Nem tudok mit mondani
Kifogytam az írásból
Pedig érzés kavarog bennem ezer
Mégsem tudom most szavakba önteni
Elmesélem neked, talán úgy megérted
Mennyit jelntettél nekem
S most mennyit jelentesz
Mert soha nincs késő
Romantikus film? Persze hogy szeretem
De közben kalandozik a képzeletem
Elképzelem: most itt fekszel mellettem
Együtt nézzük csak hogy igazi legyen
Vissza megyek az időbe
A jót a múltban keresem
Hisz te voltál az első nekem...
Az első nagy szerelmem
Neked első látásra
Nekem kellett hozzá egy óra
De igaz szerelem az, ha nem a külső
Inkább a belső a mérvadója
Még most is felidézem
Milyen volt ajkakat csókolni
Kezedet fogni, miben az enyém elveszett
S szemedbe nézni, hogy lássam;
Szeretsz
Ui: Neked is eszedbe jutnak még ezek? Vagy csak én vagyok ennyire reménytelen? (aki tudja, az érteni fogja)😉
