hónapok múltával kezded észrevenni a gyógyulás első jeleit, a seb pedig hegedni kezd és lassacskán sebhely lesz belőle."
Mindenem sajog. A fejemben egyre inkább erősödő fájdalmat érzek ahogyan kezdek magamhoz térni. A szemhéjaim mázsásnak tűntek mikor megpróbáltam kinyitni azokat. Nagyon lélegeztem mielőtt nagy erő vétel árán sikerült kinyitni a szemeimet. Egy idegen szobában találtam magam. Polc teli könyvekkel,két fajta gitár,sok sok érem és egy nagy Brit zászló. Mi történt? Hogy kerültem ide? Hol vagyok? Rettegve oldalra fordítottam a fejemet ahol feküdt mellettem egy fiú. Fehér pólóval eltakart hátát engedte csak láttatni magából. Szinte ösztönösen sikoltottam fel a látványára. Mikor felkapta a fejét a hangomra kezdtem el őt ütni az öklömmel ahol csak értem.
-Hé,Oliva nyugodt már meg!-Kapta el a csuklóimat mire alaposabban megnéztem őt. Harry volt az. Haja elkuszálódva keretezte a kómás fejét. Mit keresek itt Harry mellett? Magamra néztem és tátott szájjal vettem figyelembe,hogy nem a saját ruháim voltak rajtam. Hosszú fekete póló és alsó nadrág. A lábaimon horzsolás foltok helyezkedtek el. Az agyamban azonnal próbáltam vissza tekerni az időt de egyszerűen nem ment. Addig képben vagyok míg meg nem ittam Cameronnal az italomat...
Edward szemszöge:
Amilyen gyorsan ahogy csak tudtam száguldottam a part felé. Nem foglalkozva a dudákkal és a piros lámpákkal versenyeztem az idővel. Ha történt vele valami az mind miattam lesz. Az én mocskos lelkemnek már mindegy,de az övének még nem. Meg kell őt mentenem. Saját magamtól is. Tudtam,minden egyes próbálkozás amit csinálhatok hatalmas bonyodalmat fog vonzani maga után,de hirtelenjében ez egyáltalán nem érdekelt. A motort olyan helyen tettem le ahol már nem lehet hallani a hangját. A hideg víz melletti levegőtől csak úgy futkosott a hátamon a libabőr. Figyelmen kívül hagyva mindezt néma ám de gyors léptekkel indultam a keresésére. Remélem itt találom. A sötétben nem igazán láttam tisztán, ilyenkor átkoztam a tényt,hogy ez a helység nem kapott fényvilágítást. A következő pillanatban fájdalmas női ordításra kaptam a jobb oldalamra a fejem. Undor öntötte el a testemet a látványtól ami fogadott. A gyomrom összeugrott a csomóba az idegtől ami ellepte az agyam minden egyes zugát. Az ésszerű gondolkodás eltűnt,minden vörös színben pompázott.
-Olivia!-Ordítottam fel és villám sebességgel kezdtem futni az irányukba. Amikor meglátott Cameron gyors mozdulattal magára húzta az alsóját és a farmerét majd kezdett el rohanni az ellentétes irányba. Egy pillanatra a földön fekvő lányra néztem. Erre most nem lehet időm. Elkapva róla a tekintetem indultam meg Cameron után.
-Állj meg te nyomorék!-Kiáltottam egyet mérgemben majd gyorsabban kezdtem futni. Így már pillanatokkal később beértem a szemétládát. A pólója gallérjánál kaptam el és rántottam magam mellé a nálamnál kisebb termetét. Barna szemei ördögien csillantak fel,az arcán arrogáns vigyor helyezkedett el.
-Oh,baszódj meg!-Köptem a szavakat a képébe majd a jobb kezemet lendítettem egyenesen a gyomra felé. Az erős ütésre összegörnyedt amit nem engedtem neki ugyan is újra felrántottam így az arca majdnem egy síkban volt az enyémmel.
-Mit műveltél vele?!-Néztem a szemeibe amikkel mintha csak szórakozott volna rajtam. Teljesen tisztába volt azzal,hogy ez a viselkedés az ami beteszi nálam azt a bizonyos cseppet az így is teli lévő pohárba.
-Amit te nem mertél.-Nevetett fel. Éreztem ahogyan a szemeim el feketednek és az ön kontrollom is végleg elszállt. Erősen megütöttem újra majd újra és újra megtettem. A végén már arra lettem figyelmes,hogy a poros földön rajta ülve ütöm őt ahol érem. Az arcán vérző sebek keletkeztek az erőm alatt.
-Utoljára kérdezem,mit csináltál vele?-A hangom túlságosan nyugodnak tűnt az erőszakos tetteimhez viszonyítva.
-Megerőszakoltam őt. Te gyáva fére...-Nem hagytam,hogy befejezze a mondatát. Az első szavai szinte vészjelzőként sípolt fel bennem. Utolsó erős ütést mértem az arcára mire láttam ahogyan az eszméletét veszti. Fájdalomtól remegő kezekkel tápászkodtam fel róla. Utoljára lenézve a szánalmasan földön heverő testére nagyot köptem rá. Undorodva vettem tudomásul,hogy véresek lettek az ujjbütykeim. Aztán megpillantottam Oliviát. Pulóvere a felső testén szét volt szaggatva,csípőtől lefelé teljesen meztelen volt. Akaratlanul a lábai közti részre kaptam a tekintetem ahogyan közeledtem felé. Vékonykás combjain liluló ujjnyomok voltak vérrel keveredve. Megtette vele az a seggfej. Éreztem ahogyan a düh újra kezdi át venni felettem az irányítást. Erősen összeszorítottam a számat ezzel felkészítve és nyugtatva magam guggoltam le az összegörnyedt női test mellé. Óvatos mozdulattal emeltem fel a földről a fejét. Szemei félig csukva voltak és túl lassan vette a levegőt.
-Olivia.- Kezdtem pofozgatni ügyelve arra véletlenül se okozzak neki több fájdalmat. Szörnyű volt őt így látni. Utáltam a tudatot,hogy akár én is... Nem,nem,nem! A haja gubancosan tapadt a izzadt homlokára mikor kisimítottam azt az iménti testrészéről. A gyomrom majd felfordult a testéből áradó férfi nedv szagra.
-Harry.- A jelenbe az alig hallható gyönge hangja térített vissza. Azonnal az arcára kaptam a tekintetem. Ajkai cserepesen és szétrepedve nyíltak kissé szét,szemöldöke szélében elhelyezkedő sebből szivárgott a vér. És a szemei. Tompán,élettelenül meredtek rám. El sem hiszem,hogy így kell őt látnom. A lányt aki a sok sértegetésem ellenére sem tört meg. Aki a szemeit forgatja rám mikor valami mocskos dolgokról kezdtek el neki beszélni. Aki szembe szállt az idegennel,a végzetével.
-Annyira fáj... - Suttogta a könnyeitől elcsukló magasan csilingelő hangján. A hüvelyk-ujjammal végig simítottam az alsó ajkán majd előrébb hajolva nyomtam a forró homlokára nedves csókot.
-Biztonságos helyre viszlek,ígérem. -Beszéltem hozzá halk hangnemben amit kétlem,hogy meghallott volna. Valamilyen kábító szert juttatott a szervezetébe. Továbbra is néztem a falfehér arcát ami vezetett rá a helyes döntésre. Elvetve a gondolatot,hogy megyek és tovább verem Cameront,nagyon óvatos mozdulattal az ölembe vettem az erőtlen lányt és indultam meg a motor felé. Időközben a földről felkaptam a hosszított kabátját amit gondosan felhúztam rá,hátha minimálisan is segít a szét fagyott testén. Életemben most először átkoztam a motorokat. Gyorsan kellett cselekednem,minden egyes pillanat sors döntő volt számára. Látva,hogy nincs jobb döntés hívtam fel az egyetlen embert akiben megbízok.
-Louis,gyere a part bejáratához. Azonnal.-Hadartam majd egyből megszakítottam a hívást válaszra sem várva. Míg várakoztam Loura addig Olivián állapodott meg a tekintetem. A karjaimban volt továbbra is menyasszony stílusban miközben halkan dúdoltam neki.
Mond miért
Miért történt ez,oh
Oly hirtelen csap le a gyász,oh
Elvesztettem annyi mindent az életem során,azt sem értem mi értelme mindennek
Mond,mi értelme mindennek
Hol rontottam el?
Mond hol rontottam el,oh
Hmm,hol,mm..
Nincs szükségünk szavakra,oh
Hmm,nincs,mm
Alig öt percen belül éles reflektor fény villant fel a sötétségből,amitől azt hittem abban a pillanatban helyben elvesztettem a látásom. Louis leállította az autó motorját majd egyből kipattant belőle a szája elé kapott kézzel.
-Szent szar,Hazza! Mi a fene történt?- Kerekedtek el kék szemei látva a helyzet súlyosságát.
-Elmesélek minden,csak had tudjam őt biztonságban. -Biccentettem a fejemmel a karjaimba szét terülő lányra. Louis azonnal kapcsolt és kitárta a kocsija hátsó ülését amire óvatos mozdulattal végig fektetettem Oliviát. Lekapva magamról a kabátomat terítettem a csupasz lábaira.
-Mivel jöttél?
-Motorral.-Túrtam idegesen a hajamba az sem érdekelt,hogy ezzel a mozdulattal fájdalmat okozok magamnak. Sőt,fájdalmat akartam okozni magamnak...
-Vidd őt haza. Majd én a motort elviszem magamhoz.- Nyújtotta felém a vékony kezét amibe a farzsebemből elő kapott kulcsot beledobtam. Hálásan pillantottam le az alacsonyabban lévő arcára mire megütögette a hátamat és halvány,széles mosolyt villantott rám rám.
-Nincs mit tesó...A kulcs a gyújtóban van.- Biccentett egyet a fejével majd megindult a motorom irányába. Utoljára nagy levegőt véve ültem be az autóba. Mielőtt elfordítottam volna a kulcsot Oliviára néztem aki továbbra is kábulatba volt esve. Lassan kitolatva indultam meg az egyesület háza felé. Mikor megérkeztem a hatalmas ház elé magamban elmondtam egy imát,hogy senki se legyen fent ilyenkor. Kiemelve Oliviát az ülésekről minimális megnyugvás szállt rám ahogyan már nem remegett az ajka a fázástól. Nagy nehézségek árán,de sikerült kinyitnom az ajtókat és feljutni a lépcsőn.
-Rendben,nincs semmi baj.- Csitítgattam mikor megéreztem ahogyan az én mellkasomhoz passzírozott mellkasa elkezdett remegni a sírástól. A következő pillanatban újra mély álomba borult.
-Huh...-Sóhajtottam fel mikor végig fektettem az ágyon és néztem végig a testén. Ez így nem jó... Közelebb léptem hozzá és lassú mozdulattal húztam le a kabátja cipzárát így egyre több tárult fel előttem a megroncsolt testéből. Kissé felemeltem a vállánál fogva és vettem le róla a kabátot. A tetteimre meg sem rezzent,nem észlelt belőle semmit. A szobámhoz tartozó fürdőbe átszaladtam és vizeztem be egy tiszta rongyot majd tértem vissza hozzá. Szétnyitottam a lábait és kezdtem letörölni a combja belsejéről a rászáradt vért. Hirtelenjében nem számított,hogy női test intim részétől alig pár centire vannak a kezeim. Miután letisztítottam ahogyan csak tudtam a testét levettem róla a megtépázott ruháit a szekrényemhez léptem és kikaptam belőle pár darabot. A lábain felhúztam az egyik nem használt alsót majd rá adtam a kedvenc pólómat. Nem is nézett ki benne olyan rosszul a körülményekhez képest... Jézusom,miket gondolok én?! Azonnal ki kell ezt ráznom magamból. Nem árthatok én is neki. Erőszakos mozdulattal lekaptam magamról a szűk nadrágomat dőltem be a mázsás súlyú testemmel az ágyamba Olivia mellé. Az oldalamra fordultam így tiszta rálátom lett az az arcára.
-Annyira sajnálom.- Suttogtam és az ujjaim végével éppen hogy végig simítottam a puha arcra mentén. Magunkra húztam a takarót majd az ágyam melletti villant lekapcsoltam és próbáltam aludni,de egyszerűen nem ment. Az agyam ezerrel kattogott mindenen az éjjel további részében. Talán hajnal négy óra lehetett mikor hirtelen magával ragadott az álom. Hangos sikolyra lettem figyelmes. Azonnal össze ugrott a gyomrom egy csomóba és nyitottam tágra a szemeimet. Az oldalamra fordultam ahol Olivia nézett rám elkerekedett kék szemeivel. A következő pillanatban nekem esett és ott ütött az apró öklével ahol csak ért. Nem értettem miért teszi,hisz tegnap én segítettem neki! Elkapva mindkét kezét csuklójánál fogva néztem a szemeibe.
-Hé,Oliva nyugodt már meg!-Szóltam rá az alvás utáni fülsüketítő rekedt hangommal mire alaposabban megnézett és össze állt neki a kép. Az arcán tisztán lehetett látni,azt hogy gondolkozik. Végig nézett a testén majd vissza rám remegő alsó ajkakkal.
-Hogy kerültem ide? Mi történt?-A szemeire kiült a színtiszta pánik amit érezhetett. Ülésbe tornáztam magam miközben megdörzsöltem az arcom két oldalát felkészítve magam a reakciójára.
-Nem emlékszel semmire?-Néztem fel rá az érdektelen tetoválásról ami a lábfejemen helyezkedett el mire az alsó ajkát beharapva rázta meg a fejét válaszul.
-Tegnap a könyvtárból menet össze találkoztam Cameronnal,aztán elmentünk kólázni. Vissza gondolva arra még emlékszem ahogyan fokozatosabban szédülök majd képszakadás.- Húzta össze a szemöldökét elgondolkozva majd megpróbált felülni. Ami látszólag nem sikerült neki ugyan is a fájdalomtól felordított és az ágyékához kapta a kezét. Az arcra fájdalmas grimaszba torzult és könnyes szemekkel nézett fel rám. A gyűlölet hatalmas erővel lepte el a testemet Cameron felé. Hogy tehette ezt vele.
-Harry mondj el mindent,könyörgöm!-Ragadta meg a jobb kezemet és szorította azt meg. Nagy levegőt véve mondtam el neki mindent. Látszólag minden egyes szavam újabb sokkot okozott neki.
-Me-mege-megerőszakolt?- Nézett rám teljesen transzba esve nagyra tátott szájjal. Mélykék szemei amik egykor gyerekes csillogással néztek egyszer vissza rám most tompán bámult.
-Hé,nyugodj meg!- Húzódtam közelebb hozzá és öleltem át öt. A testem szinte beborította az övét. Tetszett ez a felállás,biztonságot akartam neki nyújtani. Most és mindig. Bármivel is próbálkoztam semmilyen módon nem tudtam megnyugtatni a keserves,mellkasából eredő fájdalmas zokogását.
-Én szűz...voltam.-A szavai hallatán megmerevedett az egész testem. Beigazolódott az amitől rettegtem. A mellkasomon síró lány hátát elkezdtem simogatni és csókokat nyomni a fejére.
-Sajnálom.-Suttogtam a fülébe megnyugtató hangon és kezdtem el vele előre-hátra dülöngélni. Hagytam had sírja ki magát,ha ez neki segít rajta. Hosszú percekkel később könnyektől ázott szemekkel emelte rám a tekintetét mire egy kicsit engedtem a hátát és az egész testét védelmező szoros ölelésemből.
-Akkor te lennél...Edward?-Mélyen a szemeimbe nézett. Fenébe is az éles gondolkozásával. Ezt természetesen nem mondtam neki,valószínűleg össze állt neki a számára zavaros kép. Nem válaszoltam neki csak bólintottam válaszul. Hatalmas meglepődésemre közelebb húzódott hozzám és az jobb kezemet újra megfogta és a szájához emelte. Hosszú,nedves csókot nyomott a remegő kézfejemre majd vissza helyezkedett a fejével a mellkasomra.
-Köszönöm.