A V E R Y
____________________
Összerezzentem, ahogy a negyedik óra végét jelző csengő hangja hasított a levegőbe. Tekintettel arra, hogy a matek órán elég jól sikerült bealudnom, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Mrs. Young szúrós szemekkel nézett rám, ahogy fekete tűsarkújában és bordó ceruzaszoknyájában kitipegett az osztályteremből a kifelé siető diákseregen keresztül.
Lassan felküzdöttem magam a kényelmes asztallapról és belesöpörtem a matekfüzetem a táskámba, aztán én is elhagytam a helységet. A folyosón csak a szokásos látkép tárult elém: rohangáló újoncok, földön kucorgó házikörmölők és persze a nyilvánosan smároló párocskák.
A tömegből végre kiszúrtam a szekrényem mellett szobrozó barátnőmet, Corint. A hosszú és egyenes, ébenfekete haját már messziről észre lehetett venni. Vékony lábait fekete nadrágba és barna bőrcsizmába bújtatta, felül pedig egy krémszínű pulóvert viselt. Fekete szemeivel végigmért, ahogy odarohantam hozzá és egy öleléssel jutalmaztam.
- Avery! - szorított közel magához és végigsimított a hátamon. - Hogy vagy, csajszi? - mosolygott rám.
- Jól, köszi - viszonoztam a mosolyt és a szekrényemhez fordultam.
- Na, áll még a pénteki csajos nap?
- Nem is tudom - sóhajtottam, miközben feloldottam a számzárat és kitártam a meglehetősen kupis szekrényemet. - Anya áthívta valami munkatársát vacsira, úgyhogy ott kell lennem. Mit szólsz a szombathoz?
- Nekem jó.
- Akkor szombat. Oké, rohannom kell! Majd beszélük! - csaptam be a szekrényajtót, aztán elsiettem a folyosón a franciaórámra.
Talán kicsit gonosz voltam, hogy otthagytam szegény Corint a folyosón, de franciáról elkésni felért egy halálos ítélettel. Szerintem Mrs. Beaux még guillotin-t is tartott otthon, úgyhogy jobbnak találtam nem kihúzni nála a gyufát.
Gyorsan besprinteltem a terembe és levágódtam a helyemre, pontosan a negyedik padba az ablaknál, egyenesen Sarah mellé, aki éppen nagyon hangosan zenét hallgatott. Halvány lila gőzöm sincs, hogy lehet még egyben a dobhártyája.
Mrs. Beaux egy tornádó erejével viharzott be a terembe, éppen a csengetéskor. Sohasem késett és sohasem jött hamarabb: ő volt maga a csengetés. Élénkvörös, göndör hajfürtjei mindig szinkronban voltak a piros csizmájával és sötétszürke egyberuhájával. Megigazította vékony, drótkeretes szemüvegét, lepakolta a cuccait és már bele is fogott az órába.
- Bonjour... - még be sem fejezte a mondtatot, kivágódott a terem ajtaja és egy kócos hajú Samuel Jones lépett be rajta.
Az a Samuel Jones.
A szexi-kosárcsapat-kapitány-sármos-rosszfiú Samuel Jones. Ő volt az a tipikus menő srác, akitől minden lány szíve kihagyott egy ütemet és akiről kilencedikesek áradoztak az első gimiben töltött napjuk után.
Egy fehér póló volt rajta, ami kissé feszült a mellkasán, de tökéletesen passzolt a farmeréhez, barna bőrdzsekijéhez és bakancsához. Beletúrt sötét hajába és megigazította a válláról lecsúszott táskáját.
- Bocs, Tanárnő, sokan voltak a menzán - igen, a hangja is lebeszélte már a bugyit egy-két emberről.
- Monsieur Jones! Hányszor mondjam még el magának, hogy nincs késés az órámról?! - sipákolta Mrs. Beaux.
- Bocsánat, Tanárnő - mosolygott szélesen a fiú.
- Üljön a helyére. Ma csak öt perc késést írok be - bökött a tanárnő Sam helyére a hatalmas, szintén vörös körmeivel, aztán leült a tanári asztalhoz, hogy bevésse a naplóba a késést.
- Merci! - mondta halkan a fiú és vigyorogva a helyére sétált.
- A tanárnőnek most biztos jó kedve van - hajolt oda hozzám Sarah. Igaza volt, Mrs. Beaux-nál a késések húsz percnél kezdődtek.
Sam ledobta magát a mögöttem lévő székre és ezzel egy időben szinte hallottam, ahogy a lányok felsóhajtanak. Ugyanez játszódott le általában az ebédlőben és tesiórákon is.
A fiú nagyon mély diskurálásba kezdett az egyik haverjával valami buliról meg csajokról. A francia órák szinte mindig így játszódtak le: először Sam elkésett, Mrs. Beaux beírta neki a késést, Sam leült és elkezdett dumálni a haverjával, aztán végigsusmogták az egész órát, végül pedig kicsengetéskor becsukta a füzetét, és közölte, hogy őt mennyire kifárasztják a nyelvi órák. Sosem tudtam, hogy ezt most pontosan hogyan is érti.
A tanárnő átbeszélte az egész órát, és már csak percek voltak a megváltást adó kicsengőig.
- Psszt! - valaki megbökte a hátam. - Hé, csajszi! - Ó, tudom kié volt ez a hang.
- Mi kéne? - fordultam hátra, hogy Sam mélybarna szemeibe nézhessek.
- Egy toll, meg te - mosolygott önelégülten.
- Hát arra várhatsz - fordultam előre. Megfogtam a babarózsaszín, 'princess' feliratos tollamat és hozzávágtam úgy, hogy egy pillanatra sem néztem rá.
- Princess?
- Most kell, vagy nem? - suttogtam idegesen és újra hátrafordultam. Sam mosolyogva bekattintotta a tollat és írni kezdett a füzetébe. A szememet forgattam, aztán előre fordultam és folytattam a jegyzetelést.
- Házi feladat a tizedik oldalon a kilences feladat! - mondta hangosan Mrs. Beaux. - Au revoir!
Amint a tanárnő kimondta az utolsó mondatát, megszólalt a csengő és végre valahára mehettünk ebédelni.
Az iskola menzája egy hatalmas, krémszínűre festett terem volt nyolcszemélyes asztalokkal berendezve. Az egyik sarokban egy hatalmas szobanövény bontogatta leveleit, a plafonról pedig lámpák lógtak alá. A padló is krémszínű, valamint szürke járólappal volt kirakva. A terem végében az iskola címerét ábrázoló óriási zászló csüngött lefelé.
Beálltam az egyre hosszabb sorba, hogy végre magamhoz vehessem az ebédem és enyhíthessem a korgó gyomrom kaja utáni sóvárgását.
Éppen kifizettem az ételt, amikor kinyílt az ebédlő ajtaja és egy csapat fiú özönlött be rajtuk. A teremben abbamaradtak a beszélgetések, az evőeszközök csattogásai és még a légy zümmögését is lehetett volna hallani. Annyira a befelé igyekvő csapatra összpontosítottam, hogy nekimentem az asztal sarkának, a tálca kiesett a kezemből és hangos csattanással ért földet. A szokatlan csendnek köszönhetően pedig úgy hangzott, mintha egy kisebbfajta atombomba robbant volna fel.
Minden tekintet felém fordult, még a röhögcsélést abbahagyó fiúk is: Samuel, Adam, Jim és a kosárcsapat többi játékosa, vagyis Sam klikkje. Furcsán néztek rám, aztán Sam elmosolyodott és tapsolni kezdtek. Nemsokára már az egész ebédlő lassú, gúnyos tapssal jutalmazott, én pedig csak a leejtett ebédem fölött térdeltem, fülig elpirulva, közben az étel darabjait szedtem fel a földről.
Senki sem jött oda segíteni.
Corin viharzott be a helységbe és odasietett hozzám, hogy felsegítsen és kirángasson a folyosóra.
- Nektek muszáj mindig elvennetek az ember életkedvét?! - mordult a tömegre, ami kezdett újra hangosodni.
Éreztem, hogy Sam tekintete a hátamba fúródik, ahogy kifelé vágtattunk a barátnőmmel. Kicsit hátrafordultam, és igazam lett: a fiú végig engem nézett, amikor pedig észrevette, hogy ránéztem, meglengette a kezében a telefonját, a szájával pedig egy 'o'-t formázott. Mind tudtuk ez mit jelent.
A Kör.
Ismét egy lánnyal kevesebb.
Most biztos gondolkoztok, hogy mi a francról is beszélhetek. Nos, a Kör csak egy rövidítés egy listára. Egy listára, amin a sulinkba járó szűz lányok nevei kerülnek fel.
A Szüzek Köre.
Senki sem tudja ki is készítette, de amióta ide járok, azóta létezik és folyamatosan frissül az interneten. Eddig még senki sem jött rá, honnan szerzik az infót hozzá. Jópár kapcsolatot tett már tönkre és jópár szívet is tört össze. Eleinte borzasztónak tartottam, hiszen ez mindenkinek a magánügye, de mostanra, majdnem három évvel az első lista óta már hidegen hagy.
Az új lista pedig csak egyvalamit jelenthetett: valaki elesett közülünk.
Igen, közülünk, mivel még én is a listán szerepeltem.
S A M U E L
____________________
Belekortyoltam a sörömbe, miközben egy lány bejjebb rángatott a táncparkettre. Adam ma kitett magáért ezzel a házibulival: meghívta a suli egyik technikus srácát, hogy legyen ma ő a DJ, és a gyerek meglepően jól végezte a dolgát. Az iskolából mindenki eljött, aki számít és még a piát is elintézte, pedig hétköznap, iskola időben nagyon ritkán rendezett partikat.
Bevallom, volt már bennem jópár pohárral. Az alkohol száguldott az ereimben, kellemesen bizsergett minden porcikámban. A lány, akivel táncoltam hátat fordított nekem és a csílpőjét ringatta. Átkaroltam a derekát és közelebb húztam magamhoz. Csak látásból ismertem, még soha nem beszéltem vele, csak annyit tudtam, hogy Calia-nak hívják.
Lehajoltam a nyakához és egy csókot adtam a csupasz vállára. Hátradöntötte a fejét, hogy jobban hozzáférjek, így csókolgatni kezdtem az egész nyakát és vállát. Calia elmosolyodott. Szembefordult velem és ajkait az enyémeknek nyomta. A száján alkohol és valami édes íz keveredett, de azt meg kell hagyni, rohadt jól csókolt.
Folytattuk a táncolást és csókolózást, mikor pedig elfáradtunk Calia elment a mosdóba, én pedig a konyhába, hogy szerezzek még egy sört. Ritkán ittam ennyit, de most úgy éreztem a kosárszezon előtt még belefér egy berúgás.
A konyhában Adam könyökölt a pulton és egy pohár bort kortyolgatott, miközben a telefonját nyomogatta.
- Jó a buli, haver - mosolyogtam rá.
- Ismersz, én vagyok a bulikirály - vigyorogott.
A helységbe egy csapat srác lépett be: Jim, Andrew és Will. Mindhárman közeli barátaim voltak, így lekezeltem velük.
A beszélgetésünket telefonok rezgése és csilingelése szakította félbe. Adam elővette a készülékét és én is rápillantottam a sajátomra. Ismét frissült a Szüzek Köre.
- Olyan értelmetlen ez a lista - sóhajtottam és visszatettem a telefonomat a zsebembe. Sohasem bírtam felfogni, hogy ki leli örömét ebben a hülye Körben. És mégis miért csak lányok voltak rajta?
- Az - értett együtt velem Adam. - Meg kéne szüntetni.
- Azzal a tanárok három éve próbálkoznak. Még senki sem tudta feltörni - szólt közbe Andrew. Ő volt a kis csapatunk okostojása.
- Én más úton gondoltam - vigyorgott önelégülten Adam. Biztos, hogy megártott neki a pia. - Mi lenne, ha a szűz lányok már nem lennének szűz lányok?
- Őrült vagy Adam - fogtam a fejem.
- Ó, nem egyedül gondoltam. Veled barátom - ütögette meg a vállamat. - Te és én, meg a Szüzek Köre. Aki több lányt fektet meg, az nyer - vigyorgott.
- Ez egy fogadás? - kérdeztem, miközben mégegyet kortyoltam a sörömbe.
- Legyen az. Ha én nyerek - mutatott a mellkasára -, akkor lemondassz a kosárcsapat kapitányi pozíciójáról. Ha te nyersz, minden marad úgy mint a régi.
Végigfuttattam a lehetséges végkimeneteleit a dolognak: rám jobban buknak a csajok, sokkal meggyőzőbb és ismertebb vagyok, ráadásul ez egy csomó csodás estét jelent. Igen, biztosan én fogok nyerni.
Legalábbis akkor részegen így gondoltam.
- Oké, benne vagyok - ráztunk kezet. Andrew, Jim és Will tanúkként beleírták a telefonjukba az egészet, ha esetleg holnap semmire sem emlékeznénk.
○ ○ ○
Az alku és még pár feles után visszatértem a hatalmas nappaliba, a táncparkettre. Calia Long az egyik sarokban ringatta magát a lüktető zene ritmusára. Átverekedtem magam a táncoló testek között és átöleltem a nekem háttal álló lányt. A villódzó fények megcsillantak a szemében, ahogy felkapta a fejét az érintésemre. A bőre forró volt a fekete haspólója alatt. Teljesen magamhoz húztam és újra csókolgatni kezdtem.
- Sam, mit csinálsz? - kuncogott aranyosan, ahogy mégegy csókot adtam a nyakára.
Pár perc táncolás után karon ragadtam és a lépcső felé húztam. A lépteim már nem voltak olyan biztosak, de még mindig nem ittam taccsra magamat. A lány keze melegen simult a tenyerembe, ahogy a lépcsőn haladtunk felfelé. Amint az emeletre értünk már nem bírtam magammal és az ajkainak estem. A szánk szinte egybeforrt, Calia háta pedig a folyosó falának ütközött. Átkarolta a nyakam, a lábait pedig a derekam köré fonta.
Benyitottam az első ajtón, ami kézre esett. Hál' istennek valami vendégszobába toppantunk be, ahol nem volt senki. Calia leugrott a nyakamból és becsukta az ajtót, aztán újra csókolni kezdett. Az ujjaim a derekán és csípőjén táncoltak, ő pedig erősen a hajamba túrt.
Felkaptam és lefektettem az ágyra, hogy felé hajolva csókoljam tovább a kulccsontját. Lehúztam róla a felsőjét, ő pedig komolyan a szemembe nézett, aztán elnevette magát. Ledobtam a saját pólómat is és újra az ajkainak estem.
____________
Hát sziasztok! Mostanság eléggé el vagyok tűnve, de a héten matek órán beugrott ennek a sztorinak az ötlete és úgy gondoltam, hogy miért is ne?
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy hagyjatok valamifajta visszajelzést! Csókolok mindenkit!
(Az Akiket összefújt a szél pedig fog frissülni, ne szomorkodjatok, csak ahhoz nincs annyi ötletem jelenleg. Derajta vagyok a dolgon!)
2016. 02. 27.