Hallottam ahogy közeledik felém.
Megragadtam a korlátot.
De csak neki dőlt és rágyújtott a cigarettájára.Majd felém nyújtotta.
Megráztam a fejem.
Nem szóltunk egymáshoz.Egymásra sem néztünk.
Aztán meghallottam még valakit.Meglepetésemre Mattheo volt az.Az ő kezében is ott volt egy cigaretta.
Ő is neki dőlt a korlátnak.
-Kösz!-vetette oda nekem.
Nem néztem rá csak meredten bámultam előre.
Tudom mire gondolt,hogy kiálltam mellette Harry ellen.
Nem akartam tovább ott maradni így inkább elmentem onnét.
Amúgy sem tudtam hová tenni a helyzetet.
Theo legutóbb azt mondta halott vagyok a számára.
Most még sem tett semmit.
Visszasétáltam a körletünkbe.
Pansy ébren várt.
-Te meg hol voltál?Aggódtam miattad!
-Csak kiszellőztettem a fejem.Miért aggódtál?
-Mindenki téged keres!
-Miről beszélsz?
-Piton p. megkért,hogy figyeljünk rád,nehogy valami butaságot csinálj.Erre eltűnsz az éjszaka közepén... Szólnom kell nekik,hogy megvagy.-majd Pansy kirohant.
Ezért lettek volna Theo-ék a toronyban?De akkor miért nem mondtak semmit?
Pansy kb 20 perc múlva ért vissza.
-Máskor ilyet ne csinálj oké?-ölelt meg.
-Nem csináltam semmi szokatlant de oké...
Másnap reggel még mindig érkeztek levelek,de nem foglalkoztam velük.
Csak összegyűjtöttem és átadtam őket Piton p.-nak.
A társaim többször pillantgattak felém mint akik azt várják mikor gyújtom fel megint az asztalt.
Mika jelent meg a társaival de amint leült mellém én felpattantam.
Az ajtóban viszont Louis rohant oda hozzám.
-Cedric kérte,hogy adjam át!-nyomott a kezembe egy levelet.
-Kösz.-vettem el.
Elolvastam gyorsan.Csak annyi állt benne,hogy az anyja korházba került és ezért hazament.
De kb csak 6 nap múlva tért vissza.És addig egy levelemre sem válaszolt.
-Biztos nem ért rá!-próbálta menteni Pansy.
Én viszont tudtam,hogy valami nincs rendjén.
Amikor végre visszaért és megakartam csókolni eltolt magátol.
-Beszélnünk kell!-mondta.
Elhúzott egy folyosóra.
-Valami történt?Anyukád rendben van??
-Most már igen.De...
-De mi?
-Miattunk került korházba...
-Ezt nem értem.
-Nem mondtam meg nekik,hogy veled vagyok.Az újságból tudták meg és teljesen kiborultak...
-Te nem szóltál rólam?Akkor mi volt ez az egész Karácsonyos ismerkedés??
-Nem szóltam,mert tudtam,hogy nem fogadják majd jól...És igazam lett.
-Jól értem,tehát nem vagyok megfelelő a családod részére??De te szeretsz nem?
-De igen.De ők sosem fogják ezt elfogadni...Én meg nem akarlak ennek kitenni téged.
-Hidd el én kibírom.De szerintem itt nem rólam van szó.
-Figyelj,az anyám korházba került emiatt.
-Nem is ismer!!Remélem azért te elmondtad milyen vagyok!
-Elmondtam.De mindhiába.Látod mi lett a vége.
-Miért érzem úgy,hogy ezzel a kapcsolatunknak is vége?
-Nem tehetek mást...Mégis csak a szüleim.
-Olyan sok mindent tehetnél Cedric.Küzdhetnél értünk.Megértem,hogy így könnyebb neked. Remélem találsz majd egy olyan lányt akit nem szégyellsz majd és a szüleid is elfogadják.
-Yelena kérlek,meg kell hogy érts engem!Nem szenvedhetek egy kapcsolat miatt ennyit.
Felnevettem.
-Szenvedni...Tudod napok óta kapom a leveleket ismeretlenektől akik bemocskolnak engem.De persze,én megértek mindent.El kell,hogy fogadjam, hogy neked semmit nem ért a kapcsolatunk.Még annyit,se hogy egy kicsit is küzdj érte vagy szenvedj érte.Viszont te is érts meg engem ha ezek után nem akarok többé veled beszélni.Ég veled Cedric.
Otthagytam és kifutottam az egyik padra.
Elsírtam magam.Nem csak Cedric miatt hanem minden miatt.Eddig bírtam tartani magam.
Fuldokoltam már olyannyira sírtam.
-Hé,te minden rendben?-szólított meg egy brummogó hang.
Hagrid volt az.
A könnyáztatta arcomat látva rögtön megtelt az arca melegséggel.
-Gyere velem no.Ne itasd itt kint az egereket.Főzök neked egy teát.
Tényleg hideg volt és nem akartam vissza menni a kastélyba.
Hagrid kunyhója apró volt és zsúfolt.Letett elém egy tenyér méretű óriás csészét.
-Mi a baj?-kérdezte.
A kutyája közben odajött és beletette a fejét az ölembe,eláztatva ezzel nyállal a talárom.
-Agyar,el onnét!-szólt rá Hagrid.
-Engem nem zavar!-kezdtem vakarni a fülét.
-No?
-Szakítottak velem.-böktem ki.-A barátaim utálnak ahogy az unokatesóm is szégyell és olyan információkat tudtam meg amit nem akartam!-vallottam be neki.-A mocskolódó levelekről ne is beszéljünk.
-Igen,hallottam róluk.De nem szabad velük foglalkozni.Mindig találnak valamit amiért sarat dobálhatnak valakire.És biztosra veszem,hogy a barátaidnak is meg jön majd az eszük.És nézzenek csak rád...Hisz szép vagy és okos.Merlinre mondom, hogy biztos találsz majd egy méltó partnert magadnak.
Közben öntött nekem teát.Jó meleg volt.
-Egyedül érzem magam.Úgy érzem felrobbanok a dühtől ami bennem van.
-Düh?
-Magammal szemben.Azért,mert hagyom,hogy mások befolyásolják az érzéseim a hangulatom.Pedig én jól megvagyok egyedül.
-Te is tudod,hogy ez nincs így.Társas lények vagyunk.Szükségünk van barátokra és társakra.
-Akkor viszont akaratlanul is sérülünk...
-De boldogok is vagyunk nem?Nem ér annyit a boldogság,hogy kockáztassunk?-nézett rám.
Elgondolkodtam azon amit mondott.
-Fiatal vagy még!-folytatta.-Rengeteg csalódás fog még érni,de nem azokkal kell foglalkozni.Arra kell koncentrálni ami éppen jó!
-És ha semmi sem jó?
-Akkor magadnak kell jót teremtened!De biztos vagyok benne,hogy azért most is van jó az életedben. Csak a sok rossz,most háttérbe szorította.Lehet,hogy nem valami új dolog.Néha a régi jó dolgokba kell kapaszkodnod.Vagy régi kapcsolatokat a felszínre hoznod amik jók voltak.
-Lehet.
-A lényeg,hogy ne gátold magad.-mosolygott rám.
Nem gondoltam volna,hogy majd Hagrid lesz az aki megnyugtat és tanácsokat ad majd.
-Köszönöm a teát és a tanácsokat.Most viszont vissza kell mennem.
-Bármikor szívesen látlak.Órán találkozunk.
A csarnokban szerencsére Pansy-be botlottam.
-Jól vagy?-kérdezte Pansy.-Hol voltál?
-Sétálni.
-Hallottam a hírt...
-Gyorsan terjednek a hírek..
-Akarsz róla beszélni?Szarul festesz.
-Jól vagyok.És nem.Ez van.Csak menjünk innét.Nem akarom,hogy bámuljanak.
Gyorsan felszaladtunk a szobánkba.Nem néztem se jobbra se balra.
-Mit mondott neked?Bocs ezt muszáj megkérdeznem.
-Mit hallottál?-kérdeztem.
-Hogy közösen jutottatok erre...De ő mondta ki,hogy vége...
-Vicces.
Elmondtam neki mi történt.
-Ez nagyon gáz...És én még azt hittem,hogy évekig együtt lesztek majd.
-De légyszíves ezt senkinek ne mondd el.
-Nem fogom.
Persze az egész iskola erről beszélt.
-Nem csodálom,hogy dobta!Agresszív és beképzelt. Cedric túl jó hozzá!-hallottam egy griffendélest aki a barátainak magyarázott.-Meg hát csúnya is...
-Azért azt nem mondanám!-szólalt meg az egyik srác.-Az egyik legjo...
-Ti csak azért vagytok oda érte,mert egy ribi.És nektek mind1 ki,hogy néz ki csak dönthető legyen.
-Nem is ismered!-szólalt meg egy másik is.-Honnan tudod milyen?
-Jajj fogjátok már be!-sápítozott egy másik lány.-Ha ennyire oda vagytok érte miért nem hívtátok el ti a bálba?
-Mert tudjuk,hogy semmi esélyünk...És félelmetesek a barátai..Ti tudjátok...