A farkas kesze kuszának ígérkezik
Feladatait a bárány próbálja helyre tenni
~Evangelina Rangel Ramoz~
December 13.
Lassan nyújtózva egyet az ágyon ébredeztem és amikor végig néztem zöld ruhámon, egyből eszembe jutottak a tegnap este emlékei.
Veszekedés a családdal. Újság cikkek. A jótékonysági bál. Kézremegés. Davien.
És onnantól kezdve minden homályba merült. Hogy, hogy kerültem a szobámba, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy utáltam Davien Lawrencet. Már nem emlékszem, hogy miről is szólt pontosan a beszélgetésünk, ugyan is a kelleténél több pezsgőt ihattam. De azt tudom, hogy ez a férfi csak egy nyávogás hercegnőnek hisz engem. De én megmondtam neki, hogy erős egy ember vagyok. Viszont, ennek ellenére, amikor a karjai közt táncoltam, olyan volt, mintha minden más lett volna. Mintha egy védelmező buborékban lehettem volna.
Gyorsan hessegettem el ezt a gondolatot, amikor Rosie csörtetett be az ajtómon.
- Szép jó reggelt Hercegnő!- csiripelte lelkesen felém szökdécselve, miközben én fejemet masszírozva próbáltam elnyomni a tompa hangokat.
- Rosie, még csak reggel 5 óra van- mondtam fájdalmas tekintettel.
- Öm, nem. Pontosabban reggel 9 óra van. Azaz, Ő Hercegnőséged késésben van.
Fejem hirtelen felkapva néztem az órára és magamban egy káromkodást elmondva pattantam ki az ágyból. Már vagy egy órája ott kellett volna lennem a reggelinél. De nekem ezt is sikerült lekésnem.
A szobámból gyorsan kiszaladva próbáltam rendbe szedni a hajam, miközben Rosie sebesen követett engem. Míg az étkező felé haladtunk, kibeszéltük a tegnap esti történteket. De egyikünk sem hozta fel a további dolgokat. Ő sem kérdezősködött, és én sem kérdeztem tőle. Hajamat bizergálva torpantam meg az étkezőben, amikor Viktor förmedt rám.
- Evangelina!- hangja vészjóslón hangzott.
Rosie a hang hallatán hirtelen ütközött nekem hátulról, majd kihúzva magát termett mellettem egy szempillantás alatt.
- Oh, hát akkor én megyek is a dolgomra- mosolygott kínosan és már ki is slisszolt az ajtón.
Torkomat enyhén megköszörülve mentem az asztalhoz, majd egy széken helyet foglalva láttam neki a reggelimnek.
- Ugye tudod, hogy ezzel a kis húzásoddal már nem tudsz több kártyát eljátszani?
- Hogy ne tudnám- raktam le a kenőkést.- De ha jól sejtem, akkor semmi különösebb ok nem volt arra, hogy időben érkezzek.
- Korai érkezésednek lett volna oka. Ugyan is te fogod le zavarni a mai vendégeink fogadását.
- A spanyol királyi családét?- idegesen raktam le kezemből a pirítóst és igen erősen kellett fognom az asztalt ahhoz, hogy székemből ki ne essek.- De hisz az nem Davien dolga lenne?
- Mivel ő igen el van halasztva a királyi ügyekkel és a koronázáshoz szükséges papírokkal, sajnos ő így nem tud ebben a dologban részt venni.
Képzelem, hogy mennyi dolga lehet szegény Daviennek.
- És azon még nem gondolkozott, hogy meggondolja magát?- kérdeztem szépen pislogva, mire bácsikám szemöldökét ráncolta.
- Evangelina, még meddig fogod ezen törni a fejed?- sóhajtott egy nagyot Viktor.
- Amíg át nem adja nekem a koronát.
- Úgy sem fogja. Már minden el lett intézve. December végén meg lesz koronázva.
- Azt majd meglátjuk- álltam fel hirtelen az asztaltól és Davien keresése után indultam.
- Azt ugye tudod, hogy nemet fog mondani?- kiabált utánam Viktor.
- Nem fog. Teszek róla, hogy ne mondjon.
Alig tettem pár lépést a folyosón, Tina már is egyből a nyakamban lihegett.
- Hercegnő, nem nyilatkozott a teríték illetően!
Egy halk morgást hallatva próbáltam lerázni őt, de csak nem sikerült.
- A programot még mindig nem beszéltük meg. És a ruháját sem választotta ki. Nem is beszélve a...
- Davien merre van?- vágtam közbe szavába idegesen, mire Tina hirtelen torpant meg.
- Tudtommal a dolgozó szobájában van.
Már is irányt váltottam és elindult apám régi irodája felé.
- Na de Hercegnő, Daviennek most dolga van! Úgy, ahogy önnek is!- sietett utánam, de nem nagyon törődtem vele.
- Így van, dolgom van. Még pedig Daviennel kell beszélnem.
Az iroda ajtaját hirtelen vágtam ki, mire az asztalnál ülő férfi kérdőn kapta fel rám a fejét. Ahogy Tina utánam akart jönni, én úgy csuktam be orra előtt az ajtót. Idő most ő nem jöhet be.
- Hercegnő, minek köszönhetem e...
- Csak nem adod olyan könnyen, igaz?
Székébe hátra dőlve szinte beletudott volna olvadni a sötét bőranyagba.
- Te pedig csak nem adod fel ilyen könnyen, igaz?- szemöldökeit tökéletes ívbe emeli, én meg csak mérgesen fújtatok asztala előtt.
- Ez természetes, mivel a korona engem illet. Nem pedig téged- mutattam felé ujjammal, mire ő felállva székéből sétált elém és tolta el kezemet maga elől.
- Nem szép dolog másokra mutogatni Hercegnő. És nem is érdemes a próbálozásaidon törni a kis fejed. Eldöntöttük.
- Eldöntöttük? Döntötted. Eldöntötted! Engem még csak meg sem kérdeztél. Meg sem próbáltál normálisan kommunikálni erről velem!
- Adtam neked egy lehetőséget!- kezdett már ő is ideges lenni.
- Amit pár nap alatt el is vettél tőlem. Ez aztán a lehetőség!
- Figyelj, őszinte leszek veled- fújta ki lassan levegőjét.- Túl fiatal vagy még a koronához Evangelina. Felkészületlen.
- Mert 21 évesen az ember még gyereknek számít?
- Én nem ezt mondtam.
- De erre céloztál.
- Én csak arra kérlek, hogy próbáld megérteni a helyzetet és elfogadni- dőlt neki hatalmas nagy tölgy asztalának, én meg próbáltam el hessegetni azt a gondolatot, hogy így milyen helyesnek, és vonzónak néz ki.
- Mert ez mintha olyan egyszerű lenne nekem. Te csak ide jössz annyi év után, egy ,,szia, hogy vagy?,, nélkül és egy csettintésre Melfon királyává teszed magad. Igen, egyeseknek olyan egyszerű az élet!
Dühösen csörtetek az ajtó felé, szúrós tekintetét pedig a hátamon érzem. Tudom, hogy engem figyel. És azt is tudom, hogy mérges, szinte érzem a levegőben.
- Nem csak neked nem lehet egyszerű az életed Hercegnő!- kap kezem után hirtelen.- Te még nem is gondoltál e veled hasonló emberek életére?- hangja feszülten és vészesen közel hozzám cseng, én pedig ledermedek.- Az én életem is ugyan úgy szar. Ugyan úgy elnyomva vagyok, ahogy te. De próbálom magam belőle kihúzni valahogy. Te is tedd ezt, mint hogy inkább siránkozol és sajnáltatod magad.
Az ideg gyorsan lett úrrá rajtam. De vissza nyeltem minden olyan szót, amit kimondhattam és végül megbánhattam volna. Helyette higgadtan fordult Daviennel szembe.
- Ha netán egy kis időd lenne, akkor te is oda tolhatnád majd a képed a találkára.- Felség- pukedliztem gúnyosan, majd kezemet kirántva az övéből csaptam be magam mögött az ajtót.
Lefelé menet az előtérben Rosie kapott el, aki az egyik folyosóról vissza fordulva szólt fel nekem.
- Na végre, hogy itt vagy! Tina már keresett.
Értem le hozzá, mire kérdőn néztem barátnőmre.
- És miért remegsz ennyire?
- Én a te helyedben is félek Tinától, ugyan is nagyon ki van bukva rád.
És abban a pillanatban a vörös hajú Tina bukkant fel, körülötte a szakáccsal és sok másik emberrel.
- Hercegnő!- mondta olyan veszélyes hangon, amitől Rosie össze is húzta magát.
- Nagyon pipa a nő- suttogta oda nekem, majd kihúzta magát, amikor Tina elénk ért.
- Rémelem azt tudja, hogy nagy késésben van! Az ebéd sehogy sem áll, mert ön nem adta le még mindig a menüt. A programokról ne is beszéljünk!
- Dolgom volt- mondtam hanyagul, mire Tina egy lapot nyomott a kezembe.
- Jó, ha eddig nem tudta volna rendesen, akkor elmondom magának még egyszer. A spanyol királyi család látogat el hozzánk, hogy aláírják az évi egyezséget, ezt először egy ebéd követi, majd program a kastélyon belül, amit maga állít össze.
- Ha Daviennel írják alá az egyezséget, akkor ő miért nem tud részt venni a nap többi részén?
- Hamarosan ő lesz a király. Igen sok dolga van- morgott rám Tina, majd kezemből kikapva a lapot, egy étlapot adott helyette.- Válasszon menüt.
Tanácstalanul néztem a lapot, mire Rosie rábökött egyre.
- Szerintem legyen a hármas.
- Ezt meg is beszéltük. A hármas lesz- adtam vissza a lapot, amit Tina tovább is adott a szakácsnak.
- Jó, egy pont kész. Jöhet a többi.
- Ne aggódj, Rosieval majd megoldjuk.
- De hiszen Rosie....
- Mondom. Rosieval majd megoldjuk- mondtam feszültebben, egy mosollyal az arcomon.
- De ha elrontják, akkor mindketten nagy bajban lesznek!- nézett ránk fenyegetően és már ott is hagyott minket.
- Eva, ez nem éppen a legjobb ötlet, hogy be vonj engem is- mondta félénken Rosie, mire én bíztatóan karoltam belé.
- Ne aggódj Ros, neked egy nagyon fontos feladatot fogok adni. De először is, segíts nekem megszervezni a dolgokat, utána meg majd mondom a többit.
Az elegáns kosztümömben, csípőre tett kezekkel álltam az étkezőben és minden egyes pontot leellenőriztem a fejemben. Délután 15 óra felé jártunk. Azaz, 20 perccel előbb a királyi család érkezése előtt.
- Ügyesen kitettél magadért Evangelina.
Viktor jelent meg egy széles mosollyal, mire én is viszonoztam neki azt.
- Nem volt nehéz dolgom. Nem is értem, hogy ezt Davien hogy nem tudta volna megcsinálni- mosolyogtam, mire Viktor arcáról az le olvadt.
- Sok dolga van neki Evangelina.
- Hát persze- fordultam felé, mire Rosie jelent meg az ajtóban.
- Na, sikerült valamit megtudnod?
- Fogjuk rá, hogy igen- mosolygott elégedetten barátnőm.
Rosie ugyan is azt a feladatot kapta, hogy egy kicsit nézzen utána Daviennek. Mert nem akartam elhinni, hogy neki tényleg ennyi dolga lenne. Vagy is, éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Hazudik. Rosie pedig nagyon jó nyomozó, alkalmas az ilyenre. Ezért is nem értettem mostanában, hogy miért nem ment el rendőrnek.
- Nem rég láttam beülni a kocsijába. Egyedül. Sofőr nélkül.
- Biztosra merem fogadni, hogy nem valami fontos ügy miatt.
- De nem ám- harapott bele Rosie egy almába, mire azt Viktor kikapta a kezéből.- Hé!
- Lányok, nyugtassatok meg, hogy nem valami ostobaságra készültök- sandított mérgesen Rosiere, aki összehúzta magát.
- Ne aggódj bácsikám, csak egy kutatást végeztünk valaki után.
- Ne legyetek gyerekesek és ne kémkedjetek Davien után- dobta vissza barátnőmnek az almát, aki azt elkapva fújta ki a levegőt.
Mindeközben az udvarban három fekete autó parkolt le.
- Ha jól sejtem, akkor a vendégeink már is megérkeztek- mondtam, mire mindannyian elindultunk a földszintre.
Tina már türelmetlenül várt oda lent minket. Őszintén. Ez a nő mikor nem az?
- Késtetek!
- Inkább a vendégeink érkeztek előbb. Ugyan is még csak 15:10 van.
Tina csak lelegyintett és mindahányan voltunk, vártuk a vendégeket. A hatalmas nagy ajtó kinyílt, mire egy idős házaspár lépett be rajta, őket követve egy fiatal férfival. Mindenki ,mindenki előtt meghajolt, mire köszöntöttem a nem rég érkezőket.
- Bonomi felség, üdvözlöm önöket Melfonban!- mosolyogtam kedvesen, mire az idős király vissza mosolygott rám.
- Köszönjük a meghívást Ramoz Hercegnő, meg kell hogy mondjam, üde frissítő újra itt lenni- kacagott fel hallkan.
- Mindig boldogsággal tölt el minket, ha önök élvezik az itt létet.
- Melfon már igen a szívünkbe nőtt- mosolygott a királynő is kedvesen, férjébe karolva.
A királyi pár köszöntése után a herceg következett. Bonomi Druso. Kis korunk óta ismertük egymást, mivel családaink igen jó viszonyban voltak egymással. A magas, jóvágású férfi, aki egy idős volt Davienel, elém lépett, majd kézfejemet kedvesen megcsókolva köszönt nekem.
- Örülök, hogy újra találkozhatunk Evangelina Hercegnő- bájos mosolya egy cseppet sem változott.
- Úgy szintén Druso Herceg.
Ahogy láttam, Rosie köztünk kapkodva a tekintetét folytotta el örömteli mosolyát és szerintem saját fejében engem és Druso Herceget mér rég egy asztal tetejére gondolt, miközben....
- Remélem éhesek, az ebéd már az asztalnál várja önöket.
Szakítottam meg az én és Rosie közös gondolat meneteinket, mire a lány csalódottan nézett maga elé. Én viszont semmi többet nem láttam bele a dologba, úgy ahogy barátnőm. És így kezdetét vehette a ma délutáni fogadásnak.
Az ebéd után egy kicsit még beszélgettünk, majd azt követően kimentünk sétálni a kertbe. Viktor és a királyi pár külön váltak tőlünk. Így én és Druso kettesben sétálgattunk a kinti, téli időben. Hátunk mögött Rosieval, aki nem rég küldte el elégedetten a testőröket magunk mögül, mondván, hogy ő majd vigyázni fog a két királyi fiatalra.
- Őszinte részvétet szeretnék kívánni az apja miatt- törte meg a csendet a férfi, mire kedvesen néztem rá.
- Köszönöm szépen.
- Biztos nehéz időszak lehet ez önnek. Főleg, hogy Dawien Lawrence veszi át a koronát.
Kihitte volna, hogy ezt a témát fogja fel hozni. De hát, nem lehet mit tenni, messze hírré ment a királyi családban történtek. Mindenki erről beszélt. Az egész világ.
- Igen. De örülök, hogy így alakult.
Hazugság, hazugság hátán.
Egy percig néma csendbe burkolódzva nézett rám. Majd szemeivel szinte mosolyogva figyelt engem.
- Maga nem örül neki.
Meglepetten néztem rá, mire hátam mögött Rosie álla is majd nem leesett.
- Látszik magán Hercegnő, hogy ön pont nem így akarta ezt. Amióta ismerem, ön csak is a trónra készült. Az apja senki másnak nem adta volna oda. És ha jól gondolom, legszívesebben összetépné azokat a törvény lapokat, melyek ki mondják, hogy maga nem lehet királynő.
- Akkor ennyire látszik rajtam- nevetek fel.
- Igen- csendesedik el nevetése Drusonak, aztán komolyabban néz rám.- Lehetek őszinte Evangelina Hercegnő?
- Persze.
- Nem fest valami jól. Vagy is, úgy értem, kialvatlannak tűnik és sápadtnak. Kicsit aggódom maga miatt.
- Köszönöm, hogy aggódik értem, de megnyugodhat, minden rendben- hamis mosoly a részemről.
- De azt ugye tudja, hogy rám bármiben számíthat? Ha segítség kell, ha segítség kell, engem bátran kereshet.
- Köszönöm, ez igazán kedves öntől.
Egymásra mosolyogtunk és ebben a pillanatban rákellett jönnöm valamire. Hogy Drusoban barátra leltem. Ő nem volt olyan, mint Davien. Kedves és megértő ember volt. Egy jó barát.
A távolból Viktor és a király, királynő közeledett felénk. Drusoval oda sétáltunk hozzájuk és amikor Viktor a herceggel beszélgetett, én addig Rosieval kicsikét lemaradva tőlük beszélgettünk.
- Azért el kell mondanom, nem rossz vágású ez a Druso Herceg- suttogta barátnőm, mire mosolyogva leintettem őt.- Most mi az? Azt ne mond hogy te szerinted nem az?
- Csak egy kedves barát. És halkabban, még meghalhatja.
- Na és, hallja csak. Csak a gondolataimat ne, az kínos lenne mindenki számára.
Halkan kuncogtam fel, majd követtük a többieket. A nap hátra lévő részét az egyik társalgó teremben töltöttük, ahol teázgattunk.
- Hercegnő, nem szeretném önt megsérteni, de Davien Herceggel mikor tudunk esetleg találkozni?
Értetlenül néztem a királyra, majd Viktorra.
- Önöket nem tájékoztatta arról, hogy sajnos ma nem tud részt venni?
- Mi semmi ilyenről nem kaptunk értesítést.
Idegesen próbáltam meg össze szedni magam, hogy nehogy összetörjék még valamit. Davien nem szólt a spanyol családnak és fogadni merek, hogy igazából semmi dolga sincs, csak ki akarta valahogy húzni magát ebből az egészből. Furcsán mosolyogva néztem Rosiera, aki teljes nyugodtságban iszogatta teáját.
- Rosie, kérlek- kapta fel fejét barátnőm, kérdőn várakozva.- Utána tudnál nézni, hogy Lawrence Herceg nem e érkezett már vissza?
- Hogy ne Hercegnő- mondta egy mosollyal, és már el is indult a keresésre.
- Elnézést kérek e kis fiaskó miatt.
- Ugyan Hercegnő, nem maga tehet róla.
- Köszönöm a megértésüket.
Az idő közben, míg Rosie vissza nem tért, én addig Drusoval beszélgettem, néha néha halkan felnevetve viccein. Jó társaság volt a számomra. Majd egyszer csak az ajtó nyílni kezdett és barátnőm lépett be rajta izgatott, sietős léptekkel. Köszönt, majd hozzám sietve a fülembe súgva adta le a drótot.
- Davien Lawrence nem rég érkezett meg a hátsókertbe egy igen csinos hölggyel. Szinte majd felfalták egymást. Csoda, hogy nem dugta meg egyből ott a kocsi tetején- suttogta összeráncolt szemöldökkel, mire halkan rámorogtam.
- Rosie, vendégeink vannak.
- Pardon- húzta ki magát, majd mindenkire egy széles mosollyal vigyorgott.
- Lawrence hamarosan érkezik, addig kérem, fogyasszanak még egy kis süteményt.
Míg Rosie vendégeinket szórakoztatta, addig bácsikám úgy gondolta, hogy engem fog boldogítani.
- Direkt szeretnéd kínos helyzetbe hozni Davient?
- Saját magát hozza kínos helyzetbe azzal, hogy azt állítja be, fontos dolog miatt nem tud itt lenni. Holott nők társaságában élvezi a napot.
- Evangelina, vigyázz a szádra!- dorgált meg Viktor.
- Ez az igazság bácsikám- kortyoltam bele teámba, mire az ajtó nyílni kezdett.
Davien lépett be rajta zilált külsővel. Mikor egy egyszerű mozdulattal hozta rendbe haját, hirtelen dermedt le a látottak miatt.
- Davien Herceg, örülönk, hogy vissza tudtál érni. Sikerült elintézned a fontos ügyeidet?
Én csak ravaszul mosolyogtam Davien felé, akiben szinte az összes vér megállt. Na, most ki van szar helyzetben Davien?