Bárányból vadász lett
Áldozatá pedig a farkas lesz
~Davien Lawrence~

December 18.
Ostoba egy idióta voltam. Ugyan is két szabályt is sikerült megszegnem egy éjszaka alatt.
1. Elmentem egy szórakozóhelyre, hogy elkisérhessem és biztonságban tudhassam Evangelinat.
2. Megcsókoltam Evangelinat és hagytam, hogy a vágyaim szabad utat kaphassanak.
Fejemet arcomba temetve átkoztam magam, amiért ilyen ostoba voltam, hogy neki mentem a velem szembe felállított szabályoknak.
Viszont egy rész felől meg is érte ez az egész. Ugyan is érezni Evangelina csókját, az maga volt a mámor. De amit tettünk, sajnos már vissza fordíthatatlan volt.
- Jó reggelt!- Rosie libbent be az ajtón, majd egy almát a kezébe kapva ült le mellém.- Na, hogy sikerült az este?
- Jól.
- Hála az égnek- sóhajtott fel megkönnyebülten a lány, majd egy nagyot harapva az almából mutatott felém ujjával.- Örülök, hogy nem hagytad neki, hogy vissza másszon a szobájába.
- Nem volt olyan állapotban, hogy hagyhattam volna neki.
- Helyes. Ezért jár is a piros pont Lawrence!
- Hogy ez milyen kedves- morogtam orrom alatt, majd rákérdeztem Evangelinara.- Evangelina?
- Még alszik. Egyszer majd csak lejön.
- Ha nem, engem az sem zavarna.
- Téged ugyan mi nem zavarna Lawrence?- kérdezte Rosie gúnyosan, majd egy újat harapott almájából, amikor Tina csörtetett be, nyomában Viktorral.
- Hadd tippeljek egyet! Ha pletyka éhes vadászok kapnák le az éjszaka közepén, egy buliból kifelé jövet.
Tina nagy erővel vág le elém egy újság köteget, amin nagy betűvel virított ott a következő szöveg:
Melfon jövőbeli királya a városban mulatja el az időt.
Kezemmel idegesen és ijedten markoltam meg a lapot. Tekintetemmel pedig a képet figyeltem, melyen én voltam látható, oldalamon egy barna hajú lánnyal, akinek csak feje búbja volt kivehető.
- Egyetlen egy dologra kértelek meg Davien! Egy dolgot kértem csak tőled, mi szerint: ne kerülj bajba!- förmedt rám Viktor a jobb oldalamról.
- Van róla fogalmad, hogy ez milyen rossz fényt vethet rád és így az uralkodásodra?- kiabált rám a másik oldalról Tina.- Egyáltalán komolyan veszed te ezt az egészet? Vagy csak szórakozás képp fogod fel ezt?!
- Természetesen komolyan veszem ezt az egészet- raktam vissza az asztalra nyugodtan az újságot.
- Nekem egyáltalán nem úgy tűnik! Tudod jól Davien, hogy Evangelinat nem ültethetjük a trónra. Bármennyire is okos egy nő lett, képes egy másodpercek alatt összetörni, még ha erősnek is mutatja magát. Te vagy az egyetlen egy esélyünk. De ha a mondandóim után is képes vagy, ilyen könnyedén eljátszani az esélyeid, akkor nem tudom, hogy bízhatok e már benned, mint jövő beli királyban!
- Most tényleg el akarsz küldeni Viktor?- mérgesen néztem a férfira, aki semleges hangnemmel válaszólt nekem.
- Nem hagysz más választást Davien.
- Nélkülem sehol sem lesztek akkor majd! Evangelina előbb utóbb bele fog ebbe törni, ti pedig már semmire sem lesztek képesek itt!- dühösen csaptam rá az asztalra, mire az ajtó felől egy halk hang törte meg a csendet.
- Jó reggelt. Hát itt meg mi történik?- lépett Evangelina az asztalhoz, mire bennem csak mégjobban forrt a düh.
- Evangelina, látom már jobban vagy- nézett Viktor unokahugára, aki torkát köszórülve vezette rám titkon tekintetét, majd hirtelen elkapva azt nézett fel bácsikájára.
- Igen, már sokkal jobban- nézte az asztal szélét, mire Tina szólt közbe.
- Hercegnő, remélem, hogy te semmi őrültségbe nem veted bele magadat.
- Tessék?- Evangelina olyan hirtelen nézett fel, hogy álla szinte majd nem a padlót súrolta.
Tina csak kezébe nyomta az újságot, mire arca egy csettintés alatt lett sápadt.
- Ha lehet, akkor ne kövesd el azokat a hibákat, amiket Davien követett el.
Evangelina szemeivel egy szempillantás alatt árulta el magát, miközben az újság papírt fehér ujjaival szorította.
- Remélem, hogy ez mindenki számára egy jó lecke volt. Főleg neked Davien- Viktor Evangelina mellé állt, majd egyik kezét a lány vállára tette.- Mert elég közel állok a mércén ahhoz, hogy Evangelinat tegyem helyetted a trónra.
Az ajtó hatalmasat csapódott Viktor és Tina után. Evangelina csendben figyelt az újságra, miközben én mérgesen szorítottam ökleimet testem mellé.
- Szóval ez az egész, csak egy ostoba terv volt, igaz?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz- Evangelina lassú mozdulatokkal rakta az asztalra az újságot és szemét szinte le sem véve kezeiről állt egy helyben.
- Tudod jól Evangelina. Csak is azért találtad ki ezt az egészet, hogy ki tudj túrni innen.
- Igen, igazad van- olyan hirtelen került hozzám közelebb, hogy orrunk majd nem érintette a másikét.- Ez csak egy csapda volt. És te bután bele is sétáltál Lawrence. Naiv vagy, hogy ha azt hitted én ezt az egészet ilyen könnyen feladom. Mert ameddig engem látsz itt, csak is egyetlen egy igaz uralkodó lesz. Az pedig nem te leszel Lawrence. Ha nem én.
- Túlságosan is bele képzeled magad egy álomba Hercegnő. Nem értem, hogy miért hiszed azt hogy lehet bármi esélyed is.
- Nem hiszem, ha nem tudom. Nincs jogod itt lenni és nincs jogod elvenni tőlem azt, ami a családomé és ami egyben az enyimé is! Neked itt semmi keresni valódi nincs Lawrence, mert te egy senki vagy!
Feszült csend a levegőben. Mérhetetlen dühös voltam Evangelinara. Nem csak azért, amiért olyan makacs volt. Ha nem azért is, amiért képes volt ismét egy szál köntösben megjelenni előttem.
- Ne játsz a tűzzel Hercegnő!
- Már rég azzal játszom Lawrence.
A váratlan csendet Rosie töri meg, aki egy nagyot harapva az almájába figyel engem és a Hercegnőt.
- Remélem, hogy nem zavarok- mondta teli szájjal, mire én dühösen förmedek rá.
- De! Nyomás kifelé!- mutattam az ajtó felé, mire Rosie kínos és ijedt tekintettel nyelte le az alma darabkát.
- Te így nem beszélhetsz vele!- vétte meg barátnőjét Evangelina. - Rosie maradsz!
Rosie habozva ült vissza helyére, aztán újra gyorsan pattant fel, amikor én szóltam neki.
- Rosie most szépen ki megy, mert négyszemközt szeretnék beszélni a Hercegnővel!
- Velem aztán nem fogsz te semmit sem megbeszélni!
- Tudjátok mit- csapta kezeit össze Rosie kínosan mosolyogva.- Inkább majd vissza jövök késöbb reggelizni.
És azzal a lendülettel Rosie már ki is surrant a helyiségből. Evangelina utána szeretett volna menni, de kezei után kaptam, majd testét velem szembe fordítva szorítottam oda azokat az asztalhoz.
- Eressz el!- próbálta kezeit szorításomból kiszabadítani.- Nem szegezhetsz csak úgy ide az asztalhoz Lawrence!
- De hogy nem. Mert itt és most tisztázzuk a dolgokat!
- Nincs mit tisztáznunk egymással. Engedj el, míg szépen kérlek!- förmedt rám, de én már csak azért sem engedtem el.
- Addig nem, amíg nem beszéltük meg a dolgokat.
- Még is mit akarsz még megbeszélni?! Már túl tárgyaltuk a korona témát! Most pedig eressz!- fonódik ki hirtelen szorításomból, de én utána kapok, majd kezeit újra az asztalra szorítom.
Testemmel teljesen fölé hajolok, mire ő a hirtelen mozdulattol halkan sikkant fel egyet.
- De a tegnap estét nem!
- Azon nincs mit megbeszélnünk. Amit tettünk helytelen volt. Rossz útra léptél Lawrence.
- Kicsilány, te is ugyan úgy rossz útra léptél velem, mert szinte élvezted, ahogy kényesztettelek.
- Hazudsz!- kezét szerette volna arcom felé emelni, de aztán rájött, hogy azt éppen fogságban tartottam.- Ha még te lennél az utolsó férfi is a földön, akkor sem élvezném a veled eltöltendő helyzetet.
- Most még ezt mondod Hercegnő. Aztán majd te fogsz elsőként a karjaim közé rohanni.
- Utállak, úgy ahogy vagy! Önző, és arrogáns vagy.
- Hidd el, ez az érzés kölcsönös- mosolyogtam rá pimaszul, mire ő próbált kiszabadulni a fogságából.
Bármennyire is igyekezett Evangelina, nem tudott egykönnyen ki szabadulni. Még ennek ellenére is olyan bátorság és erő tükröződött az arcán, hogy azt szinte minden nő megirigyelte volna tőle. Nem hisztizett, nem nyavajgott. Ha nem küzdött. Csendben harcolt a szabadságáért.
- Csak engedj el menni- mondta mérgesen fújtatva, és ahogy egyre jobban ficánkolt alattam, úgy a köntöse is kezdett szét nyílni a testén.
- Lehet ezt szépen is kérni- néztem le lassan a köntös szét nyílt részéhez, mire Evangelina mérgesen kezdett el mozgolódni a szorításom alatt.
- Ha hozzám beszélsz, akkor a szemembe nézz, bunkó- szemei villámokat szórtak, amik csak méginkább ragyogóvá tették őt.
Evangelina addig ficánkolt a kezemben, ameddig újra megnem szegtem a nekem felállított szabályokat.
Testét hirtelen szorítottam oda teljesen az asztalhoz, majd felékerekedve érintettem ajkaimat az övéhez. Evangelina ellenkezett, majd végül megadva magát élvezte az általam nyújtott csókokat. Gyorsan és szaporán fedeztük fel újra egymás ajkait. Evangelina jól esően sóhajtott fel egy nagyot, amikor kezem hirtelen a köntöse alá siklott. Lassan simítottam végig combján, mire elérve az érzékeny pontjához, erősen mélyesztettem ujjaimat bele a hófehér bőrébe.
Evangelina csak egyre jobban nyüszörgött, én pedig egyre jobban szívtam be magamba az illatát és csókjának édes ízét. Ujjaim sebesen járták be a lány bőrét, és amikor már perceken múlt, hogy elérjek a legérzékenyebb pontjához, egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön.
Evangelina teljes erejével nyomott engem neki az asztalnak mellkasomnál fogva, majd egy kénő kést a nyakamhoz tartva nézett le rám gyilkos tekintettel.
- Vigyázz, hogy hova nyulkálsz Lawrence! Tudd, hogy hol a helyed, mert különben ezzel a feldugott kenőkéssel a seggedben foglak innen páros lábbal kirúgni!
Pislogni is alig mertem. Evangelina lassan húzódott el tőlem, majd a kenő kést, közvetlen a fülem mellé szúrva egyenesedett fel köntösét megigazítva és nézett le rám lángoló tekintettel.
- Remélem, hogy sikerült megértenünk egymást. Örültem a beszélgetésnek, Lawrence.
Vett egy hirtelen fordulatot Evangelina, majd mint a villám, gyorsan tovább is állt. Az ajtó hangosan csapódott be, én pedig egy nagy sóhajt eleresztve álltam fel és szedtem ki az asztalból a kést.
Evangelina még veszedelmesebb lett, mint ahogy azt gondoltam.
Próbálod megkeseríteni az életét
Cserébe ő is vissza vág tetteidért
~Evangelina Rangel Ramoz ~

Az udvarban lévő csend, bármennyire is szerettem volna, nem tudta elhallgattatni a gondolataimat. Teljesen össze voltam zavarodva és dühös is voltam.
- Evangelina.
A nyugalmas csendet Viktor bácsikám zavarta meg, aki hátra font kezekkel figyelt engem, ahogy éppen próbálom az íjjat ellőni a céltábla felé.
- Mit szeretnél bácsikám?- figyeltem szemeimmel a táblát és már el is lőttem a nyilat, ami sajnálatos módon nem ért célba.
- Látom, hogy valaminek sikerült ki hoznia téged a sodrodból. Csak nem Davien volt az?
- Őt inkább hagyjuk is, mára már elég gondot okozott a fejemnek- a nyíl sebesen ér célba a tábla középpontjába.
- Akkor inkább rá is térek arra a témára, ami miatt beszélni szeretnék veled.
- Én kapom meg a koronát?
- Azért ennyire ne éld bele magadat a dolgokba Evangelina- ráncolta szemöldökét Viktor.
- Álmodozni mindig lehet- rántottam meg vállaimat.- De ma még rátérsz a lényegre?
- Látom, hogy érdekel a dolog, amit mondani szeretnék.
- Nem, egyáltalán nem érdekel. Csak kíváncsivá tettél.
- Tudod Evangelina, már elég érett nő lettél ahhoz, hogy házasodni tudj. Így lassan ideje lenne egy férjet keresni neked.
Döbbenetemben hirtelen engedtem el az íjjat, ami pontban célba találta a táblát.
- Hogy tessék?- fordultam Viktor felé kérdőn.- Ilyen válságos helyzetben, még egy királyi esküvőt is képesek lennétek megszervezni? És miért nem Lawrencenek keresünk feleség jelöltet? Az ő szempontjából sokkal fontosabb lenne a dolog.
- Elöszőr, a helyzet nem válságos.
- De. Az ország helyzete most igen válságos, hogy nagyobb költségeket dobhassunk ki.
- Másodszor pedig. Lawrencenak most vannak sokkal fontosabb dolgai is, mint a feleség találás.
- Mert mintha nekem nem lenne fontos dolgom- morogtam az orrom alatt.
- De hogy nem. A férj találás, igen is fontos dolog. Evangelina, szükséges, hogy férjet találjunk neked.
- Had találjam ki. Én leszek a B opció. Ha valami baj történne Daviennel akkor az én fiú gyerekem vegye majd át a helyét. Mert én nem ülhetek a trónra. De a gyerekem igen.
- Nem erről van szó- mondta Viktor védekezés képpen.
- De hogy is nem. Csak is erről van szó. Ha nincs ló, jó a szamár is- raktam le az íjjat a tárolóba, majd a palota felé indultam meg.
- Evangelina, hát nem érted meg, hogy nincs más lehetőségünk?- követett sietősen bácsikám, de én csak haladtam előre.
- Lehetőségem. Én nekem nincs más lehetőségem. Nektek oly mindegy, hogy mi történik velem. A lényeg, hogy minden úgy legyen, ahogyan a királyi könyvekben meg van írva!
- Evangelina Hercegnőként is vannak kötelességeid. Ebbe beletartozik az is, hogy minél előbb férjhez kell menned.
- És ugyan ezzel hogyan leszek majd előrébb?- fékeztek le a palotában a lépcsőn és Viktor felé fordultam.- Mivel lesz sokkal jobb így az életem? Én uralkodásra születtem, nem pedig arra, hogy bábú ként mozgassanak engem ide oda kedvük szerint az emberek!- hangomat egyre magasabbra emeltem, mire Viktor meglepetten nézett fel rám.
Az érdekes a dologban annyi volt, hogy Viktor nem saját magától mondta az ötletet, miszerint nekem férjhez kellene mennem. Hiszen ki jelentette nekem apa halála után, hogy ő semmiképpen sem fog hamar bele vinni emgem egy kényszer házasságba. Erre tessék, láss csodát, most még is azt mondja, jobb lenne ha férjhez mennék!
Ebben viszont más valakinek a keze lesz benne.
Sietősen indultam meg újra a lépcsőn, mire Viktor utánam kiabált.
- Most meg hova sietsz Evangelina!?
- Az legyen csak az én dolgom....

A tárgyaló terem ajtaját nagy erővel vágtam ki, mire az ott jelen lévő férfiak, mind kíváncsian kapták felém a fejüket.
- Á, Hercegn....- kezdte volna az egyik nyájasan, de én hirtelen szóltam közbe szavaiba.
- Beszélni szeretnék a Herceggel, sürgősen!
- Ramoz Hercegnő, Lawrence Herceg most nem igazán ér rá, ugyan is a birodalom ügyeit intézi.
- Én viszont most szeretnék tárgyalni vele. Halaszthatatlan ügyről van szó- néztem Davien szemeibe mérgesen, mire a férfi vette a lapot.
- Uraim, mi lenne ha ezt a kis megbeszélést, késöbb folytatnánk?
Az urak bólintottak egyet, majd mogorvás kendvvel hagytak minket magunkra. Amint becsukódott az ajtó, én már neki is kezdtem a beszélgetésünk témájába.
- Értem én, hogy haragszol rám a történtek után. De egy kényszer házasságba dobni engem? Ez lenne a te bosszú terved ellenem Lawrence?
- Ez lenne az a sürgős megbeszélni való Ramoz?- mosolygott pimaszul Lawrence, majd helyet foglalt egy széken.- Ennek örülnöd kéne, nem pedig bosszankodni rajta.
- Igen is fontos, mert hogy engem nem fogsz semmi féle házasságba belerángatni, az már biztos. Magam döntök a sorsomról és jövőmről. Nem pedig te, Lawrence.
- Egy politikával teli világban élünk mind a ketten Hercegnő. Itt senkinek sem lehet saját döntése a sorsáról és jövőjéről.
Ökleimet idegesen szorítottam testem mellett és az ablakon keresztül kinézve kémleltem a kinti tájat. Mit meg nem adtam volna azért, hogy szabad lehessek. Hogy gondtalanul élvezhessem az életem. Hogy apró szem lehessem a többi nagy szem között.
- Bármennyire is megértem tiltakozásodat, de minél előbb férjet kell találnunk neked Hercegnő. Az ország érdekében és saját magadért is.
Lassan néztem le Davienre amit egyből meg is bántam. Haja enyhén kuszán állt, szemei sötéten csillogtak, kezeit pedig állához emelve tördelte. A reggeli történtek után is képes voltam újra magam elé képzelni a csókunkat.
Maga a férfi egyszerre volt mámorító és baljós árnyakat idéző.
- Hercegnő, remélem hogy figyeltél rám.
Davien hangja hirtelen rázott vissza a valóságba, mire ijedten néztem le rá.
- Tessék?- kérdeztem, mire felém magasodva válaszólt.
- Álj neki minél előbb a férj keresésnek Hercegnő, hogy hamar túl lehessünk rajta.
Szemei sötéten csillogtak le rám, hangja pedig olyan rideg volt, mint még soha. Amikor elment mellettem és keze hirtelen súrolta az enyémet, azt hittem, hogy ott helyben esek össze.
Az érintése akár olyan volt mint a villám. Veszélyes és egyben szomorú.
Vigyázni kell Lawrencevel, mert a végén még engem is egy bűkörébe fog vonni.