Keresem a helyem,
ebbe a hatalmas világban
Az élet nem egyszerű
Ebbe a nagy magányban
Sok ezer közül
Egyedül vagyok, árva
S nincs olyan személy,
aki a szívembe látna
Pedig otthon lehetne ő
Kedves, színes,
apró mégis díszes
Hisz te szépíted meg őt
De ki vagy te? S hol lehetsz?
Hogy magányos perceimbe temetsz
Mert nem vagy itt, nem itt velem
Emiatt pedig hideg a lelkem
Hideg lelket, meleg kéz olvaszt
S ahogy mesét szősz álmaimnak
Tudom, ott megtalállak
S talán közel leszel hozzàm
Mert megint egyedül alszom el,
Engem már csak az ágy ölel
S halálom lesz az
Mikor a sötét éjj jön el
Otthon az, hol megpihensz
S tudod, oda mindig mehetsz
Kereslek téged, ki leszel én otthonom
De oly távol vagy még, S ez fáj nagyon