Jó olvasást!
"Oh,ha én tudtam volna..."
Az otthon töltött idő jót tett nekem. Újra saját magam lehettem. Szombat délelőtt meglátogattam a közeli erdőt Lokie-val. Jó érzés volt a nyugodtság és az egyedül lét. Edwarddal az első otthon töltött éjjelemen majdnem végig üzengettük egymásnak. Nem is olyan rossz társaság. Persze,tett fel kérdéseket amin vadul elpirultam és sütöttem le a szemeimet zavarodottan. Viszont nagyon sokat kuncogtam magamban ahogyan próbál viccet kreálni de egyáltalán nem sikerül neki. Az egyetlen problémám,hogy még mindig nem árul el magáról információkat. Mindhiába kérdeztem róla valamit rittig elterelte a témát...A szüleimmel alig találkoztam ami nagyon rosszul esett...Talán anyával összesen 2 óra hosszát voltam a hétvége alatt. És akkor is csak azért fordított rám időt,hogy beráncigáljon a szépségszalonjába. Tűrve a szépüléssel járó fájdalmat beszéltem hozzá szűk szavúan ami látszólag bosszantotta a csőrét. Ez történik mikor haragszom valakire. Apára nem tudtam. Őt is megviselte az hogy pont ezen a hétvégén kellett át utaznia Ausztráliába. Így történt az,hogy megígértette velem hogy minden -féle képpel haza kell látogatnom a következő hónapban.
A fejem alatti rezgésre nyitottam ki rémülten a szemeimet. Nyöszörögve húztam ki a párna alól a telefont és nyomtam meg a képernyőt.
'Edward üzenete: Jó reggelt,Olivia.'
Akaratom ellenére meghökkent mosoly terült szét az arcomon. A bal szememet megdörzsöltem miközben hatalmasat ásítottam. Miután elnyújtóztattam az izmaimat válaszoltam neki:
'Olivia üzenete: Reggelt,Edward! :) '
'Edward üzenete: Mit csinálsz ma?'
'Olivia üzenete: Valószínűleg csak a szokásost. Viszont mennem kell készülődni.'
'Edward üzenete: Legyen szép napod.'
Perceken keresztül néztem a rövid beszélgetésünket amin kattogott az agyam. Edward annyira más. Hirtelenjében kérdéseket rögtönöz amikre egyáltalán nem vagyok felkészülve. Mint például 'milyen bugyi van rajtad' vagy ehhez hasonló. Félre téve a gondolataimat a telefonommal együtt pattantam ki az ágyból és kezdtem ténylegesen készülődni. Halkan dúdolgatva varázsoltam át magam normális kinézetűvé. Mikor kiléptem az ajtón izgatottan gondoltam arra hogy Ashley ma jön vissza a kollégiumba. Vajon a kis testvére lány lett vagy fiú? Ezer kérdésem volt felé. A madarak csak úgy csicseregtek az egyetem felé vezető úton. Az enyhe időjárás úgy látszik mindenkit jobb kedvre derít. Szinte szállva léptem be az egyetem kapuján amit még a portás bácsi is észre vett:
-Jó reggelt kisasszony!-Nézett végig rajtam megilletődve amit lerendeztem laza intéssel és nagy mosollyal az arcomon. A szinte szokásossá vált egyetemi kávézóba mentem és kértem ki két kávét. A fal melletti asztalhoz ültem és vártam. Alig két percen belül Fizzy sétált lehajtott fejjel ám amikor meglátott az arca azonnal felvirult és megindult felém.
-Liv,végre hogy itt vagy!-Üdvözölt mire felálltam és megöleltük egymást.
-Egyébként jól áll a nadrág!-Tette hozzá és rá mutatott az említett darabra ami feszesen a combjaimra tapadt.
-Köszi.-Pirultam el kissé majd újra kényelembe helyeztem magam. Az arcára vezettem a tekintetem amin megmagyarázhatatlan kifejezés ült.
-Mesélj,mi volt a hétvégén?-Miután kortyolt egyet a kávéból huncut mosollyal nézett vissza rám.
-Hát...Louis egész hétvégén az új barátnőjénél volt,így volt alkalmunk Niall-el kettesben lenni.-A szavai egyfajta sokkot keltett bennem,mindezek ellenére nagyon örültem nekik.
-És,történt valami?-A kérdésemtől fülig elpirult és sütötte le a szemeit. Helyén találtam a szöget.
-Uhm...Azt hiszem.-Látszott ahogyan próbálja elrejteni a mosolyát ami nem igazán sikerült neki.-Éjjelre nálunk maradt ami elég para volt,mert gőzöm sem volt mikor toppan haza Lou... Egyébként Niall nagyon jól csókolni!-Kacsintott rám hatalmas vigyor kíséretével amin halkan felnevettem.
-És veled mi volt?-Terelődött vissza rám a figyelme amit nem igazán szerettem volna. Valószínűleg láthatta rajtam a habozást így halványan elmosolyodott és biccentett kicsit a fejével.
-Nagyon jó volt otthon lenni,jól éreztem magam. Az öcsém alig akart vissza engedni! Direkt korábban felkelt és belebújt az utazó táskába!-Kuncogtam fel az emlék hatására mire Fizzy is így tett a szavaim hallatán.
-Na és Edward?
-Khm...É-én beszélgettem vele... Sokat.-Most rajtam volt a sor hogy elpirulva nézzek el Fizzy válla felett.
-Látnom kell az üzeneteket!-Nézett rám lelkesedve. Nem volt szívem elutasítani. Rá kattintva az üzenetekre adtam át a kezébe a készüléket amin mohón kapott ki a kezeim közül és kezdett olvasni. Pár perccel később csillogó szemekkel nézett fel rám a képernyőről.
-Hűha.
-
Az egyetemen töltött pár órám arról szólt,hogy Edwardot kerestem a tekintetemmel. Csak is innen lehet valaki. Ugyan is honnan tudta,mikor tudatlanul Harry mellé ültem francián? Sajnos ezúttal sem jutottam egyről a kettőre. Menekülve a gondolataim elől a könyvtár felé indultam mikor már nem volt több előadásom a mai nap folyamán. Mikor megpillantottam a sötét barna téglás épületet boldog mosoly terült szét az arcomon. Gyorsa véve a tempót nyitottam ki a fa ajtót és léptem be a meleg helységbe.
-Szia Maura!-Köszöntem oda a pultban álló néninek akinek felvirult az arca a hangomra.
-Kedvesem,hol bújtál? Hiányoltalak!-Nézett rám szélesen mosolyogva így a szemei alatt a sok szarkaláb összegyűlt.
-Sajnálom,sok volt a tanulni való...Hétvégére haza mentem.-Sütöttem le a szemeimet bocsánatkérően,mire éreztem ahogy végig simít a jobb karomon.
-Semmi baj! Egy tea jöhet?
-Az jó lenne,köszönöm!-Tekertem le magamról a sálamat és akasztottam fel a kabátommal együtt a fogasra. Megindultam Maura után aki a maga előtt lévő asztalon pihenő két gőzölgő teát bámulta. Helyet foglaltam az előtte lévő széken mire komoly tekintettel nézett rám.
-Szeretnék veled beszélni valamiről.-A szavai teljes mértékben felkeltették a figyelmemet így a hajamat kitűrtem az arcomból és néztem rá tágra nyitott szemekkel.
-Tessék.
-Munkára lenne szükséged?
-Igen...
-Mit szólnál ahhoz ha kipróbálnád itt magad? Én már öreg vagyok ekkora könyvtárhoz...-Valószínűleg az arcomra kiült döbbenet volt az ami nevetésre késztette az öreg nénit.
-Az nagyon nagyon jó lenne!Atya ég!-Sikkantottam aprót és kezdtem boldogan tapsikolni a kezeimmel. A mai nap folyamán jobb hírt nem is kaphattam volna! Könyvtárban dolgozni a legideálisabb munka lehet számomra.
-Mikor kezdhetek?-Kortyoltam bele a forró teába hirtelen hévemben így a nyelvem fele le égett. Lihegve nyújtottam ki a lüktető nyelvemet és kezdtem legyezni a kezemmel olyan gyorsan ahogy tudtam. A fájdalomtól könnyes szemmel kaptam hátra a fejemet egyenesen az ajtóra ahol Harry lépett be. Abban a pillanatban megálltam a tevékenykedésemben és elkerekedett szemmel néztem rá még mindig nyújtott nyelvvel. Szórakozottan rázva a fejét indult meg felénk és foglalt helyet mellettem. Lassú mozdulattal húztam vissza a nyelvemet és sütöttem le kellemetlenül a fejemet. Olyan kellemetlen!
-Sziasztok!-Köszönt ránk,mire csak bólintva köszöntem neki Maurával ellentétében aki felállt és végig simított az arcán a fiúnak.
-Egy pillanat és jövök!-Nézett rajtunk végig mosolyogva majd eltűnt. Harry felé fordultam akinek a fején szürke beanie sapka volt. A felső testén pulóver pihent aminek az ujjai feketék voltak a törzs része fehér. Kicsit megráztam a fejemet így sikeresen vissza tértem a jelenbe.
-Harry. Én na...-Nem tudtam befejezni a mondandóm amit Harry érdeklődve hallgatott ugyan is Maura lépett oda hozzánk még egy pohár gőzölgő itallal a kezében amit Harry elé helyezett az asztalra.
-Gyerekek,van egy kis bökkenő. Mivel nem lenne szívem ekkora munkát adni neked Olivia,így a hét minden második napján Harry be fog neked segíteni. Ezért is hívtam ide.-Megint ledermedtem annyi kivétellel,hogy most nem égettem meg magam. Sokkal inkább Maura szavai érték el ezt a hatást. Az oldalamra kaptam a tekintetem ahol Harry ült. Laza mosollyal az arcán vont vállat és nézett a szemeimbe. Nem tudtam belőle kiolvasni semmit bármennyire is próbálkoztam. Nem tudom meddig próbáltunk belelátni egymás lelkébe a szemeinken keresztül mikor Maura megköszörülte a torkát mire mindketten rá kaptuk a tekintetünket.
-Mikortól lenne neked jó a kezdés és meddig?-Szentelte rám teljes figyelmét Maura.
-Háromtól hét óráig tökéletes lenne. Így lesz időm amit a tanulásra szentelhetek.-A szavaimat mikor átgondolta bólintott és Harryre nézett kérdőn felvont szemöldökkel.
-Minden szerda,csütörtök és szombati napon edzésem van. Szóval csütörtökön egy órát tudok csak lenni.
-Nem lényeges,hogy csütörtökön itt légy.-Szóltam közben halk hangnemben. Mindketten rám néztek amitől hirtelenjében elpirultam de próbáltam palástolni ahogyan csak tudtam.
-Oké,akkor Olivia a hét minden napján,Harry pedig heti kétszer.
-Rendben.-Mondtuk tökéletesen egyszerre Harryvel mire meglepődötten egymásra kaptuk a tekintetünket.
-És mikor kezdhetünk?-Komorodott el Harry és nézett Maurára aki somolyogva nézett vissza ránk.
-Mire vártok?-Húzta összébb a vállait és tolta fel a méretes szemüvegét az orrán. - Az emeleten vannak az új könyvek amik Fantasyk. Harry hozd le,Olivia te pedig csinálj helyet azon a részlegen!-Adta ki a feladatok és elkezdünk az első munka napunkat. Két órával később még mindig olyan pörgéssel pakolásztam a könyveket. Na jó,titokban percekig csak olvastam az éppen kezemben lévő könyvet. Maura felküldte Harryt az emeletre aki ott is maradt a munka idő további részében.
-Huh...-Fél szemmel láttam Harryt ahogyan hangosan trappolva jön le a lépcsőn. Felgyorsítva a mozdulataimat pakoltam ki a dobozból a maradék könyveket. Mikor már mind a helyén volt végig simítottam az ujjbegyeimmel a könyvek kemény gerincén.
-Mit gondoltok,rendben lesz? Tudjátok csinálni?-Jelent meg Maura a nagy előtérbe mire oda mentem hozzájuk.
-Tökéletes.-Mosolyogtam rá halványan és engedtem ki a hajamat a laza csicsából.
-Nincs vele bajom.-Vont vállat Harry miközben az asztalról felemelte a teáját amibe időközben öntött tejet. Nem tudom hogyan tudja így meginni...
-Akkor várlak titeket holnap is!-Simított végig mindkettőnk karján Maura majd hátra ment valószínűleg a raktárba. Kikerülve Harryt vettem magamra a kabátomat és a sálamat.
-Elvigyelek?-Hallottam meg rekedt hangját a hátam mögül mire azonnal hátra kaptam a fejemet.
-Nem köszönöm. Rendben van ez így.-Akasztottam a vállamra a táskámat és léptem ki a nagy fa ajtón. Pár másodpercen belül újra megjelent Harry mellettem. Olyan hirtelenek az emberek.
-Kivételesen kocsival vagyok. És mínusz van...Oh Istenem,gyere már!-Ragadta meg a csuklómat nem foglalkozva a heves tiltakozásommal akaratom ellenére kezdett vonszolni a régi autója felé. Durcásan ültem be mellé az első ülésre. Nem akartam lenni az a lány akik mindig furikázni kelljen. Bár abban tényleg igaza volt,hogy csontig hatoló hideg volt kint és sötét. Szó nélkül indította el a motort ezáltal elindult a fűtés. Jól eső borzongás futott végig a testemen a meleg levegő hatására. Miután sikeresen kikanyarodott a parkolóból az arcára néztem.
-Uhm...Köszönöm,hogy elvittél az állomásra.-Törtem meg a kellemetlen csendet ami közénk állt. Válaszul fél szemmel végig nézett rajtam majd bólintott válaszul. Az út további részében nem erőltettem vele a beszélgetést csak bámultam ki a párásodó ablakon.
-Tudsz valamit Ashleyről?-Szólalt meg hirtelen. A szívbaj jött rám a némaság után a hangosnak tűnő hangjától. A szívem feletti részre nyomtam a kezemet ezzel nyugtatva magam.
-Csak nem megijedtél?-Nevetett fel hangosan így láttam ahogyan az arca oldala belukad.
-Sajnos nem tudok róla semmit azon kívül hogy ma érkezik meg.-Hagytam figyelmen kívül a szórakozottságát. Amikor megpillantottam a campus parkolóját magamban örömtáncot jártam.
-Köszi az utat!-Pattantam ki a járműből és gyors léptekkel indultam meg a kollégium felé hátra hagyva az értetlen arcát. A szobába érve megpillantottam Ashleyt aki az ágya szélén ült.
-Ashley!-Szólítottam meg mire azonnal rám kapta a tekintetét. Az arcán boldog kifejezés uralkodott ahogy hirtelen felugrott és jelent meg előttem.
-Oli,de jó végre itt lenni!-Ölelt hirtelen magához majd hátra lépve kapta fel az ágyáról a képet amit az előbb nézegetett és az arcomba nyomta. Kissé hátrébb tolva a kezét lett rálátásom a polaroid képre. Egy kis baba volt rajta,aláírásként: Adam Frizz Richardson
-Gratulálok,nagyon aranyos!-Néztem továbbra is meghatottan a képet amin békésen alszik összekuporodva kis testével a baba.
-Zayn vette neki ezt a ruhát!-Dicsekedett tovább Ashley mire alaposabban megnéztem. Kék egybe részes rúgdalodzó maci fülekkel.
-Aranyos. Zayn is veled ment?
-Igen,hát nem édi-bédi?!-Színpadias mozdulattal körzött egyet a szeméivel mire mindketten elnevettük magunkat. Bő egy órát tudtunk beszélgetni. Szerintem nem csak számomra volt ez meglepő,hanem neki is. Eddig nem igazán volt közös témánk miről beszélhetnénk. Ellentétben most. Mindenféléről beszélgettünk. Mi történt velem,vele,a kollégium többi lakosáról stb... Egyszóval sikeresen megtaláltuk a közös hangot ezúttal. Miután megfürödtem,beszárítottam a hajamat bedőltem az ágyba és magam elé vettem a telefonomat. Magamnak is alig mertem bevallani,de csalódott voltam mikor nem jelezte,hogy új üzenetem érkezett... Szinte sértődötten tettem le a telefont az asztalra és vettem magam elé a regényemet amit elkezdtem olvasni. Direkt nem vettem tudomásul az időközben érkezett üzeneteimet ami valószínűleg tőle érkezett.
'Edward üzenete: Olivia.'
'Edward üzenete:Itt vagy?'
'Edward üzenete: Hé!'
'Edward üzenete: Látom,hogy kézbesítve van!'
Akaratom ellenére halványan elmosolyodtam látva az ideges reakcióját. Még egy kicsit húztam az agyát és tovább olvastam azt a pár lapot ami hátra maradt a fejezetből.
'Olivia üzenete: Itt vagyok.'
'Edward üzenete: Van egy tippem mit csináltál!'
'Olivia üzenete: Erre kíváncsi leszek.'
'Edward üzenete: Tanultál.'
'Olivia üzenete: Talált-süllyedt.'
'Edward üzenete: Pedig már kezdtem hinni magamban!'
'Olivia üzenete: :) '
'Edward üzenete: Te most kinevetsz?!'
'Olivia üzenete: Nem,dehogy.'
Mosolyogva ráztam meg a fejemet miközben bedugtam a készüléket a párnám alá. Magara húztam a meleget nyújtó takarót és hunytam le a szemeimet somolyogva. Oh,ha én tudtam volna...