Jó olvasást.
"Olyan vagy mint egy angyal."
-Olivia...-Suttogott a fülembe és kitűrte az arcomba hulló sötét haj tincset. Az érintése és a hanglejtésétől jól első borzongás futott végig a testemen a gerincem aljából eredve. Hangosan és szaggatottan vettem a levegőt mielőtt szólásra nyitottam volna az ajkaimat:
-Tessék?-Amint ki mondtam az egyetlen szót sátánian felkacagott és rázta meg a fejét. A gyors mozdulatától a puha tincsei csak úgy lebegtek a levegőben. A kemény hüvelyk-ujja begyét az alsó ajkamra tette és biggyesztette le kissé azt. Feketévé vált szemeit rám emelte és mondta a kegyetlen szót:
-Meghaltak.
Amint ki nyitottam a szemeimet hangosan felsírtam. Az arcomra hihetetlen gyorsasággal gyűltek a könnyek. A mellkasom iszonyatosan erősen szorítani kezdett a lelki fájdalmamtól a szörnyű emlékek hatására. Összegörnyedve húztam fel a mellkasomhoz a lábaimat magzat pózban és öleltem át magam. A remegő kezeimmel próbáltam eltompítani a hangos sírásomat kevés sikerrel. Az oldalamra fordultam és csak bámultam ki az ablakon ahol sütött rikítóan a nap. A kintről beszűrődő madár csicsergés hirtelenjében zordnak tűnt mint kellemesnek. Nem szokott megfordulni a fejemben ilyen de erősen megkérdőjeleztem,hogy be menjek e órákra. Nagyot sóhajtva vettem tudomásul,hogy igen is be kell mennem mert tartozom Harrynek a jegyzetekkel. Nyöszörögve ültem fel az ágyamban arra gondolva,hogy Haryyvel lesz egy közös órám. Az utolsó dolog az ami hiányzik az Ő. Elfogadva a sorsomat lépdeltem be a fürdőbe ahol a tükör képemtől saját magam is hátra hőköltem. A hajkoronámat még a szénakazal is megirigyelte volna,a szemeim vörösen puffadt volt és sötét karikák keretezték.
-Szedd össze magad!-Parancsoltam erőteljesen magamra és kezdtem pásztázni a kék szemeimet a tükrön keresztül majd jég hideg vizet fröcsköltem az alvástól duzzadt arcomra. A hajamat gyors mozdulattal kifésültem és copfoztam fel lazán a fejem tetejére. Az sem zavart,hogy tincsek lógnak az arcomra és a nyakamnál is ki kunkorodtak a kezelhetetlen hajszálak. Miután elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet beléptem a nap sütötte szobába. A szekrényem elé léptem és kezdtem vizslatni a ruha kollekciómat. A legkényelmesebb szettet kaptam ki. Miután magamra öltöttem a ruháimat le ellenőriztem mindent ez alatt értem az összes füzetemet és a naptáramat. A kontaklencséket lecserélve vettem fel magamra a fekete keretű szemüvegemet. Az őszi boka csizmámba csúsztattam a lábaimat és felkapva magamra a kabátomat és a táskámat majd indultam ki az ajtón.
-Szia!-Köszönt rám jó kedvűen a gyönyörű indián lány aki a szomszéd szobában lakik.
-Reggelt'!-Mosolyogtam futólag rá,majd gyors tempóba kezdtem szedni a lábaimat egymás után. Talán nem volt kedves gesztus felé irányulva...Remélem azért nem haragudott meg rám. Amint ki értem a kollégiumi épületből nagyon lélegeztem a csípősen hideg levegőből. Összébb húztam magamon a kabátomat és kezdtem el loholni. A parkolóban nem sok ember volt kivéve a motoros csapatot akik a szokásossá vált helyükön voltak. Dobpergés Niall-ék voltak azok. Gyorsan elkaptam róluk a tekintetemet mielőtt észre vettek volna és léptem be a hatalmas fa ajtón.
-Jó reggelt!-Köszöntem rá az idős portás bácsira aki csak morogva az orra alatt válaszolt valami -féle 'viszont'-ot. Egyenesen a történelem elő adásra mentem ahová idővel csak úgy tolongtak be az emberek.
-Jó reggelt kívánok! A mai órán a sötét bőrű Amerikaiak elnyomásáról fogunk beszélni.-Kezdte el az órát a kifinomult ősz hajú tanár nő. Számomra minden egyes fontos vázlatot le jegyzeteltem és a teljes figyelmem az információkra fordítottam.
-Köszönöm a figyelmet!-Csapta össze a tenyerét hangosan a tanár nő és kecses mozdulattal ki slisszolt a nagy teremből. Halkan felsóhajtva szedtem össze a füzeteimet és indultam meg a következő előadásomra. A folyosón hatalmas volt a tömeg így megelőzve a várakozást indultam meg a kávé automatákhoz. Valami igazán erős kellett nekem. Percek múlva már a kezemben volt a gőzölgő ital és indultam le a lépcsőn ahol már nem tolongtak az emberek. Kissé megnyugodtam amikor Harry még nem ült a mellettem lévő helyen. Kis mosollyal az arcomon lépdeltem fel a lépcső fokokon és foglaltam helyet. Amin kényelmesen elhelyezkedtem és ki pakoltam mindent kényelmesen a számhoz emeltem a poharamat és kortyoltam egyet. Az oldalamra kaptam a tekintetem ahová Harry vágódott be nagy hanggal. Barna hajában Amerikai zászlós kendő volt,testét fekete színbe bújtatta szokása szerint.
-Szent szar,hogy nézel ki Oliva! Kurva szarul áll a szemüveg és ez a blúz már meg ne hara...-Nézett végig rajtam majd a megnyúzott arcomon állapodott meg a zöld tekintete. Tessék,megkezdte a szekálást. Érdekes,hogy az egyetemen eddig soha sem horda a szemüvegét engem pedig tud bántani ez miatt.
-Igazán kösz.-Szakítottam félbe halk hangnemben és néztem inkább el róla egyenesen a fehéren virító,üres táblán állapodott meg a tekintetem. Megjegyzem semmi érdek feszítő nem volt rajta,még is kellemesebb látványt nyújtott mint Harry.
-Máskor is!-Fél szemmel láttam ahogyan az arcán megjelenik a tipikus arrogáns,nagyképű féloldalas vigyora amit legszívesebben le mostam volna. Nem tehetek róla,a közelsége sokszor erőszakot vált ki belőlem amit egyébként erősen ellenzek. Továbbra is próbálva figyelmen kívül hagyni Őt elé toltam a jegyzeteit és szó nélkül kezdtem szürcsölgetni a koffein bombámat. Valószínűleg még olvasta őket óra közben amikor minket szólított a dékán.
-El ne cseszd,bénaság!-Rivallt rám szúrós szemekkel és indult meg előttem a lépcsőn. Milyen kedves...
-Mi volt a projektetek tartalma?-Nézett ránk kérdőn a férfi dékán fekete apró szemeivel. Barna haja kissé oldalra volt fésülve,kockás inge a világos farmerébe volt bújtatva.
-Élet történetek ezen belül;dráma.- Válaszol helyettem is Harry mély,rekedtes hangjával lassú tempóba. Mielőtt el kezdte volna az ismertetőt hangosan olvasni felnézett rám pár pillanatig a papírból kutakodó tekintettel majd bele kezdett az ő részébe. Az előző tettét nem igazán értettem...Olyan hirtelen változik a hangulata. A tenyerem izzadni kezdett mikor nekem kellet hangosan felszólalnom. Mindig is lámpa lázban szenvedtem,sajnálatos módon. Bár ahogy elnéztem a hallgatókat a többség lány lehetett akik Harryt bámulták szégyentelenül. Ez elég erőt adott,hogy erőteljesen szólaljak fel.
-Mivel akkoriban a háború miatt a katonák sajnálatos módon nagyon sokáig távol maradtak a családtagjaiktól,így felelősségüknek érezték azt,hogy a gyerekeknek és asszonyoknak ne essen bántódásuk,ezáltal még inkább védelmezték őket mint felelősségük lett volna. De mi van azokkal mint A Katona,aki Johnatan sors társa lett?! Nézzünk csak vissza a történet elődjét és lássuk meg,hogy hogyan viszonyult A Katona az emberekhez. Irtózatot érzett feléjük bánatában míg...
-Tiltakozom! Ez így teljes mértékben ostobaság! Olvastam már ezt a regényt,A Katona kifejezetten utálta Johnatan-t!-Szakított félbe egy férfiasan dörmögő hang a pad sorok közül. Nagyot nyelve próbáltam össze szedni a gondolataimat és érvelni de valaki megelőzött:
-Mond ember,te tényleg olvastad vagy csak szimplán okoskodni akarsz?! Még is ki az aki több alkalommal etette,elszállásolta és varrta össze a nyílt sebeit Johnatannak?! És még is ki volt az aki feláldozta az életét Johnatanért,ha nem A Katona mikor csak úgy röpködtek a levegőben a gyilkos puska golyók?!-Harry szinte már a kiabálás szélén állt. Rá kaptam a tekintetem így feltárult előttem a piros arca és az idegesen csücsörítő ajkai. Teljesen össze zavarodtam arra gondolván,hogy Ő most megvédett volna engem? Pont ő?
-Hé,nyugi.-Súgtam halkan felé,mire a asztalt szorító ujjai nem fehéredtek tovább,sokkal inkább fokozatosan engedte le maga mellé azokat.
-Valószínűleg rosszul értelmezted az olvasottakat. Talán nem ártana ha újra olvasnád.-Néztem egyenesen a férfiú felé aki a szavaim hallatán fújtatva felpattant és elhagyta a termet.
-Nos...-Vakargatta a Dékán kellemetlenül a hátul a fejét és nézett végig mindenkim.-Kérlek folytassátok!-Mutatott ránk,mire Harry győztesen vigyorogva nézett rám egy pillanatra amit szelíden viszonoztam majd újra belekezdtem az én vázlat részembe annyi különbséggel,hogy ezúttal nem lettem félbe szakítva.
-Gratulálok,remek munkát végeztetek!-Tapsolt meg minket a dékán és akaratom ellenére nem tudtam elrejteni a büszke mosolyom. Valóban jó munkát végeztünk,ha nem vesszük figyelembe azt,hogy mennyi vitával járt a közös munka. De hát nem kell mindenről tudnia mindenkinek,nem?
-Köszönjük.-Mosolyogtam rá a dékánra majd felindultunk Harryvel a pad sorokhoz. Amint be ültünk a padba felém nyújtotta a kezét,mire érthetetlenül néztem az ujjaira majd az arcára.
-Mindegy.-Nevetett fel és maga mellé eresztette a kezét miközben hitetlenkedve rázta meg a fejét.
-Azt hiszem ügyesek voltunk!-Néztem rá oldalasan a papír poharam felől miközben megittam a maradék kávét.
-Ja,nem vagy olyan rossz társaság ha tanulásról van szó.
-Tessék? Hogy mersz rólam véleményt alkotni úgy hogy nem is ismersz?!-Kaptam felé a fejemet és teljes figyelmemmel kezdetem tanulmányozni a feszes arc kifejezését.
-Számomra egy nyitott könyv vagy rejtélyes fejezetekkel.-Nézett mélyen a szemeimbe és mintha csak olvasni próbált volna belőlük. A szavai elgondolkoztattak. Valójában nyitott könyv lennék számára? Az óra további részében csak süket figyelmemet szenteltem a többi párra akik a projektjüket mutatták be. Szó nélkül lépdeltem ki előadás végén az ajtón ám Harry megszólított mire lassan hátra fordultam így feltárult előttem ahogy felém igyekszik.
-A padban hagytad a könyved és mellesleg a nadrágod is gáz.-Nézett rám végig rajtam féloldalasan mosolyogva. Erősen ki kaptam a kezéből a vastag könyvet és a mellkasomhoz öleltem azt. Magamban Jane-től a könyv írójától ezerszer bocsánatot kértem.
-Köszi a könyvet!-Mutattam fel az említett tárgyat és elindultam a zsúfolt folyosón magam után hagyva Harryt. Percekkel később felbukkant Fizzy.
-Szia!
-Szia,hogy vagy?-Néztem rá vigyorogva mert csak úgy sugárzott belőle a pozitív energiák.
-Minden jó,figyu mit szólnál ahhoz ha elmennénk órák után a közeli plázába? Be kéne szereznem pár göncöt.-Pásztázott érdeklődően a kék szemeivel amik félelmetesen hasonlított a bátyjáéra annyi különbséggel,hogy Fizz tekintete alatt nem érzek szorongást.
-Felőlem rendben van,nekem sem ártana venni új ruhát.-Rántottam egyet a vállamon halvány mosollyal az arcomon.
-Oké,akkor a parkban mondjuk 14.20 körül?
-Kitűnő!-Mosolyodtam el a gondolatra,hogy végre találtam egy barátot aki hasonló természetű mint én.
-Csúcs,egyébként tök jól áll a szemüveg!-Kacsintott rám és kezdte rágcsálni a körmét amitől a szőr felállt a hátamon.
-Köszi.-Pirultam el kissé. Igazán jól estek a szavai Harry gonoszkodása után.
-Később talizunk.- Ölelt át fél kézzel pár pillanatra majd el szökdécselt. Szórakozva ráztam meg a fejemet ahogy néztem továbbra is ahogyan egyre inkább távolodik tőlem. A hátra maradt négy órám az egyetemen gyorsan elszaladt. A kollégiumba mentem elsőnek. A szobában nem volt nagy rend,így elkezdtem szépítgetni és takarítani. Először az ablakot mostam le majd le poroltam mindent. Miután végeztem ezzel ki nyitottam a szekrényem és elé álltam derékra tett kézzel. Sorra vetettem mire lenne szükségem. Valójában mindenre. Amióta Ashley szűk nadrágja egyszer rajtam volt azóta szeretnék én is hasonlót. A szennyes ruháimat elindítottam mosáson,utána pedig elkezdtem készülődni. Vagy is kezdtem volna,hogy a könyvem borítója nem csalogatott volna oly annyira,hogy inkább a kezembe kaptam és kezdtem olvasni. Sajnos fél óra múlva be is kellett fejeznem ezt a a tevékenykedést és elindulni a parkba. A táskámba bele dobáltam a lét fontosságú lányos dolgaimat és elindultam az utamra. A reggeli rossz kedvem és az álom homállyá vált sokkal inkább izgatottság lépett helyére. Még nem volt jelen Felicité így szokásommá váltan vettem elő a kekszet a táskámból és dobtam a galambokhoz közel. Pár pillanat múlva Fizzy jelent meg mellette kipirult arccal.
-Minden oké?-Vettem a vállára a kezem és pásztáztam az arcát.
-Hát persze,csak siettem. Mehetünk?-Nézett rám izgalomtól csillogó szemekkel. Az arcán húzódó hatalmas vigyor majdnem elérte a fülét.
-Menjünk!-Kuncogtam fel szórakozottan és számomra ismeretlen helyre megindultunk. A hatalmas pláza alig 15 percre lehetett a parktól. Ahogyan közeledtünk a helyiségre egyre sűrűbben jöttek velünk szembe a sablon stílusú lányok s fiúk.
-Mind ugyan úgy néznek ki! Amikor én voltam 14-15 éves nem is festhettem magam! Most nézz rájuk,több kiló vakolat van rajtuk!-Rázta meg hitetlenkedve a fejét a mellettem sétáló lány.
-Hát igen,durva...De már nem az a világ van,bárhogyan is nézzük...Ha nekik ez jó,akkor csinálják...-Csóváltam meg a fejemet ahogyan megpillantottam Nadinét sok szatyorral maga mellett csókolózni egy fekete hajú fiúval.
-Az ott Nad?-Tágultak ki Fizz szemei a normál kétszeresére döbbenetében.
-Én is azt néztem...
-De hát tegnap a mi nappalinkba nyalták-falták egymást Harryvel!-Húzta fel az orrát undorodva az emlékek hatására.
-Harry nagyfiú,szerintem tudja mit csinál a barátnője.-Kizártnak tartottam,hogy Harry ne tudná ezt. Vagy mi van ha még sincs igazam? Mindegy is,én ebbe nem szólhatok bele ha így van vagy úgy.
-Igazad lehet.-Zártuk le ezt a témát és kezdtük el a vásárlást. Először cipő boltba mentünk be,személy szerint nem igazán tetszettek,viszont Fizz talált magának fekete platfarmos cipőt. Első látásra elég kényelmetlennek tűnt,de ha ez neki megfelel...
-Te veszel valamit?-Mielőtt válaszoltam volna bele kortyoltam a narancs italomba ami elég keserű volt,viszont annál inkább egészségesebb.
-Nem ártana.
-Akkor indulás!-Pattant fel az asztaltól ahol időközben le ültünk. Kerülgetve az ember tömeget léptünk be az egyik üzletbe ahol kimondottan farmerek voltak.
-Itt aztán van választék!-Néztem magam körül ámuldozva. Mindenhol nadrágok voltak. Még a plafonról is lógtak le ami elég szórakoztató volt ám még is divatos. Ahogyan megfordultam meg akadt a tekintetem egyen. Azonnal megindultam felé és vettem le a vállfáról. Egyszerű szűk világos kék volt még is csinos. Azt hiszem ez tetszik. Bár,nem is tudom mit szólnának hozzá a szüleim...
-Hé,Liv!-Emelt fel Fizzy egy nadrágot ami fekete volt és magasított derekú. Az egyetlen hibája az volt,hogy a térde ki volt szakadva. Na,ez biztosan ki csapná a szüleimnél a biztosítékot. Bátortalanul elhúzva a számat néztem Fizzyre.
-Gyerünk már,legalább lesz egyforma nacink!- Nyöszörgött hisztisen,mire nagy levegőt véve vettem át tőle és megindultam az öltözők felé. Először a sötétbe bújtam bele. Minden szögből megnéztem magam és hát bevallom jó érzés volt benne lenni. Ezt követte a világos majd percekkel később már a pénztárnál álltam mind két darabbal.
-Olyan jó alakod van!-Mutatott rajtam végig Felicité,mire lesütve a tekintetem köszöntem meg neki.
-Oda is menjünk be,huh!-Ragadta meg a bal kezemet és a szó szoros értelmében kezdett maga után húzni az üzlet felé. Halkan felnevettem a mohóságán és szedtem gyorsan a lábaimat a gyors tempója alatt. Az újonnan felfedezett bolttól nekem is elkerekedtek a szemeim. Gyönyörű egybe részes estélyi ruhák s egyéb elegáns női öltözék. Kapva az alkalmon vettem pár darabot. Sajnos nem ez volt az utolsó bolt ahová mentünk,így amikor ki értünk órákkal később a plázából nagyot szippantottam a hűvös levegőből. Az oldalamra pillantottam ahol Fizzy kullogott lehajtott fejjel.
-Hé,mi a baj? Mi történt?
-Uhm...Izé...Tudod ki Niall ugye?-Válaszul bólintottam és pásztáztam továbbra is érdeklődően az elpirult arcát.
-Nos,tegnap délután nálunk volt ő is...Elkezdtünk beszélgetni és kiderült,hogy ki jövünk és sok közös van bennünk pedig éve óta ismerjük egymást...
-Ez nagyon jó!Miért nem mentek el kettesben valamerre?-Örültem meg hirtelenjében a hallottakon.
-Szerinted Louis megengedné?Pont ő?!-Nézett rám lehangoltan elpárásodott szemekkel. Na igen,ennek csekély az esélye,látva Louis féltő reakcióit a húgával szemben.
-És ha úgy találkoznátok,ha nem tudna róla?
-Niall nem tudná így átverni és én sem igazából...-Sóhajtott egy nagyot és tovább szorította az így is fájdalmasan szoros copfján. A helyzete súlyát én is át éreztem,hiába nem történt velem ilyesmi egyszer sem. A parkig tartó úton mindketten a gondolatainkba merülve sétáltunk egymás mellett ám amikor megérkeztünk szomorúan vettem tudomásul,hogy már el is kell válnunk egy ilyen jó nap után.
-Holnap találkozunk,Liv!-Mosolygott rám Fizzy majd miután megöleltük egymást mindketten elindultunk az otthonunk felé. Sosem szerettem sötétben egyedül lenni az utcán. Gyorsra véve a tempót indultam meg a kollégium felé,de mielőtt befordultam volna az oda vezető útra hangos kiabálásra lettem figyelmes:
-BASZKI,MIT AKARSZ VELE CSINÁLNI?Ő NEM OLYA...-A rekedtes üvöltést hangos csont roppanás követett amitől megállt bennem még az ütő is. Lélegzet vétel nélkül léptem közelebb a 2-3 személyes csapathoz akik a földön össze görnyedő testet rugdossák. Talán el kéne mennem,igen ez lenne a helyes... De a kíváncsi természetem vezérelt arra,hogy biztonság által pötyögjem a rendőrség telefon számát a telefonomba és közeledjek hozzájuk. Amikor már 5 méter távolságra voltam tőlük az egyik fiú észre vett és rám mutatott mire mindenki rám kapta a tekintetét. Senki sem volt ismerős kivéve a földön fekvő fiút aki erősen tátogott valami olyasmit 'tűnj innen azonnal'. Nem hallgatva a felrepedt szájú Harryre néztem vissza a félelmetesen hatalmas fiúkra.
-Hagyjátok őt békén!-Szóltam rájuk olyan erényesen ahogy csak tudtam,de látszólag nem hatottam meg őket mert hangosan felnevettek.
-Kislány,ebbe te ne szólj bele.-Nézett rám csípősen az egyik tag jeges kék szemeivel. Bátran össze szorított állkapoccsal néztem vissza a szemeibe olyan mélyen ahogyan csak tudtam.
-Én nem is fogok,de a rendőrséget biztosan érdekelné,igazam van?-Vettem elő a telefont,mert félő volt hogy bármelyik pillanatban ki eshetek a szerepemből és a félelemtől sírva össze kuporodok a földön.
-Nem mered!-Hördült fel immáron a második tag aki hátrált egyet a szavaim hallatán. Igazán sértő,hogy nem lehet nekem hinni... Végleg ki emeltem a készüléket és elindítottam a hívást mire egymást lökdösve rohantak el az ellenkező irányban. Természetesen nem a rendőrséget hívtam hanem Fizzyt,de csak a hatás kedvéért. Büszkén elmosolyodtam ami le is hervadt az arcomra amikor már Harry előttem magaslott.
-Ez mi a picsáért volt jó?-Kiáltott rám mire félelmemben összébb húztam magam és hőköltem hátra. A szavai erősen össze mosódtak,ami tudatta velem azt hogy részeg.
-Én csak...-Nem tudtam befejezni a mondandóm mert magam sem tudtam,hogy miért tettem. Talán azért mert ma megvédett Francián? Nem,ez nem elég indok azt hiszem...Mintha csak éreztem volna,hogy nekem igen is ide kell jönnöm...
-Te?!Te csak mi?!-Próbált rám csattani de nem sikerült neki ugyan is megingott a magas teste és a szavai is egyre inkább halkultak el.
-Gyere Harry.- Nyújtottam felé a kezem támaszként mielőtt rám esett volna. Lomha mozdulattal fogta meg a kezemet percekkel azután hogy tudatlanul bámulta.
-Miérth csinálod mmindezt?-Szólalt meg amikor lassan de sikerült elindulnunk. A férfias súlyát hiába próbálta nem rám helyezni ugyan úgy nagyon nehéz volt.
-Nem tudom.
-Vissza térve még mindig várom a magyarázatod! Teljes mértékben ura voltam a helyzetnek,huh!
-Most nincs kedvem veszekedni,hagyjuk ezt későbbre!-Sóhajtottam fel tehetetlenül. A szatyrok vágták az ujjbegyeimet és hová máshová tudtam volna vinni a nem beszámítható Harryt ha nem campusba? Az át dobott karja a vállamon egyre többször érintette meg a melleimet ami az idegeimmel játszott. Volt egy olyan megérzésem,hogy direkt csinálta ugyan is minden egyes alkalommal amikor fújtattam ő elkezdett kuncogni. Végre valahára mikor megpillantottam a kollégiumot hangosan felsóhajtottam megkönnyebbülésemben.
-Oh ne!-Engedett el hirtelen Harry és a következő pillanatban a térdén támasztva meg magát hányt bele a legközelebbi kukába. Elfintorodva fordultam el és próbáltam figyelmen kívül hagyni mielőtt engem is útól érne a hányinger. Pár perc múlva vissza is csoszogott hozzám fal fehér arccal. Rám emelte a félig nyitott világosan megcsillanó zöld szemeit miközben erőszakosan kezdte két oldalról dörzsölni az arcát.
-Menjünk be a szobába...-A szavaim hallatán halkan felnevetett majd a zsebéből ki kapott pár rágót és a szájába dobta.
-Menjünk!-Kezdte el fel-le húzogatni a szemöldökét,mire megértettem a szavaim két értelmű hangzását.
-Nem úgy értettem!-A védekezésemen még hangosabbak kezdett hahótázni ami be tette a bizonyos cseppet a pohárba és megindultam előre nem foglalkozva azzal,hogy velem tart vagy sem.
-Hé,Oliva nyugodj már meg csak viccelek.-Jelent meg mellettem zsebre tett kezekkel. Úgy látszik józanodott valamennyit mert már nem dülöngél úgy mint egy félig kivágott faröng. Amikor be értünk a kollégiumba csak imádkozni tudtam magamban,hogy ne lásson meg minket senki. Az ajtót olyan gyorsan ahogy tudtam nyitottam ki megelőzve a kellemetlenséget. A szobába fél oldalas mosollyal az arcán lépett be és nézett körül. Szemeim a kétszeresére tágultak amikor szó nélkül be dőlt az én ágyamba utcai ruhástól.
-Na még mit nem! Az ágyam tabú!-Mutattam a testére,mire halkan felnyögött és érőt véve magán át battyogott Ashley helyére. Egyfajta büszkeséget éreztem mert hallgatott rám. Hangosan felszisszent mikor végig simított a felszakadt alsó ajkán. Le téve a szatyrokat indultam meg a fürdőbe,hogy pillanatokkal később vissza is térjek a szobába. Harry rám kapta a tekintetét és látszólag végig mért az idő alatt míg mellé ültem.
-Le fertőtleníted te vagy megcsináljam én?-Beszéltem hozzá miközben a kis pamacsra öntöttem fertőtlenítőt.
-Csináld meg te.- Kissé kellemetlenül de az alsó ajkát kissé lejjebb húztam és hozzá érintettem a vattapamacsot mire fájdalmában hangosan felszisszent.A levegő vételem megállt miközben az arcára vezettem a tekintetem ami sápadt és nyúzott volt. Ám meg pillantottam még egy sebet a barna szemöldöke alatt. Szó nélkül fertőtlenítettem le azt is amikor végeztem azzal felszabadultan elhúzódtam,ennek ellenére ugyan úgy pásztázta Harry az arcomat. A tekintetében semmi fajta gúnyt vagy undort sem lehetett meglátni ami igazán meglepő volt.
-Olyan vagy mint egy angyal.-Suttogta a szavakat miközben kitűrte az arcába hulló göndör tincset. A szavaitól hő emelkedett az arcom két oldalán és automatikusan sütöttem le a tekintetem.
-Részeg vagy Harry. -Álltam fel mellőle és le vettem magamról az utcai ruháimat,majd a fürdőbe indultam át öltözni pizsamámat figyelembe véve,hogy este 9 óra múlt. Alig öt perccel később vissza is mentem a szobába és feltárult előttem a látvány ahogyan Harry halkan horkolva alszik hason. Remek,aludhatok vele egy szobában de végül is én hoztam ide... Az ágyamhoz lépdeltem nehéz léptekkel és a kezem közé vettem a telefonomat. Egy korábbi üzenet Edwardtól:
'Edward üzenete: Tudod,az élet sokszor igazságtalan.'
Nem válaszoltam neki egyszerűen le sötétítettem a telefonom képernyőjét és hunytam le az égő szemeimet,ám az éjszaka folyamán nem igazán jött álom a szememre. Talán azért mert Harry is itt volt...És az agyam ezerrel kattogott:"Olyan vagy mint egy angyal."