Magányos vagyok
Mióta nem vagy velem
Mióta nem fogod a kezem
Azóta nem is látlak
Csak néhány emlékfoszlányban
Nem beszél velem
Egész nap egy ember sem
Néha pár mondat elejtve
S így egyedül
Magányomban merengve
Rólunk, s arról
Mik lehettünk volna
Ha az élet máshogyan hozza
Ha nem választ szét
Inkább összeforraszt
Ezt már nem tudom meg soha
Lehet jobb is így
Az igazság néha fáj
Mondanám így
De a magány sem jó társ, bár okít
