Jó olvasást.
"Az,gázos."
A hétvégém nyugalomban telt. Feliciténél töltött pénteki éjjelem volt az amire boldogan mosolyogva gondolok vissza. Talán hajnal négy óra volt amikor végre el tudtunk aludni. A rengeteg koffeines italtól és a folytonos evéstől a szemükből csakúgy kipattant az álom és kezdtünk nézni szerelmes filmeket. Most volt az első alkalom,hogy az egyik barátnőmnél aludtam. Ez igazán kellemetlen figyelembe véve,hogy már 18 éves múltam...Mindegy is. A francia jegyzeteket sikeresen pótoltam és javítottam ki a vasárnapi nap folyamán és írtam meg a lemaradásaimat más tantárgyból. Jogot tanulni nem valami érdekfeszítő ha őszinte akarok lenni. Az agyam nem akarta befogadni a tömérdek információt ami szinte blokkolt. Ritkán van ilyen időszak az életemben,de most előtört és csak kattogott az agyam mindenen csak a tanulásom nem... Ashley-t egész hétvégén nem láttam ami igazán meglepő volt,mert nem szokott ilyet csinálni. Így hát igazán meglepődtem hétfő reggel ahogyan megpillantottam ahogyan az ágyában szétterülve alszik. A telefonján az ébresztő ezerrel szólt mindezek ellenére nem igazán látszott az,hogy valaha fel fogna ébredni. Oda léptem az ágyához és elkezdtem lökdösni,de semmi reakciót nem váltottam ki belőle.
-Ashley,le fogod késni az első órád!-A hangomra elkezdett hangosan morogni amitől egy mérges medvebocsra emlékeztetett amit még az állat kertben láttam fiatalabb koromban.
-Menj be helyettem és hagyj aludni.-Nyitotta ki világos barna szemeit amik kómásan meredtek rám. A szavai hallatán halkan felnevettem és ráztam meg a fejemet.
-Tudod,hogy nem tehetem és nem is akarom!-Ültem le az ágya szélére,mert feladatomnak éreztem azt,hogy kiszedjem őt az ágyából.
-Mióta vagy te amúgy fent?-Pásztázott felhúzott szemöldökkel.
-Alig 5 percre,miért?
-Mond te hiperaktív vagy,vagy csak szimplán örült,hogy ilyen friss vagy ébredés után?-A szavai hallatán újra felnevettem.
-Ki pihentem magam,ilyen egyszerű. Inkább mesélj,milyen volt a buli pénteken?-Húztam magam alá a lábaimat és érdeklődően vettem tudomásul Ashley arcán húzódó hatalmas mosolyt.
-Ha egy szóval kéne jellemeznem akkor: állati. Komolyan mondom,ilyet még az univerzum nem élt! Szinte alig fértek el az akadémián az emberek. Niall úgy berúgott,hogy Harry fürtjeihez beszélt, mint például 'Oh milyen puha és göndör'.-Röhögött fel én pedig rosszallóan megráztam a fejem.- Apropó,Nad és Harry hatalmas vitát csaptak! Tőlük zengett az egész utca,nagyon gáz volt de persze azért izgi is volt.
-De hát min vesztek össze?
-H annyit kérdezett tőlünk,hogy hol vagy te és Fizzy mert látott titeket a pályáról,mire Nadine kicsapta a hatalmas hisztijét amit Harry nem tűrt el.
-És aztán mi történt?-Vontam fel kérdőn a szemöldökömet. Magamban örömömben tapsoltam,hogy szerencsére nem mentem el.
-Elkezdtek ordítozni,Harry elküldte a fenébe Nad-ot aki elment,aztán én már csak annyira emlékszem,hogy Harry és Zayn között ébredtem fel teljesen meztelenül.-Pirult el az arcra egy pillanatra majd úgy vigyorgott mint a vad alma.
-Hogy mi?!-Az enyhe sokktól sikkantottam egy aprót és ugrottam fel az ágyáról villám sebességgel.
-Most mi van? Szoktunk ilyet csinálni! Sőt,volt amikor öte...
-Ne,nem folytasd nagyon szépen kérlek! Mennem kell öltözni,bocsi!-Rohantam be a fürdő szobába menedékül. Undorodó grimaszba torzult az arcom ahogyan belegondoltam mit művelhettek... A hirtelen jött szimpátiám a bagázs felé amilyen gyorsan jött olyan gyorsan illant el. Ahogyan tudtam olyan gyorsan öltöztem fel és indultam el az egyetem felé. Messziről hátulról láttam egy fiút. Ahogyan egyre inkább közeledtem felé annál inkább sikerült azonosítanom.
-Szia Niall!-Léptem oda hozzá és szólítottam meg. A hangomra azonnal felkapta a fejét a telefonja képernyőjéről és nézett gödrécskésen mosolyogva rám. Dús szőke haja össze-vissza meredezett minden felé,egyszerű szűk fehér hosszú ujjú pulóver volt a felső testén ami ki emelte a mellkasán helyezkedő sötét tetoválásait és széles vállait.
-Szia Bébi!-Ölelt át lazán fél kézzel amin igazán meglepődtem,így csak kellemetlenül megveregettem a hátát.
-Nagyon ügyesek voltatok a meccsen,gratulálok!
-Kösz,tudod oda tettük magunkat,hogy inponizáljunk! Főleg én főleg neked!-Kacsintott rám játékosan ezzel mutatva,hogy csak hülyéskedik.
-Hát persze,értem én!-Kuncogtam fel halkan és tűrtem ki a szemembe lévő hajat ami a nagy szél által került bele.
-Te!-Mutatott ráma görcsös mutató ujjával vádlóan.-Nem voltál ott az after partin!-Szűkítette össze a gyönyörűen csillogó kék szemeit. Védekezés képen felemeltem mindkét kezemet magam elé és kezdtem hevesen magyarázkodni.
-Nem akartam zavarni,és Fizzyt sem akartam egyedül hagyni...-Éppen hogy befejeztem a mondatomat a parkolóba nagy robajjal kanyarodott be egy fekete sport motor. Szó nélkül néztem ahogyan nem messzire tőlem és Niall-tól leparkolt és lassú mozdulattal le tette a bal lábát a szilárd talajra. Barna chelsea cipők,szűk fekete farmer,deréknál szűkített bőrdzseki,hátán barna táska helyezkedett el. Világ barna kesztyűs kezét lassan az állához emelte és egyszerű mozdulattal le emelte a fejéről a matt fekete bukó sisakját. Haja kócosan és göndören lapult a fejére amit azzal a beanival rejtett el amit a derekénál lévő övbe akasztott. Magabiztos mozdulattal szállt le a pokol gépről és nézett egyenesen az én szempáromba. Az arcán szigorú arckifejezés uralkodott. Ajkait erősen össze szorította,szemöldökeit össze húzta így megjelent a tipikus ránc a között. Az okot nem értettem,hogy miért a szemeimbe nézve indul meg a mi irányunkba. A szívem érthetetlen indok nélkül gyorsabban kezdett el verni mikor maga biztos féloldalas mosollyal az arcán haladt el mellettünk.
-Ne haragudj Liv,de sürgősen beszélnem kell Harryvel. Majd találkozunk!-Nyomott egy csókot az arcom bal oldalára Niall akiről időközben teljesen elfeledkeztem. A kissé nyálas ajkaitól a nedvessé vált területre kaptam a kezemet ahol a szája landolt. A családomon kívül egy fiú sem adott nekem puszit sehová sem. Elpirulva kezdtem vizslatni a cipőimet és indultam meg az egyetem felé. Az elmélyült gondolatimból a nevem kántálása szaggatott ki.
-Hé!-Jelent meg előttem Esme arca amitől ugrottam egy kicsit hátra hirtelenjében.
-Esmé,szia!-Mosolyogtam rá halványan és túrtam bele a kócos frizurámba ami valószínűleg úgy nézhetett ki mint egy madárfészek.
-Miért nem jöttél el az elő adásra?!-Nézett fel rám a hatalmas boci szemeivel sértődötten,mire újra a fejemhez kaptam elszégyellve magam.
-Hogy az a szentséges...Annyira sajnálom,teljesen lekötött a projekt amin dolgoznom kellett!-Ráztam meg a fejem és próbáltam rendezni az agyamban tomboló káoszt. Még is hogy felejthettem el?!
-Talán megbocsájtok ha a héten eljössz a színházba! Újra el játszuk!-Nyomott a kezembe egy jegyet amire lepillantottam. 'Az üstökös története.'
-Nagyon szívesen,természetesen!-Mosolyogtam rá kedvesen és óvatos mozdulattal kicsúsztattam a kezei közül az enyémeket amit idő közben továbbra is tartott.
-És most tényleg gyere el!-Nézett rám teljesen komoly tekintettel válaszul bólintottam.
-Megígérem.
Órák után nem volt kedvem Ashley-vel találkozni sem a szobába menni,így elsétáltam a kedvencemmé vált kis parkhoz. A barnás-zöldes hosszított kabátom kivételesen jól jött figyelembe véve azt,hogy a koszos és hideg földön foglaltam helyet török ülésben. Magam elé húztam a táskámat és kaptam ki belőle a kekszes zacskót amiből a galambok elé dobtam pár darabot amire egyből oda szálltak és kezdték csipegetni. A hangulatom azonnal derűsebb lett látva,hogy tudtam nekik ételt adni. Somolyogva vettem magam elé a füzetemet és kezdtem olvasgatni a vázlatot amit Fizzyvel együtt írtunk meg irodalom előadáson. Miután úgy éreztem,hogy tudom a tan anyagot félre tettem és újabb füzetet kezdtem el olvasgatni. Éreztem ahogyan a kabátom zsebében megcsörrent a telefonom,mire lassú mozdulattal ki vettem azt miközben a tekintetem az olvasmányon tartottam továbbra is. Mikor percek óta ebben a testhelyzetben voltam mikor a bal kezem lezsibbadt így újra eszembe jutott az üzenet. Elszakítva a tekintetem a füzetről néztem a képernyőre.
'Ismeretlen szám:Bármennyire is próbálkozom még mindig nem tudom eldönteni mit gondoljak rólad.'
'Olivia üzenete:Talán ha adnál magadról valamilyen információt segíthetnék megfejteni magamat(?)'
'Ismeretlen szám:Egyetlen egy kérdésed lehet. Előre szólók,lehet nem kapsz rá választ.'
Erre egyáltalán nem számítottam. Hetek óta nem kaptam üzenetet a titkos személytől és most talán megoszt velem magáról valamit. Azonnal félre tettem mindent és a teljes figyelmem a telefonomra szenteltem.
'Olivia üzenete:Legyen. Mi a neved?
Már kezdtem feladni,hogy kapok választ amikor újra megrezzent a telefonom.
'Ismeretlen szám:Edward.'
Edward.
'Olivia üzenete:Láthattalak már valahol?'
'Edward:Egyetlen egy kérdésed lehetett. Talán feledékeny vagy?'
'Olivia üzenete:Egyáltalán nem!'
'Edward:Nyugalom kis cica. Egy újabb komplikáció. Tudsz harcias is lenni.'
'Olivia üzenete:Ez így szürreálisan beteges,hogy ezt „komplikáció"-nak nevezed.'
Ezzel egy időben tettem el a telefonomat és pakoltam össze a pakkjaimat majd indultam meg Felicitékhez. Csak remélni tudtam,hogy nem zavarom és otthon találom. Az agyam ezerrel kattogott. Edward. Vajon ez a név kit takar magában? Végig futtattam az agyamban lévő név listát de csak három Edward villant be. Edward az idős bácsi az idősek otthonából ahol önkéntesként dolgoztam,Edward a tanár úr a gimnáziumból és Edward Horrinson az egyik fő szereplő az egyik kedvencemmé vált regényben. Mind kilőve. Időközben már megérkeztem Fizzyék ismerősen fogadó fehér ajtajuk elé és kopogtattam azon. Meglepődve vettem tudomásul,hogy Louis keskeny arca jelent meg előttem nem pedig Fizzyé.
-Uhm,szia!Bocsi,Felicité itthon van?-Toporogtam kellemetlenül a pásztázó kék tekintete alatt.
-Ja,gyere be.-A hangja annak ellenére,hogy magas volt még is férfiasan és kellemesen hangzott. Beljebb lépve feltárult előttem a látvány ahogyan Harry Styles szemben ül a kanapén és a szájába töm egy nagy adag csipszet. Ahogyan meglátott a zöld szemei elkerekedtek és szinte idegesen kezdte el rágni az ételt.
-Szólok Fizfiz-nek,egy pillanat.-Lépett el mellőlem Louis ezáltal majdhogy nem Harryvel egy térségben voltam. Megint.
-Helló!-Köszöntem neki oda,mire csak bólintott és elnézett rólam majd a tévéből üvöltetni kezdett valamilyen fülsüketítő rock zenét. Igazán kellemetlenül éreztem magam. A cipőm kezdtem el bámulni addig míg nem rohant oda hozzám boldogan Felicité.
-Liv,micsoda kellemes meglepetés!Hát te? Kérsz valamit?-Biccentett a fejével a konyha felé,válaszul nemlegesen megráztam a fejem.
-Beszélnünk kell.-Suttogtam neki,mert nem szerettem volna ha a fiúk meghallottak volna még ha ez lehetetlennek is tűnt a hangos zene miatt. A szavaim azonnal felkeltették Fizzy figyelmét ezt bizonyította a csillogó zöldes-kékes szemei és ahogyan megragadta a kezem és húzott be a szobájába. A kis szobán végig nézve halványan elmosolyodtam. A falai fehér és lila színben dukált és a letisztult dekoráció is erősen sugározta Felicité jellemét. A cipőmet lekaptam magamról mielőtt a világos szőnyegre léptem volna és foglaltam helyet az egyik színes babzsák fotelben.
-Na,mesélj! Mi történt?-Nézett rám túl pörgötten ami elég ok volt hogy elmosolyodjak a gyermekies látványától. Mindent elmeséltem neki. Elgondolkozva rázta meg a fejét amikor megmutattam neki a legutoljára váltott üzenetet.
-Ki lehet az?!-Néztem rá tanácstalanul és túrtam bele a hajamba két kézzel.
-Tippem nincs.
-Bíztam benne,hogy hátha tudsz valamit...-Sóhajtottam fel hangosan és csalódottan.
-Van egy ötletem! Kezdj el vele beszélgetni napi szinten!
-MI?!Biztos,hogy nem! Mármint nem fogok vele beszélgetést kezdeményezni! És ha valami rossz pedofil?
-Nyugi,nyugi. Az olvasottak és az írás stílusa alapján velünk egy idős lehet! Gondolj csak bele! Valószínűleg az egyetemről lehet valaki...
-Igen,ezt én is át gondoltam már...
-Épp ezért kell vele beszélgetned! Ki kell belőle szedned minél több információt!-Tapsolt egyet hangosan a mondata végén,mire össze rezzentem a hirtelen nagy zajra.
-De hát látod milyen makacs!-Nyöszörögtem tehetetlenségemben és dühömben.
-Látom.
-De mind ez komplikációt vonz maga után. Mármint úgy értem,ha esetleg rá tudnám újra venni,hogy adjon magáról újabb információt akkor nekem is kell magamról!
-Basszus,ebbe bele sem gondoltam... Igazad van!-Fújtatott immáron velem együtt Fizzy.
-És mi van akkor ha tényleg valami elvetemült üzenget neked?!-Jött rá a helyzet egyik eléggé fontos tényezőjére. Sokkal inkább a legfontosabb tényezőjére.
-Benne van a pakliban.-Nevettem fel kissé hisztérikusan kínomban és tehetetlenségemben.
-Ez így teljesen gázos.- Dőlt hátra miközben a lábait és a kezeit össze kulcsolta és úgy nézett rám el gondolkozva.
-Az,gázos.
Miután Fizzyvel tovább veséztük a helyzetem -természetesen nem jutottunk többre- vissza indultam a kollégiumi szobám felé. A lassú séta és az egyedül lét igazán jól esett. Ki kapcsoltam az agyam és csak élveztem az erős szél fúvásokat és a hűvös Washingtoni levegőt. Felszabadultan vettem tudomásul,hogy Ashley nem volt jelen a szobában,viszont annál inkább volt egy levél az író asztalomon. Kényelmes tempóban váltam meg az utcai ruhától és vettem a kezembe a fehér levelet amiben ez állt:
„Szia Oli! :P
Sajna nem volt lehetőségem elmondani neked reggel mert olyan hirtelen elmentél,de haza látogattam egy hétre Dallas-ba. Király,mi? Anyukám most szüli az én egyetlen testéveremet az állandó részeges palijától akit gyűlölök. Mindig csesztet,na mindegy! Nagyon izgulok,mert a kis lurkó eddig nem mutatta a nemét így gőzöm sincs,hogy öcsém vagy húgom lesz. Szar ügy,tudom. Igazából nekem mindegy,hogy lány e vagy fiú az a lényeg ne sírjon és legyen jó fej. :D Hétfőn találkozunk! Sok puszi Ashley.xo"
A levélben olvasandó tartalmon széles mosoly terült szét az arcomon. Annyira Ashley volt minden egyes mondat. Kissé szégyelltem magam a miatt,mert valójában nem adtam neki esélyt arra,hogy elmondja. De hát annyira le sokkolt amit mondott. Még most is rosszalló borzongás fut végig a testemet ahogyan vissza emlékszem a szavaira. Le tettem a levelet és tanácstalanul végig néztem a szobán ám megakadt a szemem a feketén lakozott gitáromon. Mielőtt helyet foglaltam volna az ágyon le emeltem a falhoz rögzített hangszert és a kezembe vettem. Az arcom grimaszba futott át ahogyan meghallottam az elhangolt hamis hangját. A legvékonyabb húrtól kezdve állítottam vissza a tiszta hangzást. Bő fél óra múlva büszkén vettem tudomásul,hogy végre szépen szól. Az asztalról lekapva a gitár pengetőt kezdtem el megszólítani a hangszer. Az első dalt ami az eszembe jutott kezdtem el énekelni és gitározni:
Fújd el az összes gyertyát, fújd el az összes gyertyát,
„Túl öreg vagy ahhoz, hogy ilyen félénk legyél", mondta nekem és én maradtam éjszakára,
Csak egy fiatal szív egy összezavarodott fejben, de mi mindketten ott vagyunk a csendben,
Tágra nyílt szemmel, mindketten a csendben,
Tágra nyílt szemmel, a tetthelyen.
(Candles by Daughter)
Egy óra elteltével már csak annyit vettem észre,hogy gitárral a kezemben ugrálok és hangosan éneklem a Coldplay egyik ismert slágerét amit kifejezetten imádok. Miután befejeztem a dalt hangosan lihegve ültem le az ágyon. Végre a réginek éreztem mindent. Hirtelenjében megszűnt a világot szennyező negatívitás s egyéb hasonló rossz dolog. Nem létezett Edward,Harry bántó piszkálása,az iskola sem semmi. Egy kicsit megpihentem majd újra a helyére tettem a gitárt és nyomtam meg a telefonomon az egyetlen gombot,hogy meg tudjam mennyi az idő. Felszaladt a szemöldököm figyelembe véve,hogy este nyolc óra múlt és újabb üzenetem érkezett:
'Edward üzenete: Máskor húzd el a függönyt rock sztár.'
Azonnal felpattantam és az ablakhoz léptem. Kint korom sötétség uralkodott így nem láttam az üzengetőm arcán,csak a vékony körvonalú testét ahogyan a pad támláján ül felhúzott lábakkal és néz fel az ablakomba. Bármennyire is szuggeráltam az arcát és az egész lényét nem tudtam rá jönni ki volt ő a fránya sötét fény viszonyok miatt. Az ajtó felől hirtelenjében hangosan nevetés hallatszott fel,mire a szívemhez kaptam rémületemben. Ám ahogy tovább haladtak el hallgatott a hang. Újra vissza kaptam a pontra a tekintetem ahol nagy valószínűséggel Edward ült de már csak annyit láttam ahogyan gyorsan haladva fordul ki a sarkon így végleg nyomát vesztettem. Rá kell jönnöm ki Ő.