Ahogy beértünk elraktam a kocsikulcsom a szokásos helyére, levettem a cipőm és végül felakasztottam dzsekim. - Noona, mit csinálunk most? - vette kezébe arcom.
-Amit csak akarsz. - mosolyogtam rá. Lassan az ajkaimra hajolt újra egy győzelem ittas mosollyal.
-Enyém vagy? - nyomott egy csókot a számra, majd összedörgölte az orrunk.
-Igen. - kulcsoltam át tarkója mögött a kezem, majd lehúztam magamhoz. Derekamnál átölelt, miközbe élvezhettem ajkainak édes játékát az enyéimen. Lassan ujjait becsúsztatta a pólóm alá, majd felgyűrte az anyagot.
-Van nálad óvszer? - válltam el tőle egy pillanatra.
-Nincs. - mondta.
-Akkor? - kérdeztem.
-Akkor? - kérdezett vissza lepődötten. -Ez mit jelent?
-Szerinted mit jelent? - vetettem felé egy kérdő pillantást.
-Vegyek? - kérdezte.
-Kéne. - mondtam. Egymásra nézve elmosolyodtunk, mivel mindketten zavarba jöttünk.
-Te akarod a ma estét? Nem bánnád meg? - megráztam a fejem nemlegesen. Elmosolyodott szélesen. - Lemegyek veszek.
-Hagyd csak, majd én. Nem lenne egy Idolnak jó, ha óvszerrel a kezébe látnák őt szaladgálni. - erre enyhén felnevetett. - Milyen nagy kell?
-L. - válaszolta. Nagyra nyíltak a szemeim, majd nyeltem egyet.
-B-biztos? - kérdeztem. Bólintott. Szóval elmentem venni a barátomnak egy szép méretű kisdobozkát, tele barátságos dolgokkal. Kaptam is pár rosszalló pillantást az emberektől, aztán visszaindultam a lakásunkhoz.
A lift majdnem becsukodott előttem, de egy úriember megfogta nekem. Felnéztem a személyre és szemeim nagyra nyíltak.
-Mi ez az ijedt fej, Seori? Szállj be. - mondta. - Mit keresel itt? Miért jössz kintről? Akkor nem vitted haza Jaewont, de még korán is van. Ő hol van? Mit rejtegetsz? - árasztott el kérdésekkel. A zsebembe nyúlt mire elhúzodtam.
-Csak lementem venni Teokpoekit, de kiderült, hogy volt otthon.
-Miért egyedül? - kérdezte.
-Ne lásson senki se Jaewonnal. - mondtam.
-Persze. Azért csókolztatok közvetlen az étterem előtt. Mit rejtegetsz? - kapta el a csúklóm.
-Nem rád tartozik. - csaptam le a kezét. Végül cicaharcozni kezdtünk Byunghoval ami végülis vicces volt, de valójában kellemetlen volt, miután látta mit vettem.
-Ugye, ti nem...? Seori! - háborodott fel.
-Mi bajod? - szálltunk ki a liftből, majd kisbeszélgetésben kezdtünk Byunghoval.
-Azt csinálunk a barátommal, amit akarunk.
-Ah, szóval barátod? Eddig csak munkahelyi románc volt.
-Mitől féltesz? Nem bejelentem, hogy együtt vagyunk? - fogva a fejét sóhajtott, majd nevetni kezdett.
-Mutasd, mekkora van neki. - vette ki a kezemből.
-Hé! - próbáltam vissza venni.
-Nahát. L, mi? - kezdett el nevetni.
-Olyan hülye vagy. - ütöttem be a kódot.
-Érezzétek jól magatokat. - kacsintott egy perverz mosollyal. - És meséld el, hogy van-e olyan jó mint a színpadon.
-Fogd be. - mentem be.
-Byungho volt? - kérdezte Jaewon, ahogy beléptem.
-Igen. - sóhajtottam, majd megdobtam őt az ajándékával. - Tessék.
-Kösz. - mosolyodott el. Elém sétált, aztán összekulcsolta ujjaink és le hajolt hozzám, ártatlan szemeivel lelkemig nézett, szinte bűntudatot keltett, a gondolat, hogy valamit akartam tőle. Fülem mögé tűrt egy tincset, mire elkellett mosolyodnom.
-Ne nézz ilyen ártatlanul. - löktem vállba, mire ellazította szemhélyát, így egy olyan szúrós pillantást kaptam, hogy a szó is belém akadt. - Excuse me. - raktam fel a kezem védekezően. Újra elmosolyodott.
-Noona, nem is tudod milyen édes vagy, hogy hívjalak az ágyban? - kérdésétől fülig pirultam.
-Ahogy akarsz. Csak szépen. - hajtottam le a fejem. - Aisha, zavarba va- - időm sem volt végig mondani teljesen letámadt. Ajkai vadak voltak és birtoklóak. A falnak préselt annyira, hogy egy papír lap sem fért volna közénk. Feltűrte a pólóm, majd levette rólam. - Hercegnőm, gyorsan vagy lassan szereted? - kérdezte lihegve.
-Most te irányítasz. Hagyd kiélni magad. - súgtam ajkaira.
-Megtisztelő, gyönyörűségem. - emelt fel és felvitt a szobába.
[...]
Jaewon egész este olyan férfias volt és domináns. Nehezen tudtam elképzelni róla, mivel mindig édes volt és gyengéd. Átkarolt engem, miközbe nyakamba bújt. Az órára néztem. A mutató éjfél felé tartott hevesen. Jaewonnal akartam maradni és elaludni mellette. Nem akartam, hogy elmenjen és újra egyedül legyek.
-Ne menjünk, Seori. - dünnyögte a vállamba. - Veszélyes, már ilyenkor amúgy is. Maradjunk együtt. - nyomott az arcomra egy csókot. A telefonom a kezembe vettem és írtam Byunghonak, hogy ő se menjen sehova vagy jöjjön haza. - Köszönöm. - mondta.
Másnap reggel Byunghoval egyszerre hagytuk el a lakásunk, Jaewonnal az oldalamon.
-Haza viszed? Jól teszed. - mondta Byungho.
-Te hova? - kérdeztem.
-Ma is bemegyek dolgozni. - sóhajtott.
-Ne már. Komoly? - húztam szám, ahogy beléptünk a liftbe.
-De. Mi mást tegyek? - vont vállat.
-Akármit, csak ne dolgozz. Van két nap szabadságod. - mondtam. Byungho kicsit közelebb húzott magához. Kicsit meglepődtem. Hwarangra pillantott, majd kajánul elmosolyodott.
-Milyen volt a tegnap estéd? - dugtuk össze a fejünket. Egyből kipirultam a kérdéstől, de szélesen elmosolyodtam.
-Jó volt. - mondtam.
-Csak ennyi? - kezdett el nyávogni.
-Byungho Unnie. - csaptam vállba nevetve.
-De most komolyan! - mondta. Jaewon, csak türelmesen várt a lift másik oldalában.
-Romantikus volt, de semmi extra. - mondtam.
-Az jó vagy rossz?
-Jó. - mondtam. Erre Jaewon is elmosolyodott. Remekül suttogunk Byunghoval, mesterek vagyunk benne.
Leérve a parkolóba. Jaewon kezébe nyomtam a kulcsot, mire elmosolyodva bepattant és beindította a motort.
-Köszönöm. - adott az arcomra egy puszit, szélesen mosolyogva.
-Gyönyörűen vezeted az autóm, Jaewon. - mondtam. Egy pillanatra zavarába rám nézett, majd újra előre.
-Köszönöm. Azt akartam kérdezni milyen voltam tegnap este. Nem akartam szó nélkül hagyni. Úgy érzem erről beszélnünk kell és nem kerülni a témát.
-Nagyon tetszettél. Olyan oldalad láttam, amit elképzelni se tudtam volna. - mondtam. Várta, hogy tovább mondjam. Zavaromba felkuncogtam. -Amúgy meg tetszett, amilyen romantikus voltál és gyengéd. - ezzel sem tűnt elégedettnek. - Mit mondjak még neked?
-Milyen volt a beteljesülés? - kérdezte. Ezután teljesen a pulcsimba bújtam. -Noona~
-Azt hittem elájulok tőled. A világ is megfordult velem. Mikor lett itt ilyen meleg? - húztam le az ablakot. Kuncogni kezdett.
-Örülök, hogy sikerült levennelek a lábadról. Tudod...nagyon élveztem én is. - jött ezúttal ő zavarba. Egymásra nézve elnevettük magunkat mindketten.
-Jaewon, gyerünk. Hova lett a csipogód?
-Azt hittem csodában mártozom. - mondta. Erre végleg nagyon röhögni kezdtem.
-Jó, ez egyre kínosabb. Kérlek fejezzük be. - ő is nevetni kezdett, majd oldalba lökött.
-Noona~ csak őszinte voltam. - akadt ki.
-Bocsánat. - mondtam, majd próbáltam vissza fogni nevetésem.
Egész úton ezzel cukkoltam őt, de közben meg olyan édes volt, hogy nem tehettem mást csak imádtam. Beérve a dormjukba, lassan benyitottam. Byungho tartott már megint kiselőadást nekik. Én meg mindig vigyorogtam, szóval átöleltem hátulról őt.
-Oppa, ne legyél velük olyan szigorú. Hisz olyan ügyesek. Légyszi~
-Rólad ne is beszéljünk, szégyenek vagytok ti ketten. - fordult meg ölelésembe.
-De hisz olyan jó volt, na~ - erre a fiúk röhögőgörcsöt kaptak. - Képzeld Hwarang azt mondta- Jaewon, ahogy csak tudta betapasztotta a szám kezével.
Nyilván megnyaltam azt, mire elkapta.
-Yah! Noona! - emelt fel, majd rakott le kicsit arrébb. - Mit szólnál, ha elmondanám, hogy minek hívsz az ágyban? - kérdezte. A többiek dőltek jobbra balra a nevetéstől, míg Byungho fogta a fejét.
-Nem bírom én veletek épp ésszel. - mondta Byungho.
-Kicsit megkell őrülnöd, hogy normális maradj. - mondta Jaewon.
-Igen. - mondtam. Jaewon ezután szorosan átölelt, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Elmegyek lefürödni. - súgta a fülembe.
-Rendben. Én addig meg komolyodom. - mosolyogva elment lefürödni. Byungho sóhajtott.
-Sajnálom, fiúk. - mondtam.
-Miért ilyen hirtelen, Seori? Mi akkor örülünk a legjobban, ha boldogak vagytok. - mondta Hyeongseop.
-Lew, megígértette velünk, hogy sosem leszünk irigyek a másik boldogságára és sikerére. - mondta Hyuk. Erre összenéztünk büszkén Byunghoval. Egyből megcsíptem a mellettem lévő fiú orcáját, aki Euiwoong volt.
-Na jó. Elmegyek az iródámba. Ha kellek ott leszek. - mondta Byungho. - Seori? - nézett rám, de nekem egyből feltűnt Eunchan. Eddig még csak fel sem nézett ránk. - Seori!
-Menj csak. Maradok. - mentem oda a fiúhoz, aki felemelte fejét erre. - Gyere, Channie, beszéljünk. Oh és Binnie is jöjjön. - fogtam meg a kezüket mindkettőjüknek, majd leültünk egy üres szobába. - Meséljetek. - Eunchan engedte Hanbint.
-Úgy vélem igaza van Byungho-nak. Nem kéne randiznunk, hisz nekem a figyelmem tényleg elvonja sokszor Bora szépsége. Mostanság nehezemre esik koncentrálni mióta..mi...összejöttünk. - hajtotta le a fejét.
-Hasonló. Daeun...félek, hogy előbb vagy utóbb megkedvelem. Bár nem hiszem, hogy valaha viszonozná az érzéseim.
-Te fogd már be. - dobtam meg egy párnával. - Már most bejössz neki. Láttam, hogy néz rád. - mondtam. Hanbin felnevetett.
-Akkor is bűntudatom lesz, Seori. - mondta.
-Ne erőltess semmit. Nekem is az volt Hwaranggal, de egy idő után megismered a kiszemelted és, ha minden jól megy összejöttök. Az idő segíteni fog elfogadni a tényt, hogy kedvelsz valakit és nekünk is el kell, hisz nektek is vannak érzelmeitek. Nekem is, pedig én akartam az egyik legjobban, hogy létre jöjjön a Tempest. Még is én szerettem bele elsőnek az egyik tagjába. - a fiúk mosolyogva figyeltek.
-Ez megnyugtató, köszönjük Seori. - öleltek meg mindketten.
-Muszáj, ilyen édeseknek lennetek? - öleltem meg őket szélesen.
Hwaranggal rengeteg időt töltöttünk együtt. Szinte mindig együtt voltunk. Bora és Hanbin is megvoltak ketten, bár ők kicsit sem mutatták jelét, hogy együtt voltak. Vagyis Bora biztosan... Eunchan és Daeun három év után kezdtek el bűntudatmentesen randizni, azóta Eunchan sokkal élénkebb is lett és talán még beszédesebb is. Byunghonak is időbe telt elfogadnia, hogy a csapata sajnos nem tökéletes és kevesebbet vitatkozik velük.
★End★