Végül csak kihajóztunk. Björn, Aksel és Eret egy közös kabint kaptak, én pedig Frejával osztoztam az enyémen. Freját már ismertem. Nagyon kedves léleknek tartottam, habár kissé butácska lány.
-Szia Mira!-Üdvözölt hatalmas mosollyal. Mindenkire beceneveket aggatott, ami igazából nem zavart.
-Szia Freja.-Mosolyogtam rá. Éppen a holmimat pakoltam ki.
-Mizujság?-Dobta le magát a másik matracra, majd mielőtt beszélni kezdhettem volna, ismét csivitelni kezdett.-Képzeld, tegnap este a nagyteremben..-Freja rengeteget tudott beszélni, de nem baj, háttérzajnak tökéletesen megfelelt. Egyébként nagyon csinos lány volt. Hosszú, piszkosszőke haja volt, ami a derekáig leért. Kerek kis arca, egészen fehér bőre, világosbarna szemei. Kissé széles dereka. Kerek kis lány volt, de elképesztően gyönyörű. Igazából nagyon irigy voltam a szépségére. Habár nekem nagyon szép vékony derekam volt és lapos hasam, mindig gebének, nyeszlettnek éreztem magam. Ráadásul így nem sok mellel áldottak meg az istenek.-És akkor Takonypóc azt mondta..-Folytatta a csivitelést.-Aztán Björn odament és behúzott egyet neki.-Fejezte be a monológját.
Így telt a délután hátralevő része is.
Beosztottuk egymás között a feladatokat és kelet felé vettük az irányt. Hosszú napok teltek el a tengeren. Gyűlöltem hajózni. Eszembejuttatta Niklast, aki már egészen biztosan nem is emlékezett rám. Nekem azonban kegyetlenül hiányzott. Ráadásul sárkányokkal sokkal elöbb megtehettük volna az utat. Az óceán végtelen horizontja nyugtalanítóan csendes volt. A nap is lassan lebukott a láthatáron, arany és vörös sugarakat festve az égre, mielőtt a sötétség elnyelte volna őket. A hajónk szelíd ringatózása valahogy még inkább élesítette az elszigeteltség érzését. Freja elaludt a matracon, halkan szuszogva. A kabint megtöltötte a csend, csak a tenger moraja hallatszott be az ablakon át. Én pedig csak feküdtem ott, szemem az ablakon keresztül a csillagokat figyelve. Napok teltek el így. Frejával, Aksellel és Björnnel egyre többet beszélgettünk, talán ez volt az egyetlen pozitívum ebben az egész átkozott hajóútban. Eret pedig.. Erettel csak létfontosságú információkat osztottunk meg egymással, mint például "Elfogyott a szárított húz, meg kell állnunk." Sosem próbáltam vele hosszabb beszélgetésbe fanyalodni, úgy éreztem, ő is került, de talán ez így volt rendjén. A csenden kívül csak egy dolgot gyűlöltem, az időjárást. Az éjszakák hűvösek voltak, a nappalok pedig néha túl melegek.
Úgy döntöttem, hogy hajónaplót fogok vezetni, de aztán sorra csak üres oldalakat hagytam a kis füzetemben.
Hétfő
Kedd
"Ma láttunk egy csapat sárkányt keletre szállni, szerintem jó irányba megyünk."
Szerda
Csütörtök
"Esett az eső. Lehorgonyoztunk egy közeli szigeten, hogy húst vegyünk."
Szóval ez is sikertelen próbálkozásnak bizonyult arra nézve, hogy elfoglaljam magamat. Ma egész nap a térképet tanulmányoztam. Megpróbáltam kideríteni, hogy merre kellene mennünk, hogy elérjük a titkos világot. Erettel egyeztettünk néhány tervet, és úgy döntöttünk, hogy továbbra is kelet felé haladunk. Björn, Aksel és Freja egészen jól összemelegedtek, bár már elötte is ismerték egymást. Én inkább Frejával beszélgettem, de kedveltem egyébként a két férfit is.
-Képzeld, Mira..-Lépett oda hozzám a lány.-Tegnap este láttam egy csapat rettenetes rémet.
Olyan izgalommal mesélte nekem mind ezt, mintha maga Odin jelent volna meg neki előző este. Aranyosnak találtam a próbálkozásait arra, hogy fellelkesítsen, de oly' fölösleges volt.
-Miranda.-Lépett oda hozzám hírtelen Eret.-Beszélhetnénk?
-Mi van, Eret?-Kérdeztem vissza félvárról, miközben a férfi egy nyugodtabb helyre húzott.
Ám abban a pillanatban, mikor a férfi szóra nyitotta a száját, valami hatalmasat lökött a hajón. Majd mégegyet.
-Mi a franc ez?-Kiabált Björn.
-Pont ezt akarom elmondani! Egy nagy csapat forkatlan közelít a hajóhoz!-Aggodalmaskodott az egykori sárkánycsapdász.
-Nyugalom emberek!-Húztam ki magam, hogy határozottabbnak tűnjek.-Nem lesz semmi baj!
Az egész legénység a hajó párkányához tömörült, s együtt néztünk a hatalmas állatokra. Nem szándékozták elsüllyeszteni a hajónkat, egyszerűen csak útban voltunk nekik. Az aggodalmunk azonnal tovaszállt, amikor megláttuk a sárkányokat. Gyönyörűek voltak. Lenyűgözött, ahogy csapatosan úsztak, néha ki-ki emelkedtek a vízből, hatalmas hullámokat keltve. A forkatlanok hosszú nyakú sárkányok voltak, kékes-zöldes pikkelyekkel. Csodálatos volt. A két kezemmel a párkányra támaszkodtam és lábujjhegyre álltam. Majd egy forkatlan megint meglökte a hajót. Azt hittem, hogy képes vagyok megtartani magam, de aztán megcsúszott a lábam.
Eret azonnal utánam kapott. Éreztem két hatalmas kezét a derekamon. Érintése meleg volt. Sosem éreztem még ennyire közel magamhoz. Visszahúzott a fedélzetre, mire hatalmasra nyílt szemekkel ránéztem.
-Köszönöm.
Visszafordultam, a sárkányok lassan eltűntek a horizonton. Hallottam, hogy a hajó pincéjében a mi sárkányaink nyugtalanná váltak. Felnyitottam a csapóajtót, mire Solaria azonnal felugrott a fedélzetre. Összenyalogatott, majd körbenézett. Freja gronkele, Zuba, Aksel siklósárkánya, Szelesfelleg és Björn kis rettenetes rémei is előmásztak.
-Éreznek valamit.-Vonta le a konklúziót Aksel.
-Közel járhatunk.-Mondta Björn.
-Menjünk tovább sárkányháton.-Kezdett ötletelni Eret.
Így is tettük. Eret hozzám csapódott, felült Solaria hátára, Björn pedig Akselhez. Így indultunk tovább keletre. Éreztem, hogy Eret teste melegséget árasztott magából. Hozzámsimult. Nem is tehetett volna mást, még is zavart.
Freja már napok óta pedzegette, hogy szerinte Eret érez irántam valamit. Szerintem nem. Reméltem, hogy nem.
Hűséget esküdtem Niklasnak és ameddig él a remény, hogy meg fog találni és vissza fog térni, addig nem fogok más férfit keresni. Főleg nem Eretet. Ahogy a sárkányokkal a tenger felett repültünk, a nap lassan a horizont alá süllyedt, és az éjszaka sötétsége borult a vízre. Az éjszakai szél hűvös fuvallata megborzongatott, de mégis kellemes érzést hagyott maga után. Egyszer csak vízcsobogásra lettem figyelmes. Mármint olyan hangra, mint amikor a vízesés zubog. Egyre közelebb értünk a hang forrásához, megpillantottam egy hatalmas, körkörös alakú vízesést az óceán közepén. Elragadó látvány volt.
-A titkos világ!-Hallottam meg Eret mély hangját.
-Mi a terv?-Kérdezte Aksel, ám még mielőtt válaszolhattam volna, Solaria a vízesés felé kezdett suhanni.
-Meg fogunk halni!-Visított a szintén zuhanó gronkel hátán Freja.
A sárkányok céltudatosan repültek a vízesés mélyére. Meglepődtem, ugyanis nem egy falnak csapódva haltunk meg, amikor a vízesés aljára értünk, hanem egy hatalmas barlangba. Odabent hatalmas gőz volt, ami miatt hirtelen nagyon melegem lett. Solaria a többi sárkány kíséretében repült körbe a teremben. Elképesztő látvány volt. A sárkányom egy hirtelen mozdulattal letért a pályájáról és egy másik barlangba suhat be.
Azt hittem, hogy amit eddig láttam, az volt elképesztő, majd a következő pillanatban Solaria pikkelyei felfénylettek. Fekete bőrén kacskaringós minták rajzolódtak ki, amik égkék színnel kezdtek ragyogni.
-Te tudtad, hogy tudsz ilyet?-Kérdeztem tőle, mire Eret egy visszafolytott kacajt hallatott.
Hátra pillantottam, majd megláttam Szelesfelleget és Zubat. A sikló és a gronkel is fényárban úszott, az elöbbi sárgás, az utóbbi valamivel pirosasabb színekben.-Olyan, mintha a saját tűzük színével világítanának. Solarianak pont ilyen kékes a plazmabombája.-Állapítottam meg.
Csodás érzés volt. Amint kiértünk a sötét folyosóról egy tágasabb barlangba értünk.
Úgy gondoltam, ez egy csepkőbarlang lehetett, majd a következő pillanatban a barlangban lévő ásványok felfénylettek, mintha érzékelték volna a mozgásunkat.
-Ez eszméletlen.-Ámuldozott Aksel, ahogy mellénk repült. A másik oldalamon Freját pillantottam meg.
-Olyan csodaszép!-Mosolygott a szőke.
Az egész teremben hatalmas ásványok álltak minden felé.
-Nézzétek!-Mutatott Björn a padló felé, ahol sárkánytojások hevertek.
A tojások mind fényárban úsztak, vékony héjuk áttetsző volt, így pontosan láttuk a bennük fejlődő embriókat. Átjárt a teljes ámulat, majd valami még fényesebb dologra lettem figyelmes. Beljebb érve egy hatalmas, sárgás-barackos fényben játszó sziklára lettem figyelmes. Olyan volt, mintha a napot őrizték volna a barlangban. Csodálatos látvány volt. Úgy festett, mintha a teremben hatalmas, vörös fagombák nőttek volna.
-Megtaláltuk!-Örvendeztem.-Ez minden sárkányok fészke, a titkos világ!-Elképzeltem, hogy milyen örömtelien csilloghattak a szemeim.
Oldalra pillantottam, s tekintetem sarkában Eret tekintetét vettem észre. Teljes ámulat látszott az arcán, mosolygott, s szemei tele voltak fénnyel.
A fészek tele volt minden féle sárkánnyal. Tényleg, minden faj, forma, szín és méret ott gyűlt össze. Körbenéztem, ám sajnálatomra egyenlőre egyetlen éjfúriát sem láttam. Ellenben láttam fanyesőt, cipzárhátat, villásfarkat, bíbor vérontót, sőt még zablaagyrat is.
Solaria hatalmasat üvöltött, úgy repülte körbe büszkén a termet, mintha csak arra várt volna, hogy a többi sárkány üdvözölje őt. Talán ő maga is innen származhatott?
Solaria hangját hallva egy csapat fiatal sárkány az égnek emelte a tekintetét. A csapatban volt egy szőrnyennagy rémség, két siklósárkány és.. Ezt el sem hiszem!
-Egy fényfúria!-Ragyogott fel az arcom.