2 hétig kb ki sem mentem a szobámból csak amikor anyám elment otthonról.
Szerencsére Pansy áthívott magukhoz egy egész hétre mivel a szüleinek dolga akadt külföldön.
-Kösz,hogy áthívtál!-öleltem meg.
-Ennyire rossz otthon?-kérdezte.
-Inkább hagyjuk is.Mit csináljunk??-kérdeztem.
-A fiúk hétvégén átjönnek és itt alszanak.Addig meg azt gondoltam,hogy kihasználhatnánk Enzo ajándékát.
-Menjünk át a muglikhoz?-kérdeztem.
-Ahha.Ja és a nyár utolsó hetében a rokonaink Párizsban meghívtak magukhoz.És azt mondták te is jöhetsz!!
-Pans ez most komoly?
-Ahha.Mondtam,hogy a legjobb barátnőm nélkül nem megyek.És igent mondtak.
-Meg sem érdemellek.Én persze nem tudtam anyámat meggyőzni,hogy bárki is velünk jöhessen... Pedig idén is megyünk 3 hétre Oroszországba.
-Ez szívás!De akkor megmondom anyámnak,hogy velünk jössz.
A tudat,hogy még egy hétig nem kell anyámat lássam igen csak feldobott.
Ahogy a Pansy-vel töltött idő.Pár napot rászántunk arra,hogy napozzunk és beauty-napot tartsunk.És persze kibeszéljünk közben mindenkit.
Bekentük egymást mindenféle gyógynövény krémekkel és főzeteket készítettünk a hajunkra.
Persze megörökítettük és hiába nem volt intret vagy mi beküldtük a csoportba.Másnap úgy is azt terveztük,hogy átmegyünk a muglikhoz.
-Kész vagy?-kérdeztem Pansyt másnap.
-Ahha mehetünk is!
Hívtunk egy kocsit ami átvitt minket az Abszol útra.
Ott átmentünk a falon és a mugli világban találtuk magunkat.
Elővettem a mobilt és azon megjelent a három vonal.
-Van vonalunk!-lelkesedtem.
A képek úgy tűnt át is mentek,mert rögtön jött egy üzenet.Majd még egy.
"Merlin-re mondom magamra öntöttem a kávém"-Enzo.
"Elment a kedvem a reggelimtől.Meg úgy az életemtől"-Blaise.
"Szerintem szexi"-Theo.
"Te csak fogd be Nott"-Draco.
"Ti is kaptok majd ezekből,ne aggódjatok"-Yelena.
"Akkor inkább nem megyek át hétvégen"-Blaise.
"És én sem"-Draco.
Egy új fül ugrott be a mobil képernyőjére.
Enzo volt az.
"Én megengedem neked,hogy összekenj"
"Szavadon foglak"
"Ti hol vagytok,hogy van intret?"-kérdeztem a közös csoportba.
"Yelly az még mindig internet,amúgy meg Belgium,rokonok"-Enzo
"Olasz a rokonoknál"-Theo.
"Portugália és rokonok"-Blaise.
"Apám üzleti útján."-Draco.
-Na menjünk inkább nézelődni!-karoltam bele Pansy-be.
Az egész napot vásárlással töltöttük így elég hamar elfáradtunk.
Még beküldtünk egy képet amit még egy társunk csinált a Roxfortból.
Késő este értünk csak haza.
Még volt egy teljes napunk a fiúk érkezéséig.
Így neki álltunk kifesteni egymás körmét.
-Nem is mondtam.Pedig ez a lényeg.-szólalt meg Pans csillogó szemekkel.
-Na.
-Amikor Párizsban leszünk elvileg ott lesz a másod uncsi tesóm is aki a Beauxbatons-ba jár.És ez tudod mit jelent?Egyenes út a helyes fiúkhoz.
-Ohh ez tényleg jó hír.
-Ez nem volt annyira meggyőző.Vagy neked már most tetszik valaki?-nézett rám fürkésző pillantásokkal.
-Nem...tudom.-böktem ki végül.
-Azt hiszem sejtettem.
-Mit?
-Majd ha magad is rájössz akkor elmondom.
-Pans ez nem fair.
-Az élet már csak ilyen.-nevetett ki.
Este még koccintottunk egyet majd eltettük magunkat másnapra.
Reggeli után épp kint napoztunk amikor megérkezett Enzo.
-De hiányoztál!-öleltem meg a fiút.
-Te is nekem.És te is Pansy.-ölelték meg ők is egymást.
Úgy 10 perccel később beállított Theo és Blaise.
-Na végre!-köszöntötte őket Pans.
Mi Enzo-val már bent úszkáltunk a medencében így csak integettünk a fiúknak.
Theo viszont kisétált hozzánk a medence széléhez és leguggolt.
-Már nem is üdvözölsz?-kérdezte.
-Bocs.Segíts kimászni.-nyújtottam a kezem.
Amint megfogta a karom fogtam és berántottam a medencébe.
Persze mindenki nevetni kezdett.
Ahogy Theo felért a víz felszínre mérgesen nézett rám.
-Szia!-nevettem el magam,majd úsztam oda hozzá és öleltem meg.
Megpördült velem párszor a vízben.
-Nem tudok rád haragudni basszus.-engedett el.
-Te akartad,hogy köszöntselek.-nevettem.
-Itt meg mi folyik?-lépkedett elő Draco és mögötte Daphne,meg valamiért a húga Astoria.
-Theo úgy döntött megmártózik.Ruhában.-válaszoltam mire a fiú arcon fröcskölt.
Blaise rohant el mellettük és ugrott egy bombát lefröcskölve ezzel mindenkit.
-Mindjárt jövök csak átveszem a fürdő nadrágot-súgta oda Theo.
-Te nem jössz be?-kérdeztem Dracot.
-De...Mindjárt.
Daphne és a kissé megszeppent húga is csatlakozott hozzánk.
-Hát a húgod?-kérdeztem.
-Anyáék nem voltak otthon így muszáj voltam elhozni.Remélem nem baj.
-Nem,dehogy.Hogy vagy Astoria?-fordultam a lány felé.
-Jól.Remélem tényleg nem baj,hogy itt vagyok.
-Miért lenne?De készülj fel,hogy húzni fognak.
-Megpróbálok.
Végül mindenki beugrott a medencébe és ott folytattuk a beszélgetést.
-Milyen volt az út?-úsztam Draco mellé.
-Egész jó.Képzeljétek el mit tudtam meg.Idén a suliban fogják megtartani...-emelte fel a hangját.
-Várj!-állítottam le.-Én nem akarom tudni előre. Legyen meglepi persze csak ha jó dolog.
-Az!!De tényleg ne mondjam el?.
-Én nem akarom tudni.
-Mi sem!-válaszolták a többiek is.
-Majd valamikor átjössz a nyáron?-kérdezte Draco.
-Apukádon múlik.Anyám nem bánná csak távolt akar tudni..-válaszoltam neki.
Szomorúan nézett rám.
-Tudod,hogy én itt vagyok.
-Igen.De hagyjuk ezt a témát.Nyár van.Érezzük jól magunkat.
-Ti meg mit pusmogtok?-kérdezte Enzo.
-Csak azon gondolkodtam mit kenjek rátok!Még maradt elég sok krémünk.
-Azt akarod,hogy elmenjünk?-kérdezte Blaise.
-Jól van na.Ne legyél ilyen morcos.
Kiültem egy idő után napozni és pár perc múlva Theo vágta le magát mellém.
-Te tényleg elmész megint három hétre Oroszországba?-kérdezte.
-Igen...Anya írt,hogy jövőhéten indulunk. Holnap korán haza is kell menjek.
Nem mondott semmit.
Estére megágyaztunk a nappaliban.
Rémtörténeteket meséltünk egymásnak és jól éreztük magunkat.
Reggel amikor felébredtem még mindenki aludt...
Nem akartam búcsúzkodni így hagytam egy levelet Pansy-nek és ott hagytam Enzo ajándékát.
Neki is csináltam egy karkötőt.És bekereteztem egy a rólunk készült közös képünket.
Blaisenek és Draco-nak egy-egy gyűrűt hagytam. Tudtam,hogy ők mennyire szeretik az ékszereket és nem éppen azt amit én csinálnék.
Anya persze már fent volt.
Rám sem nézett amikor hazaértem.
Csak már amikor mentem fel az emeletre szólt utánam.
-Holnap reggel 8-kor indulunk.Ha lehet most ne kelljen rád várni...
Reggel pontban 8-kor már a hopp-port markolásztam.
Kimondtam a nagyszüleim címét és pár pillanaton belül már ott is voltam.
-Szervusz!-köszönt nagyi oroszul.
-Yelena!-vert hátba nagypapa.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
Anya ahogy megérkezett persze rögtön rólam kezdett beszélni.
Mennyire haszontalan vagyok és a többi...